Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-24 / 120. szám

4 NÓGRÁD MEGYE 2007. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK Amerikából jöttek: láttak, győztek, mert tapasztaltak Április 3-i lapszámunkban még arról adtunk számot, hogy a Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diák­otthon küldöttségét várják Amerikába, most pedig már - minthogy nemrégiben hazaérkezett a delegáció - tapasztalataikat oszthatják meg kollégáikkal és kö­zülük ketten olvasóinkkal is. Mint mondták, azt saj­nálják, hogy a több mint kéthetes amerikai látogatás gazdag élményzuhatagának itt csak cseppjeit, a pitts- burghi iskolában szerzett új ismereteiknek csak egyes részleteit villanthatják fel. Botár Béla, a baglyasaljai Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon igazgatója - a delegáció vezetője - kéré­sünkre először is röviden bemutatja iskolájukat és felidézi az amerikai kapcsolat kezdeteit. is megreformált és folyamatosan megújuló nevelési alapelvek az in­tézmény napi gyakorlatában ma­radéktalanul érvényesülnek. A humanisztikus nevelési irányza­tukhoz hozzárendelik a személyi, tárgyi feltételeket így biztosítják azt, hogy pedagógiájuk működő­képes lehessen. Amikor bekerül az iskolába a gyerek, hozza magá­val az anamnézisét és a diagnó­zist is. Rövid idő alatt megismerve a gyermeket az új iskolában, ki­dolgozzák az egyéni fejlesztési programot, amelynek megvalósí­tását egy egész csoport segíti. Na­gyon „kemény” gyerekek tanul­A pittsburghi repülőtéren- Iskolánkba mintegy 140 tanu­ló jár, még a megyén túlról is. A di­ákotthonban közel 50 gyermek­nek biztosítjuk az esélyt az ered­ményes tanuláshoz. Bázis iskolája vagyunk a Virág mozgalomnak, a belső gondozói rendszernek és a Pressley Ridge RE-ED rendszer­nek. Sajnálatos, hogy egyre több beilleszkedési, tanulási zavarok­kal küzdő, alulszocializált és mo­tivált gyermekkel találkozunk. Az amerikai kapcsolatunkról szólva: egyéves közös munkát követően 2005 tavaszán fogadhattuk a pitts­burghi Pressley Ridge vezetőit. Ez a szervezet immár 175 éve nyújt szolgáltatásokat a sajátos nevelé­si igényű, problémás gyermekek és családjuk számára. Az USA 8 államában működő Pressley Ridge nevelési rendszere Európá­ban eddig Portugáliában, Ukraj­nában és Magyarországon talált leginkább termékeny talajra. Ná­lunk Budapesten és Salgótarján­ban működik. Ami leginkább fel­keltette érdeklődésünket, az a gye­rekek nevelésében alkalmazott holisztikus szemlélet volt, amely a személyiségre úgy fókuszál, hogy a környezetet, a lakó- és osztálykö­zösséget, a családot is bevonja a nevelőmunkába. További lényeges jellemzője ennek a programnak, hogy a gyerekeket az iskolában ar­ra szocializálják, nevelik, hogy visszakerülve a társadalomba, hasznos tagjává váljanak a közös­ségnek - fűzi hozzá Szabó István­ná Piroska, az iskola korábbi belső gondozója, a küldöttség tagja. - A Pressley Ridge szervezet meghí­vására mentünk ki Amerikába, a korábbi látogatásukat viszonoztuk - mondják beszélgetőpartnereim.- Ki állta költségeket és mik vol­tak a konkrét célok?- A repülőút költségeit részben az iskola vállalta, illetve a Nógrád Megyei Közoktatási Közalapít­ványhoz nyújtottunk be pályáza­tot, ők is támogatták a kiutazásun­kat. A kéthetes teljes ellátást a Pressley Ridge vállalta. Több, elő­re megfogalmazott célkitűzésünk is volt, így példáid, hogy az isko­lánkban felmerülő problémáink megoldásához megoldási stratégi­ákat, új módszereket, hatékony se­gítséget kapjunk. Helyszínen ta­nulmányozzuk a már korábban megismert - és részben már az is­kolánkban is bevezetésre került - amerikai nevelési rendszer műkö­dését a pittsburghi Day Scoolban. Az általuk felhalmozott tapasztala­tokat hazahozzuk, és saját gyakor­latunkban kíséreljük meg alkal­mazni.- Ön máris a tapasztalatok hasz­nosításáról beszél. Mik voltak azok? Hogyan értékeli a tanul­mányutat Botár Béla igazgató?- Sok új ismerettel és hasznos tapasztalattal gazdagodtunk, így nagyon eredményesnek értékel­hetjük küldetésünket Rendkívül fontos volt számunkra, hogy a gya­korlatban láthattuk az ott alkalma­zott pedagógiai rendszer működő- képességét Az időközben általuk nak az iskolában 6 éves kortól 21 éves korig, nyugodt felnőttek kö­zött. A hatékonyságra, a minőségi munkára és az eredményességre helyezik a hangsúlyt Mindent an­nak rendelnek alá, hogy a gyere­kek sikeresek legyenek. Azok a gyerekek, akik az anyaiskolájuk­ból kerülnek be a Day Schoolba, egy-két év után - vagy ki hány év után - visszakerülnek az anyais­kolába. Ennyi idő alatt megerősítik ezeknek a nehezen kezelhető gyermekeknek a pozitív személyi­ségjegyeit, így lehetővé válik visz- szakerülésük.- Mintegy átnevelik a gyereke­ket?- Nem átnevelésről van szó - kapcsolódik vissza a beszélgetés­be Szabóné Piroska - sokkal in­kább készségeik fejlesztéséről, amelynek során alkalmazkodóké­pességük is javul. Olyan struktú­ra működik náluk, amelyben min­den láncszem a helyén van. Nem csak szlogen az, hogy a szülő part­ner, mert eredményes a családi kapcsolattartó személy munkája is. A kapcsolattartók minden egyes családot kétheti rendszeres­séggel látogatnak, és lépésről lé­pésre haladva „építkeznek”. Hat­hetenként értékelik az érintett gyermek személyiségfejlődését és erről tájékoztatják a szülőt és az anyaiskolát is. Ott nem csak a tan­terv létezik. Első a gyermek sze­mélyisége. Vallják, hogy amíg ä gyermeknek magatartási problé­mája van, nem tud tanulni, teljesí­teni. Rendszeres kapcsolatot tarta­nak azzal a lakóközösséggel, amely a gyermeket körülveszi (a könyvtárral, a templomban a lel­késszel, mindenkivel, akivel kap­csolatban van a gyermek). .Mind­ez nagyon aprólékos, időigényes pedagógiai munkának tűnik, de az eredményesség érdekében ezt az utat nekiinküs be kell járni, mert másként nem lehet ered­ményt elérni.-Ez a holisztikus megközelítés?- Igen, ez is része annak - veszi vissza a szót Botár Béla, majd így folytatja. Érdekes volt megfigyelni az Ohiopylban alkalmazott ka­landpedagógiai módszert, ahol tá­bori körülmények között kerülnek közelebb a gyermekhez, ismerik meg a habitusát, problémáit, s ahol két hét alatt látványosan fej­lődnek a gyermek készségei. Gon­doljunk csak a gyermekkori tábo­rozásainkra, milyen élményt je­lentettek ezek számunkra is! Má­sik része a készség- és képesség- fejlesztő tevékenységüknek a gyermekek - tanulás melletti - foglalkoztatása (újságkihordás, a golfpályán a sporteszközök ki- és visszahordása, mozgatása stb.). Ez lehet önkéntes és díjazásért (bé­rért) végzett munka. Tudományo­san megalapozott és a gyakorlat­ban pedig bizonyított, hogy a kö­zösségi munkába bevont gyerme­kek fejlődése egyenes vonalú és dinamikus.- Milyen a nevelők státusa? Mi­lyennek látták amerikai kollégái­kat?- Az igazgató kivételével, min­den pedagógussal határozott ide­jű - általában egy évre szóló - jog­viszonyt létesítenek, amit a telje­sítmény értékelése után meghosz- szabbíthatnak. Nehéz feladatot vállalnak. Nyugodtak és kiegyen­súlyozottak a pedagógusok, hatal­mas empátiás készséggel és tole­ranciával rendelkeznek. Kiszámít­ható a rendszer, az intézmény bel­ső világa, jó az iskola légköre, se­gítőkészek egymás iránt, s tudnak örülni egymásnak. Az amerikai kollégáink az isko­lában nem csinálnak - és a gyer­mekekkel sem csináltatnak - semmit feleslegesen. Nagyon tu­datosan és célirányosan, a gyakor­lat szempontjából gondolkodnak és cselekednek: munka, hatékony­ság, eredményesség az alapelv. Fo­lyamatosan mérnek és közös be­szélgetések során értékelik, követ­keztetéseket vonnak le és akár mó­dosítják is elképzelésüket és gya­korlatukat. Mindezt nagyon racionálisan és rendszerben való­sítják meg.- Egy-egy beszélgetés során - folytatja Szabóné Piroska - a neve­lők, a közösségszervező, a családi kapcsolattartó, a koordinátorok és szupervizorok értékelik a tevé­kenységet, megállapítják, hogy mi történt a gyerekkel az elmúlt idő alatt, hogy mennyi a pedagógiai­lag hozzáadott érték, s azonnal ki­dolgozzák a következő lépést is. Erre van egy 7 fős csoport, amely pedagógiai, pszichológiai, szocio­lógiai szempontból analizál és ér­tékel. De említhetem a rendszeres továbbképzéseket, ami az intéz­ményen belül, helyben valósul meg.- Álságos a kérdésem: Ameriká­ban is vannak rászoruló, elesett gyermekek?- Nagyon sok gyerek bizony ott is olyan, mint az eldobott papír zsebkendő - mondja Botár Béla igazgató. - Ezeket a gyerekeket tiszteletre méltóan felvállalják. Új iskolákat kívánnak alapítani. Fo­lyamatosan bővítik szolgáltatása­ikat, jobbítják a programot, átme­neti intézménynek tekintik ma­gukat, a köldökzsinórt azonban nem vágják el az anyaiskolákkal, és már az első körben megpró­bálnak a gyermekek magatartá­sán változtatni. Befogadják, segí­tik őket, formálják személyiségü­ket és csak aztán tanítják a gye­rekeket.- Este a táborban - fűzi hozzá Szabóné Piroska, az indián hagyo­mányoknak megfelelően a taná­rok leülnek egy kis rőzsenyaláb- ból gyújtott tábori tűz mellé, azzal a 7-8 gyermekkel, akik hozzájuk tartoznak és megbeszélik a nap eseményeit, sorra veszik a felada­tokat, az elvégzett munkát és ered­ményeit, nincs hosszúra nyúló cél­talan beszélgetés, csak addig tart, amíg a láng ég. Nagyon figyelem­reméltó a szabályok tudatosítása, az egyén felelősségének hangsú­lyozása, az állandó visszajelzés, hogy törődnöd kell magaddal, fe­lelős vagy magadért és a közössé­gért, amelynek tagja vagy, ezt su­gallják a pedagógusok szavaikkal, mutatják a tetteikkel.- Mindez érződik az emberek kö­zötti kapcsolatokban is?- Hogyne. A fegyelmezett közle­kedésben, a bevásárlóközpontban a pénztárnál, az udvarias viselke­désben, az egymás közötti kom­munikációban, mindenütt meg­mutatkozik. Példaértékű a civil szféra tudatossága. jellemző. Szó szerint is tanulva ta­nítanak, dolgoznak. A tanulás, a felkészülés - benne a sport, az egészséges életmód - mindennap­jaik szerves része. Tisztában van­nak azzal, hogy ők sem képesek a társadalmi feszültségeket felolda­ni, megváltoztatni, de olyan gon­dolkodási, cselekvési módszere­ket, kompetenciákat fejlesztenek, ami képessé teszi a gyerekeket a társadalmi integrációra. Az alapfi­lozófia szerint ráébresztik őket ar­ra, hogy egyedül nem megy, de a közösségnek ereje van. Megrázó volt, a könnyeinkkel küszködtünk, amikor találkoztunk Ohiopylban súlyos bűncselekményeket elkö­vető tízéves gyerekekkel, akik bí­rósági döntéssel kerültek oda. De ők sem reménytelenek! Van aki segít nekik!- Hoztak jövőt formáló, új isme reteket is?- Megerősödtünk abban, hogy jó úton járunk. Tisztában va­gyunk azzal, hogy teljes egészé­ben nem tudjuk a programot át­venni, csak adaptálni, mert más feltételrendszerben működnek. Ott 10-12 gyermekkel három fel­nőtt dolgozik egy időben, a peda­gógusok mellett folyamatosan se­gítő - pszichiáter, mérési és prog­ramfejlesztő - szakemberek tevé­kenykednek az intézményen be­lül. Amit hoztunk - és amiről eddig szó volt - az mind előre­mutató, azaz nagyon hasznos volt látogatásunk a jövő szempontjá­ból is. Szeretnénk tevékenysé­günket tovább fejleszteni, szolgál­tatásainkat akár a régió irányába is kiterjeszteni. Salgótarján ön- kormányzati vezetőinek - úgy tű­nik - szimpatikus ez az elképze­lésünk.- Mikor találkoztak az önkor­mányzat vezetőivel?- Május 7-én itt voltak Salgó­tarjánban az amerikai intéz­ményképviselői Gruber Andre­ával, a szervezet közép-európai igazgatójával együtt. A delegá­ciót fogadta Székyné dr. Strémi Pittsburghban a Day Scool szakembereivel egy megbeszélés után- Sokat beszélünk az élethosz- szig tartó tanulásról Láttak és érzé­keltek-e ebből valamit?- Hogyne, hiszen az élethosz- szig tartó tanulás egyik szimbólu­ma, a monumentális Tudás Kated- rálisa, éppen Pittsburghban van. A folyamatos tanulás, önképzés a Pressley Ridge munkatársaira is Melinda polgármester is. Re­méljük, a személyes konzultáci­ónak köszönhetően a további­akban még eredményesebb lesz az együttműködésünk a hátrá­nyos helyzetű, tanulási és ma­gatartási zavarokkal küzdő gyermekeink érdekében és ja­vára. Fotópályázat: a téma Kazár Pünkösdkor, május 26-27-én „Dallal, tánccal a Palóc úton” című, ötödik alkalom­mal rendezik meg a kazári hagyományőrző hét végét. A programok megörökítésére a község önkormányzata és a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület fotópályázatot ír ki. „A bölcsőtől a sírig” című népviseleti bemuta­tó, a népdalkörök szereplése, a néptáncver­seny és persze a további programok kínálják a témát a vállalkozó szellemű fotográfusok­nak. A nevezési lapok és CD-k beküldésének határideje június 27-e, postai úton a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület címére - 3100 Salgótarján, Fő tér 5. - kell eljuttatni azokat. A zsűrizés július 6-án 17.00 órától lesz Ka­záron, a Magtár közösségi házban. A pályá­zókat július 10-ig értesítik az eredmények­ről. Augusztus 18-án kiállítás nyílik a leg­jobb alkotásokból, s ezen a napon lesz a díj­átadás is Kazáron. Petőfi a Medvesen „Fölmentem egy szikla tetejére” Fenti címmel készített filmet Drexler Szilárd a Medves-fennsíkot 1845. június 10-11-én meglátogató Petőfi Sándor útját rekonstruálva. Az alkotást május 26-án, szomba­ton 15.30 órától vetíti a Salgótarjá­ni Városi Televízió. Az alkotó el­mondta: Petőfi Sándor igen nagy szívességet tett nekünk, amikor fel­vidéki utazása során felkereste Salgó és Somoskő várát. Élményeit úti jegyzeteiben rögzítette, és meg­írta Salgó című költeményét. Ezek nyomán a környékünkön valóságos Petőfi-kultusz alakult ki. A költő­ről szinte mindenki tudja, hogy mennyire szerette az Alföldet, de az már kevésbé ismert, hogy a vá­rakért, várromokért is rajongott. Unokatestvére, Orlai Petries Soma így írt erről: „Gyakran ábrándokba merült, s legfőbb vágya volt egykor oly állapotra vergődni, hogy egy szép vidéken magának kis lovagvárat építhessen... A várromok iránt kivá­ló szeretetet táplált s el-elmerengett múltjokon. ”

Next

/
Thumbnails
Contents