Nógrád Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-23 / 145. szám

NOGRAD MEGYE 2006. JUNIUS 23., PENTEK Keresik az elkövetőket H. E. Karancsalja. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közleke­désrendészeti alosztálya nyomo­zást rendelt el segítségnyújtás elmulasztása a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntett megalapozott gyanúja miatt is­meretlen tettes ellen. Az elköve­tő kedden reggel 7 óra körül Karancsalján, a Rákóczi úton ve­zetett ismeretlen rendszámú te­hergépkocsiból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel Salgó­tarján irányába közlekedett, amikor járműve hátsó részével elsodorta a vele azonos irányba haladó 25 éves segédmotoros .salgótarjáni nőt. A hölgy a bal­eset következtében könnyű sé­rülést szenvedett, az ismeretlen gépjárművezető a helyszínről megállás nélkül elhajtott. Ugyancsak nyomozást ren­deltek el cserbenhagyás vétség megalapozott gyanúja miatt is­meretlen tettes ellen, aki ked­den 13.20 órakor az általa veze­tett ismeretlen forgalmi rend­számú és típusú tehergépkocsi­ból és félpótkocsiból álló jármű- szerelvénnyel haladt a 21-es fő­út csécsei elágazójánál, amikor áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba és ott érintőlegesen összeütközött a vele szemben közlekedő jármű- szerelvénnyel, amelyet egy pásztói férfi vezetett. A baleset során személyi sérülés nem tör­tént, az ütközést követően az is­meretlen tettes megállás nélkül eltávozott. A rendőrség kéri, hogy akik látták a baleseteket, vagy a jár­művezető kilétét illetően érdem­leges információval tudnak szol­gálni, jelentkezzenek személye­sen a salgótarjáni közlekedés- rendészeti alosztályon, vagy te­lefonon az alábbi számokon: 06- 80/810-107 (ingyenes zöld­szám), 32/411-255/33-50 mel­lék, illetve a 107 vagy a 112 se­gélyhívószámon. Rendőrségi felhívás Salgótarján felől Kishartyán irányába közlekedett június 16- án 19.05 órakor egy ismeretlen forgalmi rendszámú, fehér szí­nű mikrobusz. Egy jobbra ívelő kanyarban áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sáv­ba, ahol szemből egy bordó szí­nű Peugeot személygépkocsi közeledett. A személygépkocsi vezetője, hogy elkerülje az üt­közést, lehúzódott a jobb oldali útpadkára, de az úttestre törté­nő visszatéréskor megcsúszott, és a bal oldali árokba sodródva felborult. Az ismeretlen rend­számú fehér mikrobusz vezető­je a helyszínről megállás nélkül továbbhajtott. A rendőrség kéri a jármű vezetőjét, illetve azokat, akik látták a balesetet, jelent­kezzenek a vizsgálat megköny- nyítése érdekében a salgótarjá­ni rendőrkapitányság közleke­désrendészeti alosztályán sze­mélyesen, vagy telefonon hív­ják a 32/ 411-255/33-50-es melléket. fogalmazódott az a felvetés: va­jon a használók élnek-e majd a lehetőséggel? Veszik-e a fárad­ságot arra, hogy ne csak a ki­váltáskor, megvásárláskor ke­ressék fel az egységeket? Nos, a tapasztalatok biztatóak. A meg­keresettek közül a salgótarjáni Pécskő gyógyszertárban arról értesültünk, hogy kezdetben hullámzó volt a szolgáltatás igénybevétele, mostanra azon­ban rendszeressé, kiegyensú­lyozottabbá vált a működteté­se. Az érintettek itt nem az „el­adótérben” találják a gyűjtődo­bozt, mégpedig elővigyázatos­ságból, vagyis, hogy hozzá ne férjenek illetéktelenek, példá­ul a gyerekek. Szintén az elővi­gyázatosság szempontjai sze­rint a behozott termékek tűz­veszélyességét is megnézik a dolgozók, hiszen vannak ezek között például szórófejjel ellá­tott kiszerelésűek is. Az elszál­lításra általában havonta egy­szer kell sort keríteni. Ennél gyakrabban, szinte két­hetente megtelik a gyűjtő a ba­lassagyarmati Winkler Lajos gyógyszertárban, ami, persze visszavezethető arra, hogy a ve­vőkör talán nagyobb felhaszná­ló. A fokozott igénybevétel min­denképpen jelzi viszont az oda­figyelést, a tudatosságot, annak elfogadását és gyakorlását, hogy a veszélyes hulladék - en­nek minősül a lejárt idejű gyógyszerféleség - külön és megfelelően kezelendő. S ezért mindenkinek tenni kell a saját környezetében. Változó mértékű, de rendsze­res az ilyen célú megkeresése a bátonyterenyei Kastélykert pa­tikának. Itt időnként olyan ké­rés is megfogalmazódik, hogy a behozott, feleslegessé vált sze­rek lejárati idejét a patikusok ellenőrizzék, hogy a bejövök, akik esetleg krónikus betegek, megtartsák, amit lehet. A szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban további informáci­ókat találhatnak a Környezetvé­delmi és Vízügyi Minisztérium honlapján (www.kwm.hu), va­lamint a speciálisan ezzel fog­lalkozó aloldalon melyet a www.kvvm.hu/szelektiv címen érhetnek el. Minisztérium Magyarország célba ér Az első hetekben kissé vontatottan, azután nagyobb lendülettel, de kampányszerűen, szakaszosan vitték vissza a nagyobb települések patikáiba a lejárt szava­tosságú gyógyszereket megyénkben a használók. Fél év alatt úgy tűnik, kialakult a szolgáltatás igénybevé­telének egyenletes tempója. Ide dobhatja be mindenki a magáét sorozat. Január 1-jétől köte- tásra alkalmatlanná vált pati- lező fogadniuk a gyógyszertá- kaszereket. Ezzel kapcsolatban raknak a használatra, fogyasz- a szakemberek körében is meg­NEMZETI * FEJLESZTÉSI X TERV X Előtérben a környezetvédelem Patikaszerekből hulladékok Mindig úgy éreztem: az emberek hihetetlenül tehetségesek... Miért is volt remek iskola az iskolában az osztott rend­szer, mely szerint míg a tanár egyik csoporttal foglalkozott, a másik önállóan dolgozott? Herold László nyugalmazott pedagógus, középiskolai igazgató, akinek annak idején csodálatos tanárai voltak, ezt a kérdést is érintette a vele készült beszélgetésben. M.J. Többször hívták egyetemi ta­nársegédnek Budapestre, de ne­met mondott. Mindannyiszor meghatározó élmények ösztö­nözték erre a döntésre...- Biztos voltam abban, hogy olyan tantestületet, mint ami­lyen a Madáchban és a később megismert Bolyaiban volt, sehol nem találok az országban. És a gyerekek! Az ő egészen különleges világuk is - a szó ne­mes értelmében - fogva tartot­ta... Rájuk így gondol:- Az ifjúság egyik rétege az a sok, vidéki, tiszta szívű, mun­kás- vagy parasztgyerek volt, ak­kori neve szerint Bocsárlapuj- tőről, Karancsberényből és más falvakból. Olyan fiatalokról van szó, akik otthonról nem magas kultúrát, de valami nagyon ter­mészetes intelligenciát hoztak. És ezeket az embereket nagysze­rű volt tanítani. Számomra él­mény volt, hogy nyitott szíwel vettek részt az órákon. S annak megérzése, átélése is, ahogyan egy hullámhosszon tudtak ve­lem lenni. Nemrégiben kapott kitünteté­séhez éppen pár napja gratulált az egyik egykori, ma már nagy­mamakorú tanítványa, aki eldi­csekedett neki a saját unokája eredményeivel. Herold tanár úr, igazgató úr számára ez újfent csak megerősítette, hogy a jó dol­gok visszaköszönnek. Meglátása szerint az embert meghatározza a tudásvágya, s meghatározó a pedagógus sze­repe is az egyén életében. Bőveb­ben történetével világít rá erre.- Azt tapasztaltam, hogy azok a gyerekek, akik osztott iskolá­ból érkeztek - ahol a tanító hol egyik, hol másik csoporttal fog­lalkozott, mialatt a többiek egyé­nileg dolgoztak - fantasztikus dolgot eredményezett. Tudniillik a nebulók a nyolc év alatt meg­tanultak önállóan tanulni. Hihe­tetlenül jól és nagy tempót tart­va tudtak összpontosítani. Volt azonban egy nagy hiányossá­guk: otthonról keveset hoztak. Jól emlékszem arra az anyu­kára is, aki - már igazgatóko­romban - panaszkodott első gimnazista fiára, aki egyébként nagyon szeretett tanulni. Ám sok mindennel nem boldogult. Pedig - így az anyja - tetszik tudni, sokat megtettem érte: egy­szobás lakásban lakunk, s már vettem egy huszonötös(l) égőt is, hogy este jobban lásson. Nagyszerű tanáraim voltak - mondja magáról, s gondolatban visszavezet a régi Budára...- Két fantasztikus iskolába jártam, a németvölgyi úti elemi­be - ahol volt egy olyan tanító bácsim, akivel míg élt, tartottam a kapcsolatot - majd a Werbő­czy gimnáziumba kerültem. A nagybetűs, felejthetetlen „Laci Bácsi” például az óvóhely­ről hívta föl magával, „elmerül­ni a szépségben”, ami azt jelen­tette, hogy a lövöldözések, bom­bázások zajában elővette, megrí- katta a hegedűjét... Ám, mint vallja, nemcsak az ő tanítói voltak remek teremté­sek...- Igazgatóként is mindig az volt az érzésem, hogy az embe­rek hihetetlenül tehetségesek. Mindannyian, amikor megszü­letünk, talentumot kapunk, s ez­zel a talentummal az életünk so­rán valamikor - lehet, hogy az utolsó pillanatban - el kell szá­molnunk. Egy utcaseprőt hallot­tam egyszer egy Szepesi-műsor­ban beszélni. S az a valaki példá­ul, amikor a riporter azzal for­dult hozzá, hogy ugye, örül a nyugdíjazásának, nemet mon­dott. S azt fűzte hozzá: hogyan is örülne, hiszen ő egy életen ke­resztül annak az utcának az egészségére vigyázott... Név szerint említi, kik voltak az ő „csodálatos igazgatói”. „Bácskai János bácsitól,” a ke- ményszavú, szigorú, de igazsá­gos, melegszívű pedagógustól is megtanulta:- Igazgatóként valójában bor­zasztó egyszerű a dolgom: nem kell mást tennem, minthogy se­gítsem a tantestület minden tag­ját, hogy amiben tehetsége van, azt maximálisan ki tudja fejteni. A Madách és a Bolyai gimnázi­umban is a munkálkodásom egyik kulcsa, örömforrása az volt, amikor láttam, hogy a kol­légák boldogan teljesednek ki. Saját tanítása szerint, mikor iskola születik, messze nem csak arról van szó, hogy egy épület tanítókkal és tanítvá­nyokkal népesedik be. Vallja, egy iskola akkor kezd iskolává válni, ha igényességgel formált stílusa, arculata van. Ezt az em­berekhez és a munkához való viszony határozza meg. S ho­gyan is volt ez a Bolyaival? A ha­gyományok kialakításáról szól­va említi azt az utánozhatatlan elkötelezettség-érzetet, a lehetet­lent nem ismerést, amivel ak­kor, ott indítottak: „sok van, mi csodálatos, de az embernél rlincs semmi csodálatosabb”. '65-ben, a névadó ünnepségen Szophoklész örök-igaz, biztató gondolata, mint óriási felirat fo­gadta a fiatalokat, a tanárokat. S ez volt az első fontos lépés az ar­culat megformálásához. Majd munkatársaival Bartók Kéksza­kállú hercegének szavait „szőt­ték bele” a hagyomány­építésbe. „Ez az én bi­rodalmam, nézd meg” milyen csodálatos! Fe­dezz, fel benne min­dent, önmagadat, a ma­tematika szépségét, a fizika gyönyörűségét, az irodalom gazdagsá­gát. Fedezd fel! Ezt kell üzennie, sugároznia a jó alma maternek. És: Csodálkozz rá! Mert a tanárnak ez is feladata: rácsodálkoztatni a ta­nítványt a világra, apró szépségeire. Igényes­séggel, így teremthet újat a semmiből. Vagy ahogyan a névadó Bo­lyai János édesapjához intézte szavait: Á sem­miből, egy új, más vilá­got húzhat elő. Mesél azokról a he­tekről, amikor egy osztálynyi ti­zenöt éves Czinke Ferenc festő­művész és az ő bámulatos együttgondolkodásának köszön­hetően saját kezeinek fából ké­szített másával fejezte ki a gon­dolatot, az emberi feladatot: nyo­mot hagyni a világban. Tapasztalatai azt mutatják, egy intézményi tantestület ak­kor ideális, ha három generáci­ót egyesít: a mindenre nyitott, ta­nulni akaró fiatalokat, a megha­tározó középkorosztálybelieket, s a nagyobb tudású, tapasztala­tait kollégáival szívesen megosz­tó idősebbeket. Madách és a Bolyai. Két remek iskolaegyéniség, sajátos, gazdag múlttal, melynek egyes fejezetei összefonódnak az emlékeivel:- A Madách gimnáziumnak az volt az érdekessége, különös vonása, hogy '48-49-ben, ami­kor megszüntették a szerzetes- rendeket, jó néhány szerzetes­gimnáziumból a legkiválóbb embereket büntetésből ide, erre a nehéz terepre helyezték. így került a középiskolába például Hajnal Imre, a gödöllői pre­montrei gimnázium utolsó igaz­gatóhelyettese vagy Marton Kálmán, a mosonmagyaróvári piarista gimnázium tanára. Itt olyan szellemi pezsgés volt... ...Ami ma is érződik Herold László szinte minden, tanításról, iskoláról szóló szavain, gondola­tain. A lélek örök fiatalságáról árulkodó lelkesültségén, mely a következő mondatát is áthatja:- Vagy a Bolyaiban? Ott nem lehetett olyat álmodni, amire fi­atalok és idősek ne éreztek vol­na rá... _ Herold igazgató úr. Ma is sokan így beszélnek róla. így nevezik. 0 persze sokkal szívesebben mesél másról..., például a csodálatos kollégáiról. Mi azonban tudjuk: igazán igazgatott. Milyen szép és a kifejezés: igazgatni. Nem eligazítani „csak” igazgatni, ami nem befejezett forma, s magában foglalja a tiszteletre méltó alázatot, sze­rénységet. Herold László a Madách gimnáziumban 1952-ben lépett a kated­rára, az igazgatói feladatokat itt '62-től '69-ig látta el. 1969-től dol­gozott a Bolyai gimnáziumban egészen a nyugdíjazásáig, 1988-ig. Herold László az idei pedagógusnap alkalmából életművéért Eötvös-díjat vett át.

Next

/
Thumbnails
Contents