Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-26 / 147. szám
4 NÓGRÁD MEGYE 2008. JÚNIUS 26., CSÜTÖRTÖK Ma is megismeri a tűzoltóautó szirénáját (III.) Hegedűs Erzsébet- 1976 január elején szereltem fel a tűzoltóságra, mondhatni, véletlenül - eleveníti fel a kezdeteket Garami István ezredes. - Egyik ismerősöm dolgozott ott, mesélt arról, hogy milyen sok szabadidő van, és hogy milyen kalandos a tűzoltók élete. Akkor az i erdészetnél dolgoztam, és megtetszett ez a hivatás, jelentkeztem. Mivel megvolt a hivatásos gépjárművezetői jogosítványom és a technikusi oklevelem, néni volt gond az egészséggel sem, így fel is vettek sofőrnek. Mindjárt egy tanfolyammal kezdtük Eresztvényben, majd amikor elvégeztük, mi még jártunk 24/24 szolgálatba. 1976 második felében lett a 24/48 szolgálati beosztás beállítva. Tehát, mint említettem, gépkocsi- vezetőként kezdtem: imádtam vezetni, ezekkel a nagy kocsikkal szirénával tűzhöz menni, minél többet vonultunk, annál jobban megszerettem a tűzoltóságot. Nagyon jó volt a csapat, kitűnő volt a szolgálatparancsnok, jóformán még a szabad időnket is együtt töltöttük. A szolgálat elég feszes volt, a 24/24 túl sok szabadidőt nem biztosított, de hát akkor még fiatalabb is volt az ember, legény is volt, megvolt minden jó benne, amit csak el tudtunk képzelni. Négy év után a városi parancsnok, Tárkányi János alezredes úr felhívatott bennünket, akinek megvolt az érettségije, és akikben látott fantáziát, hogy menjünk el tiszti iskolára. Bevallom őszintén, kézzel-láb- bal kapálództunk, én is és a kollégám is, nem akartunk menni, mert mi nagyon szerettük a vo- nulós szolgálatot. A parancsnok azonban azt mondta: vegyük tudomásul, hogy amíg ő itt parancsnok lesz, addig mi jutalmat, vagy elismerést nem kapunk, és üt-vág bennünket, ha nem megyünk el tiszti iskolára. Gyakorlatilag „kényszer hatására” vállaltuk ezt - mondja mosolyogva. - Akkor még kétéves, emelt szintű nappali tagozatos volt a tiszti iskola Budapesten, a XI. kerületben a Tas Vezér úton, nagyon kemény két évet kellett ott lehúznunk. Az már csak külön kis közjáték, hogy amikor elvégeztük az első évet, Gordos Karcsi kollégámmal megkerestük Tárkányi urat: mondtuk, hogy nekünk elég lesz a zászlósi rendfokozat is, nem megyünk tovább a második évre. Ebből az lett, hogy menekülőre kellett fogni a dolgot, jól emlékszem, itt ült, ezen a helyen, volt egy nagy kulcscsomója, hát úgy hozzánk vágta, hogyha nem hajolunk el, hát ki tudja, mi történik. Simán kizavart a szobából, úgyhogy csak el kellett végezni az iskolát. El is végeztük sikeresen, utána a tűzmegelőzési területre kerültem előadónak. Hozzáteszi, hogy egyiküknek sem tetszett ez a beosztás, mindketten mentővonalra szerettek volna kerülni. Nem volt olyan szolgálat, amikor a szolgálatparancsnokok vitték fel váltásra a naplót, ne rágták volna a parancsnok fülét, tegye le őket mentősnek, vonulós szolgálatra. Garami István Szerencsére csak egy évig volt tűzmegelőzési előadó, ez arra volt jó, hogy a területet, a létesítményeket jobban megismerte. Ezután a „B” csoport szolgálatparancsnoka lettem.- A magam 27 évével én voltam akkor a legfiatalabb tiszt: elég érdekes helyzet volt, hogy akik engem betanítottak, azoknak kellett parancsolnom - idézi fel a múltat. - Kezdetben nagyon furcsa volt, de úgy álltak hozzá, hogy minden szolgálatot megszépítetek. Fél évig voltam ebben a beosztásban alhadnagyi rendfokozottal, amikor a Bajcsy- Zsilinszky úton volt egy nagyon nagy tüzünk. A fatelep és a faipari üzem égett egyik hajnalban, farakások, gépek, épület, minden, amit el lehet képzelni, és a tarjáni tűzoltólétrát akkor először vetettük be létrasugárral. Magas riasztási fokozat volt, sikerült is megfeszített munkával eloltani a tüzet: ez volt az első eset, hogy soron kívül előléptettek fél év után hadnagynak. Ma is jól emlékszem a parancsra: „Az elváráson felül tanúsított bátor helytállásáért”. Nagyon büszke voltam erre. Hadnagyként folytattam tovább a szolgálatparancsnoki teendőket, 17 éven keresztül, őrnagyi rendfokozatig. Hangsúlyozza: 32 éve van a tűzoltóságon, de tevékenységének ez volt a legszebb időszaka. Ebben minden benne volt: a tűzoltás, az emberekkel való közvetlen törődés, az újoncok betanítása, minden, ami a tűzoltóélet szépségében benne van, azt ebben a beosztásban megtalálta. Közben persze megnősült, született két szép gyermekük, a nagyobb tűzoltó Budapesten, az V. kerületben, és már szolgálatpa- rancsnok-helyettes. Nagyon büszke rá, hogy fia viszi tovább a családban a tűzoltóvonalat. Aztán adódott a lehetőség, hogy magasabb beosztásba kerülhessen: mint mondta, az idő múlása rányomja a bélyegét az emNévjegy: Garami István ezredes, a Salgótarjáni Önkormányzati Hivatásos Tűzoltóság parancsnoka. 1953. november 12-én született Salgótarjánban. Itt végezte általános iskolai tanulmányait, majd a gépipari technikumban érettségizett. Felsőfokú tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkezik, 1989-ben szerzett diplomát a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészet-tűzvédelmi szakán. Gyermekei közül fia ugyancsak a tűzoltó hivatást választotta. bérré. Például, nem biztos, hogy olyan szívesen leugrik az első emeletről, mint, mondjuk, 20 évvel ezelőtt. 11 jelentkező volt a parancsnoki beosztásra, övé lett a nyertes pályázat: 1996. június elsejétől nevezték ki városparancsnoknak. Első intézkedése azt volt, hogy távhőmérőt vett a tűzoltóságra: addig a gázpalackokat úgy kellett kihozni a tűz- ből, és úgy hűtötték, hogy kézzel tapogatták, hogyan is állhat körülbelül a robbanási hőmérséklete. Előzménye az volt, hogy 1995-ben Baglyason történt egy gázpalackrobbanás, amely egy tűzoltónak mindkét lábát leszakította, több tűzoltó súlyosan megsérült. Ezért lett éppen a táv- hőmérő-vásárlás az első beruházás. Azóta is ez az irányelv, hogy ami új védőfelszerelés, technika megjelenik a tűzoltópiacon, ha sikerül hozzájutni, megveszik, így most már majd’ minden tűz-* oltónak van mozgásérzékelő, hőkamera, és a legkorszerűbb biztonsági berendezések, mint lézeres távhőmérő minden kocsin, impulz-oltók, tehát mindent megtesznek, hogy a tűzoltók ezt a veszélyes munkát biztonságos körülmények között végezhessék.- Amikor parancsnok lettem, tűzoltóautóink már annyira elavultak voltak, hogy veszélyeztetve volt a biztonságos tűzvédelem, nemcsak Salgótarjánban, hanem az egész országban is - folytatja a visszaemlékezést. - Az országos parancsnokság kiírt egy új tendert, hogy a tűzoltóságokat új tűzoltóautókkal kell ellátni. Rengeteg gyártó jelentkezett. Azon kevés parancsnok közé tartoztam, akiket meghívtak abba a bizottságba, amelynek döntenie kellett arról, hogy Magyarországon a következő évtizedekben milyen tűzoltófecskendők legyenek. Amikor ránézek a Mercedesekre, tudom, hogy az én kezem is benne van, hogy ma ezekkel vonulunk: mellette szólt a jó hegymászóképesség, a szervizhálózat biztosítása, hogy a többihez képest a legolcsóbb és a legjobban felszerelt volt. Kritérium volt az is, hogy az emberek komfortfokozata jó legyen, a legkorszerűbb tűzoltótechnikával legyen felszerelve, hogy csak néhány fontos szempontot említsek. Ma már a parancsnoki beosztás folyamatos lobbyt jelent az önkormányzatnál, a döntőszerveknél. Sikerült kiharcolni, hogy mi kapjunk az elsők között az új kocsikból, és kaptunk egy korszerű magasból mentőt is. De szükség is van a korszerűsítésre, hiszen míg a hetvenes-nyolcvanas években évi 60, addig ma évente 800-1000 a vonulások száma, ez pedig embert és technikát egyaránt próbára tesz. Többet kell tudni a tűzoltóknak is, hiszen megjelent a palettán a rengeteg veszélyes anyag, érződik az éghajlatváltozás is, hogy csak a 2005-ös mátrakeresztesi árvizet említsem. A 24 órás szolgálat jobban ki van töltve, mint korábban, de a gyerekek - ahogyan én hívom a tűzoltóimat - kitűnően megállják a helyüket, készségszinten kezelik a technikát, szinte mindenki több vizsgával rendelkezik. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy szolgálatteljesítés közben ne történjenek sérülések, de olyan jellegű, ami munkavédelmi felszerelés vagy kellő szaktudás hiányából keletkezett volna, nem történt.- Igaz az is, hogy a parancsnoki beosztás ma már átment egyfajta menedzselésbe - summázza befejezésül. - De a tűzoltósisak, a felszerelés ott van mindig a kocsiban, hogy amikor a szükség úgy hozza, vagy úgy érzem, hogy ott a helyem, megyek a tűzhöz a gyerekek után... Nyaralás a Mackóvárban - Kell a kikapcsolódás a kicsiknek is! Hol is töltse a gyermek a vakációt? - sok családban merül fel a kérdés a tanév vége után. A probléma nemcsak az iskolás-, hanem az óvodáskorú gyermekek szüleit is érinti, hiszen az óvodák egy része is zárva tart a nyár folyamán, ha csak néhány hétre is. S egyre több családban találkozhatunk azzal a helyzettel, hogy nemcsak a szülők, hanem még a nagyszülők is dolgoznak és nem megoldható a gyermek felügyelete. Ezekre a helyzetekre kínál megoldást a megye- székhelyen a Mackóvár óvoda, amely több éve nyáron is sok szeretettel várja a városi óvodásokat. Salgótarján. - Az évek folyamán a szülők és az óvodapedagógusok is alkalmazkodtak a nyári nyitva tartáshoz, sőt egyre szívesebben járnak intézményünkbe a gyerekek a vakáció ideje alatt - mondta el Andóné Angyal Mária, a városi óvodaigazgatóság vezetője. Mint megtudtuk, az óvónők, akik hetente váltják egymást; sok különböző tevékenységet szerveznek. Ezek közül már-már hagyománynak számít a környezetvédő óvodások tábora, amely júliusban és augusztusban egy-egy héten várja a gyermekeket, illetve a baglyasi óvoda kézműves tábora.- 1999 óta működik az óvodaigazgatóság, akkor még három városrészben tartott nyitva egy-egy óvoda, de a csökkenő gyermeklétszám miatt egyre inkább visszaszorult a nyári nyitva tartás, így 2005 óta a Mackóvár óvoda várja a szünidős óvodásokat - fogalmazott Andóné Angyal Mária. Majd hozzátette: az évek folyamán kiváló együttműködés jött létre a szülők és az óvoda között, mindkét fél jó partnernek bizonyult.- Több szülő szerint a Mackóvárban, mondhatni, nyaralnak a gyermekek, hiszen játszhatnak, alhatnak, közösségben töltik el az idejüket. Ennek ellenére kifejezetten kérjük, hogy a család töltsön együtt valamennyi időt a nyáron, hiszen a gyermeknek is kell a kikapcsolódás - hangsúlyozta az óvodavezető. Mint kiderült, idén elég magas létszámmal működik majd a nyári óvoda: hat csoporttal, azaz mintegy százhúsz óvodással számol az intézmény vezetése, de természetesen a megyeszékhelyről senkit nem utasítanak el, a csoportok száma bővíthető.
