Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT 9 NÓGRÁD MEGYE flz állóvizet meg kell mozdítani Sipos-Szenográdi Romhány. A rendszerváltás előtt a kerámiagyár közvetlenül és közvetve is fontos szerepet töl­tött be a település életében.- A rendszerváltás óta nem sok minden történt Romhány- ban, azt mondhatom, hogy kiala­kult egy állóvíz, amin változtat­ni kell - fogalmazott tömören, de őszintén Termán István polgár- mester, aki felelősséget érez a te­lepüléséért. Ez volt számára a legfontosabb motiváció, amikor 2006-ban úgy döntött, hogy je­lölteti magát polgármesternek. A falu első embere - akit nagy arányban választottak meg - a képviselő-testülettel közösen meghatározta a legfontosabb te­endőket, közösen jelölték ki azt az utat, amin haladni szeretné­nek. Tennivaló van bőven. A pol­gármester és a testület között jó munkakapcsolat alakult ki.- Az elmúlt másfél év tapasz­talatai alapján azt mondhatom, hogy a képviselő-testület szinte száz százalékban egyetért az el­képzeléseimmel, támogatja ja­vaslatomat. Egészséges vitában alakul, formálódik mindaz, amit a községért, az itt élőkért szeret­nénk megvalósítani. Mindenki egyet akar, Romhány fejlődését - vélekedett a polgármester. Amikor átvette a község veze­tését, az egyik legfontosabb cél­ja az volt, hogy lefaragják az igen magas forráshiányt. Ez már részben sikerült, az idei év költ­ségvetésében a forráshiány fele az előző évinek. Az önkormány­zat ez évi költségevetése 420 millió forint.- Az intézményeinkben és a polgármesteri hivatalban teljes körű átvilágítást végeztünk. Meghagyva az intézmények szakmai önállóságát, megszün­tettük a gazdasági önállóságu­kat, a pénzügyi és gazdasági irá­nyítást centralizáltuk, ez az én kezemben fut össze. Nem akar­juk ellehetetleníteni az intézmé­nyeket. A nyugodt, hosszú távú működés érdekében ésszerű, ra­cionális gazdálkodást vezettünk be - mondta a polgármester. A további beszélgetésünk, a ta­nárokkal történt szóváltás során kiderült számomra, hogy a falu első embere gyermekcentrikus. Fontosnak tartja a jövő nemze­dékének a színvonalas oktató-ne­velő munkáját. Mindez az iskola felszereltségében, a tanórán kí­vüli foglalkoztatások biztosításá­ban, a művészeti iskola létében megnyilvánul. Ha visszatekintünk a választá­sok óta eltelt másfél évre, mind­azt, ami a 2414 fős településen történt, három csomópont köré lehet csoportosítani. Ezek közös eredője az állóvíz megmozgatá­sa, a gyorsabb, a hatékonyabb fejlődés, a faluközösség megte­remtése, amelynek középpont­jában a romhányiak állnak.- Fontosnak tartom, hogy le­gyenek a faluban olyan rendez­vények, szervezetek, amelyek erősítik a hovatartozás érzését, a közösségi életet. Azt szeretném, hogy ne az ellentétek, hanem a közös érdekek erősödjenek. Eb­be a sorba tartozik, hogy tavaly január 22-én, a romhányi csata évfordulóján zászlót és címert avattunk. Romhányban 18 éven át nem volt helyi ünnepség au­gusztus 20-án, tavaly volt. Kará­csonykor egy bensőséges han­gulatú faluünnepséget tartot­tunk. Hosszú-hosszú évek óta új­jáalakult a férfidalárdánk, amelynek a vezetője Hajdú Ist­ván. Van asszonykórosunk, ame­lyet Kovács Istvánné vezet. A sportcsarnokban működik a mű­vészi teremkerékpár-csopor- tunk, szakmai vezetőjük Kovács Balázs. Ifjúsági modern- és nép­tánccsoportja is van a község­nek. Az idősek klubja 87 tagból áll. A Magyar Lovas Szövetségtől engedélyt kaptunk arra, hogy augusztus 17-én Kétbodonnyal közösen itt, Romhányban a vén elintézte, hogy a csemetéket hatszázezer forintért megkap­ják. Ebből négyszázezer forintot vállalkozók fizetek ki. Már eb­ből is kiderül, hogy jó a kapcso­Termán István polgármester Romhány címerével fotóirigótibor fociedzőpályán fogathajtó ver­senyt rendezzünk. A lengyelor­szági testvérvárosunkkal kultu­rális és sportkapcsolatot tartunk fent. Tavaly ősszel a szüreti fel­vonulásunkon 40 lengyel fiatal vett részt - magyarázta a polgár- mester. Az elmúlt másfél év króniká­jához tartozik, hogy társadalmi összefogással felújították a falu legrégebbi épületét, amely a ré­gi romhányi település hangula­tát idéző részen található. Az el­végzett munka értéke hárommil­lió forint Mindez az önkormány­zatnak csak az anyagköltségbe került, ami félmillió forint volt. A képviselő-testület és az egyház- községi testület - az épület az egyház tulajdonába van - úgy döntött, hogy a felújított épület­ben faluházat alakítanak ki. A település szélén, a bevezető utaknál üdvözlőtáblát helyeztek el. Nagyszabású fásítási akciót végeztek, közel ezer facsemetét, díszcserjét ültettek ki, amelynek értéke három és félmillió forint. A polgármester kapcsolatai ré­lata az önkormányzatnak a helyi vállalkozókkal. Romhány földrajzi fekvésénél fogva mikrotérségi központ, így iskolájuk iskolatársulási köz­pont. Van a községben háziorvo­si, fogorvosi, gyermekorvosi ellá­tás, posta, óvoda, tizenhat fős bentlakásos idősek otthona, amelynek nappali szolgáltatása­it harmincán veszik igénybe. Ta­valy megszűnt a vasúti személy- szállítás. A polgármester azon fáradozik, azért kilincsel és leve­lez, hogy a vasútállomáson fel­szabadult területet buszmegálló és parkoló céljára megkapják. Az elmúlt másfél év harmadik fontos tényezője a falu fejlődé­sét, jövőjét meghatározó pályá­zatok előkészítése, írása, benyúj­tása. Az önkormányzat 2,1 mil­liárd forintnyi felújításra, fejlesz­tésre nyújt be pályázatot. Ez nem azt jelenti, hogy nagyot ál­modnak. Mindarra, amire pá­lyáznak, a településnek égetően nagy szüksége van. A pályáza­tok közül több mint egymilliárd forintot tesz ki a szennyvízcsa­torna építése. A községben an­nak idején a kerámiagyár meg­építette a szennyvíztisztító tele­pet, a település huszonnyolc szá­zalékában van csatorna. Ennek a léte nehezíti most a továbblé­pést. Nem egyszerű olyan tele­pülésről pályázni, amely rendel­kezik szennyvízcsatorna-háló­zattal, még akkor is, ha az mind­össze a község negyed részét érinti. A szennyvíztisztító tele­pet két éven belül fel kell újíta­ni. Romhányban a szennyvízcsa­torna-hálózat kiépítésen nem új keletű dolog. Öt évvel ezelőtt Szente, Kétbodony, Kisecset tele­pülésekkel összefogva megala­kították a víziközmű-társulást. Közben a három település kilé­pett, így az akkor elkészült ter­vet most módosítni kellett. A pol­gármester reménykedik, hogy sikeres lesz a pályázatuk. Min­dent megtesz annak érdekében, hogy ezt már tovább ne lehes­sen elodázni. A községen átveze­tő tranzitutak kivételével min­den útjukat, körülbelül hat kilo­méter hosszúságban fel kell újí­tani. Eddig azért nem került rá sor, azért nem pályáztak, mert várták a szennyvízcsatorna-há­lózat építését. A másik fontos pályázatuk az új iskola építése. Ahogy a csator­nahálózat építésénél, itt is „visz­Névjegy szahúzza” őket a múlt. Ugyanis ahhoz, hogy a pályázatuk zöld utat kapjon, nyolc intézményt meg kellene szüntetni. Csak­hogy azokon a településeken, amelyek korábban kapcsolód­tak az iskolatársulásukhoz, megszűntek az intézmények, így jogosan úgy érzik: a huszon- kettes csapdájába kerültek. Az iskola építése létfontosságú kér­dés. Az említett okok miatt ez külön elbírálás alá esik. A pol­gármester az építés ügyében fá­radhatatlan, már több alkalom­mal járt a minisztériumokban. Pályáznak az óvoda felújításá­ra, bővítésre is. A terveik sze­rint ott lenne az a konyha, ahol 350 személy számára főznének. A pályázatokhoz szükséges ön­erő nem kevés. Ennek biztosítá­sára az önkormányzatnak há­rom elképzelése van. Szeretné­nek kötvényt kibocsátani, amelynek kidolgozása most van folyamatban. Élni kívánnak az önerőt biztosító pályázati lehe­tőségekkel. Ha egyik sem jön ös­sze, még mindig ott van a hos­szú távú hitel felvétele. Romhányban a polgármester és a képviselő-testület céltudato­san a falujuk fejlődésén, a kö­zösségi élet kialakulásán, az ott élők komfortérzetének a javítá­sán fáradozik. TERMÁN ISTVÁN polgármester családja több nemzedéken át Romhányhoz kötődik. Ősei valószínű egykoron letelepedett német kőfaragók lehettek. Előbb gépkocsivezetőként kereste a kenyerét, majd 1982-ben vállalkozó lett. Mindig nyitott volt a közéletre, ér­dekelte a községe sorsa. Két éve úgy döntött, hogy jelölteti magát polgármesternek, hogy többet tudjon tenni Romhányért, az ott élőkért A lakosságtól nagy százalékban bizalmat kapott. A polgár- mesterséget szolgálatnak tekinti, amit a köztől kapott Két lánya van. Az idősebb a Corvinus Egyetem végzős hallgatója, agrár kül­kereskedelmi közgazdásznak készül. Fiatalabb lánya Balassa­gyarmaton középiskolás. Szabadidejében - amiből kevés van - szeret lovagolni, otthona kertjében dolgozni. Gyermekközpontú iskola Művészeti Iskola kihelye­zett tagozatának, a balas­sagyarmati Lajtorján tánciskolának. Iskolájuk bukásmentes, amely mö­gött nem engedményeket kell keresni: a pedagógu­sok mindent megtesz­nek, korrepetálnak, felzárkóz­tató foglalkozásokat tartanak, hogy a rájuk bízott gyermekek elsajátítsák a tantervi követel­ményeket. Fejlesztő pedagó­gust, logopédust alkalmaznak. Az iskola 245 diákja tizenhá­rom tanulócsoportban tanul, s van egy napközis csoportjuk, az idegen nyelvet csoportbontás­ban tanítják. A tantestület tagjai szakmai továbbképzéseken vesznek részt A romhányi általános isko­lából kikerült nyolcadik osztá­lyosok Balassagyarmat, Vác és Budapest középiskoláiban tanul­nak tovább. Az igazgatónő el­mondta, hogy figyelemmel kísé­rik a volt diákjaik középiskolai tanulmányi előmenetelét. Öröm­mel tapasztalják, hogy minden­ki megállja a helyét. A XXI. században a korszerű oktatás elképzelhetetlen megfe­lelő felszerelés nélkül.- Szerencsénk van, mert a pol­gármesterünk és az önkormány­zat gyermekcentrikus. A szük­séges szemléltető eszközökkel A 26 férőhelyes számítógéptermet a tanítványok délután is használhatják Sipos-Szenográdi Roffifc&y. Röviden és tömören úgy jellemezhetjük a romhányi általános iskolát, hogy gyer­mekcentrikus. Az iskola igazga­tónője, Sagyibó Sándomé a pe­dagógiai munkát élethivatásá­nak tekinti, a 19 fős tantestület is ennek szellemében végzi a mindennapi oktató-nevelő munkáját. Pedagógiai elvük fő gondolata: tehetséggondozás és felzárkóztatás. A két szó mögött nagyon kemény munka húzó­dik meg. A gyermekek szemé­lyiségfejlesztését nem lehet ti- zenegy-néhány tantárgyba be­sűríteni. A tanítási órák mellett - amelyek még napjainkban is az oktatás-nevelés legfontosabb színterei - az iskola keretein belül számtalan lehetőséggel élnek. Örömmel kapcsolódtak be a négy országot érintő nem­zetközi pedagógiai programba. Lengyel, német és holland is­kolákkal álltak kapcsolatban, közös programokat szer­veztek, amelyek egy életre szóló élményt je­lentettek a palóc nebu­lóknak. A lengyelországi Lutomiersk település is­kolájával testvérkapcso­latot tartanak fent. Éven­te rendszeresen találkoznak a két iskola diákjai. A gyermekek különböző szakkörökön, sport­foglalkozásokon vehetnek részt. Otthont adnak a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Az Iskolagaléria mindig tartogat meglepetéseket rendelkezünk. Van egy 26 férő­helyes számítógéptermünk, ahol a tanítványaink délután is internetezhetnek. Rendelke­zünk azokkal a technikai felsze­relésekkel, amelyek a minden­napi oktató-nevelő munkánkhoz szükségesek - nyilatkozta az igazgatónő. A tanítási órákon és egyéb is­kolai foglalkozásokon különbö­ző programokon szerzett Ismere­tek, élményhatások beépülnek a gyermek személyiségjegyei kö­zé, s azok jó irányban hatnak a fejlődésükre. A romhányi általános iskola központi feladatokat lát el. Jelen­leg négy környező településről járnak oda a diákok, de jelezte csatlakozási szándékát újabb két község önkormányzata, s másik két település vezetői is gondolkodnak a csatlakozáson. Romhányban az oktatás két épü­letben van. Mindkét épület kor­szerűtlen, nem lehet bővíteni. Az alsó tagozatosok a volt téesz- iroda épületében tanulnak. Ez egy kényszermegoldás. A másik épületük is korszerűtlen. A tantestület, az önkormány­zat tele van fejlesztési elképzelé­sekkel, amelyeknek az épület gátat szab. Egyben bíznak és re­ménykednek: hogy az új iskola építésére beadott pályázatuk si­keres lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents