Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-23 / 299. szám
4 2005. DECEMBER 23., PÉNTEK KULTÚRA Nógrád megye nagy könyve Befejeződött „A nagy könyv”-játék: Gárdonyi Géza „Egri csillagok”-ja lett a befutó, s örvendetes, hogy második és harmadik helyen is magyar mű - Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk”-ja és Szabó Magda „Abigél”-je - végzett. Az országossá terebélyesedett akció jól megmozgatta az olvasni szeretőket, az irodalombarátokat, megpezsdítette a könyvtárak tevékenységét. Összességében sikeresnek bizonyult, bár - mint általában mindennek*- e mozgalomnak is voltak árnyoldalai, hibái. Lehet bírálni például az eredeti alkotástól teljesen idegen, showszerú televíziós feldolgozásokért, vagy a megtévesztő címéért. Ugyanis csak regények „játszhattak” benne, színművek, verses-, tanulmány- és esszékötetek stb. szóba sem jöhettek, pedig azok is könyvek ám, nem is akármilyenek... Ma dáC H I M R E AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Kritikai kiadás Csongrády Béla Mi nógrádiak egy teljesebb körű változatnak jobban örültünk volna, hiszen akkor Madách Imre - 1859. február 7-től 1860. június 9-ig az alsósztregovai kastély „oroszlánbarlangjában” papírra vetett, először 1861-ben megjelent - „Az ember tragédiája” című drámai költeményét is beszavazhattuk volna, s feltehetően lett volna esélye - ha már Mikszáth Kálmán regényeinek nem sikerült - a döntőbe, sőt az élre is kerülni. Ez akkor is valószínűsíthető, ha tudjuk, hogy „A nagy könyv” esetében a közönség nem esztétikai értékek szerint ítélkezik, hanem az úgynevezett tetszési index alapján. Madách fő műve 1883 óta jelen van a magyar, 1892-től a világszínpadon, a különböző bemutatók, a televízió sugározta előadások révén nyilván sokan ismerik, elismerik, s erre alapozva, ügyes hírveréssel, jó propagandával, marketingmunkával növelni lehetett volna a szavazok, illetve a szavazatok számát. Többek között éppen annak a tudatosításával, ami a 2005-ös év derekán Madách zseniális, világ- irodalmi rangú - negyven nyelven olvasható - művével történt: Kerényi Ferenc irdalom- és színháztörténész eltökélt szándéka, szisztematikus munkája révén megjelent a Tragédia új kritikai kiadása. Mint az előszó (is) közli, ez másodízben esett meg: az elsőt - jó régen - 1923-ban Tolnai Vilmos rendezte sajtó alá Madách Imre születésének századik évfordulóján. A szerző klasszikus módszer szerint választotta ki az alapszöveget: az „ultima manus” elve alapján a költő életében megjelent utolsó, általa ismert és végső változatnak elfogadott textus, az 1863. évi második kiadás mellett döntve. Ugyanez a centenáriumi évforduló indította el az Arany János által végzett javítások értékelésének hullámát is. Ugyanakkor a megannyi úgymond népszerű kiadás felvetette a szükségszerű szövegromlás problémáját is, ami számos elemzésre, értelmezésre, „kiigazításra” és természetesen vitára adott okot a Madách-filoló- giában. Kerényi Ferenc - aki már 1969- ben 25 évesen a mindenkori leg- fiatalabbként részesült Nógrád megye Madách-díjában - mondhatni jó két évtizedet szánt az újabb kritikai kiadás előkészítésére. Közben több előtanulmányt is publikált, sőt részt vett szöveggondozott textus kiadásában is. Nagy terve azonban 2005-ben válhatott valóra, amikor az Argumentum Kiadó megjelentette Az ember tragédiája szinoptikus (áttekintő, összefoglaló) kritikai kiadását. Mintaként James Joyce „Ulysses” cím regényének egy 1984-es kiadása (New York-Lon- don) szolgált. Az a metódus, amely biztosítja, hogy ne csak a végeredményként megállapított szöveggel találkozhasson az olvasó, hanem nyomon követhesse a szöveg alakulásának fázisait, végigkísérheti, sőt ellenőrizheti a szöveggondozás munkáját. A szinoptikus feldolgozást persze a kialakult helyzet is lehetővé tette: nevezetesen az, hogy négy szövegállapot állt rendelkezésre. Mindenekelőtt Madáchnak a Magyar Tudományos Akadémián őrzött, nagy becsben tartott kézirata, ugyanazon a példányon Madách Imre és Arany János javításaival módosított szöveg, az első kiadás továbbá Madách Imre valamint Szász Károly javaslatait is részben érvényesítő, második javított edíció. Ezeket az új kötetben a bal oldali páros oldalakon találni szövegkritikai jegyzetekkel. Például így: „8. A sorzáró szót Madách később írta be, vő. a következő sor elejével! 9. Az elválasztást Aranya lapszegélyen a szokott jellel megismételte” (Véletlenszerű kiemelés a 366. oldalról - Cs. B.) Vagy egy másik ugyancsak tanulságos, még több megjegyzést tartalmazó változat: „60 Arany az első l-t szinte reflexszerűen lehúzta, utóbb azonban (alkalmasint a ritmus javítandó) visszaállította. 61 Madách kivakart első szövegéből az aposztróf ott maradt Arany húzta le. 62 Arany a szétválasztást a lapszegélyen a szokott jellel is megerősítette. 63 Arany (téves) névaláhúzásait nem vette figyelembe vagy ő maga korrigálta a korrektúrában. A kiadásokban a szerzői utasítás zárójelben. ” (438. o. : Cs. B. ) A páratlan oldalakon kapott helyet a megállapított szöveg, s így a szemközti két oldal remekül összehasonlítható. A népszerű kiadásokban megszokott folyamatos számozással szemben e kötet a sorokat színenként, ötsoronként újraszámozza, azzal a céllal, hogy a megállapított szöveg sorszámai kevéssé térjenek el a szinopszisétól. Kerényi Ferenc munkájának elsődleges értékét, korszakos jelentőségét a hiteles szöveg közzététele jelenti, amely - a fentebb ismertetett módon - mintegy hatszáz oldalnyi terjedelmet vesz igénybe. A kötet azonban gazdagabb még további kétszáz oldallal. Ez a lehető legegyszerűbb „Jegyzetek” címet kapta. Itt - többek között - szövegkritikai dokumentumok olvashatók, de helyet kapott a keletkezés- és kiadástörténet, a fordításirodalom, a színpadra állítás terve is. A recepciótörténethez nyújtott nagy segítséget A Tragédia második kritikai kiadása Praznovszky Mihály irodalom- történész „Madách Imre a magyar irodalomban 181-1864” című kézirata. Sajátos fejezete a jegyzetapparátusnak, Wohl- rab József igazságügyi kéz- és gépírás-írásszakértő „Az ember tragédiája kéziratának vizsgálata kriminalisztikai eszközökkel, módszerekkel” című dolgozata egy összesítő táblázattal a javítások számáról, típusáról. Wohlrab József munkája ahhoz járul hozzá, hogy pontosan elkülöníthetőek legyenek Madách és Arany javításai. A Függelék érdekes fotódokumentumokat közöl. S bár jelen írás címében és bevezetőjében éppen a megyében tapasztalható jelentékeny Ma- dách-kultusz - amelynek Kerényi Ferenc is aktív részese, formálója- miatt a nógrádiak örömét, büszkeségét hangsúlyozzuk, ez esetben jóval többről van szó, e könyv- amely által megválaszolható a Madách-legendárium jó néhány kérdése is - megjelenése az egész magyar szellemi élet kiemelkedő eseménye. Általa a Tragédia és szerzője még nagyobb figyelmet, még több fényt kap, Kerényi Ferenc pedig megerősíti előkelő helyét az egyetemes magyar irodalomtörténet-írásban. Csillagok fényénél... Skrabák Ágnes: Éji bársony: Kora őszi esték éjvirágainak bársony-arany harmatcseppje csillog, lelkemben csillagok gyújtanak világot s szívemnek megsúgván a titkot, szerelembe öltözött angyalok zengik az örök Társ édes-bús dalát, elűzve a fekete tinta rajzolta lelkekbe karcolt ős-magányt... M.J. Még bele sem kóstoltam versei olvasásába, azon gondolkoztam, milyen is lehet egy mai huszonéves, salgótarjáni versíró? Mosollyal érkezett, vagyis kinyitott egy hozzá vezető kaput, mely a jelek szerint máskor sincs zárva: Skrabák Ágnes tud mosolyogni erre a világra, s ez igazi jel, üzenet, amit láttatni enged. Nagyszerű álláspont ez részéről, éspedig azért, mert a világot - mint tekintete sejtteti - mérhetetlen érzékenységgel szemléli. Mélyérzése de sokszor inthette már: vigyázz, ha túl közel engeded magadhoz a dolgokat, a vélt vagy valós apró csodákat, az neked fájhat! S fáj is, kimondhatatlanul, ezért inkább kimondja, amit gondol versben, s néha prózában. Hogyan? Ágnes az óvatosság, szerénység, s gyakran a magányérzet szobájában üldögélve kezdetben csak magának írt. „Arany betűkkel, csontig hatolt gondolatokat, kihalt fény-utcákról, lélek-karc- ról, utat mutató, vágyott jövőről, győzelemről, hitről.” Skrabák Ágnes a kitárulkozásig őszintén vall önmagáról, látásmódjáról, ér^ zéseiről, útkereséséről. Szépséges képekben. Az ő jégvirága (az azonos című versben) „holdvilágos, téli éjszakán táncot járva bontja fagyoktól életre kelt szirmait”. Az éj bársonyát, az élet meghitt, kicsiny jeleit a maga teremtette csillagvilágok fényénél csodálja (Éji bársony), s ezért akár irigyelhetjük is. Skrabák Ágnes versei az internet segítségével járták, járják a maguk útját. S hamar megérkeztek egy különleges állomáshoz: szerzőjük nemrégen arról szerzett tudomást, hogy költeményeit felfedezte egy kiadó, s meg kívánja jelentetni azokat. Gondolat-töredékek címmel decemberben lát napvilágot a kiadvány, mely szól mindazokhoz, akik nyitottak arra, hogy milyenek „egy érzékeny lélek mindennapjainak apró csodái a végtelen vonzásában...” JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Vedd tudomásul a nők közién vagyok a KOKÓ! Szerencsés nyertesünk: OraveczAttila Herencsény, Szabadság út 15. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb decemter 29-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
