Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-24 / 171. szám

2007. JÚLIUS 24., KEDD 3 NÓGRÁD MEGYE Zöldszámon a parlagfű ellen H. B. Nógrád megye. Gyakran csö­rög az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) nemrégiben indított, ingyenesen hívható parlagfű­vonala. A 80/810-200-as zöld­szám tehát nem hever parla­gon, az emberek élnek a felkí­nált lehetőséggel. Dr. Csaja Terézia, a balassa­gyarmati kirendeltség illetéke­se lapunknak elmondta, hogy a bejelentések rendszeresek. Mint megtudtuk, főleg mező- gazdasági területeken „észle­lik” a lakók a parlagfüvet és tíz bejelentésből általában nyolc bizonyul valósnak. Ennek oka, hogy még mindig sokan össze­tévesztik a parlagfüvet más gyomnövényekkel. A jelzéseket az ÁNTSZ az illetékes jegyző­nek továbbítja, aki a helyszíni szemlét követően dönt a továb­biakról. A növény-egészségügyi hatóság vagy a jegyzők megke­resik, felszólítják a terület tulaj­donosát a gyomtalanításra. Mindazokat, akik ennek nem tesznek eleget, megbírságolják, illetve kényszerkaszálást ren­delnek el, Utóbbi költségeit a tulajdonosnak kell kifizetnie. Mindez azt bizonyítja, hogy az igen veszélyes allergén, a parlagfű ellen indított országos „hadviselésnek” sikerült elér­nie azt, hogy figyeljünk környe­zetünk gyomtalanítására. Salgótarjánban mindössze annyit sikerült megtudnunk - fél tucat telefonhívás után - hogy mindeddig 11 bejelentés érkezett... Virágos település Gulyás E. DíÓSjenŐ. A település beneve­zett a Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyre. A program keretében több mint 120, farönkből kialakított virág­tartót helyeztek el a három leg­forgalmasabb utcában. A fa­anyagot az Ipolyerdő Zrt. jutá­nyos áron biztosította és a helyi­ek társadalmi munkában farag­ták ki a virágládákat, valamint elszállították a falu számos pontjára. Egy helyi vállalkozó évelő növényeket ajánlott fel. A település lakói már mindenkép­pen nyertek... Isten dicsőségére, elődök tiszteletére csendül az új harang Rimócon közel félezer éves hagyománya van a harangozásnak. Most új harang kezdte meg „munkáját” Ritka alkalom egy-egy településen a harangáldás, sok­szor emberöltők telnek el anélkül, hogy megtörténne. Rimócon néhány napja átélhették ezen ünnepi pilla­natokat: a helyiek egyenesen új lakóként köszöntötték a számukra cseppet sem szokványos öntvényt... RlmÓC. A legenda szerint a ha­rangot egy olasz püspök találta fel álombéli látomásában. Kez­detben a kolostorokban jelezték vele a különböző imaalkalma­kat, majd Sabinianus pápa 606­ban elrendelte általános hasz­nálatát. Harang szól reggel, dél­ben, este - imára hívja a keresz­tény embert. Szava felcsendül a halál órá­ján, kíséri a temetési menetet, a körmenetet, jelzi a búcsúsok in­dulását és érkezését, köszönti az egyházi méltóság megjöttét, de figyelmeztet is: tűzvész, ár­víz esetén, vagy ellenség betöré­sekor.- A harangok évszázadok óta hozzátartoznak településünk mindennapi életéhez - mesélte Beszkid Andor, Rimóc polgár- mestere, hozzátéve: a község­nek már 1584-től bizonyítható­an volt harangja, amit 1807-ben újraöntöttek. Ezek 1875-re valószínűleg el­pusztultak, akkor ugyanis má­sik hármat öntetett az akkori plébános, Krigovszky Henrik, akinek sírköve a mai napig megőrződött a falusi temető­ben, a nagykereszt háta mögött. Ez utóbbiak közül a nagyha­rangot az első világháborúban elkobozták ágyúfémnek, a kö­zépsőt pedig 1927-ben eladták Kisbárkánynak azzal a kikötés­sel, hogy a falun áthaladva meg­szólaltathatják a Szentkútra igyekvő rimóci gyalogbúcsú- sok. A rimóci torony három jelen­legi lakója közül a nagyharang „Isten dicsőségére és Szent Miklós püspök tiszteletére önte­tett 1928-ban”, amikor a közép- sőt is készítették, „Szentolvasók királynéja könyörögj érettünk” felirattal. A legkisebbet - amely arra kér: „Haldoklók pártfogója könyörögj érettünk” - 1921-ben öntötték. A nemrégiben megáldott lé­lekharangot az ország legis­mertebb mestere, Gombos Mik­lós öntötte az idén Őrbottyánban. Felirata így szól: „ Isten dicsőségére, az elő­dök tiszteletére”.- Kívánom, hogy legyen hű­séges útitársa itt az élőknek, kísérje a földi élettől elbúcsú­zó lelkét az örök bíró elé, s le­gyen segítsége a nehéz küzde­lemben, mint Isten szent lel­kének szívéhez szóló lágy sza­va! - zárta gondolatait Beszkid Andor. GULYAS EDINA Állati hőség Kutya meleg van! Minden­ki nehezen viseli a közel negyvenfokos forróságot, aki csak teheti, a hűvös szo­bában, légkondicionált he­lyiségekben vészeli át a ká­nikulát. Az állatbarátok há­zi kedvenceiket is óvják a hőségtől: friss vízzel, frissí­tő zuhannyal enyhítik „szenvedéseiket”, sokan a lakásba is beengedik őket, ahol pár fokkal alacso­nyabb a hőmérséklet. Azonban nemcsak az em­bereket és a háziállatokat, hanem a vadakat is megvi­seli a hőség, velük viszont kevesebben törődnek. A ki­sebb patakok teljesen kiszá­radtak, a fű az erdőkben is kiégett, így egyre nehezeb­ben találnak maguknak a szarvasok és a vaddisznók vizet és élelmet. Mit tehet­nek? Betévednek a kertekbe és mindent megesznek, amit ott találnak. Tövig rág­ják a krumplit, lelegelik a borsót és a babot, megdézs­málják a gyümölcsfákat. Sokan bosszankodnak emi­att, hiszen a nehéz munká­val megművelt kerteket szó szerint porig rombolják. Hi­ába várják a háziak, hogy jót egyenek a csemegekuko­ricából, mire megérik, be- lakmározzák a hívatlan vendégek. Olyan hírek is terjengenek, hogy a váro­sokba is bemerészkednek és kukákat borogatnak a vad­disznók. Sokan fel vannak háborodva emiatt és követe­lik, hogy a vadászok lőjék ki, riasszák el a vadakat. Valahol érthető az embe­rek reakciója, de ha bele­gondolnának abba, hogy a csontszáraz patakok, a ki­égett növényzet és a perzse­lő hőség űzi az erdei állato­kat a települések közelébe, talán elnézőbbek lennének a kerti tolvajokkal szemben is... Romvédelemről pro és kontra P. Zs. Tar. Július 16-ai lapszámunkban a Tari Lőrinc udvarházából megmaradt falrészlet állagmegóvási munkálata­iról számoltunk be. A polgármester akkori tájékoztatását a Tar Község Közalapítvány Kuratóriumának elnö­ke, Sándor Sándor nem tartotta helyt­állónak, ezért ő maga számolt be az állagmegóvási munkálatokról, vala­mint az alapítvány abban vállalt munkájáról.- Az alapítványunk 2004-ben kezdte el működését, s elsőként köz­ségünk virágosítását tűztük ki célul. Ezt az alapításunkkor kapott összeg­ből fedeztük, amelyet az önkormány­zat biztosított számunkra. A közala­pítvány 2006-ban vállalta fel a Tari- udvarház romfalának állagmegóvá­sát, amelynek kivitelezését a Kulturá­lis Örökségvédelmi Hivatal engedélyével terveztettünk meg. A felújításokat május 14-étől végeztük. Ehhez a polgármester két hónapra két segédmunkást ígért, majd két hét elteltével visszavonta a segítséget, hi­vatkozva a „közmunkás-foglalkozta­tási keret” kimerülésére. A romfal be­fejező munkáinál három képviselő segített betonozni, anyagi segítséget kilenc képviselő nyújtott egyhavi il­letményével. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a kuratórium semmi­lyen anyagi segítséget nem kapott az önkormányzattól 2007-ben. Az újság­cikkre reagálva szeretném, ha min­denki számára bebizonyosodna, hogy a polgármester megalapozatlan tájé­koztatást tett. Válaszunkra azért volt szükség, mert a közalapítvány a falu szépítését, építését tűzte ki célul és ezt a vár állagmegóvása is alátá­masztja - mondta Sándor Sándor. A felvetés kapcsán megkerestük Román Istvánt, Tar polgármesterét, aki elmondta: július 16-ai számunk­ban megjelent nyilatkozatát ma is fenntartja. (A Nógrád Megyei Hírlap szerkesztő­sége ezzel a vitát lezártnak tekinti.)

Next

/
Thumbnails
Contents