Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-04 / 280. szám

4 2007: DECEMBER 4., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Uram, áldd meg ezt a földet../' Stork Györgyné (Mátraalmás) átveszi a nemzetiségi munkájáért kapott kitüntetést „...s minden nemzetét! ” Ezúttal is a magyarországi szlovákok két nyelven elénekelt szép szövegű és ma­gasztos dallamú himnusza vezette be a nemzetiségi nap jegyében tartott ünnepséget Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban. A 2003 óta ötödször megrendezett program első felé­ben köszöntők hangzottak el, illetve kitüntetéseket adtak át, majd zenés, táncos kulturális műsor követ­kezett mihálygergei és kassai művészeti együttesek részvételével. Cs. B. Salgótarján. Elsőként dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyaror­szági Szlovákok Szövetségének elnöke üdvözölte a megjelent személyiségeket és a közönséget, amelyik huszonöt Nógrád és He­ves megyei szlovák anyanyelvű település képviseletében népesí­tette be a színháztermet. A helyi szlovák kisebbségi önkormány­zat nevében dr. Egyed Ferdinánd, a megyei kisebbségi önkormány­zatéban [ledig Pleva Mihály né je­lent meg a színpadon. A Nógrá­di-Hevesi Szlovákok Egyesületét és a Vanyarci Szlovák Regionális Központot Nedeliczki Teréz képvi­selte. Bódi Györgyné dr., a Balas­si Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet igazgató­ja Mikszáth Kálmán írásművé­szetét idézte a két nép békés együttélésének, jó kapcsolatá­nak jellemzésére. Németh Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nem­zeti és Kisebbségi Főosztály fő­igazgatója ugyancsak szólt az ünneplőkhöz, megköszönve az ajándék kerámiaangyalt, ame­lyet Jurai Migas, a Szlovák Köz­társaság magyarországi nagykö­vete és Heizer Antal, Magyaror­szág pozsonyi nagykövete is megkapott. Az előbbi azt kíván­ta, hogy mindenkinek legyen egy ilyen vigyázó angyala, ame­lyik arra is figyelmeztet, hogy „miért vagyunk így együtt ezen a jeles napon. "Heizer Antal örömé­nek adott hangot, hogy új tisztsé­gében is részt vehet ezen a már hagyományosnak tekinthető ün­nepségen. Hangsúlyozta a me­gyei szlovák kisebbségi önkor­mányzat létrejöttének jelentősé­gét és felhívta a figyelmet a hatá­rok schengeni rendszer szerinti működtetésével bekövetkező új lehetőségekre. A Hugyecz Andrásáé - a ma­gyarországi szlovákságért példa­mutatóan sokat tett néhai vanyarci faluvezető - emlékére alapított kitüntetést Nedeliczki Teréz adta át, ezúttal a mátraalmási Stork Györgyeiének, a lucfalvai Gyöngyösi Sándorodnak, a legéndi Szavlik Jánosáénak és a nógrádsápi Matyóné Lami Annának. Vala­mennyien eredményesen mun- ] kálkodtak sok éven át a szlovák nyelv terjesztése, a kulturális ha­gyományok megőrzése, a nemze­tiségi tudat erősítése érdekében. A kitüntetettek meghatottan, ke­resetlen szavakkal mondtak kö­szönetét a helyi közösségekkel együtt végzett tevékenységük el­ismeréséért, amely újabb ösztön­zést, lendületet ad munkájukhoz. Egyedné Baránek Ruzsenka a Jó­zsef Attila Művelődési és Konfe­rencia-központ kollektívájának köszönte meg a nemzetiségi nap rendezvényeihez évek óta nyúj­tott szakmai segítséget. Ezt köve- [ tőén a nagy számban egybegyűl- j tek szórakoztatására az idén 15 éves mihálygergei Tücsök zene­kar - a vanyarci Rozmarin ének­csoport közreműködésével - mu­tatta be jubileumi műsorát, majd a kassai Zeleziar néptánc- [ együttes lépett fel és aratott szin­tén nagy sikert „Szepesiek” cí­mű összeállításával. Aki pedig ■megéhezett, kedvére kóstolgat­hatott a falvakból érkezett és fel­tálalt finom kalácsokból, sütemé­nyekből. Búcsú a sárgáktól, futnak az újak Mihalik J. Nógrád megye. Pár hete hat új busszal működteti bizonyos tá­volsági járatait a Nógrád Volán Zrt. Az összesen száznyolcvan­milliós ráfordítással beszerzett járművek közül négy Salgótar­ján környékén fut. Egy-egy Cre­do típusú jár a város és Cered kö­zött, illetve Salgótarján-Bárna, Salgótarján-Nagybárkány- Pásztó, valamint Salgótarján- Kazár között közlekedik. A szin­tén vadonatúj két Volvo a Balassagyarmat-Herencsény, il­letve Gyarmat-Szanda vonalon dolgozik. Az előbbi négy negy­venhárom ülőhellyel és ennél eggyel több állóhellyel hozza-vi- szi az utasokat, az utóbbi kettő ennél is tágasabb: ezeken ötven­három az ülő- és ötvenhat az ál­lóhely. Molnár Róbert, a Volán sze­mélyszállítási igazgatója érdek­lődésünkre azt is elmondta, azo­kon a helyeken állították ezeket üzembe, ahol ezt á zsúfoltság is indokolta. Környezet- és utasbarát autóbuszokról van szó, az utazók csúcsidei, kény­szerű álldogálását nem számít­va, összességében kényelmes körülményekkel. Az érintett vo­nalakon buszozók, főleg az ingá­zók jó érzéssel vettek tudomást az előnyös változásokról, így egyebek mellett arról, hogy tisz­ta, textilhuzatú, tehát nem hideg üléseken, fűtött térben töltik azt az időt, míg a járatuk eléri úti célját. A kisebb, beázásra hajla­mos, bőrüléses sárgák után már- már extrának érzik az emberek a Credókat és a Volvókat. Főleg a reggeli, hét óra körüli nagy zsúfoltság miatt a Sóshartyánból, illetve Etesről be­utazók is rászorulnának hasonló segítségre. Ezeken a települése­ken heti rendszerességgel előfor­dul, hogy néhány ember nem fér fel az autóbuszokra. Molnár Ró­bert ezzel kapcsolatban jelezte, hogy a járatok átcsoportosítása nem igazán jelent megoldást, s a járműveik jelenlegi száma sem engedi meg, hogy két busz hozza be Salgótarjánba az embereket. Szeretnének azonban megoldást találni a problémákra. Télapó itt van Patvarc. Közel száz gyermek örömére, a község önkormány-' zatának épületébe érkezik meg a Mikulás szerdán délután 15.45 órakor. Az apróságok vi­dám műsorral kedveskednek a Télapónak, aki ezt követően szétosztja a gondosan elkészí­tett csomagokat. A Mikulás-vá­ró ünnepélyen a már hagyomá­nyos rajzpályázat győzteseit is megjutalmazzák majd. Pizsamában, papucsban tűnt el DiÓSjenŐ. A Rétsági Rendőrkapi­tányság eltűnés miatt körözi a képen látható 29 éves Imre Gá­bort, aki december másodikén éjszaka engedély nélkül elhagy­ta a diósjenői szociális intézetet, azóta tartózkodási helye isme­retlen. A férfi megközelítőleg 160 centiméter magas, 84 kilo­gramm súlyú, rövid, fekete hajú. Eltűnésekor papucsot és fehér alapon kék-piros csíkos pizsa­mát viselt. Az eltűnt személy tér­ben és időben nem, vagy csak kevésbé tud tájékozódni. Epilepsziás rohamai lehetnek, ha időben nem veszi be a gyógy­szerét. Személyes irat, készpénz nincs nála. Kérjük, hogy aki Im­re Gábor tartózkodási helyét is­meri, jelezze a Rétsági Rendőr- kapitányságon, a 35/ 350-144- es telefonszámon, vagy bármely rendőri szervnél! Konferencia az egészség jegyében Szabó A. Balassagyarmat Az Egészségesebb Nemzedékekért Közhasznú Egyesület december 5-én délelőtt tíz órától szakmai konferenciát tart a volt vármegye- háza dísztermében „Megyénkért, az egészsége­sebb nemzedékekért” címmel. Elsőként Medvácz Lajos polgármester köszönti az egybegyűlteket, majd Siklósi Sándorné prog­ramvezető mutatja be az egyesületet. A konferen­cia előadói: dr. Léder Rózsa, a Semmelweis Egye­tem Magatartastudomanyi Intezetenek munkatár­sa, dr. Muhari Géza, a pásztói Margit Kórház főor­vosa, dr. Béres Emese, az ÁNTSZ észak-magyaror­szági régiós intézetének munkatársa, dr. Póczi Magdolna, a Dr. Kenessey Albert Kórház- Rendelőintézet főorvosa, Medve Judit, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság alezredese, dr. Ka­dosa Ildikó, a Dr. Kenessey-kórház főorvosa, dr. Simich Rita, az Országos Egészségfejlesztési Inté­zet munkatársa és dr. Varga Ágnes balassagyar­mati háziorvos, szakorvos. Emlékkő a kőbányászoknak December 2-án a Salgótarján szomszédságában lévő Somoskőújfalu központi parkjában emlékkövet avat­tak a kőbányászok tiszteletére. A zord idő ellenére so­kan eljöttek a környező településekről, kő- és szénbá­nyászok, férfiak és asszonyok emlékeztek. LichnerAndrás, Somoskőújfa­lu polgármestere emlékbeszé­dében több mint 150 éves utat „járt be”. Hiszen az 1800-as évek második felében, az akkori Somos-Újfalu környékén megin­dult az iparszerű kőbányászat. Itt termelték az ország legjobb minőségű, faragható bazaltkö­vét, amelyet Budapest mellett Bécs, Berlin és Párizs utcáin rak­tak le. Nem hallgatta el azt sem, hogy erős szálak fűzik a kőbá­nyához. Édesapja családjában ó generáció kőbányász volt. Anyai nagyapja pedig lőmester, tragi­kus üzemi baleset áldozata lett. Az emlékkő gondolata Tóth Mi­hály, a bányászszakszervezet salgói alapszervezete elnökének fejében fogant meg. Ötletét felka­rolta az önkormányzat, de jelen­tős támogatást nyertek a Képző és Iparművészeti Lektorátus pá­lyázatán és voltak a településen adakozó polgárok is. így született meg a műalkotás. Molnár Péter szobrászművész bazaltba álmod­ta a kőbányász-sorsot. A karcsú és világos, lágy, puha posztamens mészkő a kőbányászok feleségeit jelképezi, akik rendet tartottak a családban és beosztották a nehéz, fáradságos és nem is veszélytelen munkával keresett pénzt. Mind­ezen található a kemény, sötét szí­nű, formálhatatlannak tűnő ba­zaltkő. Ám az emberi kéz és érte­lem, mégiscsak engedelmesség­re késztette a kemény követ A kőbányászok emlékkövét a dolgos elődök tiszteletére emel­te a település, amelyet Molnár Péter és Balázs Pál, Somoskőúj­falu utolsó kőfaragója leplezett le. A település lakói méltán büsz­kék az emlékkőre. Hasonló em­lékmű mindössze két helyen ta­lálható az országban, jóllehet a 19. és a 20. században közel 300 kőbányánk működött. Ezt követően Varga András plé­bános áldotta meg az emlékkövet és mondott imát azokért, akik a természettel való szakadatlan küzdelemben, veszélyes munká­juk során vesztették életüket. Szólt a bányászok védőszentje, Borbála kultuszáról, amely oly hagyomány, amely értékeket hordoz, amelyet ápolni kell. Majd Rákos József, a BDSZ Nógrád megyei nyugdíjas bizott­ságának elnöke beszédében méltatta a bányamunka jelentő­ségét, a bányászok helytállását a munkában. Somos-Újfalu hatá­rában ugyanis kőszénbányák is működtek, amelyek 1931-ben fe­jezték be a termelést. Szólt a bá­nyamunka veszélyeiről, s arról hogy a bányászkodás 150 éve alatt mintegy 1200 bányász ve­szítette életét bányabalesetben Nógrádban. A bányászszakszer­vezet nógrádi alapszervezetei­ben is él, ápolják Szent Borbála kultuszát, akitől a hajdani bá­nyászok segítséget, védelmet kértek a bányavész ellen. Ezt követően a jelenlévők elhe­lyezték a tisztelet és az emléke­zés virágait, koszorúit az emlék­kő talapzatánál. Koszorúztak a polgármesteri hivatal, a szak- szervezet salgóbányai alapszer­vezete és megyei bizottsága, a helyi polgárőrség és az egyház képviselői. A BDSZ elnöksége Nívó-díjá­val kitüntetett mátraterenyei bá­nyászkórus saját gyűjtésű bá­nyászdalokkal tette ünnepélyes­sé az emlékkőavatást. Lichner András polgármester emlékbeszédét mondja Molnár Péter szobrászművész és Balázs Pál kőfaragó leplezte le az emlékkövet

Next

/
Thumbnails
Contents