Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám
4 2008. FEBRUÁR 9., SZOMBAT KULTÚRA Újabb nógrádi a XXI. század „lámpásai” között 2002-ben dr. Egyed Ferdinánd, a mihálygergei művelődési ház igazgatója, a következő évben Végh József diósjenői népművelő kapta meg az államiság millenniuma tiszteletére a Falvak Kultúrájáért Alapítvány által létrehozott társadalmi elismerést, a Magyar Kultúra Lovagja címet. 2004-ben Csikász István balassagyarmati költő posztumusz része* sült ebben a kitüntetésben. A 2005-ös esztendőben Pál István tereskei pásztor, 2007-ben pedig Mucsina Gyula terényi tanító csatlakozhatott a kitüntetettekhez. A magyar kultúra napja idei gálarendezvényén a fővárosban, az Uránia Nemzeti Filmszínházban T. Pataki László salgótarjáni rendező is méltónak találtatott, hogy - Nick Ferenc kuratóriumi elnök szavaival szólva - a XXI. század „lámpásai” sorába lépjen.- Pataki méséljen! - mondták ki kerek perec osztálytársai a budapesti Rottenbiller utcai polgáriban, ha úgymond lyukasórájuk adódott. S a megszólított mit tehetett mást: közkívánatra továbbgöngyölítette saját fantáziájú western-történeteit. Valahogy így kezdődött a Vas megyei Ölbőn gyerekeske- dett Pataki László közszereplése, ami - immár mintegy hatvan esztendeje - mind a mai napig tart. Volt-újságíró Szombathelyen és Győrött, ugyanott dolgozott a színházban is. Négy évtizede él Nógrádban, zömében Salgótarjánban (erre utal a neve előtti T betű), de lakott Balassagyarmaton is. A megyei lap munkatársaként megfordult a megye összes településén, két könyve is tanúskodik erről az „útonjárásról”. Szabó József evangélikus püspök, András László és mások által ösztönözve eredt a nyomába a Madách-rejtélyeknek, a Tragédia-költő életének, a kemény szívű édesanya, Majthényi Anna és a szomorú sorsú feleség, Fráter Erzsébet személyének. Csesztvén, Alsósztregován át a jóval messzibb Erdélyig is eljutván szenvedélyesen kutatta a hiteles adatokat. Megannyi míves tárcát, tanulmányt, sőt két monodrámát is írt, kötetet is közreadott e tárgykörben. Újságírásra, médiaismeretekre tanított több nemzedéket, könyveket adott ki a dicső múltjával együtt megszüntetett magyar tengeri hajózás témakörében, kezdeményezője, egyik alapító tagja volt a Palóc Parnasszus című pódiumújságnak, a Tarjáni Kassák Körnek s immár huszonhat sikeres este műsorát rendezte az irodalmi kávéházban. Szívszerelme a színház, korábban vezette a pénzügyi főiskolások Aula csoportját, 2004 tavasza óta pedig az általa életre hívott Vertich Színpad Stúdió tevékenységét irányítja. Nem véletlen, hogy a lovagi cím odaítélésének indoklásában is kiemelt A kitüntetett ezúttal .vendége” volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéháznak hangsúlyt kapott a „színházi kultúra fejlesztése”: „Huszonötévé Csikász Istvánnal, a magyar kultúra lovagjával közösen hozta létre a Varietas Pódium Színházat Az együttes megalakulása óta a megye és a felvidék meghatározó kulturális szervezete. A magyar nyelv és kultúra határon túli követeként - Komáromtól Királyhelmecig - a legkisebb községekben is tartottak előadást. A színielőadások mellett rendhagyó irodalomórák, könyvbemutatók, falunapok és nemzeti ünnepek műsorainak szerkesztője és aktív közreműködője.. .Fiatal tehetségek felkutatója és támogatója. ” E gazdag életút mozaikjai villantak fel az irodalmi kávéház minapi estjén, ahol T. Pataki László a kulisszák mögül a „rivaldafénybe” lépve akarva-akarat- lanul főszereplővé vált. Az volt Kovács Bodor Sándor és Sándor Zoltán róla készülő filmjének is, amelynek kockáin gyermek- és ifjúkora, kezdeti salgótarjáni időszaka, családi, baráti köre is megelevenedett. Felesége, Kemer Edit előadóművész nem csak élete társa harmincnyolc esztendeje, de ugyanannyi ideje alkotópartnere is. A filmrészlet központi színhelye Alsótold, ahol a família egy eredeti stílusban átépített, egyéni ízléssel berendezett parasztházban ugyancsak gyökeret vert, végleges otthonra talált. T. Pataki László elégedetten nyilatkozott az ott töltött hetekről, hónapokról, a szoba gerendázatában' fészkelő fecskecsaládokról, az általuk egymillió kilométerrel hitelesített világ- ablakról. A kávéházi beszélgetés - amely hátterét egy amerikai rádión egyenesben sugárzott finom, halk zongoraszólók jelentették - alaphangját természetesen az ünnepeit - aki éppen azt nem szerette volna, hogy ünnepeljék - adta meg. - „Nem bánok semmit sem” - jelentette ki EditPiaf-iaX szólva, amikor életelveiről beszélt, amikor a jelenlévők kérdéseire válaszolt - Ahol és amikor az érdek és nem az érték érvényesül, ott és akkor nincs rend a kultúra körül - mondta s a jeles cseh filmrendező, író Jiri Menzel egyik könyvéből idézett sorokban vélte megtalálni a napjainkban járható utat, a gondolkodó ember adekvát magatartásformáját. Azaz „nyugodt szóval többre jutni, mint ingerült érveléssel.. Lehet, hogy hasznosabb és példamutatóbb olyannak láttatni - a világot - amilyen lehetne. ” mekül előadott egy angol abszurdot, a diskurzus a színházra, a kávéházra terelődött. T. Pataki László örömét fejezte ki, hogy a megyeszékhely önkormányzata, közgyűlése az elmúlt években folyamatosan áldozatot vállalt és vállal ma is, amikor nem csak erkölcsileg, de anyagilag is támogatta, illetve támogatja a tehetségeket felszínre hozó Vertich Színpad működését, egy leendő helyi színház megalapozásának folyamatát. - „Kell egy csapat” - mondta s ezzel a mindenkori közösségek kultúra- és városépítő szerepére utalt. Az irodalmi kávéház - amelynek immár tekintélyes számú törzsközönsége alakult ki - azért is népszerű, mert a bizonyosság jelké• 4 A rangos címet adományozó Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Níck Ferenc a „Magyar Kultúra Lovagjáévá avatja T. Pataki Lászlót A kávéház közönsége állóképeken nyomon követhette a magyar Szent Korona hiteles másolatával fémjelzett lovaggá avató ceremónia minden fontosabb mozzanatát. Majd miután Csábi István, a Varietas Pódium Színház tagja - aki T. Pataki László kitüntetési javaslatát is megfogalmazta - elénekelte Csikász István egyik megzenésített versét s két fiatal, tehetséges színjátszó - Kovács Gábor és Sándor Zsombor - repe, a másokkal való találkozás, szóváltás, gondolatcsere lehetőségének stabil színtere. - Addig beszélgessünk, amíg lehet - fejezte ki önmaga és sok más ember belső igényét és arra is utalt, hogy a kulturális lovagként, a Kultúra Lovagrendje tagjaként milyen becsületbeli teendői, kötelességei adódnak egyebek közt az egyetemes értékű madáchi életmű további népszerűsítése terén. Csongrády Béla Irodalmi panteon Bátonyterenyén Az idei esztendő irodalmi életének meghatározója a „Nyugat” megjelenésének századik évfordulója. Várható, hogy sok helyen, sokszor és sokféleképen emlékeznek majd az irodalom barátai e jeles évfordulóra. Salgótarján irodalombarátai is célul tűzték ki, hogy heti összejöveteleiken, a „Szerdatársaság...” rendezvényein, az aktuális egyéb témák mellett minden alkalommal megemlékeznek legalább egy verssel, prózarészlettel, vagy egyéb módon. Egyik alkalommal Pál József előadásában egy mondatnyi utalás hangzott el arról, hogy Bátonyterenyén, az Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön Kisgalériájában felemelő érzés volt látnia a Nyugat jelentős személyiségeinek bronzba öntött mellszobrait. Néhány nap múlva eszembe jutott ez a mondat, s feleségemmel együtt felkerestük Szabó Istvánná, Sz. Nagy Mária kiállítását. Már csak azért is, mert a Szabó házaspárral történt egyik beszélgetésünk során csupán a férj közelmúltban elkészült, vagy készülőiéiben lévő szobrairól esett szó, és valami véletlen folytán arról, hogy a Fallós-kúti kegyhely kialakításában a Szabó család tagjai milyen jelentős szerepet játszottak. A feleség, Nagy Mária, bátonyterenyei tárlatáról - talán túl szerényen - ők egy szót sem ejtettek, így hát mi sem érdeklődtünk iránta. Belépve azonban a kiállítóterembe, azonnal megérintett a kiállítás ünnepélyes hangulata. A hosszú teremben, mint egy panteonban, hófehér lepellel letakart posztamense- ken sorakoznak a borzba öntött Sz. Nagy Mária szobrai az Iványi Ödön Kisgazdában mellszobrok. S a szobrok felett, a falon az igényes környezethez méltóan, mintegy a műalkotások részeként, szemmagasságban, elolvasásra kínálják magukat a versek. Azok a gyönyörű versek, amelyeket az alkotó kiválasztott, amelyekből talán az ihletet merítette. Vagy talán a versekkel is tovább szándékozott mélyíteni a szobrok által kiváltott érzéseket, elmélyíteni a gondolatokat? Bármi is volt a szándék, olyan kiállítást eredményezett, amelyen nem lehet felületesen végigrohanni, a művek hosszas megállásra, szemlélődésre késztetnek. Ady, Kosztolányi, Karinthy, Radnóti, Pilinszky, Nagy László és a többiek, mind a tizenegyen a magyar költészet olyan állócsillagai, akik méltóak arra, hogy a Nyugat emlékévében közösen, egy panteonban kapjanak helyet. S ha még figyelembe vesszük a többi szobrot és az ugyancsak meglepően gazdag, remekműveket felsorakoztató érméket is, mi, látogatók aligha ünnepelhetjük méltóbban az ünnepi évet, mint ennek a kiállításnak a megtekintésével, ahol a költészet és a szobrászat oly szorosan egybeforrott. Sz. Nagy Mária komoly értékkel ajándékozott meg bennünket! Ő, akit eddig inkább „csak” ifj. Szabó István feleségeként, az alkotáshoz szükséges, meghitt családi háttér megteremtőjeként ismertünk, e tárlatával (is) egyértelműen bebizonyította, hogy mint alkotó is méltó tagja a több művészt adó Szabó családnak. Fancsik János JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Anyu, ha nagy leszek, disznóbőr koffer szeretnék lenni/” Szerencsés
