Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-26 / 22. szám
2 2006. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK FÜLEKI NAPLÓ Felfedezni a nemeset a haszontalannak hitt anyagban Aranyra festi a történelmi kisváros kicsiny utcáját a téli nap, bár meleget még nem ad. Valahol felettünk a füleki vár magaslik, közvetlenül mellettünk zsivolygó gyermekcsoport szánkázik. Bent, a Magyar Házban is zajlik azonban az élet: szinte életre kelnek már halottnak hitt tárgyak! Köszönhető mindez egy lelkes baráti társaságnak, Fülek Város Motolla Kézműves Körének. S. K. Fülek. Péntek délután érkezünk a füleki Motolla soron következő foglalkozására, ahol kézműves remekek és kedves emberek fogadnak. Kellemes meleg lengi be a Magyar Házat, a kint már megtapasztalt téli zsivajt bent egyetlen gyermek árasztja. Ide szalad, oda szalad... Érthető zavara: a több asztalnyi pompás portéka láttán talán igazi szakértőknek is elállna a szava. S a látványos „kirakatok” mögött ott állnak az alkotók csendesen, szerényen, zavartan suttogva - már-már láthatatlanul... Elsőként ismerjük meg közülük a „vezetőnkül szegődő” Benkoné Horkay Tündét, aki gyöngyfűzéssel, hímestojás-fes- téssel és -írással foglalkozik, de a mézeskalács-készítés sem hozza zavarba. Egyébiránt a Motolla „mindenese”... Hétköznapi szakmáját tekintve pedagógus, a füleki Papréti Mocsáry Lajos Általános Iskolában elsősöket tanít, s örömmel tapasztalja, hogy ott is egyre népesebb a kézműves-foglalkozások tábora... ...De térjünk csak vissza a Magyar Házba, már csak azért is, mert Tünde jóvoltából betekintést nyerhetünk a füleki Motolla titkaiba: - Főleg barátok köre ez a kis csoport, akik szeretnék a gyermekek számára bemutatni hagyományaink értékeit, kincseit, s az abban rejlő örömöket. Ez az elsődleges célunk. S hogy mennyire szükség van vállalt feladatunkra, arra bizonyosság: sajnálatos, de ma már azt is kevesen tudják, hogy mi az a gyékény... A főleg pedagógusokból álló kézműves kör meglehetősen rövid múltra tekint vissza. A történet 2001-ben kezdődött, amikor Gyetvai Zsuzsanna ötlete alapján egy játszóház beindítására pályáztak - sikerrel. Ennek keretében minden hónapra kitaláltak egy-egy aktuális tevékenységet, foglalkozást, melynek a lehető legteljesebb mértékben próbáltak megfelelni. Ezután következett a szabadidőkörrel közösen benyújtott Kincskereső-pályázat, amely ugyancsak pozitív elbírálásban részesült (erre az időszakra datálható a Motolla elnevezés keletkezése is). A siker eredményeként kazettára dolgozták az óvodás, az alsós és a felsős korcsoportoknak szánt foglalkozási programot. Már a kezdetek kezdetétől fogva igyekeztek olyan helyekre eljutni, ahol nincsenek meg a különböző foglalkozásokhoz szükséges eszközök. Mára „beindult a lavina”, sokszor, sok helyre visszahívják őket - legyen szó akár a határokon túlról is: Bátonyterenyén például már második alkalommal vendégeskedtek a városnapon. „Kereskedelmi kapcsolatokat” is ápolnak azonban Magyarországgal, s azon belül is Salgótarjánnal: (jó)baráti a viszonyuk Boros Ilonával, a Mívesbolt vezetőjével, így nem csoda, hogy az üzlet polcain megtalálhatók a füleki motollások alkotta munkák is. Benko Pál (Pali) 5-6 esztendeje űzi a gyékényfonást és a tökkarcolást. Igyekszik azonban fokozatosan újítani repertoárját, legújabb szenvedélye például a csipke, melynek terén azért még gyerekcipőben jár - s ezt ő is készséggel elismeri.- Gyermekkoromban kerültem kapcsolatba a kézművességgel, bár akkor ez még nem az a bizonyos lángoló szerelem volt. Falun éltem ugyan, de gyerekfejjel még nem értékeltem olyan nagyra a különböző hagyományokat - vallja Pali. Mára azonban gyökeresen megváltozott ezen helyzet. S ebben sokat segítettek a zalaegerszegi kézművesek (nyaranta ugyanis a zalai megyeszékhelyre járnak - ahogy mondja - „tanulni”. Mindennapjait Füleken éli, biológia-kémia szakosként megbecsült tanár a füleki gimnáziumban. Festett és jávai batikolt textilekkel foglalkozik György Henrietta. A ragyolci alapiskola rajz szakos tanárnője elsősorban olyan technikákkal dolgozik, amelyeket a gyermeknevelésben is hasznosítani lehet (példának okáért megemlíthetjük a szövést). Amióta az iskolában végzett, űzi e mesterséget, vagyis megközelítőleg másfél évtizede. A főiskolát szakmunkástanulóként kezdte, de ahogy egyre mélyebben megismerte a textilek rejtelmeit, mindinkább beleszeretett. A klasszikus mesefigurákat szeretné közelebb hozni a gyermekekhez Bozó Andrea, aki babákat készít, de valódi specialitása a hímes tojás is. A varroda maradék alapanyagaiból készített figuráit a gyerekek szeretik, hiszen egykönnyen egy sem szakad, foszlik. S miért éppen a babák?- Négy éve véletlenszerűen jött az ötlet, miközben azon törtem a fejem, milyen foglalkozásokat találjak ki az unatkozó gyerekek számára - válaszolta Bozó Andrea. „Találmányát” azóta tökéletesítette, s ma már nép- viseletes figurákat is készít. Másik mestersége, a tojásfestés már gyermekkora óta szenvedélye. Keze munkája magán is viseli a rutin nyomait... Egy Magyarországon kevéssé ismert, bonyolult technikát alkalmaz: ragasztott hímzőfonallal díszíti a tojás falát. S ha nem babát csinál, vagy tojást fest Andrea, akkor tanul - a Miskolci Egyetem levelező szakán kulturális antropológiát -, vagy dolgozik - a füleki várban, idegenvezetőként. Molnámé Muszka Mónika 1999-től hobbiszinten foglalkozik a szalmafonással. Diákévei alatt Budapestre járt tanfolyamra. Elsősorban az agyagozás érdekelte, ilyen szak azonban akkor nem indult, így az „ősi mesterségeket” választotta. Az alkotásvágy Törökszentmiklósra hajtotta, ahol felfedezhette a „szalma-szakma” minden csmját-bínjáL Sávolyban, a kisiskolában tarnt, ahol nem titkoltan eltökélt szándéka, hogy a szülőket is megfertőzze a mesterség szeretetével. Mint mondja, élete párja jól tolerálja szenvedélyét - annál is inkább, hogy férje, Molnár László gimnáziumi tanár maga is kézműves: aratókoszorú készítésével foglalkozik.- Célunk a szépet láttatni, vagyis megtanítani a gyerekeket arra, hogy a haszontalannak hitt anyagban is képesek legyenek a nemeset felfedezni - fogalmazta meg Mónika önmaga és - talán tudtán kívül - a füleki Motolla filozófiáját. FOTÓK: GÓCS ÉVA
