Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-16 / 40. szám
2007. FEBRUAR 16., PENTEK 3 BALASSAGYARMATI NAPLÓ Egy nagyívü élet ért véget Egy kedves és bájos jelenséggel, az időskorában is szépen, választékosán öltözködő, 93 éves korában elhunyt Pro Urbe-díjas SIMON ENDRÉNÉ ZMESKÁL KATÓVAL lett szegényebb Balassagyarmat. A számvevőszéki főtanácsos, Zmeskál Barnabás és a váci születésű tanítónő, Kedvesi Irén hetedik gyermekeként született Zmeskál Kató, aki a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, ahol kiváló latinistaként hatodikos korában már hét tanítványa volt. A budapesti Gyáli úti intézetben tanult nagyhírű professzorok keze alatt védőnőnek. A lélek- és elmekórtant például Nyírő professzor, a szemészetet a világhírű Imre professzor tanította az iskolában. Miután diplomáját kézhez vette, zöldkeresztes védőnőként már negyven növendéke volt. Évtizedeken át, 1972-es nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett a város védő- nőjeként. A Balassagyarmatért emlékérmet, a Kiváló Egészségügyi Dolgozó kitüntetést, a Munkaérdemrend bronz fokozatát egyaránt megkapta. Alma materében, a Balassi Bálint Gimnáziumban alapítványt hozott létre a szegény sorsú, jó tanuló diákok támogatására. Annak idején az összes tanár lemondott tiszteletdíjáról, hogy a jóeszű, időközben félárvává lett leány magántanulókét továbbtanulhasson. Ezt a gesztust sohasem tudta elfelejteni, s élete végéig próbálta meghálálni. Az utóbbi években a Szabó Endre újságíró vezette kilencvenesek klubjában talált igazi közösségre, amely Zmeskál Kató halálával egy valódi színfolttal, egy barátságos, közvetlen, nagy időket megélt és bölcs tagjával lett kevesebb. Énekművésznő estje Fények és felhők Sz. A. Balassagyarmat. A 103 éves Papp Jánosáé Lihota Amáliát köszöntötték az evangélikus szeretetház- ban barátai, tisztelői, egyháza lelkészei, hívei, s a Keskenyné Szabó Zita vezette otthon közössége az elmúlt szombaton. Az önkormányzat nevében Csach Gábor alpolgármester fejezte ki jókívánságait a szellemi frissességben élő Babi néninek, Balassagyarmat legidősebb polgárának. Az évtizedeken át naplót író Babi néni visszaemlékezéseit „100 év fényei és felhői” címmel kis példányszámban ugyan, de sikerült kiadni a városi könyvtár, az evangélikus lelkészi hivatal, Honti István vállalkozó és a szeretetház segítségével néhány évvel ezelőtt. A meghitt ünnepségen a felvidéki származású idős asz- szony a hosszú élet titkáról kifejtve elmondta: az erdők, a mezők, a sok séta és a vadon termő gyümölcsök tették törékeny szervezetét ellenállóvá a betegségekkel szemben.- Nem tudom, mi a terve velem a Jóistennek - fogalmazott a sorscsapásokat, forradalmakat, háborúkat, nagy időket megélt Lihota Amália. Közelmúltbeli lábtörése ellenére is jó kedélyű, élénk szellemű és a jövőjét kutatja Balassagyarmat legidősebb polgára Folytatódik az előadás-sorozat Balassagyarmat. Az Örökség Kulturális Műhely előadás-sorozata a közelmúltban vette kezdetét a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a „ Kicsi vagyok én” Alapítvány szervezésében. A tíz előadásból álló sorozat keretében február 13-án Limbacher Gábor néprajzkutató a teremtett, teremtő emberről, a hagyományos vallási mentalitásról adott elő. Február 27-én Lengyel Ágnes néprajzkutató a paraszti imádkozás rendjét elemzi, március 13-án Koltay Gábor filmrendező „ Nemzethalál vagy a nemzet építése” címmel tart előadást. Április 24-én Berecz András mese- és énekmondó előadói estjét hallhatja a közönség „Félbevágott pipafüst” címmel. Pap Gábor művészettörténész a népballadákról és az évkörről szól majd, az időpontról később tájékozódhatnak az érdeklődők. Valamennyi előadás 18 órakor kezdődik. Művészeti kapcsolat Balassagyarmat. Február 26-án 18.30 órakor Tokody Ilona énekművész és Vígh Andrea hárfaművész hangversenyét rendezi meg a Filharmónia Kelet-Magyarországi Kht. és a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola az intézmény hangversenytermében. A műsorban többek között Stradela, Vivaldi, Rossini, Csajkovszkij, Verdi és Puccini művei hangzanak el. „Máglyák ideje" Balassagyarmat. Február 20- án, kedden 17 órakor Ádám Tamás interjúkötetének könyvpremierjét rendezik meg a Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében. A kiadványt T Pataki László újságíró mutatja be. A premieren a Varietas Pódiumszínház tagjai közreműködnek. Sz. A. Balassagyarmat/lpolyság. Február 16-án 15 órakor nyílik meg a Honti Múzeum Simonyi Lajos Galériájában Szilcz Marianna, balassagyarmati születésű üvegtervező művész kiállítása, mely eddig a szerb templom galériában volt látható. A március 17-ig megtekinthető tárlatot - mely új anyaggal is bővül - ismét Csemniczky Zoltán rendezte, s ő ajánlja az ipolyságiak figyelmébe a munkákat. Nem először történik meg e „művészi átjárás” a Felvidékre, a két város egyre szorosabb szellemi kapcsolatot ápol egymással. Elnökségi ülés Balassagyarmat. Február 20-án 14 órától elnökségi ülést tart a városi baleset-megelőzési bizottság a balassagyarmati rendőr- kapitányság kistanácstermében. Gemer Gabriella hadnagy, vbb-titkár beszámolót tart a 2006. évi baleset-megelőzési tevékenységről, s ismerteti a 2007. év terveit. Gyökerek Még ma is azon kapom néha magamat: ha félig lehunyt szemmel megyek utcánkban az evangélikus templom felé, évtizedeket tudok visszarepülni az időben. Egy délutánt őrzök magamban. Öt-hat éves lehetek, s tágra nyílt gyermekszemmel lépkedek, figyelve a templom tornyát és az előtte lévő kis teret. Itt lennének hát a gyökereim? Hiszen apai és anyai ágon is dunántúliak a felmenőim, s „magyarázhatatlan szeretet” fűz őseim városaihoz, falvaihoz is, amelyeket alig ismerek. A balassagyarmatiak Budapesten megrendezett találkozóján a városból 18 évesen elkerült Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója játszott el érdekesen ugyanezzel a gondolattal. Hol vannak egy ember gyökerei? Ahol született? Ahonnan a családja származik? Netán, ahol leélte életét? „Már húsz éve Budapesten élek, de álmomban még mindig a nagyváradi utcákon járok” - mondta nekem évekkel ezelőtt valaki, hozzáfűzve: a szülőváros számára már csak „álomi táj”, minden más Budapesthez köti. „Hát itt a táj, a kedves, a méla, amelyre mindig visszavágy a szív” - írja egy dunántúli tanár, aki történetesen az édesapám, s akiről tudom: már nem tudna a visszavágyott faluban élni, ahol minden megváltozott. A gyermekkori rétek az örök nosztalgia szimbólumává lettek lelkében. Markó Iván táncművész a gyökereit Istenben, a családjában és - igazi világpolgárként - nem csak magyar városokban találta meg, de mély kötődés fűzi Párizshoz és Jeruzsálemhez is. S ott van számára természetesen Győr, ahol élete fájdalmasan gyönyörű éveit élte le, létrehozva a világhírű Győri Balettet. A balassagyarmati születésű férfi - társakra lelve - gyökeret vert a dunántúli városban. Hol is vannak hát az ember gyökerei? Őseiben, családi történetek zsongásában, a gyermekkor álomi tájában, s talán leginkább ott, ahol gyökeret eresztett, ahol élete legfontosabb éveit élte le, ahol olyan társakra talált, akikkel Illyés Gyula szép szavaival szólva „együtt játszottuk a Szerepet - égi tetszésre - idelenn!” Nógrádi alkotók bűvöletében Szabó Andrea Balassagyarmat. „A honvágy olyan, mint a szerelem. Nem lehet ellene védekezni.” - vallotta megrendítően négy évvel ezelőtt Réti Zoltán, amikor nyolcvanadik születésnapját ünnepelte barátok, tanítványok, tisztelők körében a Csil- lagházban. Második világ- háborús fogsága időszakában is mindig hazavágyott: az olvadó hó illata Münchenben is a vadkerti hó illatára emlékeztette. Érezte: haza kell jönnie. Sok évtizedes, páratlan alkotói pályáján mindvégig a szülőföldhöz való mély ragaszkodás jellemezte - nem csak a palóc táj, a palóc emberek elevenedtek meg ecsetvonásai nyomán, de az 1960- as, 1970-es évektől kezdve már azt kutatta: mit tudott adni a szülőföld az országnak, a nagyvilágnak. Rózsavölgyiről, a nagy muzsikus földiről, a népies műzene és a csárdás atyjáról két nagysikerű könyvet is megjelentetett a zene- történész Réti Zoltán, míg a festőművész érdeklődése a palóc föld irodalmi óriásai felé fordult. Az ember tragédiájához készített illusztrációinak albuma szintén.két kiadást ért meg, de Mikszáth „jó palócai” és „tót atyafiai” és az önmarcangoló, örök töprengő Komjáthy Jenő versei is alkotásra ihlették a művészt. Az Istenhez forduló, esendő, ugyanakkor szilaj, szerelmes, vitéz Balassi versei nyomán úgyszintén szebbnél szebb akvarellek születtek. Most ismét nagy tervet dédelget magában a 84 esztendős alkotó. Madách méltatlanul feledésbe merülő, a Tragédia árnyékában háttérbe szorult, Mózes című művéhez készült munkáit szeretné albumban megjelentetni. 1988-ban, a dráma színpadi ősbemutatójának századik évfordulója alkalmából 16 lapot állítottak ki a Nemzeti Színházban Réti Zoltán Mózes-akva- relljeiből. Az elmúlt években tíz művel egészült ki a sorozat, amely valójában nem is illusztráció, hanem az emberiségköltemény festői újraalkotása. Madách műve számos aktualitást, örök kérdést vet fel. Felmerül itt a vezér és a nép viszonya, a küldetés, a kiválasztottság szépsége és gyötrelme, a népvezér magányossága, a népben élés erkölcsi parancsa, a közéleti feladat és a magánéleti boldogság egymásnak feszülése és még jó néhány ma is időszerű gondolat. Réti Zoltán maga is tanított Csesztvén, édesanyja Madách Aliz húgainak játszópajtása volt, s édesapja építette az 1930-as években a csesztvei iskolát. Talán nem véletlen, hogy életében kétszer is a Tragédia költőjéhez fordult szellemi inspirációért. Akvarelljei tehát mélyen a honi tájban gyökereznek. A bibliai alakok a palóc emberek vonásait is magukon hordják, ahogyan a közel-keleti táj olykor-olykor átjátszik a Cserhát feledhetetlen vidékébe...
