Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Locsolóbál Palotás. A helyi ifjúsági szerve­zetek locsolóbálra várják a mu­latni vágyókat március 23-án, vasárnap 20 órától a művelődé­si házban. A jó hangulatot élő­zene garantálja, s tombolát is sorsolnak. Sikeres nekifutás Salgótarján. Nagy sikerrel zá­rult a Tarjáni Tátika és Karaoke-show szervezőinek felhívása, az idei, 8. alkalom­mal csaknem ötven csoport je­lentkezett a gálaműsorra. Ez azt jelenti, hogy több mint 200 iskolás gyermek vesz részt az április másodiki fő­próbán, mely egyben válogató lesz. A megmérettetések alap­ján a zsűri várhatóan 15 pro­dukciót választ ki a döntőre. A látványosnak ígérkező műsor­ban a sztárvendég a tinik ked­vence, a NO THANX zenekar lesz, tagjai a zsűri feladatait is ellátják. A Tarjáni Tátika és Karaoke-show április 5-én ló órakor lesz a József Attila Műve­lődési és Konferencia-központ­ban. Főszereplő a nyúl Salgótartján-Salgóbánya. Húsvét­hétfőn tojásfestésre várják az Er­dészházban azokat, akik mene­külni szeretnének az ünnep elől és a négy fal közül - a gyerekek ezen alkalomból a húsvét egyik főszereplőjével, a nyúllal is köze­lebbi ismeretséget köthetnek. A vendégeket 9.00-től 16.00 óráig várják az Erdészházban. Elbújtatott csokinyulak, megőrzött szokások (Folytatás az 1. oldalról) Végül mindezt egy kis - már szintén szokásos - bújócskával fejelték meg: az óvó nénik sok­sok csokinyulat rejtettek el az udvaron, amit a gyerekeknek kellett megkeresni, egy kosárba gyűjteni, amiből aztán minden­ki kapott egyet. Mellé, mintegy díszítésnek, ott volt a kis cserép­ben vagy tojáshéjban kizöldült zsázsa, aminek a magját ők tet­ték földbe. Ezekkel és az össze­gyűjtött élményekkel tértek ha­za ünnep előtt a gyerekek. Szüleik már hagyományozás­ból, nagyszüleik viszont saját emlékeikből ismerik mindazt, ami húsvét táján szokás volt. íme, egy másik gyűjtemény egy más nemzedéktől: Holecz Istvánodnak, a rimóci Gyöngyösbokréta Hágyomány- őrző Egyesület vezetőjének na­gyon fontos a régi énekek és tán­cok megőrzése. Margit néni - ahogy legtöbben ismerik.- felidézte, hogy lány ko­rában még élt az a népi hagyo­mány, amely szerint virágvasár­nap a legények barkát vittek a lá­nyoknak, akik azt elvitték a templomba és megszenteltették. A növény csúcsát otthon a szent­kép mellé tették azért, hogy Is­ten segítse őket a szeretett fiúval egybe. A vessző többi részét el­tüzelték és a hamut az állatok­nak adták azért, hogy megvédje őket a betegségektőí. Húsvéthét­főn az a legény, aki tetszett a lánynak hímes tojásokat kapott, amit ki kellett tennie az ablakba. Az elkövetkező héten, fehérva­sárnap a lányok énekelve jár­ták a falut és megnézték, hogy ki van-e téve a to­jás, ha nem volt, azt jelentette, hogy nem tetszik a fiú­nak.-Régen a le­gények ház­ról házra jártak, az a „fehér- n é p ” volt a legkapósabb, akihez a legtöbben betértek. Nagyon vár­tuk őket, már az énekükről felismertük, hogy az alvégiek, vagy a vincésszögiek érkeznek - mesélte Margit néni. Mint mond­ta, akkor még a kútról locsoltak, ketten megfogták a lány kezét, egy legény a vizet húzta, egy meg öntötte. Ilyenkor ünneplőbe öl­töztek, vasalt piros selyem szok­nyát, tízpengős szélű, rojtos ken­dőt, lángszín kecelét és lakkos csizmát húztak. Szintén szokás volt a pataknál mosakodni. Nagycsütörtök este a falu apraja-nagyja a rimóci patak­hoz gyűlt és megfürdött benne, még a lovat is abban mosták le, hogy ne betegedjen meg. Ame­lyik ház­nál lusta volt a lány, nem ment le a partra, fűzfavesszőt vittek neki, és azzal verték a dunnáját, miközben a következőt mondogatták: „Útyi cifra, házi lusta, nem mégy férhö1 Mari soha. Nem tudsz szőni, nem tudsz fonni, de tudsz a legénnyel szólni. ”- Ma már nem élnek ezek a szokások, de a Gyöngyösbokréta férfi tagjai még mindig énekelve jönnek locsolkodni, és a csoport­ban igyekszünk előadásainkkal megőrizni a hagyományokat - zárta szavait Holecz Istvánná.- A régi időkben a faluban élő összes férfi felkerekedett és vé­gigjárta a települést, szinte minden házba betértek, meglocsolták a sógornő­ket, komaasszonyai­kat, nászasszonyai­kat, a lányoknak nem kellett attól tar­taniuk, hogy elher­vadnak - mesélte Vígh Józsefné, a mátrakeresztesi Mátragyöngye nép­dalkor vezetője, hoz­zátéve: - Akkor még jobbára vízzel öntöz- ködtek, csak az kapott kölnit, aki átesett a „víz- keresztségen". Mint mondta, már napokkal húsvét előtt elkezdtek sütni, főz­ni, így a vendégeket mindenféle finomsággal kínálták. Került az asztalra sonka, tojás, sütemény és ital is.- Nekem is két lányom van, így nálunk is sokan megfordul­tak régen, de ma már szinte csak a rokonokhoz, ismerősökhöz tér­nek be a fiatal fiúk - fájlalta Vígh Józsefné, aki elmondta, hogy Mátrakeresztesen főleg az Locsolóvers-mondó verseny és ételszentelés is szerepel a már elhíresült Hollókői hús- véton, amely a világörökségi falu szezonnyitó eseménye. Vasárnap 9.30 órakor, hétfőn 8 és 9 óra között szabadtéri szentmisével indul az esemé­nyek sora. A megye hagyo­mányőrző együtteseinek be­mutatói és a közbeiktatott, kútvízzel locsolás színesíti egyebek mellett az ünnepet, de népdalénekes szólisták koncertjeire is várják a ven­dégeket. idősebbek betartják még a böj­töt, amikor nem lehet vigadozni, így a népdalkörrel sem vállalnak ilyenkor szereplést. Bablena Ferencné, Piroska né­ni, a rimóci hagyományőrző cso­port tagja felidézte, hogy lány ko­rában mit jelentett a böjt: csak szombaton, a feltámadási kör­menet után ettek kocsonyát, son­kát és kolbászt. Szintén szokás volt, hogy vasárnap délután a ke­resztanya és a keresztlánya köl­csönösen komatálat vittek egy­másnak, ez cifra törölközőbe kö­tött hímes tojást rejtett. A tojás­festés a következőképpen tör­tént: faggyút melegítettek és egy toll végével mintát rajzoltak a héjra, majd krepp-papírt áztat­tak langyos, ecetes vízbe és az ebből kioldott festékbe mártot­ták negyed órára a tojásokat.- A piros, a kék és a tüdőszín volt a leggyakoribb, de zöld is akadt köztük - mondta Bablena Ferencné, hozzátéve: - Még ma is vannak a csoportban, akik to­jást és tányért festenek, igyek­szünk megőrizni mindazt, ami mára szinte feledésbe merült. FINOMSÁGOK A TARJÁNI PIACON Nagy sikere volt csütörtökön a salgótarjáni vásárcsarnok elé megfürdetett ételosztásnak. A sok száz pár virsli, a rengeteg gyümölcs is mind egy szálig elfogyott. Körkép a salgótarjáni piac 12. heti áraiból élő ponty 795 Ft /kg csirkemell-fiié 1250-1389 Ft/kg rövidkaraj 1059 Ft /kg sertéscomb 959 Ft /kg füstölt kolbász 750-1299 Ft /kg tojás 28-34 Ft/db termelői tej 160 Ft/liter csalamádé 350 Ft/kg alma (golden) 299 Ft/kg banán 399-450 Ft/kg eper (250 g) 299-350 Ft/cs. kelkáposzta 249-299 Ft/kg saláta 160-180 Ft/fej hónapos retek 160-180 Ft/cs. újhagyma 130 Ft/cs. paradicsom 399-599 Ft/kg TV-paprika 70-100 Ft/db vöröshagyma 149 Ft/kg termesztett gomba 460-540 Ft/kg menü a bisztróban 580 Ft Az árak tájékoztató jellegűek! A Tárjánf tavasz rendez- vénysorozaton belül má­jus 28-án mutatja lie a Vertich Stúdió a József Attila Művelődési és Konfe- j rencia-központban Arthur Lee Kupit: Jaj apu, szegény apu, a szekrénybe be- j akasztott tégedet az anyu, s az én pici szívem ojy’ szomorú című darabját Susán Ferenc rendezésében. S hogy miért az abszurd darabra | esett a stáb választása? Erről T. Pataki Lászlót, a Vertich Színpad vezetőjét, fő­rendezőjét kérdeztük.- Sokféle művet próbáltunk és vit­tünk színpadra az elmúlt négy eszten­dőben, a Brémai muzsikusok mesejá­tékától a történelmi Zsarnokölőn ke­resztül Szép Ernő Májusáig. Ezen da­rabok mellé egy ízig-vérig abszurd da­rabot választott Susán Ferenc, s úgy éreztem, teljes mellszélességgel a vá­lasztás mellé tudok állni, hiszen ezzel a művel fiatal színészeink és a stáb is megmutathatja, mire vagyunk képe- i sek. Szinte mint egy vizsga! Maga a darab kiváló, a szakma is is- í meri, játszották már Magyarországon, Kopit pedig a legjobb abszurd szerzők egyike. A mű - amelyet 1962-ben írt - na­gyon is aktuális: az anyai szeretet dik- tatórikussága tönkreteszi fia életét. Úgy gondolom, az egy oldalú, beteges I szeretet ma szintén tetten érhető éle­tünkben. Bízom benne, hogy a közönség is fmegszereti ezt a darabot és az előadás­módot, hiszen nem csak a színészek és í a rendező, de a zenei betétek szerzője, I a jelmez- és díszlettervező is helybeli. 1 Úgy gondolom, ez garancia arra, hogy j sikerül magas színvonalon színpadra I vinni ezt a darabot, s egy lépcsőfokkal I ismét feljebb léphetünk az alternatív f színházzá válásban. Támogatók: Salgótarján önkormányzata, La Fiesta Étterem, Firka Dekor, Nógrád Megyei Hírlap, Polár Stúdió, József Attila Művelődési és Konferencia-központ Egy magasabb szint felé

Next

/
Thumbnails
Contents