Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)
2007-10-20 / 246. szám
6 2007. OKTÓBER 20., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Jubileumi kiállítás Cered. A közelmúltban hármas jubileumot ünnepeltek a településen: tíz éve működik a polgárőrség, húsz éve várja a látogatókat a faluház és harminchat éve alakult meg a ceredi népdalkor. Ebből az alkalomból a helyiek saját kezűleg rendeztek be egy kiállítást a faluházban, amely október végéig lesz látható. Az ide látogatók újságcikkeket olvashatnak a polgárőrségről és a népdalkörről, fényképeket és okleveleket láthatnak, a civil szervezetek életének fontos dokumentumait tekinthetik meg. Ezenkívül a helyi népviselettel is megismerkedhetnek az érdeklődők a ki- j állított ruhadarabok segítségével, valamint a régi paraszti élet használati tárgyai is helyet kaptak az elmúlt évtizedek emlékét őrző összeállításban. Sikeres énekesek Szécsény. Az Erkel Ferenc vegyes kar, Lévárdi Beáta vezényletével nagy sikerrel szerepelt, a szlovákiai „Ars antiqua Európa” nemzetközi zenei fesztiválon. A kórus a rendező település, Sebsi városka templomában egyházzenei művekből összeállított egy órás műsorát a közönség az előadás végén állva tapsolt meg. Szemlére készülődve Az észak-magyarországi fotó- művészeti szemlére készülve nemrég tartották meg a kiállításra szánt képek zsűrizését. A három érintett megyéből - Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Eleves és Nógrád - összesen 671 képet adtak be a fotográfusok. A háromtagú zsűri - Győri Lajos, a Magyar Fotóművészek Országos Szövetségének elnöke, valamint Müller Ferenc és Szalánczy Béla fotóművész - végül mintegy száz képet válogatott be az ez évi kollekcióba. A hosszú hagyományokra visszatekintő megmérettetésen az alkotók összesen 15 díjat vehetnek át, három kategóriában. FOTÓ: GÓCS ÉVA Uj lelkipásztor a gyülekezet élén református Immár csaknem fél évezrede, hogy szól az evangélium a diósjenői református gyülekezetben. Az első lelkipásztoruk Kozárdy Gergely lehetett, ki - valószínűleg áttérve a református hitre - 1535-ben hirdette Diósjenőn az igét. Az elmúlt közel ötszáz év alatt meglehetősen kevés lelkipásztor szolgálta a közösséget. Mindössze huszonhatan voltak, ami arra is utal, hogy a falu népe és a pásztora mindig megtalálta az összhangot, s így egyházi elöljárói hosszú évtizedeken át vihették a lelki vezető tisztét. Közöttük olyan kiemelkedő személyiségek is volt, mint Mányoki János esperes, Rákóczi fejedelem festőjének Mányoki Ádámnak az édesapja, a 48-as honvéd Nagy Gedeon, a gerelyvető olimpikon, Kóczán Mór, Nagy Zoltán, a kiváló tollú helytörténetíró, vagy a papköltő, Hörömpő Gergely. DiÓSjenŐ. Nem könnyű örökséget vesz át tehát Gottfried Richárd, az újonnan beiktatott lelkipásztor. A fiatalember, a szintén egyházi szolgálatra felkészült feleségével együtt költözött a gyülekezet meghívására a Börzsöny-aljai településre. A beiktatási ünnepségen zsúfolásig megtelt a református templom. Eljöttek új kollégájuk köszöntésére messze vidékről is a lelkésztársak, még a határon túlról, Ipolyságról is érkezett küldöttség. Az istentiszteleten Fónagy Miklós esperes hirdette az igét, majd Csuka Tamás református püspök üdvözölte a „kibővített presbiteri gyűlés” közönségét. Berki András gondnok az egyházközség nevében köszöntötte új pásztorukat, Győry Csaba atya pedig a római katolikus hívek üdvözletét tolmácsolta. Igét hoztak ajándékba a testvérgyülekezetek pásztorai, az elbocsátó egyház lelki vezetője, a sárospataki teológustársak és a nógrádi evangélikus gyülekezet képviselői is. Tóth János, Diósjenő polgármestere az önkormányzat és az egész falu nevében mondott köszöntőt. Bállá Mihály országgyűlési képviselő arról szólt, hogy az arcokon látható öröm és várakozás nagy felelősséget jelent Gottfried Richárd és felesége számára. Az ünnepi istentiszteletet a református énekkar, a gyermekek kara és a dr. Lacz- kovszky házaspár zenés szolgálata tette emlékezetessé. A parókia udvarán gazdag vendéglátással és jóízű beszélgetésekkel zárult a falu életének jeles eseménye. Mint azt Fónagy Miklós esperes mondotta, Gottfried Richárd feladata az lesz immár, hogy felerősítse az Úr Jézus hívását Diósjenőn, s hirdesse azt alkalmas és alkalmatlan időben. S ha ez így lesz, csodák történhetnek e rendkívüli szépségű településen. V.J. Falujuk „prófétái” - Egy múltidéző hivatás Szenográdi Ferenc IpolytamÓC. Nagyapjának a nagyapja Makón kántortanítóskodott, a nagyapa apja Tőrincsen és Vükén, a nagyszülők, Graman- tik Ferenc és felesége 1908-42- ig Ipolytarnócon a két tanerős iskolában nevelték, tanították a palóc nebulókat. Szülei, Szilárd János és felesége Érsekvad- kerten elismert pedagógusok voltak. A pedagógiával ennyire átitatott családi előzmények után elképzelhetetlen volt, hogy Szilárd Magdolna más élethivatást választ, mint a tanítás. A balassagyarmati tanítóképzőben tanult. Abban az időben a tanító- jelölteknek a negyedik osztály után egy évig valamelyik iskolában gyakorló tanítást kellett végezni. A Patakon eltöltött egy év után, képesítővizsgát tett, s mint kész tanítót, 1956-ban szülőfalujába, Ipolytarnócra helyezték. Abban az iskolában tanított, ahol a nagyszülők 34 éven át oktatták a falu gyermekeit. Azok az apróságok ültek vele szembe, akiknek a szüleit a nagyszülők tanították. Amikor az első évben meglátogatta őt a szécsényi járás művelődési osztályának vezetője, a komoly szaktekintélyű, Bállá Károly, a fiatal tanítónő óráját látva, csak annyit mondott: „Gratulálok, magának a vénájában van ez a pálya, csak így tovább.” Ő azzal a lelkesedéssel, a gyermekek iránt érzett felelősséggel, elkötelezettséggel osztotta szét az ipolytarnóci apróságok között a tudását, nevelte őket az emberségre, egészen 1992-ig, nyugállományába vonulásáig. Elmondhatja magáról: prófétája lett saját falujának. Nem volt könnyű a munkája, összevont tanulói csoportban, ahol két osztály tanult együtt, végig az alsós kisdiákokat tanította, vezette be a tudomány birodalmába. Sohasem a kitüntetésekért, az elismerésért dolgozott. Számára a legnagyobb elismerést, a diákság őszinte köszö- nömje jelentette. A pedagógus szolgálati érdemérem kitüntetésbe részesült, az önkormányzattól aranygyűrűt kapott. Életét összekapcsolta olyan férfi életével, aki ugyan nem rendelkezett tradicionális pedagógusmúlttal, a családban első értelmiségi volt, de benne is ott éget a nevelés, a tudás átadásának a tüze. Telek Balázs Ipolytarnócon született, Esztergomban képesítőzött. Rövid ideig tanított, Nógrádmegyerben, Nóg- rádszakálban. Huszonnégy éves volt, amikor szülőfalujába helyezték és kinevezték igazgatónak. A kis tantestületben öten voltak. A fiatal pályakezdő pedagógusok az ő irányításával, szakmai vezetésével sajátították el a pedagóguspálya gyakorlati részét, számára a praktikus gyakorlati ismeretek átadása mellett sokkal fontosabb volt, hogy a fiatal pedagógusok életvitelévé váljon a pálya, a gyermekek iránt érzett felelősség. Sok kezdő tanító és tanár töltött el egy pár évet az ipolytarnóci kis iskolában. Az ott szerzett ismeretek egy életre meghatározták pedagógiai elkötelezettségüket. Közülük többen lettek igazgatók, sokan továbbtanulva középiskolákban tanítanak vagy tanítottak. Telek Balázs a faluja lámpása volt. Esti tagozatot szervezett, különböző tanfolyamokat tartott, színdarabokat tanított az iskolásoknak, a falu fiataljainak, énekkart vezetet, egy időben ő volt a falu mozigépésze. Hobbija volt a fényképezés, nem csak iskolája életének, a falu történetének is megörökítette a fontosabb eseményeit. Sokszor idős emberek keresték fel, hogy segítsen egy kérvény megírásában vagy más adminisztrációs munkában. Nem egyszer még ablaküvegezésre Is felkérték. Az iskola szertárában nagyon sok olyan szemléltetőeszköz volt, amit ő maga készített. Nem számolta, hogy naponta hány órát dolgozik, már reggel fél nyolckor ott volt az iskolában, a sok-sok elfoglaltsága miatt, majdnem mindig este ment haza. Az iskolájukat 1973-ban kör- zetesítették. A felső tagozatos diákok Litkére jártak iskolába. Ezt követően, nyugállományba vonulásáig, az alsós kisdiákokat tanította. Munkájának elismeréseként több alkalommal kapott jutalmat, egyéb elismerést, ő is megkapta az önkormányzattól az aranygyűrűt. A nyugdíjas pedagógus-házaspár bánata, hogy falujukban 2007. szeptember elsejével megszűnt a tanítás, bezárták az iskolát, amelyet 1800-ban alapítottak. A pedagóguspálya tovább folytatódik a családban, Borbála lányuk, követve a szülők példáját, élethivatásának a tanítást választotta. Csaba fiuk az élet más területén dolgozik. Ipolytarnóc lámpásai, akik próféták lettek szülőfalujukban, csendben, szerényen élik nyugdíjaséveiket. ÉRTESÍTÉS Értesítjük a Tisztelt utazóközönséget, hogy Salgótarjánban az „Október 23-i emlékfutás” megrendezése miatt 2007. október 23-án, kedden 8.30 órától 13.30 óráig lezárják a Rákóczi út Munkás út és Bem út közötti szakaszát A lezárás ideje alatt a helyi autóbuszjáratok nem érintik a megyeháza és a Csillagház megállóhelyeket, a helyközi járatok pedig a megyeháza megállóhelyet. A helyi járatok a Rákóczi út - Munkás út - Szerpentin út - Pécskő út - Rákóczi út érintésével közlekednek. A déli irányból érkező helyközi járatokról a leszállítás a Gagarin iskolánál (Pécskő út) a helyi járati megállóhelyen történik. Nógrád Volán Zrt. Salgótarján
