Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

2 2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE A remény ünnepe (Folytatás az 1. oldalról) Egy pogány római sírfelirat így fogalmaz: Jn nihil ad nihilo quam cito recidimus - A semmiből a semmibe mily gyorsan visszahul­lunk.” Ezek a sorok a remény nél­kül élő ember alapvető tapaszta­latát fogalmazzák meg, mely év­ezredek óta egy és ugyanaz. Eh­hez képest a keresztényeknek mindenki mástól megkülönböz­tető sajátossága volt akkor is és azóta is, hogy nekik van remé­nyük. Ez persze nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, mi vár ránk akár a közeli, akár a távoli jö­vőben, de azt tudjuk, hogy éle­tünk nem a semmiből a semmi fe­lé tart Nos, ez olyan meggyőző­dés, mely alapvető az életről, sa­ját személyes életünkről vallott felfogásunkban. Ez a „tudásunk” pedig Jézus Krisztus feltámadá­sából forrásozik. Persze ez nem egyszerűen olyan tudás, amely informál ben­nünket, hanem olyan, ami átala­kít, performál. Egész egyszerűen, „akinek reménye van, az más­ként él; új életet kapott ajándék­ba." (XVI. Benedek)- Tehát az, amit húsvétkor ün­nepelünk, személyesen is fontos az embernek?- Természetesen vannak az emberi életnek kisebb, rövidebb távú reményei is, és ezek nagyon fontosak. Ezek éltetnek, ösztönöz­nek. Azonban van mindnyájunk életében egy olyan nagy remény, amely felülmúl minden mást; amelynek meglétét tiszta és szép pillanatainkban megérezzük, amikor meg akarjuk állítani az időt. Úgy véljük, ez „az igazi élet.” S jól tudjuk azt is, mekkora kü­lönbség van e között és a minden­napi élet között Ez az ismeretien „valami” az „igazi remény”, mely űz minket, s ugyanakkor ismeret­len volta az oka minden kétség­nek, ahogy az igazi világra és iga­zi emberre vonatkozó minden po­zitív és minden romboló kezde­ményezésnek is.” (XVI. Benedek) Vagyis lehetnek a remény és a ka­paszkodó keresésének előrevivő, és zsákutcába vezető irányai is, de még azt az embert is ez moz­gatja, aki tévutakra tér. Amikor tehát Jézus föltámadásának ün­neplésével a reményt ünnepel­jük, egyben elősegítjük mind a magunk, mind a mások életében, hogy a remény beteljesülő és ne hamis formáit válasszuk. Ez ugyanis választás kérdése.- Hogyan ünnepli a rendház és az itteni közösség a húsvétot és mindazt, amiről itt most szó esett?- E kérdés kapcsán lehetne külsőséges dolgokat is említem, de talán nem is azok a legfonto­sabbak. Egy olyan korban, ami­kor az emberek sorozatosan és huzamosan csalatkoznak remé­nyükben, reményeikben, fontos­nak tartjuk felmutatni, hogy van olyan remény, amire lehet az éle­tet építeni. Igazából az ünnep minden mozzanata azt a célt szol­gálja, hogy megerősítse bennünk és minden emberben: van re­mény, és a hamis remények elle­nére van olyan remény, mely egy élet terheit is el tudja liordozni. A keresztény szóhasználat szerint ezt jelenti: „megváltottnak lenni.” Ezúttal a tari óvodát támogatták Bernhard Lechner és Sulyok Krisztina (Jobbra) adta át az EGLO Magyarország Kft ajándékát Az EGLO Magyarország Termelő Kft. négyszáz- ezer forintot adományo­zott a tari óvoda részére. Sulyok Krisztina és Bernhard Lechner ügyve­zető igazgatók a község polgármesteri hivatalá­ban pénteken nyújtották át felajánlásukat Szellő Klára vezető óvónőnek. Tiff. - Tisztában vagyunk az­zal, hogy a pásztói kistérségben a háromszázötven főnek munkát adó EGLO Magyarország Kft az egyik legnagyobb foglalkoztató, s fontosnak tartjuk, hogy felajánlá­sainkkal is segítsük a környező települések közintézményeit, s ezeken keresztül az itt élőket - fogalmazott Sulyok Krisztina. Mmt mondta, a társaságnál im­már évek óta hagyomány, hogy a karácsonyi ünnepségen megren­dezett tombola teljes bevételét ka­ritatív célokra fordítják. Sorsolás útján döntenek arról, hogy me­lyik óvoda vagy iskola kapja a tá­mogatást. Eddig rendre Pásztó- nak kedvezett a szerencse, most azonban, a hatodik alkalommal Tar örülhetett ennek.- Dolgozóink többsége a kör­nyező településekről jár be, így ez a gesztus az ő munkájukra adott pozitív visszajelzésként is értékelhető - hangsúlyozta Su­lyok Krisztina, aki arról is szólt, hogy az EGLO hamarosan meg­kezdi az energiatakarékos izzók gyártását, így újabb tizenöt fő felvételét tervezik, s természete­sen a tariakat is várják. Szellő Klára vezető óvónő öröm­mel fogadta, hogy ezúttal nekik kedvezett Fortuna. A nagylelkű adományt a babakonyha bútora­inak átalakítására és játékeszkö­zök beszerzésére, illetve pótlásá­ra fordítják. Az utóbbi időben nem először mosolygott a szeren­cse a tari óvodára, ahol közel hat­van apróság nevelkedik: sikeres pályázatnak köszönhetően példá­ul úszásoktatást is biztosíthattak a gyerekeknek. Vár az ősvilág Húsvétkor is várja a látogatókat az Ipolytarnóci Ős­maradványok Természetvédelmi Terület, március 23-án, vasárnap és március 24-én, hétfőn reggel 9 órakor tárja ki kapuit a varázsla­tos világ, ahol délután 16 óráig ba­rangolhatnak az érdeklődők. Az elmúlt évben újabb látványossá­gokkal bővült a terület, így az ide látogatók megnézhetik a több mil­lió éves bükkábrányi fákat, beba­rangolhatják a tanösvény-hálóza- tot, amelyen számos ősállatfaj lé­pésnyomait fedezhetik fel, a láb- nyomos felszínt növénymaradvá­nyok is tarkítják. A négydimenzi­ós mozi pedig csodálatos időuta­zásra invitálja az érdeklődőket. Bővebb információk a http//ipolytarn oc.kvvm.hu olda­lon olvashatók szűkebb hazánk egyik legnevezetesebb és legérde­kesebb látnivalójáról. Programkavalkád MÉ#)fgffgt, Húsvétvasárnapi kalandozásra várják az érdeklő­dőket március 23-án a települé­sen. Az egész napos programso­rozat érdekes, színes időtöltést kínál minden ide látogatónak. A Tücsök népzenei együttes zenés ébresztőjét hallgathatják meg az érdeklődők 8 órától, majd Szász Gyula plébános reneszánsz ün­nepi szentmisét celebrál. Maczkó Mária, eMeRTon- és Ma­gyar örökség-díjas népdaléne­kes húsvéti koncertje 13.30 óra­kor kezdődik a római katolikus templomban, 15 órától pedig gá­laműsort láthatnak a jelenlévők, amelyen a Karancs-völgy művé­szeti és folklórcsoportjai lépnek fel. Operettest kezdődik 18 óra­kor Perencsei Katalin és Schneider Péter operaénekesek közreműködésével, 20 órától pe­dig locsolóbálon rophatják a mu- latozók, amelyen Matyi és a he­gedűs húzza a talpalávalót. A nap folyamán vadászati , egyháziruha- és kézimunka-ki­állítás, valamint íjászbemutató látogatható, kézműves foglalko­zások keretében tojásfestés, ko­sárfonás, csuhézás és fafaragás várja az érdeklődőket. Kísérő programként többek között séta­kocsikázás, sárkányrepülés, ál­latsimogató, lovasbemutató és kirakodóvásár is színesíti a ren­dezvényt. „Vízrajzok" iptifjÉk A vízi környezet megóvására hívta fel a figyel­met az a rajzpályázat, melyet a víz világnapja alkalmából hir­detett meg az ifjúsági informá­ciós és tanácsadó iroda. Salgó­tarján, Karancsság, Somoskőúj­falu, Szécsény településekről, nyolc általános iskolából és hét óvodából összesen 315 pályamű érkezett, de voltak, akik nem in­tézményes keretek közt jelent­keztek munkájukkal. A pályá­zókat mások mellett Tamóczyné Máté Melinda, Póczos Zsóka, Krajnák Tiborné, Palaticzkiné Verner Vera, Huszáráé Balázs Csilla,, Szabó Helga, Sírkő Attila, Mátrainé Váradi Judit, Kelemen József, Budafokiné Kiss Éva, Révay Ferencné, Tóth Marianna, Velenczeiné Bagi Anikó, Ágasvári Jánosáé készítette fel a versenyzésre. Óvodások kö­zött a következők vettek át díjat: Al-Dobai Shaima, ATDobai Mo­hamed, Tajti András (Pitypang óvoda) Lénárt Lili (Napsugár óvoda). Az alsó tagozatos kategóriá­ban Abordán Péter (Gagarin is­kola) Kazarecky Martin Kovács Bence, Rubint Regina (Dr. Krepuska Géza iskola,) Kovács Brigitta (Kodály Zoltán iskola) munkáját ismerték el. A felső ta­gozatos, díjnyertes rajzkészítők: Csattos Dávid (Beszterce-lakóte- lepi iskola), Körmöczi Dávid Polacsek Lilla, Törőcsik László (Arany János iskola). A helyszí­nen kiállított negyvenegy rajz öt óvodából és hét oktatási intéz­ményből érkezett. Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség 3525 Miskolc, Széchenyi utca 107. pályázatot hirdet megyei roma integrációs koordinátori pozíció betöltésére. Részletes pályázati felhívás az alábbi helyen érhető el: www.norda.hu A pályázatok beérkezési határideje: 2008. április 2. RÓLUNK SZÓL Valami hiányzik Különös az ember rendje, az a világ, amit felépített, ami­ben ház van, abban tűzhely és kamra, kenyereskosár és virágváza. Helye van abban a kertnek, a munkahelynek, a terített asztalnak és a kö­szönésnek, az utazásnak és a kórháznak, de a temető­nek is. És csak egy napba mennyi minden belefér: ka­kasszó meg metrórobogás, életmentés és vajas kenyér, záporeső és könnyhullatás, nagymosás, futás, megszám­lálhatatlan mozdulat, szüle­tés és veszteség. Mindez legtöbbször hétköz­nap esik meg velünk, még­pedig úgy, hogy mi akarjuk, óramű pontossággal előhív­juk, mint egy filmet. Nagy fegyelem kell a fáradozás­hoz, amire egy ponton nem vigasz az sem, hogy ezt vagy azt színtiszta önma­gunkért tesszük meg. Szinte minden napunk olyan, mint egy dugig tömött zsák, ami­ből kitüremkednek a fél­órákra lebontott, zsúfolt na­pirendünk szerinti dolgok. Valamiféle gépies köteles­ségtudás füzérében. Még azt sem állítom, hogy nincs benne pár falatka öröm, kedves szó, az elvégzettek feletti elégedettség. Késő délutánra, estére gyak­ran mégis ormótlan egésszé áll össze, ami aznap már a hátunk mögött van. A megol­dott feladatsor, mire a végé­hez közeledik, szinte elfo­gyasztja, felemészti a kivitele­zőjét, akit mégsem vigasztal, hogy most is megvívta mikrocsatáit Mert érzi, hogy valami hiányzik. Pedig mindent rendbe ra­kott, az óra járásának üte­mére helyére kerültek a tár­gyak, gondolatok. Közben mintha kiüresedett volna ott, legbelül. S csak azt érzi, hogy kutat, keres, keres... Szemmel, kézzel, szívvel. Jár a tekintete, nyugtalan a lel­ke, ha hagyná, még a köny- nyei is feltörnének. Hiába rejti, hiába hessegeti, hogy sóvárog: pálmaháznyi éden- kertre, egy kicsi jóra, szépre, igazra, szentre. Arra, amivel megkoronáz­hatná a napot, amit nem kell, nem is lehet hajszolni. Húsvét híre Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ott viszontláthatnak engem - olvassuk Mt 18,8-15 evangéliu­mi szakaszban. A hír érdekes dolog: vala­mi olyan tájékoztatás, ismeret, adat, ami 'érdekel egyeseket, vagy többeket, esetleg sokakat. Egyik már tudja, de a másik még nem. Nagyon izgató, kellemes, bizsergető érzés továbbadni. Ha igazán általános ér­deklődésre tarthat számot és érdekes, fon­tos dolog, akkor nagyon gyorsan terjed. Híradás volt annak idején az is, hogy Jé­zus holttestét nem találták az asszonyok a sírban, ahová temették, és később meg­jelent nekik Jézus, szólt hozzájuk és arra kérte őket, hogy mondják meg a tanítvá­nyoknak, menjenek Galileába, ott talál­kozhatnak vele. A hír lényege persze az, hogy Ő föltámadt. Azért jött az emberek közé, hogy meghirdesse Isten országá­nak örömhírét, de megölték. Úgy látszott, hogy győztek az ellenséges erők: akkor és ott a farizeusok és zsidó főpapok hata­lomféltése, meg nem értése, a felbőszített tömeg kegyetlensége. És lám, nem ezzel fejeződött be a dolog. Egy ezek fölött álló hatalom: az Isten jósága és szeretete egy­szerűen túllépett minden rossz, sötét és gonosz erőn. Legyőzte a halált. A halál többé nem uralkodik rajta. Szent Pál apostol szavaival ml is megkérdezhetjük: Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? És ez a hír ma is hír. Hiszen vannak, akik egyáltalán nem hallottak róla, má­sok nem hiszik el, s van, aki elvileg elhi­szi, de az életében nem érvényesül en­nek a hite. Manapság egyre inkább elönt minket a kétség, a pesszimizmus. Az élet­ben nem érvényesül az igazság, és a jó szándék valahogy mindig alul marad. Ál­talános az a vélemény, hogy az emberi­ségnek nincs jövője. Az önzés, pénz, az erőszak győz, s ez előbb-utóbb valami to­tális katasztrófához vezet, s még a ránk bízott föld is elpusztul. Pedig a hír igaz! Isten ma is szerető Atyánk. Saját képére teremtette az em­bert: mindenkiben ott él egy szikra az Is­ten szeretetéből. Csak az a kérdés, enged­jük-e, hogy ez a szikra lángra lobbantsa az életünket? Hogyan lehet, hogyan érdemes ezt az életbevágóan fontos hírt továbbadni? Hát, semmi esetre sem erőszakkal. Az ember választási lehetőségét Jézus maga is tisz­teletben tartotta. Senkit sem kényszerített, még közvetve sem. Életével tanított. Nekünk is ez a dolgunk. Csak annak lehet hinni, akinek a szavai mögött az élete is ott áll. Élj úgy, hogy rákérdez­zenek! És bizony az elég érdekes is ma­napság, ha valakit nem a pénz, a kénye­lemszeretet, az élvezet-és hatalomvágy, a reklámok sugallta pazarlás mozgat, ha­nem egy másik értékrend. Jézus feltámadása hitünk óriási titka. Arról van szó, hogy Jézus új, számunkra megdicsőült testével tovább él az Atyais­ten jobbján. Legyen ez a húsvét számunk­ra öröm, a fény öröme, hiszen a Jézus a fény, aki legyőzte a halál sötétségét. Fényt sugározzunk minden ember szívébe. Világítsunk fényként mi is és adjuk to­vább a hírt! Testvérek, Jézus feltámadott! ■ Berki József

Next

/
Thumbnails
Contents