Nógrád Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-22 / 144. szám
2006. JUNIUS 22., CS-T0RT0K 3 BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Hernyóhad - most a kiskertekben A gyapjaspille hernyója az erdők védelem alá vonása után a kiskertekbe tette át „székhelyét” Helyenként szinte „tarra rágják" a fákat a kártevők, a védekezés elengedhetetlen M. J._______________________________ NÓgrád megye. A jelek szerint ezekben a napokban azok is szembesülnek a gyapjaspille hernyójának kártételével, akik eddig úgy vélték, ez a probléma megyénkben csak bizonyos erdőségekre és az azokhoz közeli településekre vonatkozhat. Balassagyarmat térségében például Mohorán, de a Salgótarjánhoz közeli falvakban is elszaporodtak ezek a kártevők, gyümölcsfák lombját pusztítják, de nem vetik meg a dísznövényeket sem. Helyenként tarra rágott alma- és szilvafák jelzik nemkívánatos jelenlétüket. Mint a szakember is rávilágított, a hernyók megtalálták, megtalálják maguknak az új életterüket, miután más, korábbi területekről „kiszorította” ezt a fajta kártételt az alapos és hatékony védekezés. Ez utóbbira széles körű, többek közt az önkormányzatokat is érintő figyelemfelhívással ösztönzött a Nógrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat. Helyettes vezetőjétől, Fábri Lászlótól azt is megtudtuk, hogy a hernyók elszaporodása, a fertőzöttség terjedése élettani okokra is visszavezethető, az általuk kibocsátott selyemszál segítségével a széllel sodródnak, így újabb és újabb helyeken bukkanhatnak fel. Annak behatárolása, hogy meddig tart még a bebábozódást megelőző hernyóállapot, azért nehéz, mert helyenként eltérő ezek fejlettségi szintje, így a bábok nem azonos időben alakulnak ki. Más kérdés, hogy ezzel nem is oldódnak meg, legfeljebb elodázódnak a gondok. A teendő tehát a szakszerű védelem a (kis)kertekben is. Erre a célra lényegében bármilyen hernyó elleni szer alkalmas. Két kapitális harcsafogással büszkélkedhet a Palotás és Vidéke Sporthorgász Egyesület három tagja: e hónap 10-én Pusztai János és fia harcsázni érkezett a palotási tóra, s kétórányi fárasztás után egy 225 centi hosszú, 81,5 kilós harcsát fogtak - ezekkel a méretekkel valószínű bekerülnek az országos lista élmezőnyébe (bal oldali képünk). Négy nappal később a kartali Munár András ugyancsak egy gigantikus méretű harcsát kapott horogvégre, amely 58 kiló súlyú és 197 centi hosszú (jobb oldalon). A nógrádi példa AZ alábbiakban nem A megyéről, hanem névadó községéről, első székhelyéről lesz szó. Annak idején szláv törzsek nevezték „Novigradnak” azaz Újvárnak a Vár-hegyi erődítményt, amelyet Anonymus Árpád idejéről származtat és Castrum Nougrad alakban említ. A várban emléktábla tanúsítja, hogy 1832-ben itt járt a legnagyobb magyar, Széchenyi István. A millecentenáriumi emlékpark, a Nepomuki Szent János-, valamint a Szent Flórián- szobor, a római katolikus, illetve az evangélikus templom, a Kálvária-dombi kápolna a Pietával mind-mind a magyarok és szlovákok lakta, 1600 lelkes község nevezetességei közé tartozik. MONDANDÓNKNAK AZONBAN EZÚTTAL EGY INTÉZMÉNY, a mindössze százhúsz tanulót számláló általános iskola a főszereplője. Pontosabban az a tizenhárom diák és az az öt pedagógus, akik közös munkája remek sikersorozatot érlelt a most befejeződött tanév tanulmányi - többek között környezetvédelmi, nyelvi, helyesírási, szép kiejtési - versenyein. Szinte hihetetlen, hogy a Nógrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet által szervezett megyei versengésben ilyen kis iskolából ennyi diák végezzen az első három helyen, s érjen el megyei, sőt országos szinten is figyelemre méltó helyezést. A szép eredmények Csabuda Bence, Győri Kata, Győri Péter, Kovács Dóra, Kovács Edit, Keresztes Korinna, Nógrádi Rita, Nyerges Dániel, Paulinyi Zoltán, Rottek Dorina, Rottek Fanni, Rottek Máté és Túri Gábor nevéhez fűződnek, de a felkészítő tanárok - Bodor Klára Sarolta, Győri Imre, Kovács Ágnes, Kovács Józsefné és Túri Gyuláné (utóbbi egyébként az iskola igazgatója) szintén megérdemlik, hogy nyilvánosságot kapjanak. DE EZZEL MÉG NINCS VÉGE A NÓGRÁDI PÉLDÁNAK. Mint SzÓrágy Gyuláné polgármester asszony megerősítette a hírt: a kiválóan szerepelt gyermekek és tanáraik helyi különdíjként egy ötnapos párizsi úton vehetnek részt. S most jön a harmadik „csoda”. Az utazás költségeire tíz önkormányzati képviselő kéthavi tiszteletdíját ajánlotta fel, s miután a megyei közgyűlés elnöke és a helyi önkormányzat is ígért támogatást, a szülőknek nem kell igazán mélyen a zsebükbe nyúlni. ENNYI A TÖRTÉNET, AMELY MINDEN ELEMÉBEN RENDKÍVÜLI. Elismerés illeti valamennyi szereplőjét, mindenekelőtt persze a felsorolt tanulókat, akik bizonyították, hogy a tehetség és a szorgalom nemcsak úgymond városi nagy iskolákban kamatozik. Nyilván a pedagógusok is ennek tudatában végezték és végzik majd a jövőben is oktató-nevelő munkájukat. Amit pedig a nógrádi képviselők tettek, az igazán párját ritkítja ebben a végletekig anyagias szemléletű világban. Bizonyára hiányoznak majd a családi kasszából a megszokott forintok, de bőven kárpótolja a felajánlókat a gyermekek öröme, s az a nagy élmény, amelyben minden bizonnyal részük lesz Párizsban. Csonqrády Béla Oz, a nagy varázsló sem tehet csodát Salgótarján. Hol a színház? - kérdezi Czene Gyula a Nógrád Megyei Hírlap június 20-i számában Salgótarjánról szólva és megválaszolván saját kérdésére, jórészt hiányérzetének ad hangot. Mindez rendben is van, illetve lenne, ha az okokat illetően körültekintőbben, pontosabban fogalmazna. Joggal hiányolja például a megyeszékhely nyári színházi kínálatát és szerinte „játszó helyek - nem is akármilyenek - akadnak bőven”. Jó lenne, ha segítségül egyetlen egyet megnevezne, ahol a feltételek (színpad, nézőtér, energia, víz, illemhelyek stb.) jelenleg megoldottak - én ugyanis egyetlenegy ilyen helyet sem ismerek. Ezek után már tényleg csak a „rangos produkciók” kellenek, amelyek - bármilyen fájdalmas is - sok pénzbe kerülnek és a jegybevétel nálunk sem fedezi a kiadásokat. Csak egy példát említek a lehetséges megoldásra; az esztergomi nyári játékokra az önkormányzat 2003-ban(!) 50 millió forintot adott és azt öt évre évente előre garantálta. De - miután írásában Egerre is hivatkozik - legyen szíves megnézni, hogy Egerben a városi és a megyei ön- kormányzat mennyit költ évente az egyébként tényleg jó színházi kínálatra és azt vesse össze a helyi lehetőségekkel... Amiben viszont teljesen egyetértünk; a színház nagyon fontos, több és jobb kell belőle. A megoldáshoz persze szükséges a kreativitás, a jó propaganda, a tettrekészség is, de talán az sem árt, ha van alkalmas színpad, kulturált nézőtér és komoly fenntartói anyagi szerepvállalás - ahogyan az országban sok helyen - így a Czene Gyula által példaként állított esetekben is megvan. A színházban, a színpadokon ugyanis nagyon sokszor létrejön a csoda, valóra válnak az álmok, de a színházcsiná- lás nagyon is hétköznapi munka, amelyhez a nemes szándékon kívül sok mindenre - nem utolsósorban sok pénzre is - szükség van. Enélkül ugyanis Óz, a nagy varázsló sem tehet csodát. Korill Ferenc Felújítják a pályát Mátraszele. Pályázati támogatással, 1,4 milliós ráfordítással felújítják a helyi sportpályát. Várhatóan július elején kezdődnek a munkálatok, a nyár végéig megújul majd az öltöző, a kerítés és parkoló is készül.
