Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-12 / 86. szám

FOTÓ: KOTROCZÓ NÁNDOR 4 20 06. ÁPRILIS 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Kerékpáros szemétszedés Saigon Kéri István „Gyónás” a szülővárosban Ötven év után látogatott el szülővárosába, Balassa­gyarmatra Markó Iván világhírű balettművész. A meghívással Majdán Béla várostörténész kívánta há­láját kifejezni mindazoknak, akik a 2002-es zsidó temetőbeli sírrongálás után önzetlenül segítettek a helyreál lításban. Szabó Andrea Salgótarján. A múlt hét végén (április 9-én) tartotta a Salgótar­jáni Hegyikerékpáros Egyesület szemétszedő túráját. A célterület a salgói vár és környéke volt, pontosan a vár belső területe, a várfal külső része, a régi torna­pálya útvonala, az eresztvényi madárpark, a Petőfi-sétány, a Dornyay környéke, valamint a területen belül levő szalonná- zóhelyek. A főszervező Kéri Ist­ván, az egyesület elnökségi tag­ja, segítséget kért a Bükki Nem­zeti Park salgótarjáni igazgató­ságától, valamint a VGÜ Kft.-től, akik készséggel álltak a kerék­párosok rendelkezésére, a VGÜ Kft. szerszámokat és szemetes­zsákokat is biztosított az akció­hoz, mindkettejük segítségét kö­szönik! A szemétszedés vasárnap délután két órakor kezdődött, hogy a sportolóknak ne kelljen kihagyni a napi edzést, így a délelőtti tekerés után nagyon kellemes családi programként telt el a szemétszedés. Nagyjá­ból harmincötén vettek részt az akción, akik mindannyian az egyesület tagjai. A szemétsze­dés szemmel láthatóan is ered­ményes volt, de számszerűsít­ve; a tarjáni hegyikerékpá­rosok nagyjából 10 kilométer erdei útról és turistaútról, vala­mint a salgói várból és kör­nyékről több mint kétszáz kilo­gramm szemetet szedtek össze, tehát igen jelentős hulladéktól szabadították meg a területet. Érdekességként elmondható hogy a 25 éves konzervdoboz­tól kezdve az autó-légfrissítőn át az 1980-as évekbeli vissza- válthatós kólásüvegig szinte minden megtalálható volt az er­dőben, ezeket hagyták maguk után a felelőtlenebb embertár­saink... Ezúton kér mindenkit a Bük­ki Nemzeti Park Salgótarjáni Igazgatósága és a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület, hogy a közelgő húsvét és május elsejei ünnepek alatt erdőbe vá­gyók felelősséggel kirándulja­nak mindenhol a természetben, és nem csak a megtisztított terü­leteken. Balassagyarmat. A vendégek között a Civitas Fortissima Kör, a vitézi rend, a Hit Gyülekezete képviselői éppúgy helyet foglal­tak, mint orvosok, vállalkozók, a Baranyi Gábor vezette cigányze­nekar tagjai, dr. Halász Zsolt me­gyei főbíró, Réti Zoltán festőmű­vész, illetve Kunné Kubicza Er­zsébet, a honismereti kör egyik alapítója. Annak idején mind­nyájan támogatták a Kertész Alapítványt, mely gondoskodik a város nagy múltú zsidó közössé­gének ősi, megrázóan szép te­metőjéről. Markó Iván nem tagadta meg­rendülését, ami annak szólt: fél évszázad elteltével látogatást tett felmenői sírjánál és járt abban az imaházban, ahol még édesap­ja is imádkozott. A művész 1947- ben látott napvilágot a ma Köz­társaság térnek nevezett főtér egyik házában, melyet szüleivel együtt háromévesen hagyott el, mikor is a család Budapestre köl­tözött. Nagybátyja, Hegyi András azonban Balassagyarmaton ma­radt Markó Iván unokatestvére­ivel, így a kisgyermek gyakran vakációzhatott a palócok főváro­Salgótarján. A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Phare CBC 2003/004-628-01-19 Magyarország-Szlovákia Nagy­projekt Alap támogatásával való­sítja meg „A vállalkozások együttműködése a szlovák-ma­gyar határ menti régióban” prog­ramját. Ennek keretében 2006 júliusáig kéthetente rendeznek sában, különösen a téli és nyári szünidőben. A híres kereskedést vivő nagyszülőkre s a Hegyi-fé­le, fűszert és „gyarmatárut” kí­náló üzletre máig emlékeznek a tősgyökeres, idős balassagyar­matiak. Markó Iván megkapó őszinte­séggel számolt be küzdelmes pályájáról, melynek során meg­járt mélységeket és magasságo­kat. Mint mondta: „a Jóisten nem demokrata”. Nem egyfor­mán adja a tehetséget és képes­ségeket teremtményeinek. A tánc iránt rendkívül fogékony fiú csak harmadszorra nyert fel­vételt a balettintézetbe, de 14 évesen már Prokofjev Rómeó és Júliája operaházi előadásán sze­repelt. Ifjúkora minden napja nyolctól éjfélig való gyakorlás­sal telt el kilenc éven keresztül. Bizony az irigység és féltékeny­ség őt sem kímélte: volt időszak, amikor színpadra nem léphe­tett. 25 évesen került Párizsba Béjart együttesébe. Ekkor már minden idők tíz legnagyobb tán­cosa között tartották számon eu­rópai és amerikai kritikusok. Hazatérve 1979-től 1991-ig ve­zette a nagy hírű Győri Balettet, melynek igazgatója, táncosa és tanácsadói napokat Salgótar­jánban magyar vállalkozások részére, melynek keretében szlovák szakemberek tájékoz­tatják az érdeklődőket a szom­szédos országban érvényben lé­vő cégalapítási, jogi, pénzügyi, számviteli, könyvelési, minő­ségügyi, szabadalmi és marke­ting témákban. koreográfusa lett. Megélve az árulás ősi történetét - amikor úgy tűnt, már minden elveszett, egy bécsi vendéglős sietett se­gítségére, akinek révén Markó Iván Jeruzsálembe jutott el. Egy héten belül már az ottani zene- és táncművészeti akadémián koreografált, majd 1996-ban, immár hazai földön létrehozta a Magyar Fesztivál Balettet. Ma húsz táncost foglalkoztat, akik közül a legidősebb csak 25 esz­tendős. Május 8-án nagy bemu­tatóra készül a társulat: az Em­beri himnuszt adják elő Beetho­ven IX. szimfóniájára - élőzene­karral, kórussal, negyven tán­cossal és tizenöt kisgyermekkel. - Ötven év után eljöttem Balas­sagyarmatra bűnbocsánatért és röviden gyóntam most - fogal­mazott a mélyen hívő táncmű­vész, aki meghatározónak érzi az emberi létben a tízparancso­lat örökérvényűségét, mely ab­ban a világban, ahol a pénz lett az egyetlen érték, a másik em­ber tiszteletét üzeni. Arra a kér­désre, mit jelent számára a zsi­dóság, Markó Iván így fogalma­zott: - Szeretnék megfelelni a kiválasztottságnak, a Jóisten­nek. Példát akarok mutatni. A művész felajánlotta szülővá­rosa közönségének: amennyi­ben megfelelő hely áll rendelke­zésre, társulata az első szóra el­jön Balassagyarmatra. Ravel Bo- lerójával kívánja megörvendez­tetni a gyarmatiakat. A sorozat következő tanács­adói napjára április 13-án 12 órai kezdettel kerül sor a Nógrád Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra salgótarjáni, Alkotmány úti székházában. A rendezvényre minden Szlovákiában befektet­ni vagy üzleti kapcsolatokat ki­alakítani szándékozó vállalko­zót, cégvezetőt várnak. Szlovák tanácsadói nap az iparkamarában Tavasz Európában - „svédületes” hasonlóságok Alig ért véget az idei tanév Táncsics-napi rendezvénysorozata, máris újra megpezsdült egy pillanat­ra a diákélet a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazda- sági Szakközépiskolában. A tavalyi diákcsere-kapcsolat eredményeként ellátogatott is­kolánkba a svéd Karolinska is­kola igazgatója, valamint né­hány diákja. Salgótarján. Ezúttal a látogatás célja nem kimondottan az utazás és az idő­pontok egyeztetése volt, hanem valami különleges. Az ottani diákönkormány­zat hét tagja érkezett hozzánk, hogy összehasonlítsuk, egyeztessük, meg­ismerjük egymás diákdemokráciáját. Betekintést nyerhettünk a sportren­dezvényeikbe, a különböző vetélkedő­ikbe, iskolai báljaikba, és így egy komplett képet kaptunk az ottani diák­ság munkájáról. A legfőbb eltérést a szemléletmódban találtuk, hiszen ott a diákok kötelességüknek tartják, hogy tegyenek az iskoláért, melynek hátte­rében komoly szervezés és munka- megosztás rejlik. Talán ez volt a legje­lentősebb különbség, de nem elhanya­golható módon azonosságokat is felfe­deztünk. Nem panaszkodhatunk saját vezetőségünkre, mert - talán egy ki­csit más stílusban - de hasonló prog­ramokról tudtak beszámolni a mi diák­vezetőink is. A megbeszélés háziasszonya Surányi Kinga volt, aki bemutatta az it­teni diákélet néhány morzsáját. Segít­ségére volt Sínk Dániel, a jelenlegi di­ákelnökünk, a dök néhány tagja, vala­mint pár érdeklődő is részt vett az esz­mecserén. Mint a délelőtt folyamán kiderült, ez a villámlátogatás számukra teljesen ter­mészetes volt, hiszen minden évben el­látogatnak Európa valamely területére, és az ott szerzett tanulságok alapján tudják jobbá, izgalmasabbá tenni az is­kolájuk életét. Vendégeink a rövid tanácskozás után ellátogattak a bányamúzeumba. Az ebéd után alkalmunk nyílt Leif Lindströmmel, az örebrói iskola igazga­tójával is beszélgetni. A tavalyi diákcse­re-kapcsolatban részt vettek felelevení­tették az emlékeket, az „újak” pedig megismerkedhettek ezzel a hihetetle­nül barátságos emberrel. A problémánk csupán annyi volt, hogy csak egy napot tudtak nálunk tölteni, így nem volt sok időnk minden fontos dolgot átbeszélni. Érintőlege­sen esett szó néhány jelentősebb té­máról. A következtetéseket levontuk, és próbálunk tanulni ennek a mindig fitt és egészséges nemzetnek a fiatal­ságától.

Next

/
Thumbnails
Contents