Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-25 / 21. szám
2 2006. JANUAR 25., SZERDA A „Röpke Ivek” szárnyaló röptéje BALASSAGYARMATI NAPLÓ__________ Az idei megyei Madách-ünnepségen mutatta be Gombár Endre irodalomtörténész a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság legfrissebb irodalmi antológiájának, az immár igazán nemes hagyományokra visszatekintő „Röpke ívek” legfrissebb számát Ádám Tamás szerkesztésében és Oroszlánná Mészáros Ágnes gondozásában. Szabó Andrea Balassagyarmat. Az összeállítás huszonnégy szerző írásműveit tartalmazza.- A Röpke ívek mindig marad is, ám mindig változik is. így van ez rendjén. És így van ez nagyon jól. A válogatók, a szerkesztők, a kiadó, a támogatók, minden munkatárs együttes érdeme - emelte ki a méltató, hozzátéve: - Örömmel beszélek minden szerzőről, kivéve Fábián Bertát, Merczel Erzsébetet, Ádám Tamást, Ketykó Istvánt, Nyikon Natasát, Romhányi Gyulát, Juhász Ákost, Lázár Lászlót, Szabó Endrét és Annus Antalt. Róluk beszéljenek csak saját verseik és prózáik. Szávai Attila két remekbe szabott írásával szerepel. „A hajnal madarai” olyan, akár egy impresszionista miniatúra. Nem is novella, csupán novellino. Második írása viszont már „igazi” novella. Témája az „örök témák” egyike: a szerelem születése és halála. Áron és Zsuzsi az ellentmondásoktól teljes magyar Riviérára, a Balatonra utaznak nyaralni és túl hamar habzsolják fel a lelki és testi szerelem - ez utóbbit testiségnek is mondhatnánk - örömeit. A „Röpke ívek” megfontolásra érdemes gondolatokat is kínálnak a nyájas olvasónak. Hadd idézzek hát rögvest Szávai novellájából egyet. „Rájöttek (t.i. Áron és Zsuzsi), hogy az idő és szerelem viharaiban hallgatni is lehet, néha kell is, testileg és lelkileg egyaránt. ” Ugye, szép? - tette fel a költői kérdést Gombár Endre. Tipikusan női, vagy költőnői versekkel - ha vannak ilyenek - jelentkezett Katona Ágota. Nem tudni, szándékosan archaizál-e, vagy nosztalgiázó utánérzések vannak-e az ilyesféle, egyébként megkapó és szép sorokban: „Jer, add a vigasznak cseppjét, szonett/ e búra légy jó gyógyír, égi balzsam.” De hát szonettnek szonett a vers, a címe is az: „Szonett a szonetthez”. Holeczné Lőke Zsuzsanna a belátható emberi történelem legnagyobb természeti katasztrófájának, a 2004-es szökőárnak is emléket állít, különös, de nagyon izgalmas írásával, amelyet „családi bábjátékénak határoz meg, és írása tulajdonképpen egy bábjáték forgatókönyve - a szükséges technikai elemekkel. Furcsa korunk rekvizitumait és relikviáit egyaránt fellelhetjük benne; a szerző maró gúnya, elutasító attitűdje nyilvánvaló, amikor macsóideálokról, a karácsonyt agresszív üzletté és konzumálássá züllesztő plázákról ír. Meg azokról az uborkafára felkapaszkodott magyarokról, akikben nem tudni, mi a nagyobb, sznobizmusuk, vagy a primitívségük - fogalmazott az irodalomtörténész. Fél évszázaddal visz bennünket vissza az időben Nógrády Andor kitűnő novellája, „Amikor a toronyóra elüti a delet”. Talán az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ihletésében fogant. A kerettörténetben két idős férfi utazik vonaton valahová, és amint az ilyen szituációban gyakran előfordul, útitársként elmesélik egymásnak életük fontos fejezeteit. Ezek a fejezetek alkotják az elbeszélés központi magját. Szerelmek és csalódások, és közben a hol viharként tomboló, hol csak szürke ködöt árasztó, ónos esőt szitáló, egyszerre drámai és szeszélyes és egyszerre monoton magyar történelem. Csizmár Boglárkától két rövid verset választottak a „Röpke ívek”-be. Az „Idill” sóhajtásnyi szerelmi vallomás, az „Alkonyi vers” a természetleíró líra és a gondolati költészet laza egybe- szövésével, nyelvi megvalósításával, romantikus hangvételével éppen Puskint és Lermontovot juttatja eszünkbe. Bácsik Katalin eddigi kötetei, a „Lélekrács” és „Vasvirág” néhány évvel ezelőtt az elidegenedés, a közöny, a lelki elsivároso- dás, a szeretetlenség, korunk nagy betegségtünetei ellen tenni akaró költőt mutattak be. Válogatott elbeszéléseinek élén pedig a „Röpke ívekben” is szereplő „Ékszerdoboz” áll. Bácsik Katalin prózájában éppen úgy, mint költészetében, elsősorban lélekbúvár. Lélekbúvár mivolta kiapadhatatlan kincses- bányája témáinak, tulajdonsága szakmai ártalom. De ebből a szakmai ártalomból profitál olvasója. Az „Ékszerdoboz” című novella gyermeki emlékezés a felszabadúlás-felszabadulás korára - ki-ki válasszon tetszése, és főleg megélt, saját sorsa szerint. Az előbb elcsent, majd egy üldözött zsidó családtól ajándékba kapott ékszerdobozba belefér az egész korszak történelme is. „Nyomulnak előre / törtető vi- gécek / s szorulnak / egyre / utaknak szélére, / kik csak/ félni mernek” - írja Csáky Károly „Önvallató” című versében, és ha nem tudnánk, hogy kikre gondol éppen, a „Pesszimista lá- tomás”-ból legalábbis megsejthetjük. A „Pesszimista látomás” záróakkordjára okkal mondhatjuk: verseiméhez illő, sőt... sőt... sokunkban kimondatlanul bár, de felrémlő: „Itt már csak / egy újabb / megváltás segít." Csikász István következik a sorban, egykor sok első között is első, a polihisztor művész, aki hol a Parnasszus meredek szikláit ostromolta, hol Thália kegyeit kereste, hol pedig pedagógus, grafikus, vagy restaurátor, azután kalandos és soha nyugpontot nem kereső és nem találó vándorlása után átlép a Styx folyón, hogy gyászba borítsa övéit, barátait és tisztelőit, és bizonyára még sokáig betöltésre váró űrt hagyjon maga után. Műfajilag valójában meghatározhatatlan, de súlyos gondolatokkal teli az „Érettség(i)” címet viselő írása - értékelte az olvasottakat az irodalomtörténész. T. Pataki László „Makacskodó Madách rejtély(ek)” címet viselő dolgozata túlcsordulóan sok, egymástól gyakran időben és térben különböző, vagy független névre, írásra, elképzelésre, feltevésre, vagy feltevést nem igénylő tényadatra hivatkozik. A már-már kaotikusnak tetsző kavargásban és kavargásból a szerző maga is keresi a kivezető utat, amikor azt írja: „A Madách rejtély ha nem is fokozódik, mindenesetre bonyolódik. ” A drámaköltő házasságában történt vélt és valós megcsalások/félrelépé- sek persze valóban kihathattak a Tragédiára. Miért is ne? Soós Géza „Keresztre feszülve” című novellája tömören, feszesen megírt történet egy szép falusi lányról, akinek fotómodellkedését udvarlója képtelen elviselni. Kőműves Klára egy 21 soros költeménnyel jelentkezik a „Röpke ívekben”. A párkapcsolat fontosságáról, a soha meg nem szűnő vágyakról szól a verse. Finta Katától „Apám megérezte...” című novelláját olvashatjuk az antológiában. Szép, míves novella a halálról, a hosszú ideig testi-lelki kapcsolatban' együtt élők telepatikus képességeiről és a késői megbánások hiábavalóságáról... Csikász István és Ádám Tamás mellett országos hírű alkotó Zonda Tamás. A „Tizennégyezer karakter hódolat múltnak, Hrabalnak” visszaemlékezés Rákosiék és Kádárék diktatúrájára. A daliás idők daliás párttitkáraira, az ÁVH-ra. És vitriolos megjegyzések is jelenkorunkról, az emlékezés szövetébe egyáltalán nem hiú díszítésként bele- varrva. Zonda jelentős gondolkodó, nagyszerű stílusművész- mondta Gombár Endre, aki mindenkinek elolvasásra ajánlotta az immár 26 éves kisvárosi alkotó társaság antológiáját. Mindenütt szétszóródott alkatrészek és roncsok hevertek... A Borsod-Abaúj-Zeraplén megyében, Hejce és Telkibánya között a múlt héten lezuhant szlovák katonai repülőgép körüli mentési, biztosítási feladatok ellátásában a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság is közreműködött. A tragédiában 42, Koszovóból hazatért katona vesztette életét. A helyszínen látott pusztítás még a határőröket is sokkolta... helyszínen - még egy nappal később is - szörnyű látvány fogadta a határőröket: mindenütt szétszóródott alkatrészek és roncsok hevertek, óriási pusztulásról árulkodva. Az alapján, amit saját szemükkel láttak, egybehangzóan állítják: a zempléni erdőben még a S. K. Balassagyarmat/Hejce. A repülőgép-szerencsétlenség miatt már csütörtök éjszaka mozgósították az igazgatóság határvadász századát. Az események alakulása folytán a kijelölt 21 fő (egy tiszt és húsz tiszthelyettes) másnap délután indult útnak és a péntek esti, éjszakai biztosítási feladatokban vett részt. A nagy hidegben, négyórás váltásokban végzett munka igen fárasztó és megerőltető volt A nehézségek már a helyszín megközelítésével elkezdődtek: a hegyvidéki terepre való feljutás - a megfelelő út hiányában - a nagy hóban komoly gondot okozott. A televízióban bemutatottnál is sok- kolóbb kép rajzolódott ki előttük a tragédia körülményeiről... A mindenkori biztosítási feladatok végeztével az átfagyott határőröknek a helyi lakosság a pihenőidőkben meleg ételt és teát biztosított, a kedves gesztusért ezúton is köszönetét fejezi ki a résztvevő állomány.
