Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-08 / 287. szám

2006. december 8. Nogrdd Népe 11 Kommunista restauráció - véres megtorlás A magyar nép ellenállását csak sortü- zekkel sikerült a Kádár-kormánynak felszámolnia. Megindult a totális megfé­lemlítés. A kormányzat lefogatott min­denkit, aki valamilyen szerepet vállalt a forradalomban és szabadságharcban. Újra zsúfolásig megtöltötték a Rákosi- rendszerből ismert internálótáborokat, ugyanúgy a börtönöket. Sokakat rend­őri felügyelet alá, alacsonyabb munka­körbe helyeztek vagy elbocsátottak, nem adtak nekik órabéremelést, jutal­mat, miközben a végsőkig hajszolták őket. A lefogott embereket az ún. pufaj- kás karhatalom tagjai, a bosszúért lihe­gő, ismét hatalomhoz jutó pártmunkás­ok agyba-főbe, nem egyszer szó szerint agyonverték, családtagjaikat megbélye­gezték, mellőzték, zaklatták. A kádárista vezetés a véres terror árán konszolidálta hatalmát. Az 1960-as évek elején az elítéltek döntő többsége sza­badlábra került. Megpróbáltatásaik azonban ezzel nem értek véget, tovább­ra is megfigyelés, rendőri zaklatás volt az osztályrészük. Vezető állást nem tölt­hettek be, a hatalom keze mindenhová utánuk nyúlt. A forradalom „veszélyesnek” nyilvání­tott résztvevőit a kommunista párt ve­zetői egészen a rendszerváltozásig fi­gyeltették az állambiztonsági szervek­kel. Leveleiket felbontották, ügynökeik útján gondolataikat, véleményüket ku­tatták, s ha jónak látták, akár állásukból is elbocsáttatták őket. Csak a rendszerváltó erők szolgáltattak igazságot 56 mártírjainak. Járási Tanács V.B. Bal áss agyartflat. Értesítjük, hogy a ba1 aes agyar aiati Járási ás Városi Forradalmi Tanács a Nópköztárs as ág kormányának f. hő 4-én. kait határozatához hivan műkö­vei ás át december 4.-ével megszüntette. Kére--, annek tudomásulvételét, továbbá a községi Forradalmi Tanácsok ártasitését., azzal, hogy működésűket szüntessék meg. Balassagyarmat,1956. december 5-en. Az igazságba vetett hit 1956. december 4-én a balassa­gyarmati karhatalmisták lefog­ták Tátrai Guidó péksegédet, a Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagját. A fiatalembert kegyetle­nül megverték, aminek híre ment a városban. A karhatalom ennek hatására titokban szaba­don engedte Tátrait, aki azon­nal fényképészhez ment és le- fotóztatta magát (lásd a fenti képet). Másnap, tüntető tömeg jelent meg a határőrlaktanya előtt, követelve a kegyedenke- dő pufajkások megbüntetését. A tömeg képviselői tárgyalásba bocsátkoztak a karhatalmi ve­zetőkkel és a szovjet katonai parancsnokkal. A tüntetésnek a szovjet tankok támadó szán­dékú felvonulása vetett véget. A másik dokumentum, dr. Ma­gyar Pál 1957-es ügyészségi ki­hallgatási jegyzőkönyve az em­beri fájdalom és a brutalitás bi­zonyítéka. Részlet a szövegből: ,A nyomozás során több ízben bántalmaztak. Első ízben Ba­lassagyarmaton, a rendőrség első emeletén. Bántalmazóim rendőrök és karhatalmisták voltak. Először a falhoz állítot­tak, és a fejemtől a bokámig vé­gigvertek, bikacsekkel. Ezzel egy időben egy másik személy, hasonlóképpen egy harmadik személy vaskutáccsal szintén végigvert. Mikor összeestem, feltettek egy rossz íróasztalra, és ott ütlegeltek. Megint elájul­tam, és a földön tértem eszmé­lethez. Akkor már elölről is rúgtak, ütöttek. Orvost kéret­tem. Erre be­jött egy fehér köpenybe buj­tatott rendőr. Többet orvost nem kértem. A salgótarjáni megyei főkapi­tányságon, amikor vallatásra vittek, hol egy, hol kettő, hol több személy hosszabb-rövi- debb ideig ütlegelt. Figyelmez­tettek, ha ezt a panaszom elő­terjesztem, elveszettnek kell magam tekintenem, de az igaz­ságba vetett hitem kényszerí- tett arra, hogy a fentieket elő­adjam.” Kádárék temetni szerették volna a forradalom emlékét. A kép Ba­lassagyarmaton készült. A pásztói Alapi László szemtanúja volt a salgótarjáni sortűznek, sőt gépkocsijában azt is átélte, amint egy nemzetiszínű zászlót szoron­gató fiatal lányt éppen mellette lőttek le. Ekkor határozta el, hogy a társaival — Geczkó Istvánnal, Kelemen Károllyal, Kiss Antallal és Tóth Miklóssal — Mátraszőlős- ről elvitt robbanóanyaggal vala­milyen akciót hajtanak végre. (Ere­detileg arra akarták felhasználni a robbanóanyagot, hogy megakadá­lyozzák vele a fiatalság deportálá­sát.) Aznap este fél 11-kor Geczkó és Kiss Antal felrobbantották a Pásztó és Szurdokpüspöki közti vasúti hidat, melynek tartóoszlo­pai erősen megsérültek. (Az eset­leges katasztrófa megakadályozá­sa végett, Geczkó állítólag azon­nal értesítette az állomást.) A cso­port tagjait 1957 áprilisában tar­tóztatták le. Kelemen Károly 15 év börtönt kapott. Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss Antalt és Tóth Mihályt a Budapesti Katonai Bíróság mint rögtönítélő bíróság elsőfokon halálra ítélte. Kiss és Tóth esetében az Elnöki Tanács kegyelemből a büntetést végül 15 év börtönre változtatta. Alapi Lászlót és Geczkó Istvánt 1957. május 6-án végezték ki. Mint a ha­lálukról felvett jegyzőkönyv írja: „Törvényes keretek között.” Felhívja a Járási xtmáEz Munkás Paraszt Tanács a községi Forradalmi) Taná­csokat,hogy kézségeikben a rendet és nyugalmat minden körülmények között biztosítsak. Az esetleges rendbontókat szereljék le. Amenyiben községében szovjet katonrl eiy Gégék jelennékácnmeg azokkal a harcot semilyen körülmények között ne vegyék fel axzx a2 őrség tagjai ellenük feyg- vert ne használjanak. . ^ , Élelmezésük ügyében a tanácshoz fordulókat igyekezzenek ^egr.essz-b nen .-rig Kwember*?t-tgl a munkát alndan községi Forradalmi Bizottságánál 9 dolgozók fel a laÉb bány#snek ip^ri munkások tb,9 'munkahely elkrdí érkező autóbuszokkal menjenek munkában év.a#t ők itr-yi-­a—a. —* '. i p"""t <1 kfá—ááaan J1" '(CKalí. JíJs-AVt . Szécsény 1956,november 6. Ádám János Bizottság elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents