Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-23 / 299. szám
2 2005. DECEMBER 23., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE A háziak térdet hajtanak az istállóban világra jött kis Jézus előtt S feltűnt az égen a fényességes betlehemi csillag... Esztendő az esztendőben a Luca-naptól karácsonyig tartó kurta időszak. Nemcsak azért, mert a néphit szerint szép sorban, a következő év hónapjainak időjárását jósolják meg ezek a napok: hanem, mert magukban hordozzák a „világ világosságának” születését. És helyenként azt az atmoszférát is, amit gondolatokban, érzésekben ajándékozott a halandóknak a kis Jézus születése. Több mint kétezer éve feltűnt az a különös, fény. Azóta is betlehemi csillag a neve, ragyogása örök időkre betölti a szíveket. Ezt a ragyogást őrzik lelkűkben a rimóciak, ez tölti be a mosolyukat, dicsőítő, hálaadó éneküket, könyörgéseiket. Mihalik Júlia RimÓC. Arra az estére, éjszakára méltó módon, mindig emlékezni kell - így tartják Rimóc hívő lakói is, köztük Rigó Ferencné, Holecz Istvánné, Percze Lajosáé, Beszkid Bertalanné, Déska Berta- lanné, Mákos Kinga, Erdélyi Ferencné, Nagy István, Skrabák Antal és Tóth István (a Gyöngyösbokréta hagyományőrző együttes tagjai). Hiszen új korszak köszöntött akkor a világra. A Megváltó iránti odaadást, tiszteletet üzeni a helyi hagyomány, amely azt eleveníti fel, hogyan keresett szállást, menedéket a Jézus megszületését váró Mária és József. Léptek közelednek, ének csendül, nyílik a ház ajtaja. A viseletes érkezőket a küszöbön fogadja a ház asszonya. A nyolcvanéves Nagy Istvánné, megcsókolja a szent családot ábrázoló képet, majd kitárja az ajtót, betessékeli földijeit. Vendégei a tiszta szobában foglalnak helyet, az asztalon gyertyák gyúlnak, imára kulcsolódnak a kezek, s megkezdődik az áhítat, amit áthat az öröm. Az imákkal, énekekkel azonban mintha az afeletti szomorúságot is ki akarnák mosni a lelkűkből, hogy a kisded Jézusnak koldusi helyen, istállóban, barmok közt kellett e világra születni. S bár a mostani idősebbek is vallják: Luca és karácsony közt mindig is éltették a szálláskeresés szokását, arról nem szólnak az elbeszélések, hogy megsaj- dultak, -sajdulnak a szívek... Hiszen több mint két évezrede Betlehemben megtörtént a be nem bocsáttatás, becsukódtak kapuk, ajtók az elcsigázott Mária és József előtt. S a rimóciak csodálnivalóan szép, komoly „játékukkal” is a feltétlen befogadás mellett tesznek hitet.- Kilenc alkalomnak, estének - amikor összejövünk valamelyikünknél - meg kell lenni Luca és az ünnep közt. A kilenced nagyon fontos, az segít - mondja Rigó Ferencné, aki azt is elárulja, hogy az idei karácsonyváráson kilenc asszony járt házakhoz a hagyomány jegyében. A Jézus-várás meghitt, ünnepi izgalmát a rimóci gyerekek is ismerik. Ők az elmúlt napokban - más esztendőkhöz hasonlóan - „betlehemezéssel” örvendeztették meg ismerőseiket, rokonaikat. Esténként csoportokba verődve, a betlehemi istálló kicsi másával kezükben, énekelve kopogtak be a házakhoz, köszöntésüket a háziak szíves fogadtatással, adománnyal honorálták. Vanya Dávid, Rigó Dániel, Golopi Károly és Golopi Roland bekecsben, kucsmában kipirult arccal, a Gyöngyösbokréta tagjainak körében is bemutatta, hogyan éltetik ma ezt a szokást. S komoly arccal együtt énekelték az asz- szonyokkal: „kit az igaz szeretet, a kis Jézushoz vezet...” Szállást keres a szent család. Ez a hagyomány a ma élő Idősek szerint régóta él a faluban A betlehemezőknek kedves fogadtatás és adomány jár ma is Rimócon Imádsággal, könyörgéssel emlékeznek a betlehemi születésre a rimóci asszonyok
