Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-15 / 292. szám
2005. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK 3 NÓGRÁD MEGYE Városi közgyűlés Salgótarján. A megyeszékhely önkormányzata ma tartja idei utolsó közgyűlését. A napirendek között lesz a salgótarjáni, Zöldfa út 3. szám alatti társasház lakóinak vízdíjtartozás felhalmozásából adódó helyzet rendezésére irányuló javaslat. Szó lesz a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedés, valamint az iskolák és tanintézetek által rendelt különjáratok díjának megállapításáról is. Település- rendezési tervre is javaslatot tesznek a képviselők, továbbá az önkormányzati tulajdonú bérlakások 2006. évi díjára is. A garzonház energiatakarékos korszerűsítése, a parkolási helyzet javítására szolgáló intézkedések, valamint a behajthatatlan díjkövetelések törlése is szóba kerül. Busz biogázzal Salgótarján. Biogázzal hajtott autóbuszt mutatnak be ma a főposta előtti téren. Az apropót a szlovákiai Environmental Institue, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht., valamint az Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ közös rendezvénye adja, amelyre a Technika Házában kerül sor. Az együttműködési megállapodások aláírása mellett, két, környezetvédelmi szempontból különleges, előadás hangzik el határon túli partnerektől. Ezt követően, a rendezvény zárásaként sor kerül a cseh TEDOM cég környezetbarát, biogáz üzemanyaggal működő 123 G TEDOM autóbuszának bemutatására és kipróbálására a főposta előtti téren; a Nógrád Volán Rt. közreműködésével. A rendezvények mindkét helyszínen nyitottak. Egyedül nem megy... Bátonyterenyén jó néhány társasház élt és élhet még a pályázati lehetőséggel Pályázható célok (2005 júniusától):- az épület fő tartószerkezeti elemeinek felújítása- a homlokzat hőszigetelése, illetve rekonstrukciója- a külső nyílászárók szigetelése, vagy cseréje, amennyiben egyidejűleg az épület külső homlokzatának korszerűsítése is megvalósul- tetőszigetelés- társasházi tulajdonban lévő elektromos berendezések felújítása- társasházi tulajdonban lévő közműhálózat korszerűsítése- lépcsőházak rekonstrukciója (Folytatás az 1. oldalról) Idén tizennégy darab pályázat érkezett az önkormányzathoz, s egy kivételével valamennyi támogatásban részesült, több mint 13,3 millió forint összértékben. A 2005-ben megvalósított, illetve folyamatban lévő beruházások költsége összesen megközelítőleg 30 millió forintot tesz ki. A városképi szempontok érvényesítése miatt ez évben néhány pontban módosult a rendelet. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a városfejlesztési bizottság javaslata alapján már a minimum négy lakást tartalmazó, a település arculatát tekintve frekBátonyterenye önkormányzata a rendelet megalkotása óta, vagyis 2004 áprilisától 22 társasház felújítását támogatta, ösz- szességében több mint 27,8 millió forinttal. A megvalósított, ületve folyamatban lévő beruházások összköltsége meghaladja a 64 millió forintot. ventált helyen lévő társasházak számára is megítélhetővé vált a támogatás. Ez most a nyolclakásos, Ózdi út 41. szám alatti épület lakóközösségének kedvezett, akik - több mint egymillió forint önkormányzati hozzájárulással - elvégezhették a külső nyílászárók cseréjét. A munkálatok lezárultával megközelítőleg 2 millió 169 ezer forintos végösszeg állt a számlán. Az eltelt két esztendőben a legmagasabb támogatást, négy és fél millió forintot az Iskola út 13. szám alatti társasháznak ítélte meg a városvezetés, még 2004-ben. Az itt lakók megvalósították az épület teljes külső homlokzatának felújítását és hő- szigetelését, valamint az ajtók- ablakok cseréjét. A beruházás összértéke megközelítőleg tíz és fél millió forint volt. A nagy sikerű program jövőre is folytatódik Bátonyterenyén, a képviselő-testület várhatóan a 2006-os költségvetési koncepcióban is legalább tízmillió forintot fog elkülöníteni a rekonstrukciós munkálatok támogatására. Nógrádi előzés a volános mezőnyben (Folytatás az 1. oldalról) Egyértelmű, hogy a Nógrád Volán Rt. gazdálkodása gyökeres fordulatot vett az elmúlt két év intézkedéseinek, és ezzel ösz- szefüggésben a vállalatnál dolgozók áldozatos tevékenységének köszönhetően. Ahogyan Szabó István fogalmazott: „a cég a kiesőhelyről megkezdte felzárkózását a 24-es Volán-mezőny első feléhez”. Az éveken át tartó veszteséges tevékenység után 2005-öt nyereségesen fogja zárni, amit sokan - még a szakmán kívüliek is - történelmi jelentőségűnek tartanak. Az igazgató- sági elnök külön méltatta Antal Attila tevékenységét, ezen belül kiemelte a Nógrád Volán Rt. újpesti vállalkozásának beindítása során kifejtett munkáját. Ugyancsak elismerő szavakkal illették az ÁPV Rt.-t, amely felismerte és támogatta a cég törekvéseit. Az értékeléseket követően Antal Attila elismeréseket adott át a dolgozói kiemelkedő teljesítményekért. Nívódíjat vett át Bakos Iván, Berki István, Erki János, Kis Imréné, Koós Tamás, Molnár Róbert, Nagy Jánosáé, Oravecz László, Sály János, Simon Imre, Bakos Dezső. Egy és negyed millió kilométert balesetmentesen tett meg Balogh Lajos és Kiss Árpád buszvezető. Egymillió kilométert teljesített Gál Gyula, Mikula István, Oláh József, Veszelovszki Pál és Szita Béla. Ők a Balesetmentes közlekedésért kitüntetést kapták meg. A nyugdíjba vonulóktól ajándékkal és oklevéllel köszönt el a vezetés, Adorján Attila és Simon István szakszervezeti munkáért elismerésben részesült. Antal Attila igazgató (középen) arról beszélt, a cég 2005-ben nyereséggel zárja az évet fotók: Boszorkányok márpedig vannak? Jóslásról, turpisságról, boszorkányságról meséltek citeraszó kíséretében Luca napján a rimóci Gyöngyösbokréta hagyományőrző' együttes tagjai: Holecz Istvánná, Rigó Ferencné, Déska Bertalanná, Erdélyi Ferencné, Beszkid Bertalanná és Percze Lajosné. Megtudhattuk, hogyan lehet kideríteni ki a boszorkány, miként lehet védekezni a rontás ellen, mit kell tenni, ha valakit már megrontottak, továbbá a Luca-szék készítésének módjával is megismerkedhettünk Erdélyi István jóvoltából. Szeles Enikő Régen a seprűt felfelé állítva az ajtónyílásba támasztották, hogy be ne jöjjön a boszorkány a házba RimÓC. A jóslást a legénynevek papírra vetésével kezdték: „Lucától karácsony estéig egy-egy nevet kell 13 papírcetlire írni, majd az éjféli mise előtt gombócba téve ki kell főzni, s amelyiket előbb felveti a víz, olyan nevű lesz a férjünk” - fogalmazták meg, mintegy tanácsként a fiatal lányoknak. Az asszonyok állították: náluk működött, s a férjük végül az az ember lett, akit a Luca-napi gombóc megjósolt, majd fény derült a turpisságra, amikor egyikük elmondta: „az igazság azonban az, amelyiket szerettem, annak kisebb gombócot csináltam, hogy előbb hajítsa fel a víz, mint a többit”. Volt, akinek dió volt bevarrva az alsószoknyája aljába, amelyet karácsony böjtjén bontott csak ki. Kiment az utcára, ott megette a diót, s amilyen nevű férfit először meglátott, olyan nevű lett végül a férje. Volt, aki édesapja villájáról kapta el a mákos gubát, amivel kiszaladt az útra, s ott látta meg azt a férfit, aki élete leendő párjának nevét viselte. Nótaszó és a Luca-szék készítése közben érdekes történeteket hallhattunk az asszonyoktól: Luca napján nem szabad kölcsönadni, mert elviszik a háztól a szerencsét, a guzsalyat pedig nagyon el kellett dugni ezen a napon, hiszen nem volt szabad fonni, mert az betegséget jelentett. Varrni sem volt tanácsos, mert a mondás úgy tartja: aki Luca napján varr, az bevarrja a tyúk fenekét, s majd nem tojik. A Luca-naptól karácsonyig tojt tojásokat egyébként is nagy becsben tartották, mert mint mondták, jobban elállnak, mint amit máskor tojt a tyúk. Aztán azt is megtudhattuk Pista bácsitól, hogy a karácsonyi éjféli misén a Luca székre állva, miként ismerhetők fel a boszorkányok. Pista bácsi elmondta, a boszorkány félre tartja a fejét, s „nem egyenesen megy ki a templomajtón hanem keresztbe”, mivel hatalmas szarvai vannak. „De ha valaki meglátja a boszorkányt, csapja a kis széket a hóna alá és iszkol- jon haza! Mákot se felejtsen el vinni magával, hogy a mise után elszórja az úton, ugyanis a boszorkánynak fel kell szednie azt mind egy szálig, s csak így menekülhet meg tőlük.” A Gyöngyösbokréta tagjai emlékeznek rá, hogy régen mindig megfokhagy- mázták az ajtófélfát, a seprűt pedig felfelé állítva az ajtónyílásba támasztották, hogy be ne jöjjön a boszorkány. Elmesélték, hogy bizony volt olyan asz- szony a faluban, aki a szomszédolás után addig nem tudott kimenni a házból, amíg a gazdasszony meg nem fordította a seprűt az ajtóban, s végül így tudták meg, hogy boszorkány az illető. Az asszonyok állítják, ha valaki reggel úgy kel fel, hogy kék-zöld foltokkal van tele, azt a boszorkány éjszaka megnyomta, azaz bántotta. Mondják ezt akkor is, ha valaki arra ébred álmából, hogy nem kap levegőt. Ilyenkor is ki lehet deríteni, hogy ki járt náluk az éjszaka: fehérbabot tettek fel főni, a legelőkön lévő „tüviskes macskakörömmel,” majd hamarosan megjelent náluk az az ember, aki az éjszaka a házba látogatott. Van azonban egy egyszerűbb módja is annak, hogy felfedjük a boszorkány kilétét: egyszerűen csak annyit kell neki mondani, „majd el jössz sóért”, s biztosak lehetünk benne, hogy az illető hamarosan kérni fog tőlünk valamit. „Valóságos igaz volt, s még gyermekkoromban történt: saját szememmel láttam, hogy egy hatalmas varacskos béka felmászott egy tehén boncára, s amíg rajta volt, addig a tehéntől véres tejet fejtek. A rút állatot egy tüviskes csipkevesszővel addig verték amíg meg nem döglött. Másnapra azonban eltűnt a varacskos béka, s a tehéntől már rendes tejet fejtek. Mi ez, ha nem boszorkányság?” A boszorkányoktól egyébként nem csak Luca napján, hanem egész évben tartottak az emberek, s főként a kisbabákat féltették tőlük: „ne hagyd megnézni sokáig valakinek, mert megverik szemvel” mondták. Elmeséltek egy esetet, amikor megtörtént a baj, s a gyermek nagyon lebetegedett. „Hogy kiderítsük, ki volt a boszorkány, túzből kivettünk egy parázsdarabot, elneveztük: fiú, lány, asszony, ember. Betettük egy pohár vízbe, s gondoltunk azokra, akikkel aznap találkozott a gyermek. Amelyik üszők feljött a víz tetejére az a személy rontotta meg a gyermeket. A pohárból a vizet az ajtófélfára öntöttük, a megrontott gyermeket megmosdattuk, majd a pendely visszájáról megtöröltük az arcát, s így lett jobban szegény.” _ Ma már nem hallani hasonló történeteket, talán már kihaltak a boszorkák. A néphit szerint azonban csak úgy tudnak meghalni, ha átadják a tudományukat. Ha azonban senki nem akarja átvenni, akkor toliseprűt kell a kezébe adni a halálos ágyon. Hogy vannak-e még boszorkányok? Ki tudja? Talán mind eltűnt egy régi világgal, vagy csak mind tollseprúvel a kezében halt meg...
