Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
2008-12-24 / 299. szám
KULTÚRA 2008. DECEMBER 24., SZERDA „Mint láng a fényt” Mostanság - a média által kinevezett és futtatott alkalmi sztárok, az úgynevezett „celebek” remélhetően múló divatja idején - egyre többet gondolok az igazi értékekre. El-eljátszom a gondolattal, hogy száz megkérdezettből vajon hányán tudnák, hogy ki volt a tavaly elhunyt pásztói gyökerű Gaál István Kossuth-dí- jas filmrendező. Ugyanez a kérdés feltehető a közelmúltban Budapesten meghalt Kerényi Ferenc színház- és irodalomtörténész, jeles Madách-kutató, vagy számos élő személyiség - példának okáért a salgótarjáni születésű, Párizsban hírnevet szerzett író, költő, Nagy Pál - esetében is.- Kilencven éve született Iványi Ödön A „Zűrös sakktábla” című festmény is látható a jelenlegi kiállításon E dilemmát most Iványi Ödön festőművész tárlata ürügyén vetem el, hiszen a közvélemény-kutatással szinte biztos, hogy ő is rosszul járna, annál is inkább, mert már huszonhárom éve nincs az élők sorában. Itt vannak azonban képei és nemcsak gyermekei körében, de a művészetszeretők, értők soraiban is fel-felidéződik még „Apóka” - ahogyan szívesen nevezett másokat s ezáltal őt magát is hívta a közbeszéd - korán megbölcsült egyénisége, sajátos hanghordozása, némely jellegzetes gesztusa is. 1991-ben Bátonyterenyén, a művelődési központban kisgalériát neveztek el róla, festményeit, műveit - mint lenni szokott - jobbára az életrajzhoz kötődő úgymond kerek jubileumokon van mód újra látni, láttatni. 2003 novemberében születésének nyolcvanötödik évfordulóján retrospektív tárlata volt a Nógrádi Történeti Múzeumban, a minap pedig a kilencvenedik születésnapja tiszteletére rendeztek emlékkiállítást a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Derkovits Gyula iskolagalériájában. Dicséretes ötletnek bizonyult B. Gedeon Hajnalka tanárnő és társai részéről, hogy a köszöntő elmondására F Csaba Máriát - aki maga is figyelemre méltóan fest, rajzol, kiválóan fotózik, s aki gyakran volt részese az Iványi Ödön által többek között a bánki tó partján vezetett megyei képzőművészeti táboroknak - kérték fel. - Különös véletlen, hogy éppen az idei őszi szécsényi megyei kiállításon beszélgettünk a sokak által szeretett „Dönti bácsi” nagy-nagy hiányáról s arról, hogy a rohanó világban, a ködös homályban könnyen eltűnhet akár még az emléke is. Szerencsére azonban nem így történik...Ő igazi példaképünk nekünk és az leheme az ifjúságnak is...Ne felejtsük el sem személyiségét, sem képeit, amelyek másokai-, kotásaival egyetemben egy állandó kiállításon lennének méltó helyen - fejtegette Csaba Mária, aki annak idején Iványi Ödön tanítványának és egyszersmind pedagógus kollégájának is tudhatta magát. A Bolyai János Gimnázium tárlatán H. Szilasi Ágota művészettörténész mondott megnyitóbeszédet Szólt arról, hogy a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott egykori Rudnay Gyula-növendék 1954-től bő harminc éven át élt Salgótarjánban. Dolgozott népművelőként, volt a megyei könyvtár igazgatója és tanított a Madách Imre Gimnáziumban. Ennélfogva művészetét majdhogynem függetleníteni tudta a megélhetés kényszerű csapdáitól. Szellemi szabadsága megnyilvánult abban a szerepben is, amelyet a Palócföld című folyóirat létrehozói között vállalt s nem kevésbé abban a misszióban, amelyet az amatőr képzőművészeti mozgalom szervezésében és irányításában betöltött. Művészetében a legnagyobb áttörés az 1970-es évek elején történt. Az akvárell műfajában való elmélyedésével köthető össze a színek kivilágoso- dása, a képtémák líraivá változása, a formák színekben való feloldódása. - E technika ßlszabaditott minden eddigi kötöttség alól Bár változatlanul dolgozom olajjal, mégis úgy érzem, hogyakvarellben tudok legkönnyebben gátlásmentesen megnyilatkozni - mondta Iványi önmagáról s hasonlóan nyilatkozott meg a kor- és pályatárs Réti Zoltán is, aki életműve legjelentősebb darabjait ugyancsak e műfajban alkotta: -Aki akkoriban járt nála, láthatta, hogy mennyi ak- varellt festett, dörzsölte, törölte, szi- vacsozta a papírt, addig, amíg el nem érte azokat a csodálatos ragyogást!, éteri csillogáséi, gyönyörű felületeket, amelyek valóban röpítik a nézőt a szépség és a tisztaság felé. Szilasi Ágota is kiemelte - amelyet szinte valamennyi méltatója is hangsúlyozott, illetve hangsúlyoz - hogy Iványi Ödön a fény festője volt. Gondolatmenetének illusztrálásaként idézte Johannes Itten huszadik századi svájci festőművész egyik szép gondolatát: „...Mint láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket A színek a fény gyermekei, a fény a színek anyja. A fény, a világnak ez az ősjelensége, a világ szellemét és eleven lelkét nyilatkozta ki a színekben. ” A már évekkel korábban az Alföldre (vissza)települt Lóránt János De- meter festőművész -, aki Salgótarján pezsgő képzőművészeti életének egyik meghatározó alakja volt néhány évtizeddel ezelőtt - nem tudott jelen lenni a tárlat megnyitóján, személyes hangvételű vallomásában azonban találóan idézte meg Iványi Ödön joviális alakját, szolid mosolyát, nem feledhető munkásságát. Emlékei szerint lakása a művészek, a kultúrabarátok kedvelt találkozóhelye, műterme pedig az akvarellfestészet tipikus „vízben úszó” műhelye volt - Üzenem neki a szomorúfűz alá - itt nyugszik ugyanis Iványi Ödön a régi salgótarjáni köztemetőben - hogy művei megőrződnek - fogalmazta a jó barát Lóránt János Demeter. A G. Lóránt Lujza tánc- és drámapedagógus által vezetett Moving Art diáktársulat műsora jól illeszkedett a megnyitóünnepség, tágabban a kiállítás hangulatához. Az Iványi Ödön halála óta eltelt szűk negyedszázad, a jövő-menő izmusok, művészeti kánonok, konjunktúrák hullámverése nemhogy leértékelte volna akvarellje- it, festményeit, hanem éppenséggel erősítette kisugárzó hatásukat, továbbérlelte rangjukat. E patinás művek január 16-át követően az iskolaközösség kötelékéből átkerülnek a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokába, ahol a magyar kultúra napjától egy jóval szélesebb nyilvánosság ismerkedhet, vagy találkozhat újra velük. Csongrády Béla Iványi Ödön egy, az alkotóműhelyében megörökített felvételen „S csilingel bennem egy emlék..." mus, matróz, katona és magyartanár is. Bár már jó ideje a dunántúli Gyenesdiáson él, szívesen emlékezik vissza azokra az évekre is, amelyek során Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban dolgozott. Számos barátja, megannyi kapcsolata köti mindmáig Nógrádhoz. Nem véletlen, hogy első verseskötetében - amelynek a „Létezésünk kertjében” címet adta - oly sok ismerős névre bukkanni, sajnos, jó néhányra már csak a múltidézés, a kegyelet okán. A „Tél tombol Tarjánban” című versét például az egykori könyvtárigazgató Kojnok Nándor és a festőművész Orosz István emlékének ajánlotta: „Tél tombol Tarjánban. / Csecsemő sír. S a Meszes alatt / szél hordja rám a szitok-havat. / S csilingel bennem egy emlék.../Ülök az élet-szánon. /S dereng a túlvilág fénye, / átsüt e havazáson.” Ugyancsak odaátra szólnak a jó barát Barna Alfrédhoz és a szintén alkotóereje teljében, az idén eltávozott Marschalkó Zsolt drámaíróhoz írott sorok. Az „Egy nagy madár karmai közt” című versét a közelmúltban elhunyt könyvtárosnak, Oroszné Katona Annának ajánlotta még a betegsége idején. Hála istennek élő személyek - például a megtörhetetien Jecsmenik Andor, a jeles néprajzkutató Nagy Zoltán, aztán a költő Ádám Tamás és Handó Péter, az egykori kolléga, Antal József és Magyart Tamás - is vannak a címzettek között. A szerző portréját a Nógrád Megyei Hírlap fotóriportere, Gyurián Tibor készítette. Vincze Dezső nem siette el a mintegy negyedszázadnyi verstermésének megjelentetését. S a kiforrottság, érettség, a sok olvasottság, a széles körű tájékozottság meg is látszik mívesen megformált, gondolatgazdag munkáin. Ezt igazolja a Pilinszky Jánosnak ajánlott „Parafrázis” hat sora is: „Itt már nem segít az ima: / a gyűlölet hegyéről/zúdul a lavina.../ Az úton fegyencek. A foguk vacog, /fagyott égbolthoz koccannak/ fönt a csillagok. "Ady, Balassi, Babits, Berda, Faludy, Kosztolányi, Sinka és Hölderin, Jeszenyin, Szapphó, Villon éppúgy szerepel az ihletők között mint a „Woodstock-generáció” és a beatkorszak. A komoly, nem ritkán komor hangvételű verseskötet 2008 novemberében a Hungarovox Kiadó gondozásában látott napvilágot, feliratkozva mások mellett Baranyi Ferenc, Csoóri Sándor, Nemeskürty István, Pomogáts Béla könyvei mellé. Ez késői kezdésnek több, mint Ígéretes... Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „A sörfőzde nem is rossz, a mi csapatunkat az altatógyár támogatja. ” Szerencsés nyertesünk: Pintér Sándor, Salgótarján, Acélgyári út 61. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 8-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. A közhelyek alkalmasint segítenek a mondandó kifejtésében. Az a kijelentés, amely szerint a nagybetűs Sors útjai kifürkészhetetlenek, szó szerint igaz Vincze Dezső életére, pályafutására. Pásztón született 1961-ben, az általános iskolát Egyházasdengelegen - ahol szülei tanítottak, s amely falucska visszavonhatatlanul nagyon fontos A kötet címlapját Van Gogh festményének felhasználásával Pereszlényi Helga tervezte és kedves számára - végezte, a gimnáziumi érettségit a hatvani Bajza József Gimnáziumban tette le. Végzett főiskolát s rendelkezik a testnevelési egyetemen szerzett ökölvívóedzői képesítéssel is. Bebarangolta az országot, sok településen lakott hosz- szabb-rövidebb ideig. Volt segédmunkás, agronóCs. B.
