Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-04 / 54. szám

4 2005. MÁRCIUS 4., SZÓMBA KULTÚRA „Valahová tartozni kell 77 Mintegy két emberöltőnyivel ezelőtt létezett Salgótar­jánban egy kulturális egyesület, úgy hívták: Balassa Bálint Társaság. A kezdeményezés 1933-ban fogant, de a megalakuláshoz az engedélyt csak 1936-ban kap­ta meg az egyesület. Célját ekképpen határozta meg: „a társaság szerény bányamécs kíván lenni, amely vi­lágítani akar a szellemi kincsekre, pódiumot óhajt ad­ni helyi toliforgatóknak, zenészeknek, szellemi irá­nyítóknak és vendégül kíván hívni testvére­gyesületeket... Ezen egyesület nem kérni, hanem adni akar... szellemi táplálékot...” A társaság díszelnöke Förster Kálmán polgármester, elnöke Dornyay Béla tu­dós tanár volt. Néhány évnyi sikeres működés után a társaság a negyvenes években megszűnt. Az asztaltársasági füzetek a tagság alkotómunkájának dokumentumai Napjainkban is létezik egy ha­sonló nevű civil szervezet a nóg­rádi megyeszékhelyen Balassi Bálint Asztaltársaság címen. Küldetését lényegében ugyan­úgy határozta meg, mint elődje, így létrejötte akár újraalakulás- ként is felfogható. A későbbi asz­taltársaságot klubként nyolc ala­pító tag - köztük Handó Péter, Kelemen József, Veres Andrea, Vincze Dezső- hívta életre 1988- ban, az első összejövetelt azon év decemberében tartották. A következő, 1989. február 24-ei rendezvényre a lózsef Attila Mű­velődési Központ Dimenzió klubjába, az akkori vezető, Handó Péter levele invitálta a résztvevőket. Jó néhány alkotó meg is jelent s most már csak „szél kellett a vitorlához.” S meg­ismétlődött a történelem, a bíró­sági bejegyzés csak három évvel később 1991 augusztusában tör­tént meg. Ennek megfelelően hi­vatalosan tizenöt éve létezik a társaság. Erre a másfél évtized­re emlékeztek a minap az asztal­társaság jelenlegi tagjai szék­helyükön, a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban. Bár néhány, a társasági élet szempontjából nagyon fontos, karakterisztikus alkotóegyéni­ség - példának okáért Brunda Gusztáv, Kelemen József Kupcsulik Ágnes, Maruzs Éva, Paróczai Csaba - hiányzott az ünnepi műhelynapról, így is rendkívül tanulságos volt mind­az, ami elhangzott. A már emlí­tett Handó Péter a társaság tevé­kenységének első - a bejegyzés előtti - időszakát elevenítette fel. Elmondta, hogy a megalakulás gyökerei a nyolcvanas évek de­rekáig nyúlnak vissza, amikor is a városszéli, úgynevezett fiata­lok házában több hasonszőrű, úgymond művésziélek lakott és rendszeresen találkozott, beszél­getett, vitatkozott. A klub létre­hozásának ötlete is tőlük szár­mazott. A folyamatban nagy sze­repet játszott Brunda Gusztáv, aki szívügyének tartotta az el­képzelés megvalósítását. Ő talált rá a harmincas évekbeli előzmé­nyekre s ilyenformán névadó­nak is tekinthető. Brunda Gusz­táv kereste meg az akkoriban új épületbe költözött megyei könyv­tár igazgatóját, néhai Kojnok Nándort is, aki támogatásáról biztosította a formálódó közössé­get, minthogy szimpatikus volt számára a helyi irodalom felka­rolásának gondolata. A társaság első kiadványa, a „Széllyel tün- dökleni” című antológia 1989- ben látott napvilágot borítólap­ján egy Balassi-idézettel: „Mind menny, föld és / vizek, ládd-é, / úgy tetszenek, / mintha megújul­nának?” 1990-ben Handó Péter felsőfokú tanulmányai miatt tá­vozott a városból, ráadásul egy szerencsétlen újságcikk politi­kai „vihart” kiváltván átmeneti­leg megtorpantotta a működést. Mint Bódi Ildikó, a következő korszak elnöke - aki az alapsza­bályt is megformulázta - felidéz­te, Kojnok Nándor sokat tett a fennmaradásért, Ő ösztönözte az egyesületté alakulást is. Ez idő tájt fogalmazódott meg az anto­lógia helyébe lépett asztaltársa­sági füzetek kiadásának ötlete is, amelyet pályázat útján tud­tak megvalósítani. Ugyancsak a kilencvenes évek elejétől erősö­dött meg a képzőművészeti vo­nal, megannyi kiállítás is jelezte ezt a tendenciát. Ahogy az 1991- es bírósági bejegyzés, úgy 1992 nyara is mérföldkőnek számít a társaság életében. Ekkor karol­ták fel a sci-fi irodalmat és lettek a Hungarocon elnevezésű, azóta rendszeresen megrendezett or­szágos találkozó vendéglátói. De tartottak irodalom- és művészet- történeti sorozatokat is. Orbán György, aki 1998 no­vembere óta áll a Balassi Bálint Asztaltársaság élén és az est há­zigazdája is volt, elmondta, hogy számára 1990-ben kezdődött ez a történet. Paróczai Csaba hívta maguk közé, mondván „valaho­vá tartozni kell...” Visszatekin­téséből kiderült, hogy a bő más­fél évtized során az asztaltársa­ság csaknem száz - író, muzsi­káló, rajzoló, festő - ember alko­tómunkájához nyújtott szerve­zeti keretet, erkölcsi támogatást, segítette szakmai előmenetelü­ket. A kollektíva hű maradt az előd elveihez és nem kapni, ha­nem adni akar mindenekelőtt, s ez a mai, erősen individualizált világban még inkább becsülen­dő törekvés. Bár a tagság érte­lemszerűen cserélődött, manap­ság is harminckét aktív tagot számlálnak. Az érdemi tevé­kenységhez az évek során hozzá­tartozott a más műhelyekkel - főként a Palócföld szerkesztősé­gével - való együttműködés. Ta­pasztalataikat kicserélendő jár­tak például Pestszentlőrincen a „Tűzedzők”-nél, s bemutatkoz­tak a fővárosi Almási téri műve­lődési házban is. Az Orbán György által vetített képeken a baráti összetartozás számos jele is megnyilvánult. Az asztaltár­saság tagjai sem mindig elmél­kednek, alkotnak, értelemszerű­en nekik is szükségük van a la­zításra s - névadójukhoz méltón - szeretnek jókat enni-inni és szeretik élvezni az életet. Szerepelt még a jubileum rendezvényen Marschalkó Zsol is, aki versesköteteiből olvasoti fel néhány költeményt és kinyi! vánította: sokat köszönhet e kő zösségnek. Az 1994-ben, az Új­pesti Színházban bemutatott ka médiája, a „Kaméleonidász” is az asztaltárasági füzetekben ja lent meg először. A kellemes, ki­csit nosztalgikus hangulathoz nagy mértékben járult hozzá a meghívott vendég, a tehetséges Bácskái Balázs remek harmoni­kajátéka is. A program végeztével a részt­vevők megtekinthették az asz­taltársaság történetének doku­mentumaiból készült kiállítást, amely a Balassi Bálint Megyei Könyvtár látogatóinak is rendel­kezésére áll. De bármilyen sok érdekes rekvizitum kapott is he­lyet a tárlókban, tizenöt, illetve tizennyolc év történéseit nyilván nem tudja átfogni, visszatükröz­ni, mint ahogyan semmilyen emlékezés sem képes azt a szel­lemiséget, értéket tetten érni, amelyet a Balassi Bálint Asztal- társaság Salgótarján művelődés- történetében képviselt és remél­hetőleg képvisel a további évek­ben is. ■ Csongrády Béla Az ünnepi est házigazdája a Balassi Bálint Asztaltársaság jelenlegi elnö­ke, Orbán György volt „Alkotni szabadon” Salgótarjánban, a Hibó Tamás Művészeti Iskola Huta utcai bejáratánál a címben jelzett gondolat fogadja a rendszeresen oda járókat és a vendégeket. Azt, hogy milyen jól megválasztott ez a mottó, a minap a KiViSzI színjátszó csoportja által újra bemutatott „Képzelni lehet” című produkció is érzékelteti. Az összeállítás ugyanis szaba­don szárnyal az irodalmi alkotá­sok és a dalok, zenei művek kö­zött a célból, hogy láttassa a nők és férfiak mindennapos, mégis örökre titokzatos viszonyának általános jellemzőit, a vonzás és taszítás megmagyarázhatatlan motivációit. Az abszolút fősze­rep a lányt, a hölgyet játszó Pün­kösdi Mónikának jutott, tekint­ve, hogy a forgatókönyv a hang­súlyt a nők álmaira helyezi. A vágyak között a színésznői am­bíciók éppúgy szerepelnek, mint az a természetes emberi igény, hogy mint mindenki - ő is - szeretne révbe jutni a magán­életében is. A boldogság azon­ban legtöbbször nem könnyen hull az ember ölébe, meg kell ta­nulni azt is, hogy a jót, a betelje­sülést nem elég akarni, küzdeni is kell érte. Ezt a sokszínű - gya­kori átöltözéssel és helyszínvál­tozással járó - élethelyzetet, hangulatot Pünkösdi Mónika megpróbálja hitelesen megjele­níteni, de nyilvánvaló tehetsége, ügyessége ellenére nem rendel­kezik még annyi színészmester­ségbeli tudással és nem utolsó­sorban élettapasztalattal, hogy átütő hatást sikerüljön elérnie. A fiú, avagy férfi partnert, játszó­társat megformáló Fülöp Nor- bertnek eleve szülte csak epizód­szerep jut, az ő jelenléte a szín­padon jószerivel azért szüksé­ges, hogy a lány, a hölgy tudjon kivel évődni, tudja kinek elmon­dani, elénekelni - persze a kö­zönségen kívül - érzelmeit, dön­tő mértékben a férfiakhoz kap­csolódó gondolatait, tudjon al­kalmasint valakit megsimogat­ni, tudjon valakinek az ölébe ül­ni. Az egykori üvegipari tanuló­műhelyben berendezett próba-, illetve színházterem a mennye­zeten futó csővezetékekkel min­denesetre sajátos hangulatot te­remt az egyedi karakterű szín­játszáshoz a kísérletezésre min­dig is hajlamos KiViSzI - és ve­zetője, rendezője Jakubovics Judit - számára. ■ Cs. B. Pünkösdi Mónika és Fülöp Norbert a KiViSzI „Képzelni lehet" című szer­kesztett műsorában Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „A férfinak és a nőnek is megvan a maga feladata a házasságban”. Sze­rencsés nyertesünk: Barta Ottó Dezső, Karancsság, Alkotmány út 11. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legké­sőbb március 9-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents