Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-04 / 280. szám

2007. DECEMBER 4., KEDD 3 NÓGRÁD MEGYE Kocsi elé lépett Nagyoroszi. Egy 33 éves fi­atalember a Felszabadu­lás úton sétált pár napja, a késő esti órákban. Hirte­len az úttestre lépett, ép­pen akkor, amikor odaért egy személygépkocsi. A jármű vezetője, egy 48 éves férfi nem tudta kike­rülni és az autó jobb elejé­vel elütötte a gyalogost, aki a baleset következté­ben a helyszínen az életét vesztette. Előkészületek a csatornáért Sámsonháza. Víziközmű- társulat alakult nemrégi­ben a településen a szennyvízcsatornázás elő­készületeinek részeként. További fontos előzetes lé­pés a folyamatban lévő tervkészítés, valamint a pályázat megírása, a tele­pülésvezetés ugyanis régi­ós fejlesztési pályázaton szeretne támogatást nyer­ni a hiányzó közmű meg­építéséhez. Fogadónap Salgótarján. Décember 4- én 15 órakor dr. Márton József jogi természetű ügyekben várja az érdek­lődőket az MSZP salgótar­jáni irodáján. Mise a bányászokért Bátonyterenye. a nyugdíjas bányászszakszervezet és a Fekete Gyémánt Egyesü­let Szent Borbála napja al­kalmából december 4-én 15 órakor a bányászváros kápolnájában szentmisét mondat a bányászbaleset­ben elhunytak emlékére. Kávéházi filmklub Salgótarján. Esü filmklub­bal bővíti rendezvényeit a Cafe Frei: decembertől péntekenként és szomba­tonként este nyolc órától a felnőtteknek, vasárnap délutánonként a gyere­keknek tartanak filmvetí­téseket a kávéház galériá­jában. Az első vetítés de­cember 7-én, pénteken Tesz, amikor az Olasz nyelvlecke kezdőknek cí­mű filmet láthatják az ér­deklődők. HORVÁTH BOGLÁRKA Leomlanak a képzeletbeli falak Trianon. 1920. június 4-én egy tollvonással szakítottak el egymás­tól rokonokat, ismerősöket, baráto­kat, szerelmeket Döntöttek arról, hogy bár egy nép vagyunk, külön or­szágban kell élnünk S eldöntötték új határaink vonalát A külön or­szágban élők pedig örültek annak, ha néha egy-egy napra az ünnepek alkalmából megnyíltak a sorompók és szigorú ellenőrzés után végre lát­hatták a régi kedves arcokat Ha csak pár órára is. 2004-ben belép­tünk az unióba és talán azóta vár­ja mindenki, hogy megnyíljanak a határok és végre újra ezek nélkül a képzeletbeli falak, korlátok nélkül indulhassunk el Szlovákiába, Ausztriába. Eltelt három év és vég­re arról tudósít a média, hogy de­cember 21-én eltűnnek a határok Schengen. Egy város, egy megál­lapodás, amely 2004. május 1-je óta egyre gyakrabban elhangzik hazánkban. A schengeni egyez­ménynek köszönhetően végre újra eggyé válhat a két külön ország­ban élő, de egy nép. 2007. decem­ber 21-én megyénkben számos helyszínen egész napos rendezvé­nyekkel ünnepük a határok meg szűnését Ünnepük azt, hogy végre újra - hatalmas kerülők nélkül - találkozhatnak a rokonok, bará­tok, új kapcsolatok, szerelmek szö­vődhetnek S talán a határok meg­nyitásával együtt több lehetősége lesz szőkébb és tágabb hazánknak egyaránt. Emlékszem azokra a ré­gi karácsonyokra, amikor az akko­ri Csehszlovákiából testvérek, uno­katestvérek látogattak el hozzánk. Később azonban megszakadtak a kapcsolatok és sok fiatal már nem is ismeri szlovákiai) rokonait. Közeledik a karácsony és végre nemcsak egy napra, hanem végleg eltűnik a választóvonal Magyaror­szág és Szlovákia, hazánk és Auszt­ria, Nógrád és Besztercebánya me­gye között S minta kisgyermek, aki izgatottan várja a kis jézust, most mi is hasonlóan várjuk, hogy ki­mondják: szabad átlépni a határon. Eltűnnek a sorompók, leomlanak a képzeletbeli falak „Visszatérhet­nek a Trianon előtti idők” - mond­ta nemrégiben az egyik határ men­ti szlovák polgármester. Bízom ben­ne, hogy igaza lesz és többé nem vá­laszt el egymástól sem sorompó, sem határőr, sem betonakadály. Meredek úti segítő lovagok Gulyás Edina Salgótarján. A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai Ispotályos Lovagrend az utóbbi évekhez hasonlóan jótékonysági célú té­likabát-, ruhanemű- és lábbeli­osztást szervezett a közelmúlt­ban a Meredek út 25. szám alat­ti helyiségében. Az akció na­gyon sikeres volt, már az első napon harminc-negyven ember várakozott a nyitásra, és a há­rom nap alatt folyamatosan ér­keztek a rászorulók. A lovag­rendiek tapasztalata szerint egyre nagyobb mértéket ölt me­gyénkben a szegénység, hiszen a téli ruhaneműt válogatás nél­kül vitték az emberek. A Mere­dek úti raktár „dugig” volt az összegyűjtött adományokkal - amiket Salgótarján és a környe­ző települések lakói ajánlottak fel—, azonban az utolsó napra szinte semmi sem maradt. A salgótarjáni hajléktalanszálló munkatársa azzal a kéréssel fordult a segítő szervezethez, hogy amennyiben lehetséges, paplanokkal, párnákkal, taka­rókkal, plédekkel járuljanak hozzá az otthontalanok téli hó­napjainak megkönnyítéséhez. Ezért több zsák adományt jut­tattak el számukra is. A következő napokban, amennyiben újabb felajánlások érkeznek a lovagrendhez, foly­tatják a ruhaosztást a megye- székhely környékén, ahogyan néhány hete a ludányhalászi idő­sek otthonába is szállítottak egy mikrobusznyi ajándékot. A hónap folyamán számos rendezvényt szervez a lovag­rend, amellyel színesebbé, bol­dogabbá varázsolják az ünne­pek előtti napokat. A Szent Láz­ár Megyei Kórház kápolnájában december 17-én 16 órától Lázár­napi misét követően a gyermek- osztály kis betegeinek osztanak ajándékokat. A következő napon 10 órától a József Attila Művelő­dési és Konferencia-központban várják a hátrányos helyzetű gye­rekeket, akik között közel ötszáz darab csomagot osztanak szét, és műsorral is kedveskednek a kicsiknek, amit a Hibó Tamás Művészeti Iskola növendékei ad­nak elő. A hagyományos gulyás­leves-osztást is megrendezik de­cember 19-én 11 órától az Erzsé­bet téren. A segítő lovagok továbbra is várják a felajánlásokat, bármi­lyen adományt szívesen fogad­nak Meredek úti helyiségükbe, legyen az megunt ruhanemű, vagy újabbra cserélt bútordarab. Salgótarján. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ irodalmi kávéháza felhívására zongoristák mutatták be tudásukat a Cafe Frei galériájában. Mind a kilenc - különböző életkorú, felkészültségű és tapasztalatú zongorista r nagy sikert aratott, elnyerte a közönség tetszését. Közülük többen is alkalmasak arra, hogy különböző rendezvényeken fellépjenek. Képünkön Szerémi Enikő (az egyetlen hölgy induló) bátonyterenyei lakos, pásztói középiskolás látható a zongoránál. ZONGORISTÁK TALÁLTATTAK „Nincsen rózsa tövis nélkül” Cs. B. Salgótarján. Pándy Piros­ka, a baglyasaljai szárma­zású operaénekes a közel­múltban más műfajban is megmutatta tehetségét a József Attila Művelődési és Konferencia-központ­ban. A magyarnóta-est jó hangulatához és a nagy si­kerhez hozzájárultak a közreműködő barátok - Szóka Júlia, Jónás Ildikó, Karcagi János, Győri Sza­bó József, Csaba Judit, Hat­vani Kiss Gyöngyi és Csák József - is. A muzsikát La­katos Miklós és népzene­kara szolgáltatta. FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Kiss Árpádra emlékeztek Sz. A. Balassagyarmat. Kiss Árpádra, a nagy hírű neveléstudósra, ne­veléskutatóra emlékezett egy­kori alma matere, a Balassi Bá­lint Gimnázium, ahol 1932-től 1939-ig tanárként is tevékeny­kedett a huszadik századi ne­veléstudomány nagy alakja. A gimnázium tantestülete mellett a helyi Kiss Árpád Általános Is­kola pedagógusai is megidézték névadójuk munkásságát. Elsőként Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szólt a száz éve született tanárról, aki eszméit a pedagó­giai gyakorlat javítására, mo­dernizálására akarta váltani. Az oktatásügy hatalmasságai „polgári tudósnak” titulálták, de a hatvanas, majd a hetvenes évek folyamán már hagyták dolgozni, sőt véleményét is meg-meghallgatták. így a vi­szonylagos szabadság lég­körében is megtalálta a változ­tatás, a döntések befolyásolásá­nak rejtett útjait, módjait. Kiss Árpád úttörője volt a Magyar Pedagógiai Társaság 1967-es új­jáalakulásának, majd az V. ne­veléstudományi kongresszus összehívását is ő kezdeményez­te 1970-ben. Kiss Árpádnak köszönhető, hogy 1968-ban az OPI csatla­kozhatott egy nemzetközi tár­sasághoz, amely a diákok tanu­lási teljesítményeinek felméré­sét és értékelését tűzte ki cél­ként. Az emlékkonferencián Kiss Endre, a tudós pedagógus fia, édesapja szellemi arculatát rajzolta meg, mely egyszerre mutatta a filozófus, a tudós és a gyakorlati ember vonásait. Horváthné Szochor Judit, a Kiss Árpád Általános Iskola pedagó­gusa többek között iskolájának 1986-os időszakáról szólt, ami­kor is tudományos ülés kereté­ben vette fel a város legrégebbi intézménye a tudós pedagógus nevét. Borenszkiné Imre Éva, a Balassi Bálint Gimnázium igaz­gatónője Kiss Árpád balassa­gyarmati éveit idézte fel, meg­rajzolva annak a tanárnak az alakját, aki a jókedv, a humor és az igazságosság jegyében okí­totta a rábízott fiatalokat.

Next

/
Thumbnails
Contents