Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-23 / 299. szám

2005. DECEMBER 23., PÉNTEK 3 NÓGRÁD MEGYE „Erős vár a mi Istenünk!" (Folytatás az 1. oldalról) 1929 áprilisában az evangélikus iskolát, amely még az év szeptemberében megnyi­totta kapuit a tanulók előtt, később pedig ta­nítói lakás is épült hozzá. Lelko András 1929-ben érkezett Terénybe és egészen 1944-ig tanított az evangélikus is­kolában, s mint falusi tanítónak összetett feladata volt. Végezte a kántori teendőket, hittant oktatott, megtartotta a leventék ok tatását, népművelői feladatokat látott el. Egy 1948- as törvénycikk értelmében az egyházi iskolákat állami tulajdonba vették és az 1949- es rendelet eltörölte a kötelező vallás- oktatást. Terényben a helyi államosítási bi­zottság 1950. január 24-én ült össze, s a ró­mai katolikus és az evangélikus iskola épü­letei, az egyházközségek földjei állami tu­lajdonba kerültek.- 1950-től az egyház tanító-nevelő szolgá­lata a templom falai közé szorult, amelyet a községünkben szolgáló lelkészek és felesé­geik láttak el, akikre ez alkalommal is sze­retettel gondolunk - hangsúlyozta dr. Szlobodnyik András, a környező települések körjegyzője, aki a gyülekezet oszlopos tagja is egyben. A rendszerváltást követően az egyházi in­gatlanok természetbeni visszaigénylésére vagy kártalanítási eljárás lefolytatására az 1991-es törvény alapján volt lehetőség. A terényi egyházközség presbitériuma úgy dön­tött, nem kéri vissza a volt egyházi ingatlan tulajdonjogát, hanem pénzbeli kártalanítást igényel. A kártalanításból kapott pénzből már akkor is gyülekezeti ház építését tervezték, hogy a téli időszakban legyen hol tartania az istentiszteleteket, a bibliaórákat és a gyüleke­zeti közösség kulturált helyen tarthassa meg vendégségeit. A volt egyházi ingatlan ügyé­nek rendezése lassan haladt előre. 2003 má­jusában 13,5 millió forint kártalanítást állapí­tott meg a kormány, amelyet az évben meg is kapott az egyházközösség. Ezt követően a köz­gyűlés és a presbitérium megkezdte a gyüle­kezeti ház építésének előkészítését: elképze­léseiket, vágyaikat Klenóczky Sándor tervező vetette papírra és ennek alapján kapták meg az építési engedélyt. A presbitérium a kivitelezésre pályázatot írt ki és ez év tavaszán a beérkezett ajánla­tok közül Mészáros János vállalkozót bízta meg a munkálatok elvégzésével. A gyüleke­zeti ház végül 15 millió forintból épült meg. A hálaadó istentiszteleten a hívek nevé­ben dr. Szlobodnyik András -- másók mellett - köszönetét mondott GulácsinéFabulya Hil­da lelkésznőnek, aki fáradhatatlanul szer­vezte és végezte az építkezés előkészítésével és megvalósulásával, valamint az átadással kapcsolatos teendőket. A terényi evangéli­kus egyházközség hosszú ideje várt esemé­nyén jelen volt dr. Gulyás Kálmán, az egyhá­zi kapcsolatokért felelős címzetes államtit­kár, Szabó András, a nógrádi egyházmegye esperese, Pozsonyi Anna, a nógrádi egyház­megye felügyelője, Jámbor László, a falu szlovákiai testvérközségének polgármeste­re, Fáy Dániel, Terény polgármestere, a ró­mai katolikus egyházközség képviselői, va­lamint dr. György István, a Pénzügyminisz­térium képviseletében, aki sokat segített a gyülekezet kártalanítási ügyének előre- menetelében.- Kívánom, hogy a gyülekezet életében a most felszentelt épületben olyan evangéliu­mi élet folytatódjon, amely szolgálja mind­annyiunk lelki üdvét - fogalmazta meg a körjegyző, aki az evangélikusok köszönésé­vel búcsúzott a gyülekezettől az istentiszte­leten: „Erős vár a mi Istenünk!” Megemlékezés a Somlyói hármas határnál 2003. decemberében kopjafaavató és -szentelő ünnep­séget rendeztek a Som lyó-bányatelep fölötti „hármas határnál” az 1944. december 24-25-i harcokban el­esett, s évtizedekig jeltelen sírban nyugvó katonák sírjánál. Azóta minden év decemberében egy közel százfős csoport vág neki a keskeny ösvénynek, hogy lerója kegyeletét az egykori szentestét is a lövészár­kokban töltő, majd a másnapi harcokban elesett kato­nák emléke előtt. Minden évben köztük van Juhász Pál is, aki még kisiskolás korában édesapjától hallott a történtekről, később pedig tanítójuk vezetésével vi­rágokat is vittek az egykori harcok helyszínre. Gy.T. ____________________ Sa lgótarján. A Magyar Honvéd­ség Nógrád Megyei Hadkiegészí­tő Parancsnokság, és a Magyar Tartalékosok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete az idén is megemlékezett az 1944. decem­ber 24-25-i harcokban elesett magyar, szovjet, német és román katonákról. A három éve állított kopjafánál Mészáros László őr­nagy, protestáns tábori lelkész tartott istentiszteletet. A fogcsi­korgató hidegben száznál is töb­ben vettek részt a koszorúzással egybekötött emlékünnepségen, noha az út a kopjafáig igen me­redek és az emlékhely keskeny ösvényen közelíthető csak meg.- Azok a katona elődök, s ne­vezzük inkább őket hősöknek, A három éve állított kopjafánál Mészáros László őrnagy, protestáns tábori lelkész tartott istentiszteletet akik 1944 karácsonyán a váro­sért vívott harcokban vesztették el életüket, olyanok mint az Úr fái, akik nem itt akarták befejez­ni életüket, de minden igyekeze­tük és akaratuk ellenére ez még­is így történt. Adattak ők e nem­zetnek a kellő időben, s olyanok­ká lettek ők, mint amilyennek a zsoltáros írja: hasonlatosak ők a libanoni cédrushoz és pálmához, amely teljes erővel felfelé tör. A hősiesség minden korban osz­lopfőként emelkedett, és emelke­dik ki minden nemzet, így a ma­gyar nemzet életében is. Arra próbálja ráirányítani figyelmün­ket, hogy mindig vannak jó ügyek, amiért érdemes harcolni. Ezekkel a gondolatokkal köszön­jük meg a hős elődöket az Isten­nek, akik adattak e hazának kel­lő időben. Legyenek áldottak, és emlékezzünk rájuk örökké - fe­jezte be gondolatait Mészáros László őrnagy, tábori lelkész. Kedves karácsony! tegnap vettem egy kosarat, s elárulom, most még csak jó szándék és egyfajta várakozásféleség van benne. Nem, nem ezt akartam vásárolni - s persze lvlihalil( Júlia vásárnak tájékán sem jártam - megláttam és eszem ágában sem volt otthagyni. díszes üzletekben lófráltam, sápadt-unott-fáradt arcú eladókat láttam. Annyi hasznom azért volt a téblábolásból, nézelődésből, hogy rájöttem, mivel lepjem meg a hozzávalóimat. Aztán már lát­tam magam, amint 23-án este elvonulva, ügyetlen ujjakkal, de an­nál lelkesebben csomagolok. S bár már pödörödnek a masnik, va­lahogy elégedetlen vagyok. Mert nem kedves, vonzó tárgyakat, sokkal, sokkal többet szeretnék ajándékozni. Tépelődésemben a konyhai székre tett, olcsón vett, bájos kosárkára esett a tekintetem. Ovális, öblös és zsemlyeszínű, a kávája magas (hogy jól tele lehes­sen pakolni). Könnyű, szép darab. Adni született - villan eszem­be, nyilván ezért tetszett meg. Legszívesebben elrohannék, s hoz­nék még vagy ötöt, hogy jusson a család minden tagjának. mit is pakolnék bele? Becses könyvekkel variálva szárított és friss gyümölcsréteg kerülne az aljára, s aztán jönne minden földi jó: mo­soly és szeretet kilószámra, dobozokba rejtett biztatást, kedvessé­get is tennék bele. Dugig tömném bölcsességgel, nyári napsütés­sel, reménnyel, virágzó gyümölcsfák, mezők illatával, madárdal- lal, tengerzúgással, biztatással és hittel. Hogy jusson belőle lélekmeleg a fagyos-jeges holnapra, holnaputánra is. S mikor mind­ezzel megvagyok, már csak egyetlen kérdés marad: Kedves kará­csony! Mondd csak, neked én most mit adhatok? Szeretet „a szeretet olyan érzés, amitől csordultig telik a szí­vem.” A szeretet határtalan, minél többet használsz belőle, annál több jut el a szíved felé. Az élet értelme: szeretni és szeretve lenni. Legtisztább formája ösztö­nösen működik. Belenézek egy tekintetbe, amely mindjárt elárulja, hogyan is áll az önszeretet nem ta­nított fogalmával az, akié e szempár. A legfontosabb, hogy.az önmagunkkal kialakított viszonyt vizsgáljuk felül. Én így gondolkodtam: „Igen, én ez és ez az ember vagyok, elfogadom és sze­retem magam olyannak, amilyen vagyok. Jó így nekem vagy változ­tatnom kell? Ha hajlandó vagyok kialakítani és tudatosítani egy ön­képet, megkönnyíteni helyzetemet. az ember olyan szavakban, élethelyzetekben, kapcsolatokban része­sedik, amilyeneket maga is teremt. Tehát elgondolkodtató haragot, önteltséget vagy bármely más negatív érzelmet élni. Az ember ön­magát állítja egy helyzetbe. Az élet továbbra is kínálja, hogy felismer­jük, mi emberek a változtatás szükségességét és egyszerűen, egy­szerűen csak emberként éljünk. Mert bármeddig emeli is a lóisten egy-egy ember dolgát, ezt nem feltéüen követendő példaként, sok­kal inkább tanításként állítja a tömegek elé: „Figyeljetek, ismerjétek fel, hogy bár látszólag mindene megvan, ámde javai kezdenek élni helyette. Ha elveszti az egészségét, magányos lesz, s végül rájön: az, amit mindennek hitt, semmi.” Ugyanis a földi életben nem birtoko­sok, csupán használók vagyunk. S minél többfelé osztjuk magun­kat, annál többet kapunk. a szeretet nem több, mint tisztaság, önzetlenség, elsőként mégis ön­szeretet rohanó világunkban. S bármennyire is igyekszünk felven­ni teremtésünk következményeit, minden hús-vér ember a lelke leg­mélyén szeretni és szeretetre vágyik... G. Szabó Péter Megyei tükör Baranyától Zaláig Félszáz történet szerepel ab­ban az almanachban, amely a Sajtószakszervezet kéthavi lap­ja, a Sajtóvilág különkiadvá- nyaként jelent meg a napokban. A kötetben a 18 megyei lapnál dolgozó újságírók múlt évben megjelent írásaiból válogattak. A kötet szerkesztőinek célja azoknak az újságíróknak a be­mutatása, akiknek munkássá­gát többnyire csak a megyei ter­jesztési körben ismerhetik, ezért az almanachban nemcsak a kiválasztott írás, hanem a szerző fényképe és rövid pálya­rajza is szerepel. Amint azt Baktai György, a kötet szerkesz­tője előszavában megfogalmaz­ta, mindenekelőtt az olvasók szolgálata vezette őket: hadd lássanak be az érdeklődők a helybeliek szemével egy-egy megye, város, falu életébe. S bár a mondás azt tartja, nincs unal­masabb, mint egy másnapos új­ságcikk, a szerkesztők hiszik, ez a válogatás cáfolja a mon­dást. Hiszik, hogy egy-egy szín­vonalas írás, elemző riport, okos publicisztika maradandó értéket képvisel. A félszáz írás mutatja: a me­gyei lapok újságírói témaérzé­kenyek, bátran bírálnak, ha kell, de örömmel, lelkesítőén ír­nak a követendő példákról, ne­mes cselekedetekről. Az alma­nach lapjait forgatva az olvasó megtudhatja: így éltek az em­berek, így írtak az újságírók 2005-ben Baranyától Zaláig. TISZTELT ÜGYFELEINK! Köszönjük az egész éves együttműködésüket, az új esztendőben sok szerencsét, egészséget, további sikereket kívánunk, mind a munkájukban, mind a magánéletükben. A további sikeres együttműködés reményében kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak Nógrád megye takarékszövetkezetei: Cserhátvidéke, Drégelypalánk, Ecseg, Érsekvadkert, Háromkő, szécsényi takarékszövetkezetek vezetői és munkatársai. A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara közleménye. A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara elnöksége negyedik negyedévi, és havi elnökségi ülésein áttekintette a Területi Kamara gazdálkodását, a taglétszám alakulását és egyéb feladatokat. A tagságot érintő kérdéseket személyre szóló levélben megküldtük tagjainknak. Novemberi ülésünkön döntöttünk a hagyományos, ezúttal jubileumi 15. Mérnökbál szervezéséről, melyet 2006. február 19-én rendezünk meg a Városi Sportcsarnokban, remélve a nagyszámú érdeklődőt, mint amilyen eddig mindig volt. Főrendező Kiss Sándor, a kamara alelnöke, főszervező a Pentasystem Kft. Felvilágosítás, jelentkezések regisztrálása "Kulacs Szálloda és Étterem” recepcióján. Szilveszteri és - rövidesen -farsangi, mémökbáli tájékoztatónkat is megtekinthetik honlapunkon, memok@profmter.hu . Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy honlapunk címe január 01-től megváltozik, amelyről ismét közleményben tájékoztatjuk kedves érdeklődő és leendő vendégeinket. Jó szórakozást, egyúttal kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendőt kívánunk Nógrád Megyei Mérnöki Kamara. ÉVTŐL, ÉVSZAKTÓL, IDŐJÁRÁSTÓL FÜGGETLENÜL UTAZZON TOVÁBBRA IS BIZTONSÁGBAN: NÓGRÁD VOLÁN RT. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN TISZTELT UTAZÓKÖZÖNSÉGÉNEK A NÓGRÁD VOLÁN RT. Békés karácsonyt és eredményes új esztendőt kívánnak a hírlap olvasóinak a Háromkő Takarékszövetkezet vezetői és dolgozói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents