Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-16 / 40. szám

4 2007. FEBRUAR 16., PENTEK NÓGRÁD MEGYE A szellem a fontos..." Szabó A. Balassagyarmat. Csemniczky Zoltán szob­rászművésszel folytatott beszélgetésünk­nek két „ apropója” is van. A közelmúltban kapta meg a megye legrangosabb kulturá­lis kitüntetését, a Madách-díjat, s öt évre ki­nevezték a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatójává.- Az önről szóló életrajzokban a legtöbb­ször annyi áll „Budapesten született és Sze­geden járt főiskolára”. Említés sem esik ar­ról hogy családja milyen mélyen kötődik Nógrád megyéhez...- Apám nagyapja a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnáziumban tanított hosz- szú éveken át a „kezdő gárda” tagjaként Schehák Rezső volt az eredeti neve, aztán az 1920-as években fölvette anyja nevét, s Váli néven munkálkodott tovább. Termé­szetrajzot, földrajzot, latint, matematikát oktatott, órarendet készített A csehkiverés napjaiban őrségben állt kint a diákokkal. Nyolc gyermeke közül apai nagyanyám harmadikként látta meg a napvilágot Ung- váron. Bátyám és én a fővárosban szület­tünk. Társbérletben együtt laktunk Magyary Kossá Aninó festőmű vésznővel és Edvi Illés Aladár festőművésszel. 1945 után a nagyanyám Tolmácson kapott óvónői állást, aztán Romhányban. A bátyámmal az általános iskolát Rom­hányban, illetve Nógrádsápon végeztük, ahol a nagynéném tanított- Hogyan irányult az érdeklődése a kép­zőművészetfelé?- Ahogy említettem, a pesti házban fes­tőművészek laktak és sokat vittek minket múzeumba is a szüléink. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban aztán akadt egy hasonló érdeklődésű osztálytársam, Czeizek György, aki később festőművész lett. Czeizekkel együtt jártunk Pesten a Dési Huber István Képzőművészeti Körbe. Mindketten felvételiztünk a képzőművé­szeti főiskolára, én párhuzamosan Szeged­re is, ahová rögtön fölvettek biológia-rajz szakra. Főiskolásként kötöttem egy tanul­mányi szerződést Nógrád megyével, a csa­ládom nógrádi gyökerére való tekintettel. A Csemniczkyek egyébként Liptó megyében éltek. Bátyám kapott egy könyvet Liptó vár­megye nemesi családjairól, amelyben apá­mig le volt vezetve a családfa.- Milyen érzés volt Szeged után Balassa­gyarmatra kerülni? Végül is hazai tájra érkezett..- Amikor visszakerültem Gyarmatra, a „gyüttmen- tekkel” alakítottam ki először kapcsolatot. Viszont sok idő­nek el kellett telnie ahhoz, hogy a város valamennyire elfogadjon. Másfelől nem pa- naszkodhatom. Én 1978-ban jöttem át a művelődési ház- i, először mint dekora­tőr. A rá következő év­ben már vizuális nevelési elő­adói státus­ba kerül­tem, s á t ­vettem Szederkényi Attilától a Horváth Endre Galéria vezetését is. Olyan művészek mutatkoztak be ott előzőleg, mint Somogyi József, Tóth Menyhért, Csohány Kálmán vagy Földi Péter, s 1969-es Óváros téri meg­alapítását követően id. Szabó István, Kő Pál, Kokas Ignác, Würtz Ádám, Vígh Tamás is kiállított a galériában. Nagy múltú intéz­mény volt tehát.- Ön milyen szempontok alapján válasz­totta ki a kiállító művészeket?- Minden kiállítás megnyitóján ott vol­tam, s érzékeltem a művészi kvalitást Ami mindig vezérelt: Balassagyarmat Európá­ban van, s eszerint próbáltam munkálkod­ni. Az élvonalhoz tartozó fiatalabb generá­ciót képviselő művészeket hívtam meg fő­ként Járt nálunk - az akkor még a Palóc Múzeum lapidáriumában, majd első eme­letén működő galériában - el Kazovszkij, Péreli Zsuzsa, Török László, Muzsnay Ákos, Banga Ferenc, König Frigyes, Kicsiny Ba­lázs, hogy csak néhány nevet említsek. A Kortárs magyar művészeti lexikonban szin­te műiden kiállítónk megjelölte fontos állo­másként Balassagyarmatot. Erre büszke vagyok. Tíz éves itteni működésem után a szerbtemplomban nyílt meg az első önálló kiállításom, miután felvettek a Művészeti Alapba. Utána kaptam meg a Derkovits- ösztöndíjat is, a Művészeti Alap nívódíját, a salgótarjáni tavaszi tárlat díjait, valamint a Horváth Endre-díjat. 1990-től a szerb templom galéria is önálló kiállítóhely lett. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ által működtetett két galériában évi 12 meg­nyitót tartunk, a két-két hónapig megte­kinthető tárlatok havonta nyílnak meg. Az 1974-ben létrehozott képtár 1978-ig a volt vármegyeházán működött, majd 1991-ben a századelő kaszinójába költözött. A soká­ig raktárban lévő gyűjteményből válogat­tunk állandó kiállítást. Bővül a Horváth Endre Alapítvány díjazottainak ellenérték­ként leadott munkáival is a gyűjtemény, valamint különböző adományokból, hagya­tékokból.- A művészetszervező Csemniczky Zoltán után essék most szó a művészről Mi az, ami a szobrászat felé sodorta, mondjuk, a festé­szettel grafikával szemben?- A festmény sík felület, a szobor térben van. Műidig is izgatott a tér és térfogat köl­csönhatásának kérdésköre. A tér magába foglalja a különböző testeket és fokozatosan növekszik. A makro- és a mikrokozmosz problematikája, s az ember viszonyulása a térhez jobban érdekel, mintha egy sík felü­letről van szó. Erről az oldalról ezt látom, a másikról teljesen mást. Ugyanaz a szerke­zet, felépítés, ugyanazok az elemek is más és más változatokat hoznak létre. A diplo­mamunkámat Szobor és tér címmel írtam meg. Az írás a kozmosz és a mikrokozmosz, a látható és láthatatlan világ szimultán sej- tetésének, ábrázolásának problémáját fe­szegette. Kétméteres gipszszobor volt a dip­lomamunkám másik része, egy tojást a ke­zében tartó filozófusról. Vajon a látható to­jáshéj a fontos vagy az, ami nem látható?- S miért éppen a drótra esett a válasz­tása?- Kőből, fából, bronzból is készítettem szobrokat, de a drót foglalkoztat leginkább. Mi tagadás, ennek anyagi okai is vannak. A bronzszobrok kiöntése drága mulatság. A drótszobor ráadásul csendesen készíthe­tő, követ faragni panelházban nem lehet A gipszszobrok vázát is drótból kell szerkesz­teni, s ha beburkoljuk, létrejön egy térfogat, egy felszín, ami sokszor elfedi a mű üzene­tét. A drót a térről az átláthatósága miatt vi­szont sokkal többet elárul. Ez jobban érde­kel, mint a felszínen megjelenő dolgok. „Fe­cseg a felszín...” Egy vizuális gondolatból indulok ki, aztán kitalálom, hogyan építem fel a gondolatot. A munka folyamán a ráte­vődő feleslegességeket lenyesegetem, ami kell, azt pedig hozzáteszem. Hónapokon ke­resztül készül el egy alkotás. Az is munka, ha az ember figyel. Ellenőrizni kell külön­böző elforgatási pontokból a művet, hogy a továbbépítéshez igazítsuk.- Fontosnak tartja a tudás átadásál a tanítást is?- Igen. 1984-ben indítottam be a képző- művészeti szabadiskolál Sok tanítványom­ból lett művész: elég, ha Párkányi Raab Pé­tert, Adorján Attilát, Telek Zoltánt említem, de a sor folytatható. Rá lehet érezni a tehet­ségre, de a hibák megmutatásával haladha­tunk előre.- Végül is mi adja meg a szobrászat szép­ségét?- Borbás Tibor, a gyarmati Petőfi-szobor alkotója mondta egyszer: a szoborcsinálás nem fizikai munka, hanem szellemi. Ter­mészetesen van fizikai része is a munká­nak, de ez olyan, mintha azt mondanád: a hegedűművésznek milyen nagy munkát kell kifejtenie, hiszen állandóan „fűrészel” a vonóval. Ez is igaz, de nem ez a lényeg. Nem az erőbefektetés, az izzadság a fontos, hanem a szellem, a gondolat Agyháború, nógrádi veszteséggel? (Folytatás az 1. oldalról)- A tavaly decemberben elfo­gadott egészségügyi fejlesztési törvény után Balassagyarmat önkormányzatának vezetői (Medvácz Lajos és Csach Gábor) és a városi kórház szakmai me­nedzsmentje (dr. Szabó Géza és dr. Csekey László) január 5-én szakmai és politikai egyeztetés­re hívták a térség országgyűlési képviselőit - Bállá Mihályt (Fi- desz-KDNP), Lombos Istvánt (MSZP), dr. Nagy Andort (Fi- desz-KDNP), Borenszki Ervint (MSZP) - és az SZDSZ helyi el­nökét (Smitnya Sándort). A késő estébe nyúló egyeztetésen meg­állapodás született arról, hogy a jelenlegi 521 aktív ágy helyett 449 aktív ágy megtartásáért folytasson ki-ki a maga terüle­tén szakmai és politikai lobby­munkát - összegezte a történte­ket Bállá Mihály.- Molnár Lajos január 8-án megajánlott 417 aktív ágyat Ba­lassagyarmatnak, amelyet a fenntartó és a kórház vezetése tárgyalási alapnak elfogadható­nak tartott. Különösen azért, mert a felajánlott krónikus ka­pacitással elfogadható össz- ágyszám jött létre. Ezen belül igényelt a fenntartó arányosabb és Nyugat-Nógrád érdekeit job­ban képviselő magasabb aktív ágyszámot. A városvezetés kö­vetkezetesen képviselte a janu­ár 5-i „nagykoalíciós” álláspon­tot az Észak- magyarországi RET-ben, melyet az el is foga­dott. Ezek után hidegzuhany­ként érte a város vezetését az in­formáció, hogy a február eleji lovasberényi titkos MSZP- SZDSZ parlamenti frakcióegyez­tetésen Balassagyarmat kórhá­zának mindössze 329 aktív ágyat juttatna a kormányoldal.- Megdöbbentő mértékű kárt okoz ez az elvonás Nyugat-Nóg­rád egészségügyi ellátásában, hiszen a jelenleginél 192 ággyal, Molnár Lajos január 8-i ágyszá­maihoz képest pedig 88 ággyal kevesebb aktív ágya lenne a tér­ségnek - fogalmazott a honatya.- Nógrád megye az országos epidemiológiai adatok szerint az agyér, szív-és keringési megbete­gedések tekintetében, az ezer fő­re jutó járóbeteg-ellátásban és orvosszámban, valamint a gazda­sági mutatók tekintetében is az ország legelmaradottabb térsége, amelyben ilyen mértékű ágyszámelvonást semmilyen szakmai érv nem támaszt alá. Érthetetlen és megdöbbentő, ho­gyan járulhatott hozzá nógrádi szocialista politikus ehhez a mél­tánytalansághoz, kivel egyezte­tett ez ügyben, és milyen szak­mai érvek vezérelték - tette hoz­zá Medvácz Lajos polgármester, aki kéri Balassagyarmat és Nóg­rád megye szocialista és szabad- demokrata politikusait és szim­patizánsait, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a lovasberényi politikai alku he­lyett minden szinten a nyugat­nógrádi emberek egészségügyi ellátásának érdekeit képviseljék. A tájékoztatón az is elhang­zott: a lovasberényi titkos talál­kozón Dóra Ottó és Ercsényi Fe­renc képviselte Nógrád megyét. Az információik szerint Mis­kolc, Gyöngyös és Eger kórházai kaptak a Molnár Lajos január 8- i ágyszámaihoz képest jelentős többletkapacitást a lovasberényi alkunak köszönhetően. Mind­három várost MSZP-s többség irányítja. Külön érdekesség, hogy az egri és a gyöngyösi fenntartó elfogadta a miniszter január 8-i ágyszámait, most mégis többletágyhoz juthat. - Nógrád megye közgyűlése feb­ruár 13-án egyhangú határoza­tot hozott arról, hogy a megye vezetése kezdeményezzen tár­gyalásokat Molnár Lajossal a megye egészségügyi ellátása ér­dekében - szögezte le Bállá Mi­hály és Medvácz Lajos. Az ügyben megkerestük dr. Szabó Gézát, a balassagyarmati kórház igazgatóját, aki csak any- nyit mondott: a megállapodásról semmiféle értesítést nem kapott, sem hivatalos, sem félhivatalos információkkal nem rendelke­zik. Lombos István országgyűlé­si képviselő a következőket mondta el: - a lovasberényi meg­beszélés kiszivárogtatott infor­mációkon alapul. Jómagam Brüsszelben tartózkodtam a par­lament szociális bizottságának tagjaként a megbeszélés idején. Dóra Ottó személyes kormány­zati kapcsolatrendszerrel ren­delkezik, ráadásul rálátása van - mint volt megyei közgyűlési el­nöknek - a megye egészségügyi ellátására. Január 5-én a balassa­gyarmati városházán konszen­zusra jutottunk: azt mondtuk, a városnak 420 aktív ágyra van szüksége ahhoz, hogy a kórház működtetése rentábilis legyen. Molnár Lajos január 8-án Salgó­tarjánban járva ezt az ajánlatot el is fogadta, s aznap éjjel közzé­tette az ágyszámot: 417 aktív ágyat osztott le Balassagyarmat­nak. Január 24-én a ret-ben vi­szont Balassagyarmat önkor­mányzata nem szavazta meg a 417 aktív ágyra tett ajánlatot. Még azt is sikerült elérnünk a miniszternél, hogy a kórház-re­konstrukció másfél milliárdos második ütemét az új struktúrá­nak megfelelően átalakítsuk, te­hát egy minden tekintetben jól működő kórházat hozzunk lét­re. Borenszki Ervin honatya ke­mény kritikával illette a megyei közgyűlés elnökét és Balassa­gyarmat városvezetését is. - Molnár Lajos 417 aktív ágyat ja­vasolt, melyet a rét nem fogadott el. Ezek után a döntés joga visz- szaszáll a miniszterre, s kiala­kul a hivatalos ágyszám, amiről még nincsen információ. A lob­bi eredménye 417 ágy volt, s a fenntartók utána „keményked­nek”, nem fogadják el a javasla­tot. A miniszter javaslata felhá­borító volt a fenntartóknak, utá­na a fű alatt terjedő információ is felháborító. Szeretném tudni, mi nem felháborító a fideszes megyei és balassagyarmati ve­zetés számára, akik mögött 160-170 ezer ember sorsa áll. Dóra Ottó, mint a kormánypárti megyei képviselőcsoport megbí­zottja vett részt a lovasberényi tárgyaláson: - Szerénytelenség nélkül mondhatom: hosszú éve­ken át foglalkoztam a megyei egészségügyi hálózattal, úgy ér­zem: értek hozzá. Hangsúlyoz­nom kell: nem az ágyszám, ha­nem az ellátás a fontos. Úgy íté­lem meg: Nógrád megye jól jön ki a megegyezésből - és nem a „titkos alkuból”. Háromból há­rom megmaradó fekvőbeteg-in­tézményünk lesz, a megye ak­tív ágyainak aránya a régión belül sokkal magasabb, mint Borsod- Abaúj- Zemplén vagy Heves megyék esetében. 902 aktív ágyat kap a megyénk, míg a több mint kétszer akko­ra Heves 1300-at, Borsodnál még rosszabb az arány. A balas­sagyarmati kórház például a 27 százalékos kihasználtságé sze­mészetéért is harcol. Ezentúl a járóbeteg-ellátás kap főszere­pet, nem a páciens mindenáron való kórházba fektetése. A dr. Kenessey kórház büszke lehet arra, hogy a jövőben - nem súlyponti kórházként - súly­ponti feladatokat is ellát: a pszi­chiátria, a fertőző osztály és a pulmonológia területén. Ercsényi Ferenc, az SZDSZ me­gyei elnöke, aki szintén részt vett a lovasberényi találkozón csak annyit fűzött hozzá a tör­téntekhez: - Szakmai döntése­ket nem szabad politikai dön­tésként beállítani.

Next

/
Thumbnails
Contents