Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-20 / 246. szám

6 2007. OKTÓBER 20., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Jubileumi kiállítás Cered. A közelmúltban hármas jubileumot ünnepeltek a tele­pülésen: tíz éve működik a pol­gárőrség, húsz éve várja a láto­gatókat a faluház és harminc­hat éve alakult meg a ceredi népdalkor. Ebből az alkalomból a helyiek saját kezűleg rendez­tek be egy kiállítást a faluház­ban, amely október végéig lesz látható. Az ide látogatók újság­cikkeket olvashatnak a polgár­őrségről és a népdalkörről, fényképeket és okleveleket lát­hatnak, a civil szervezetek éle­tének fontos dokumentumait tekinthetik meg. Ezenkívül a helyi népviselettel is megismer­kedhetnek az érdeklődők a ki- j állított ruhadarabok segítségé­vel, valamint a régi paraszti élet használati tárgyai is helyet kap­tak az elmúlt évtizedek emlé­két őrző összeállításban. Sikeres énekesek Szécsény. Az Erkel Ferenc ve­gyes kar, Lévárdi Beáta ve­zényletével nagy sikerrel sze­repelt, a szlovákiai „Ars antiqua Európa” nemzetközi zenei fesztiválon. A kórus a rendező település, Sebsi vá­roska templomában egyházze­nei művekből összeállított egy órás műsorát a közönség az előadás végén állva tapsolt meg. Szemlére készülődve Az észak-magyarországi fotó- művészeti szemlére készülve nemrég tartották meg a kiállí­tásra szánt képek zsűrizését. A három érintett megyéből - Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Eleves és Nógrád - összesen 671 képet ad­tak be a fotográfusok. A három­tagú zsűri - Győri Lajos, a Ma­gyar Fotóművészek Országos Szövetségének elnöke, valamint Müller Ferenc és Szalánczy Bé­la fotóművész - végül mintegy száz képet válogatott be az ez évi kollekcióba. A hosszú hagyomá­nyokra visszatekintő megméret­tetésen az alkotók összesen 15 díjat vehetnek át, három kategó­riában. FOTÓ: GÓCS ÉVA Uj lelkipásztor a gyülekezet élén református Immár csaknem fél évezrede, hogy szól az evangélium a diósjenői refor­mátus gyülekezetben. Az első lelkipásztoruk Kozárdy Gergely lehetett, ki - valószínűleg áttérve a református hitre - 1535-ben hirdette Diósjenőn az igét. Az elmúlt közel ötszáz év alatt meglehetősen kevés lelkipásztor szolgálta a közösséget. Mindössze huszonhatan voltak, ami arra is utal, hogy a falu népe és a pásztora mindig megtalálta az összhangot, s így egyházi elöljárói hosszú évtizedeken át vihették a lelki vezető tisztét. Kö­zöttük olyan kiemelkedő személyiségek is volt, mint Mányoki János espe­res, Rákóczi fejedelem festőjének Mányoki Ádámnak az édesapja, a 48-as honvéd Nagy Gedeon, a gerelyvető olimpikon, Kóczán Mór, Nagy Zoltán, a kiváló tollú helytörténetíró, vagy a papköltő, Hörömpő Gergely. DiÓSjenŐ. Nem könnyű örökséget vesz át te­hát Gottfried Richárd, az újonnan beiktatott lelkipásztor. A fiatalember, a szintén egy­házi szolgálatra felkészült feleségével együtt költözött a gyülekezet meghívására a Börzsöny-aljai településre. A beiktatási ünnepségen zsúfolásig megtelt a reformá­tus templom. Eljöttek új kollégájuk köszön­tésére messze vidékről is a lelkésztársak, még a határon túlról, Ipolyságról is érkezett küldöttség. Az istentiszteleten Fónagy Mik­lós esperes hirdette az igét, majd Csuka Ta­más református püspök üdvözölte a „kibő­vített presbiteri gyűlés” közönségét. Berki András gondnok az egyházközség nevében köszöntötte új pásztorukat, Győry Csaba atya pedig a római katolikus hívek üdvöz­letét tolmácsolta. Igét hoztak ajándékba a testvérgyülekezetek pásztorai, az elbocsá­tó egyház lelki vezetője, a sárospataki teo­lógustársak és a nógrádi evangélikus gyü­lekezet képviselői is. Tóth János, Diósjenő polgármestere az önkormányzat és az egész falu nevében mondott köszöntőt. Bállá Mihály országgyűlési képviselő arról szólt, hogy az arcokon látható öröm és vá­rakozás nagy felelősséget jelent Gottfried Richárd és felesége számára. Az ünnepi istentiszteletet a református énekkar, a gyermekek kara és a dr. Lacz- kovszky házaspár zenés szolgálata tette em­lékezetessé. A parókia udvarán gazdag ven­déglátással és jóízű beszélgetésekkel zárult a falu életének jeles eseménye. Mint azt Fó­nagy Miklós esperes mondotta, Gottfried Ri­chárd feladata az lesz immár, hogy felerősít­se az Úr Jézus hívását Diósjenőn, s hirdesse azt alkalmas és alkalmatlan időben. S ha ez így lesz, csodák történhetnek e rendkívüli szépségű településen. V.J. Falujuk „prófétái” - Egy múltidéző hivatás Szenográdi Ferenc IpolytamÓC. Nagyapjának a nagy­apja Makón kántortanítóskodott, a nagyapa apja Tőrincsen és Vükén, a nagyszülők, Graman- tik Ferenc és felesége 1908-42- ig Ipolytarnócon a két tanerős iskolában nevelték, tanították a palóc nebulókat. Szülei, Szilárd János és felesége Érsekvad- kerten elismert pedagógusok voltak. A pedagógiával ennyire átitatott családi előzmények után elképzelhetetlen volt, hogy Szilárd Magdolna más élethiva­tást választ, mint a tanítás. A ba­lassagyarmati tanítóképzőben tanult. Abban az időben a tanító- jelölteknek a negyedik osztály után egy évig valamelyik iskolá­ban gyakorló tanítást kellett vé­gezni. A Patakon eltöltött egy év után, képesítővizsgát tett, s mint kész tanítót, 1956-ban szülőfalu­jába, Ipolytarnócra helyezték. Abban az iskolában tanított, ahol a nagyszülők 34 éven át oktatták a falu gyermekeit. Azok az apró­ságok ültek vele szembe, akik­nek a szüleit a nagyszülők taní­tották. Amikor az első évben meglátogatta őt a szécsényi já­rás művelődési osztályának ve­zetője, a komoly szaktekintélyű, Bállá Károly, a fiatal tanítónő óráját látva, csak annyit mon­dott: „Gratulálok, magának a vé­nájában van ez a pálya, csak így tovább.” Ő azzal a lelkesedéssel, a gyermekek iránt érzett felelős­séggel, elkötelezettséggel osztot­ta szét az ipolytarnóci aprósá­gok között a tudását, nevelte őket az emberségre, egészen 1992-ig, nyugállományába vonu­lásáig. Elmondhatja magáról: prófétája lett saját falujának. Nem volt könnyű a munkája, összevont tanulói csoportban, ahol két osztály tanult együtt, végig az alsós kisdiákokat taní­totta, vezette be a tudomány bi­rodalmába. Sohasem a kitünte­tésekért, az elismerésért dolgo­zott. Számára a legnagyobb elis­merést, a diákság őszinte köszö- nömje jelentette. A pedagógus szolgálati érdemérem kitünte­tésbe részesült, az önkormány­zattól aranygyűrűt kapott. Életét összekapcsolta olyan férfi életével, aki ugyan nem rendelkezett tradicionális peda­gógusmúlttal, a családban első értelmiségi volt, de benne is ott éget a nevelés, a tudás átadásá­nak a tüze. Telek Balázs Ipoly­tarnócon született, Esztergom­ban képesítőzött. Rövid ideig ta­nított, Nógrádmegyerben, Nóg- rádszakálban. Huszonnégy éves volt, amikor szülőfalujába he­lyezték és kinevezték igazgató­nak. A kis tantestületben öten voltak. A fiatal pályakezdő peda­gógusok az ő irányításával, szakmai vezetésével sajátították el a pedagóguspálya gyakorlati részét, számára a praktikus gya­korlati ismeretek átadása mel­lett sokkal fontosabb volt, hogy a fiatal pedagógusok életvitelé­vé váljon a pálya, a gyermekek iránt érzett felelősség. Sok kez­dő tanító és tanár töltött el egy pár évet az ipolytarnóci kis is­kolában. Az ott szerzett ismere­tek egy életre meghatározták pedagógiai elkötelezettségüket. Közülük többen lettek igazga­tók, sokan továbbtanulva kö­zépiskolákban tanítanak vagy tanítottak. Telek Balázs a faluja lámpása volt. Esti tagozatot szervezett, különböző tanfolya­mokat tartott, színdarabokat ta­nított az iskolásoknak, a falu fi­ataljainak, énekkart vezetet, egy időben ő volt a falu mozi­gépésze. Hobbija volt a fényké­pezés, nem csak iskolája életé­nek, a falu történetének is meg­örökítette a fontosabb esemé­nyeit. Sokszor idős emberek ke­resték fel, hogy segítsen egy kérvény megírásában vagy más adminisztrációs munkában. Nem egyszer még ablaküvege­zésre Is felkérték. Az iskola szertárában nagyon sok olyan szemléltetőeszköz volt, amit ő maga készített. Nem számolta, hogy naponta hány órát dolgo­zik, már reggel fél nyolckor ott volt az iskolában, a sok-sok el­foglaltsága miatt, majdnem mindig este ment haza. Az iskolájukat 1973-ban kör- zetesítették. A felső tagozatos diákok Litkére jártak iskolába. Ezt követően, nyugállományba vonulásáig, az alsós kisdiáko­kat tanította. Munkájának elismeréseként több alkalommal kapott jutal­mat, egyéb elismerést, ő is meg­kapta az önkormányzattól az aranygyűrűt. A nyugdíjas peda­gógus-házaspár bánata, hogy fa­lujukban 2007. szeptember else­jével megszűnt a tanítás, bezár­ták az iskolát, amelyet 1800-ban alapítottak. A pedagóguspálya tovább folytatódik a családban, Borbála lányuk, követve a szü­lők példáját, élethivatásának a tanítást választotta. Csaba fiuk az élet más területén dolgozik. Ipolytarnóc lámpásai, akik próféták lettek szülőfalujukban, csendben, szerényen élik nyug­díjaséveiket. ÉRTESÍTÉS Értesítjük a Tisztelt utazóközönséget, hogy Salgótarjánban az „Október 23-i emlékfutás” megrendezése miatt 2007. október 23-án, kedden 8.30 órától 13.30 óráig lezárják a Rákóczi út Munkás út és Bem út közötti szakaszát A lezárás ideje alatt a helyi autóbuszjáratok nem érintik a megyeháza és a Csillagház megállóhelyeket, a helyközi járatok pedig a megyeháza megállóhelyet. A helyi járatok a Rákóczi út - Munkás út - Szerpentin út - Pécskő út - Rákóczi út érintésével közlekednek. A déli irányból érkező helyközi járatokról a leszállítás a Gagarin iskolánál (Pécskő út) a helyi járati megállóhelyen történik. Nógrád Volán Zrt. Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents