Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-08 / 287. szám
12 Nógrád Népe 2006. december 8. Salgótarján történetének legtragikusabb és legsötétebb napja: 1956. december 8. Senki sem számított olyan mérvű, az egész társadalmat átfogó ellenállásra, mint amilyen a törvénytelenül hatalomra került Kádár-kormánnyal szemben kibontakozott. Kádárék, tapasztalva a mérhetetlen ellenszenvet, hajlottak a megegyezésre. Szándékuk az időhúzás, az ellenállók ki- fárasztása volt. Álságban született hatalom álságosán irányít. Eljött a december, az első téli hónap, és a munkástanácsok még mindig kitartottak forradalmi követeléseik mellett. A Kádár-kormány azonban véget vetett az alkudozásnak, és végül erőszakos leszámolásra szánta el magát. Steigerwald Ottó, a megyei munkás- tanács elnökhelyettese és néhány társa december 8-án hajnalban Budapestre utazott, hogy tárgyaljanak Kádár János kormányfővel a nógrádi iparmedence dolgozóinak aktuális követeléseiről, valamint részt vegyenek a munkásküldöttek országos értekezletén. Marosán György államminiszter a tőle megszokott erőszakos harsánysággal a szemükbe vágta: „Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk!” Fenyegetése még aznap valósággá vált, szinte a szavaival egy időben. Salgótarjánban a Kádár-kormány karhatalmistái, a rendőrök és a szovjet katonák a fegyvertelen munkástömegbe lőttek. A város üzemei és a környező bányák dolgozói azért vonultak a megyei tanács és a megyei rendőrség épülete elé, mert két letartóztatott forradalmárt akartak kiszabadítani. A lövések rengeteg embert megöltek és megsebesítettek. Férfiak, nők, gyermekek haltak meg. Az áldozatok többsége fiatal - és munkás. A december 8-ai salgótarjáni sortü- zet követően azonnal elkezdődött a tudatos torzítás. A kádári politika, szovjet támogatóival karöltve, a felelősséget a munkástanácsi vezetők nyakába varrta. „Ők csődítették össze az embereket, először az egyre erőszakosabbá váló tömegből lőttek, A sortűz egyik fiatal áldozata, Ravasz István. Halálának pillanatában még nem töltötte be 19. életévét sem, '56 őszén elsőéves egyetemista, Eötvös-kollégista volt. Szenet lapátolt családja vásártéri lakásánál december 8-án. Egy eltévedt golyó vetett véget fiatal életének. s ha egy tüntető nem dob kézigránátot a pufajkások felé, akkor el sem kezdődik a lövöldözés” - hazudták. A sortűz halottainak a számáról eltérnek a források. Az egyik kormánykiküldött először 10—12, majd rögvest utána 56 halottról tett említést a jelentésében. A szintén jelenlevő Jakab Sándor megyei pártvezető cikkeiben és megyei monográfiájában 80 fölé helyezi ezt a számot. Az állásából átszervezés címén 1957. január közepén feltűnő gyorsasággal eltávolított városházi anyakönywe- zető-nő 131 halottra emlékezett. A rendszerváltás után író történészek 46 halottat tudtak azonosítani. A tragédia helyszínén ma emlékmű áll, melynél évente emlékeznek meg az áldozatokról. A hatóságok évtizedekig hazug propagandával palástolták szörnyű bűnüket. Ennek első megnyilvánulása volt az alábbi közös hirdetmény. Fent: a tüntetés és a sortűz helyszíne, a Vásártér. Lent: a redőrkapitánysággal szembeni bérház, melynek falába a legtöbb lövedék fúródott. Salgótarjáe dolgozói! Az ellenforradalmi erők a mai napon a karhatalmi szervek törvényes intézkedése ellen tüntetést szerveztek. A szovjet katonai városparancsnokság és a rendőrség el akarta kerülni a vérontást és többször felszólította a tüntetőket, hogy békésen vonuljanak el. Az ellenforradalmárok uszítására a tömeg ezt nem hajtotta végre. Az ellenforradalmárok a karhatalmi szervekre géppisztolyból, golyószóróból tüzet nyitottak és kézigránátot dobtak. Ennek következtében a szovjet és magyar karhatalmi szervek kénytelenek voltak tűzzel válaszolni. Dolgozók! Városunk területin súlyos helyzet állt el6. Az ellenforradalmárok bűnös tevékenysége oda vezetett, hogy beszennyezték a magyar nép jogos követeléseit. f elhívunk benneteket, ne hallgassatok az ellenforradalroárokra, akik a régi Horthy-rendszert akarják a nyakatokra visszahozni, akik nem békés alkotó munkát akarnak, hanem vérontást. A szovjet katonai parancsnokság és a "rendőrség felszólít benneteket, őrizzétek meg nyugalmatokat. Ne hallgassatok azokra, akik továbbra is a vérontást akarják. A rend helyreállítása érdekében megparancsolom: 1. Azonnali hatállyal a város területén kijárási tilalmai rendelünk el. A városban csak élelmiszer- szállítás és elsősegélynyújtás céljából közlekedhetnek gyalogosok és járművek. 2. Az, aki este 7 óra után az utcán mozog és a katonai karhatalmi járőrök utasítását nem hajtja végre, tüzet nyitnak. Aki a fenti utasításunkat maradéktalanul nem tartja be, velük szemben a legszigorúbb intézkedéseket fogjuk alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az ellenforradalmi szervezkedés fő irányítója az u. n. - Megyei Munkástanács volt, a Tanácsot azonnali hatállyal feloszlatjuk. Salgótarján, 1956. december 8-án. Megyei Rendőrkapitányság Szovjet Katonai Vezetője Városparancsnck A Szovjet Katonai Parancsnokság és Megyei Rendőrkapitányság vezetőiének parancsa A sortűz ismertté vált halálos áldozatai Angyal Pál 43 éves szállítási felvigyázó Balázs József 31 éves kovács Bártfai József 30 éves kovács Benkő Imre 59 éves önálló kőműves Chmell Tibor 17 éves lakatos Dávid Lajos 25 éves kovács Fekete Imre Nándor 25 éves számlázó Fekete József 19 éves lakatos Fényes Ilona 17 éves segédmunkás Fényes Sándor 24 éves üveggyári fújtató Gálfí János 23 éves bányász, vájár Gubányi Ferenc 45 éves bányafelvigyázó Havasi László 17 éves lakatostanuló Jónás János 23 éves BM-dolgozó Kakuk József 10 éves általános iskolai tanuló Kiss Gábor 17 éves ipari tanuló Kiss István 22 éves vájár Kluka József 15 éves gyári munkás Koczka László 18 éves technikus Kosléder László 22 éves asztalos Kostyál Endre 28 éves szállítómunkás Krupa János 21 éves faipari technikus Mihály Ilona 18 éves üveggyári munkás Molnár Józsefné 26 éves háztartásbeli Molnár Zsigmond 45 éves rakodómunkás Nagy Béláné 20 éves segédmunkás Nagy Sándor 50 éves gépkezelő Németh Ferenc 27 éves bányász Pallai József 20 éves gépipari technikus Peresi Ilona 21 éves üvegbehordó Ravasz István 18 éves egyetemi hallgató Sály Miklós 20 éves gépformáló Szabó Gyula 24 éves üzemvezető Szabó János 22 éves segédmunkás Szarvas Pál 30 éves bányai munkavezető Szőke Zoltánná 38 éves hegesztő Telek Erzsébet 22 éves gyári munkás Telek Ilona 23 éves gyári munkás Tóth András 20 éves üveggyári behordó Tóth Sándor 31 éves villanyszerelő Tóth Sándor 48 éves bányász Vámos Józsefné 26 éves begyűjtési ügyintéző Vilcsek Ilona 27 éves segédmunkás Vlcsovszki Rezső 50 éves ügyintéző NÓGRÁD NÉPE Emlékújság az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére Kiadja: a Nógrád Megyei Levéltár Felelős kiadó: a levéltár igazgatója A szöveget írta: Sulyok László és Tyekvicska Árpád Szerkesztette és a képeket válogatta: Tyekvicska Árpád Nyomdai munkák: HÍR—ÁSZ KFT. A kiadványt támogatták: Medvácz Lajos polgármester, Balassagyarmat Nógrád Megyei Közgyűlés Miniszterelnöki Hivatal Oktatási és Kulturális Minisztérium Nemzeti Évfordulók Titkársága
