Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

4 2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT KULTÚRA ____ A s zeretet szentje mint „Angyalkövef A vallásos emberek sokan tudták, hogy 2007-ben jeles évfordulót ünne­pelt a katolikus egyház, a ferences rend: tavaly volt 800 éve, hogy Sáros­patakon megszületett II. András magyar király és felesége, merániai Gertrúd leánygyermeke a későbbi Árpád-házi Szent Erzsébet, Türingia és Hessen tartomány grófnője. Rövid - alig huszonnégy évet számlált - földi pályája Istenhez közeli létben és mélységes emberszeretetben telt. Bár él­hetett volna fényben és pompában, ő azonban elsősorban adni, szolgálni akart. Önként vállalta a szegényekkel, betegekkel való sorsközösséget, a lelki és testi megpróbáltatásokat. Halála után négy évvel, 1235 pünkösd­jén IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta. Az utókor a szeretet szent­jeként tiszteli. E gondolatok köré építette szépen megkom­ponált, érzelemgazdag, hívőket és nem hívő­ket egyaránt orientáló megnyitóbeszédét Var­ga András, a salgótarjáni Rákóczi úti katolikus templom plébánosa is, amellyel a lózsef Atti­la Művelődési és Konferencia-központ üveg­csarnokában megjelentek figyelmébe ajánlot­ta az „Árpád-házi Szent Erzsébet oltárképe­ken” című kiállítást Kiemelte, hogy manap­ság, a világméretű erkölcsi válságjelenségek közepette különösen nagy szükség van arra az emberi példára, amit ő nyújtott egyszerűségé­vel, jóságával. - A szeretet nem magánügy, nem tud meglenni jótettek nélkül - mondta a plébános, tanulságot, üzenetet olvasván ki ab­ból, hogy az európai oltárképek itt látható fo­tóin, másolatain Szent Erzsébet vagy imád­ságra összefont, vagy adakozásra széttárt ke­zekkel ábrázoltatik. Tóbisz Titusz színművész stílusos ének- és zeneszámai ugyancsak jól készítették elő hangulatilag a Kassai Thália Színház „Angyalkövet” című előadását, ame­lyet Egressy Zoltán a színház felkérésére, a ju­bileum tiszteletére írt. Az elmúlt év novemberében bemutatott nagy ívű, háromfelvonásos drámát a nógrádi megyeszékhelyre bérletsorozaton kívül, a Tarjáni tavasz rendezvénysorozata keretében hozta el a társulat A da­rab nagy része az Eisenach mellet­ti Wartburg várában játszódik, ott, ahová Erzsébet kincstárnyi hozo­mánnyal már négyévesen elkerült, mint Hermann türingiai őrgróf fi­ának, Lajosnak a jegyese. A ked­ves, életvidám, mindenkit vele egyenragúnak tekintő kislányt szerették társai, de a főúri környe­zet, a leendő férj családja igencsak furcsállotta túlzottnak vélt vallá­sosságát, az udvari szokásoktól, szer­tartásoktól idegenkedő magatartását. Korán megházasodott és rajongásig szerette a neki szánt Lajost, boldogságukat három gyermek koronázta meg. Erzsébet szívében azonban egyre nagyobb helyet foglalt el Isten szerete- te. Ennek jegyében segített az éhezőkön, nem sajnálta tőlük saját vagyonát sem. Ez nyilván megütközést, ellenállást is kiváltott, férje azon­ban megvédte párját az áskálódóktól. De nem tehette sokáig, mert az 1227-es keresztes had­járatban kitört járvány áldozata lett. Lajos el­vesztése összetörte a fiatal özvegyet, s teljes egészében Szent Ferenc követője kívánt lenni. Kórházat alapított és minden anyagi javát szét­osztotta a rászorulók között. Marburgi Konrád ferences barát igyekezett ugyan egyengetni az útját - nemegyszer kemény, sőt drasztikus módszerekkel is -, de nem tudta megakadá­lyozni, hogy - visszautasítva II. Frigyes német­római császár házassági ajánlatát - végleges aszkézisbe és korai halálba torkolljon Erzsébet élete. Egressy Zoltán - egy francia regény alap­ján írt - forgatókönyve jól érzékelteti ezt a fo­lyamatot, amíg azonban az első két felvonás arányosan időz egy-egy fontosabb mozzanat­nál, a harmadikban elnyújtottnak tűnik Er­zsébet kálváriája: született szívjóságára mint­egy rávetül saját betegségének árnyéka. Az egri Beke Sándor vendégként rendezte az „An- gyalkövet”-et, nagy rokonszenvet tanúsítva Er­zsébet különleges sorsa, áldozatos személyi­sége iránt. Sikerült hús-vér emberként láttat­nia a szentté lett királylányt, akinek megfor­málását egy huszonkét éves pozsonyi szín­művészeti főiskolásra, Safarik Katalinra bízta. Nem döntött rosszul, mert a címszereplő - enyhe akcentusa ellenére - megoldja e nagy feladatot, hitelt érdemlően adja vissza Erzsé­bet egyéni karakterét A társulat többi tagja korrekten „játszik alá” a szinte mindig színen lévő főhősnek. A további alkotótársak közül ki kell emelni a helyszínek gyakori változásait re­Erzsébet (Safarik Katalin) és szerelme, Lajos (Culka Ottó) mint Rómeó és Júlia a kassai színtársulat előadásán fotó: p. tó™ uszló mekül megoldó, szintén vendég Paulovics László díszlettervező nevét A kassaiak újabb vendégjátéka során a színház méltónak bizo­nyult a megidézett emlékéhez éppúgy, mint saját művészi elveihez. Csongrády Béla Egyház- és művelődéstörténi értékek jelent az Árpád-házi Szent Erzsébet oltárképeken című kiállítás fotó:gócséva Köszöntő a harmadik hazából Vidéki alkotók - így a Nógrád megyeiek is - csak nagyon rit­kán részesülnek a művészeknek adható legmagasabb kitüntetés­ben, a Kossuth-díjban. Egy évvel ezelőtt őszinte örömmel köszönt­hettük a Somoskőúj­falun élő festőmű­vészt, Földi Pétert, aki innen, közü­lünk érdemelte ki e tekintélyes, rangot adó elismerést. És az idei március 15- én ismét volt okunk örülni, ha nem- is úgynevezett saját jogon. Ezúttal „Az örvénylelkű fiú” - ahogyan Ézsiás Er­zsébet a Baranyi Ferenc eddigi élet­pályáját feldolgozó kötet címében ne­vezte a költőt - Kos- suth-díját érezhet­jük egy kicsit ma­gunkénak is, hiszen - mint többször is kinyilvánította - a szü­lőföld, Pilis, Nyáregyháza, Monor környéke és természetesen Bu­dapest után Nógrádot a harma­dik hazájának tekinti. Idevaló volt egyik legjobb barátja, a ko­rán elment tehetséges prózista Gerelyes Endre, számos egyetemi, Eötvös-kollégiumi társa, cimbo­rája - köztük e sorok írója is - él itt, számtalanszor volt szívesen látott vendége iskolák, könyvtá­rak, művelődési házak költői est­jeinek, irodalmi rendezvényei­nek. A legszorosabbra azonban 1984 és ’85-ös évek fűzték nógrá­di kapcsolatait: két esztendőn át volt a Palócföld főszerkesztője. Ez magyarázza, hogy e helyről is szívből gratulálunk Baranyi Ferenc Kossuth-díjához, de ön­magát mindig vállaló következe­tessége, a sokaság oldalán való örök elkötelezettsége s nem ke­vésbé tántoríthatatlanul igaz­ságkereső, használni kívánó, mélyen humanista költészete - nem beszélve gazdag műfordí­tói, zeneesztétikai, kultúraköz­vetítői munkásságáról - ugyan­csak megszolgált jogot teremt a köszöntéshez. A félszázat meg­haladja fontosabb műveinek, sa­ját könyveinek száma, egyéb publikációit, szerepléseit pedig szinte lehetetlen leltárba venni. Azt azonban Napnál fényeseb­ben igazolják: sok más kitünte­tése mellett méltó a legeslegna- gyobbra is. Azt kívánjuk, viselje egészséggel és még hosszú évti­zedekig legyen a „lelkekben zaj­ló történelem hű krónikása. ” Cs. B. Baranyi Ferenc költő, a Palócföld volt főszerkesz­tője Kossuth-díjat kapott „Fiúk, csak így tovább!” Ezt egy feleség, Szabó Ferencné mondta a salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör családi összejövetelén s e bizta­tás kettős értelmű: vonatkozhat az ötéves évfordulóját ünneplő kórus újabb sikereire, de arra a gesztusra is, amely keretében a mintegy tucatnyi férfiember a nő­nap alkalmából a hölgyeknek gondosan megkomponált koreográfiával s a „Ki ünnepelt it^közöttünk, / E virág­gal Rá köszöntünk” szövegű dallal gratulált. A ötéves évfordulóját ünneplő Bányász-Kohász Dalkör stílusosan ének­számokkal is köszöntötte a nőnapon a hölgyeket fot&gócséva Az elmúlt fél évtized króni­kája 2003. január 15-éig vezet­hető vissza. A nagy múltú Ko­hász Művelődési Központ öreg falai között főként műszaki ér­telmiségiekből megalakult egy baráti kör, amely többek között a hagyományápolásra, a mun­katársi, baráti, emberi kapcso­latok bővítésére, erősítésére szövetkezett. Ugyanezen gon­dolatok jegyében jött létre a Ko­hász Dalkör, amelyhez 2004- ben csatlakoztak a bányászok. Eleinte csak egy jó hangulatú, anekdotázni szerető, régi bá­nyász-, kohász- és diákdalokat szívesen éneklő társaságként jegyezték magukat, s fellépésre nem is gondoltak. Először Ma­gyarország európai uniós csat­lakozását köszöntő helyi mű­sorba kaptak felkérést, s onnan kezdve Diósi János vezetésével rendszeressé vált szereplésük különféle, városi, megyei, sőt országos rendezvényeken is. 2006-ban átlépték az országha­tárt, ugyanis az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttessel közösen léptek fel Erdélyben, a Radnai- havasok lábánál fekvő Óradnán rendezett magyar na­pok programjában. Az Akkord­dal készült el első CD-jük is. Munkásságukkal - amellett, hogy szeretnek énekelni, s hogy magukat és másokat szó­rakoztatják - hozzá kívánnak járulni a kulturális értékek fel­táráshoz, megőrzéséhez is. E mentalitást, szellemiséget ha­gyományozni akarják az utá­nuk következő generációk, gyermekeik, unokáik körében is. Erre utalnak új, „Dalaink” című kazettájuk felvételei - köztük „A magyar bányász bú­csúja”, az „1848”, a „Kovácsnó­ta” - is. A születés- és nőnapi ünnepségen ugyancsak felhan­gozott jó néhány tréfás strófa, nosztalgiázó dalsor - köztük a „Szép kis város Selmecbánya, abiza... ” vagy „Szép az ifjúság, boldog mindenkor, szép az ifjú­kor, de múlandó... ” - az együt­tes egyre növekvő repertoárjá­ból. Sőt „Terelgető” címmel be­mutatták „A juhásznak jól megy dolga” dallamára írott évődő köszöntőjüket is: „ Az as­szonynak jól megy dolga /Egyik dombról a másikra terelgeti pár­ját / Fújja furulyáját, megfőzi a vacsoráját és kimossa pizsamá­ját”. A harapni- és koccintaniva- lóval dúsított kedélyes órákat néhány percre egy lelkiismere­ti kötelezettség szakították fél­be: meghatottan emlékeztek az egyik dalkörtárs, dr. Szabó La­jos eltávozott feleségére, hisz’ egy igazi közösség tagjai nem csak az örömben, a bánatban is osztoznak egymással. Egész biztos: e fehér asztal melletti találkozó tovább erősí­tette a Bányász-Kohász Dalkör tagságát összekötő baráti szála­kat és újabb lendületet adott ön­ként vállalt kulturális, művésze­ti missziójuk kibontakoztatásá­hoz.- csébé ­JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Biztos vagy benne, hogy ez a mi gyerekünk?" Szerencsés nyertesünk: Himes Pál, Luciáivá, Rákóczi út 97. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 27-éig juttassák el szerkesz­tőségünkbe (SL, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents