Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-12 / 86. szám
FOTÓ: KOTROCZÓ NÁNDOR 4 20 06. ÁPRILIS 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Kerékpáros szemétszedés Saigon Kéri István „Gyónás” a szülővárosban Ötven év után látogatott el szülővárosába, Balassagyarmatra Markó Iván világhírű balettművész. A meghívással Majdán Béla várostörténész kívánta háláját kifejezni mindazoknak, akik a 2002-es zsidó temetőbeli sírrongálás után önzetlenül segítettek a helyreál lításban. Szabó Andrea Salgótarján. A múlt hét végén (április 9-én) tartotta a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület szemétszedő túráját. A célterület a salgói vár és környéke volt, pontosan a vár belső területe, a várfal külső része, a régi tornapálya útvonala, az eresztvényi madárpark, a Petőfi-sétány, a Dornyay környéke, valamint a területen belül levő szalonná- zóhelyek. A főszervező Kéri István, az egyesület elnökségi tagja, segítséget kért a Bükki Nemzeti Park salgótarjáni igazgatóságától, valamint a VGÜ Kft.-től, akik készséggel álltak a kerékpárosok rendelkezésére, a VGÜ Kft. szerszámokat és szemeteszsákokat is biztosított az akcióhoz, mindkettejük segítségét köszönik! A szemétszedés vasárnap délután két órakor kezdődött, hogy a sportolóknak ne kelljen kihagyni a napi edzést, így a délelőtti tekerés után nagyon kellemes családi programként telt el a szemétszedés. Nagyjából harmincötén vettek részt az akción, akik mindannyian az egyesület tagjai. A szemétszedés szemmel láthatóan is eredményes volt, de számszerűsítve; a tarjáni hegyikerékpárosok nagyjából 10 kilométer erdei útról és turistaútról, valamint a salgói várból és környékről több mint kétszáz kilogramm szemetet szedtek össze, tehát igen jelentős hulladéktól szabadították meg a területet. Érdekességként elmondható hogy a 25 éves konzervdoboztól kezdve az autó-légfrissítőn át az 1980-as évekbeli vissza- válthatós kólásüvegig szinte minden megtalálható volt az erdőben, ezeket hagyták maguk után a felelőtlenebb embertársaink... Ezúton kér mindenkit a Bükki Nemzeti Park Salgótarjáni Igazgatósága és a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület, hogy a közelgő húsvét és május elsejei ünnepek alatt erdőbe vágyók felelősséggel kiránduljanak mindenhol a természetben, és nem csak a megtisztított területeken. Balassagyarmat. A vendégek között a Civitas Fortissima Kör, a vitézi rend, a Hit Gyülekezete képviselői éppúgy helyet foglaltak, mint orvosok, vállalkozók, a Baranyi Gábor vezette cigányzenekar tagjai, dr. Halász Zsolt megyei főbíró, Réti Zoltán festőművész, illetve Kunné Kubicza Erzsébet, a honismereti kör egyik alapítója. Annak idején mindnyájan támogatták a Kertész Alapítványt, mely gondoskodik a város nagy múltú zsidó közösségének ősi, megrázóan szép temetőjéről. Markó Iván nem tagadta megrendülését, ami annak szólt: fél évszázad elteltével látogatást tett felmenői sírjánál és járt abban az imaházban, ahol még édesapja is imádkozott. A művész 1947- ben látott napvilágot a ma Köztársaság térnek nevezett főtér egyik házában, melyet szüleivel együtt háromévesen hagyott el, mikor is a család Budapestre költözött. Nagybátyja, Hegyi András azonban Balassagyarmaton maradt Markó Iván unokatestvéreivel, így a kisgyermek gyakran vakációzhatott a palócok fővároSalgótarján. A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Phare CBC 2003/004-628-01-19 Magyarország-Szlovákia Nagyprojekt Alap támogatásával valósítja meg „A vállalkozások együttműködése a szlovák-magyar határ menti régióban” programját. Ennek keretében 2006 júliusáig kéthetente rendeznek sában, különösen a téli és nyári szünidőben. A híres kereskedést vivő nagyszülőkre s a Hegyi-féle, fűszert és „gyarmatárut” kínáló üzletre máig emlékeznek a tősgyökeres, idős balassagyarmatiak. Markó Iván megkapó őszinteséggel számolt be küzdelmes pályájáról, melynek során megjárt mélységeket és magasságokat. Mint mondta: „a Jóisten nem demokrata”. Nem egyformán adja a tehetséget és képességeket teremtményeinek. A tánc iránt rendkívül fogékony fiú csak harmadszorra nyert felvételt a balettintézetbe, de 14 évesen már Prokofjev Rómeó és Júliája operaházi előadásán szerepelt. Ifjúkora minden napja nyolctól éjfélig való gyakorlással telt el kilenc éven keresztül. Bizony az irigység és féltékenység őt sem kímélte: volt időszak, amikor színpadra nem léphetett. 25 évesen került Párizsba Béjart együttesébe. Ekkor már minden idők tíz legnagyobb táncosa között tartották számon európai és amerikai kritikusok. Hazatérve 1979-től 1991-ig vezette a nagy hírű Győri Balettet, melynek igazgatója, táncosa és tanácsadói napokat Salgótarjánban magyar vállalkozások részére, melynek keretében szlovák szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket a szomszédos országban érvényben lévő cégalapítási, jogi, pénzügyi, számviteli, könyvelési, minőségügyi, szabadalmi és marketing témákban. koreográfusa lett. Megélve az árulás ősi történetét - amikor úgy tűnt, már minden elveszett, egy bécsi vendéglős sietett segítségére, akinek révén Markó Iván Jeruzsálembe jutott el. Egy héten belül már az ottani zene- és táncművészeti akadémián koreografált, majd 1996-ban, immár hazai földön létrehozta a Magyar Fesztivál Balettet. Ma húsz táncost foglalkoztat, akik közül a legidősebb csak 25 esztendős. Május 8-án nagy bemutatóra készül a társulat: az Emberi himnuszt adják elő Beethoven IX. szimfóniájára - élőzenekarral, kórussal, negyven táncossal és tizenöt kisgyermekkel. - Ötven év után eljöttem Balassagyarmatra bűnbocsánatért és röviden gyóntam most - fogalmazott a mélyen hívő táncművész, aki meghatározónak érzi az emberi létben a tízparancsolat örökérvényűségét, mely abban a világban, ahol a pénz lett az egyetlen érték, a másik ember tiszteletét üzeni. Arra a kérdésre, mit jelent számára a zsidóság, Markó Iván így fogalmazott: - Szeretnék megfelelni a kiválasztottságnak, a Jóistennek. Példát akarok mutatni. A művész felajánlotta szülővárosa közönségének: amennyiben megfelelő hely áll rendelkezésre, társulata az első szóra eljön Balassagyarmatra. Ravel Bo- lerójával kívánja megörvendeztetni a gyarmatiakat. A sorozat következő tanácsadói napjára április 13-án 12 órai kezdettel kerül sor a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara salgótarjáni, Alkotmány úti székházában. A rendezvényre minden Szlovákiában befektetni vagy üzleti kapcsolatokat kialakítani szándékozó vállalkozót, cégvezetőt várnak. Szlovák tanácsadói nap az iparkamarában Tavasz Európában - „svédületes” hasonlóságok Alig ért véget az idei tanév Táncsics-napi rendezvénysorozata, máris újra megpezsdült egy pillanatra a diákélet a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazda- sági Szakközépiskolában. A tavalyi diákcsere-kapcsolat eredményeként ellátogatott iskolánkba a svéd Karolinska iskola igazgatója, valamint néhány diákja. Salgótarján. Ezúttal a látogatás célja nem kimondottan az utazás és az időpontok egyeztetése volt, hanem valami különleges. Az ottani diákönkormányzat hét tagja érkezett hozzánk, hogy összehasonlítsuk, egyeztessük, megismerjük egymás diákdemokráciáját. Betekintést nyerhettünk a sportrendezvényeikbe, a különböző vetélkedőikbe, iskolai báljaikba, és így egy komplett képet kaptunk az ottani diákság munkájáról. A legfőbb eltérést a szemléletmódban találtuk, hiszen ott a diákok kötelességüknek tartják, hogy tegyenek az iskoláért, melynek hátterében komoly szervezés és munka- megosztás rejlik. Talán ez volt a legjelentősebb különbség, de nem elhanyagolható módon azonosságokat is felfedeztünk. Nem panaszkodhatunk saját vezetőségünkre, mert - talán egy kicsit más stílusban - de hasonló programokról tudtak beszámolni a mi diákvezetőink is. A megbeszélés háziasszonya Surányi Kinga volt, aki bemutatta az itteni diákélet néhány morzsáját. Segítségére volt Sínk Dániel, a jelenlegi diákelnökünk, a dök néhány tagja, valamint pár érdeklődő is részt vett az eszmecserén. Mint a délelőtt folyamán kiderült, ez a villámlátogatás számukra teljesen természetes volt, hiszen minden évben ellátogatnak Európa valamely területére, és az ott szerzett tanulságok alapján tudják jobbá, izgalmasabbá tenni az iskolájuk életét. Vendégeink a rövid tanácskozás után ellátogattak a bányamúzeumba. Az ebéd után alkalmunk nyílt Leif Lindströmmel, az örebrói iskola igazgatójával is beszélgetni. A tavalyi diákcsere-kapcsolatban részt vettek felelevenítették az emlékeket, az „újak” pedig megismerkedhettek ezzel a hihetetlenül barátságos emberrel. A problémánk csupán annyi volt, hogy csak egy napot tudtak nálunk tölteni, így nem volt sok időnk minden fontos dolgot átbeszélni. Érintőlegesen esett szó néhány jelentősebb témáról. A következtetéseket levontuk, és próbálunk tanulni ennek a mindig fitt és egészséges nemzetnek a fiatalságától.
