Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-15 / 292. szám

NOGRAD MEGYE 2005. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Franka Tibor ismét indul Ismét indul Franka Tibor országgyűlési képviselő-je­löltként Nógrád megye 3. számú választókörzetében, a Jobbik Magyarországért és a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatásával. A jelölt Bercelen tartott ankétot, amelyen ismertette a párt programját. Bércéi. - Szüleimtől ered a Nóg rád megyei kötődésem. A sors azonban úgy hozta, hogy minde­nüket elvették, s én már Szolno­kon születtem. Jelenleg Bu- , dapesten élek, de min- A jfj dent ennek a népnek, ennek a térségnek kö­szönhetek. Visszatér­nék, s ha szükség van rám, tudásom szerint segítek - kezdte Fran­ko Tibor. Mint mond­ta az elmúlt év senkit j sem töltött el rémé- j nyekkel.- Az emberek ér­dektelenné váltak, azt mondják, „min­denki lop, csal, hazu­dik odafönn” » mondta Franka Tibor. , - Mondjuk ki: Nógrád . , utolsó az országban. A munkanélküliség pa- f píron 17-20 százalé- , kos. A valóságban jóval É nagyobb. Ez gyalázat, sa Fi­desz sem tett ellene sem- —* mit. A Magyar Szocialis­ta Párt pedig csak to­vább rontotta a helyze- tét.- A M1ÉP és a Jobbik Magyarország­ért azért fogott össze, hogy jövőre egy párt­ként bekerülhessen a parlamentbe, azért hogy ha győz a Fidesz ­s remélem így lesz - tudjon kivel kormányt alakítani. Koalíción kí­vül is támogatjuk azonban a pol gári pártot. Minket nem a hata­lom érdekel, hanem a nemzet - fejtette ki Franka Tibor, hozzáté­ve: az áfát azonnal 15 százalékra csökkentenénk, s az államadós­ság felfüggesztését kérnénk mindaddig, amíg nem vagyunk százszázalékos tagjai az Európai Uniónak.- Munkahelyeket kell teremte­ni, abból gazdálkodva ami Nógrád megyében rendelkezésre áll. A nyersanyagot itt, helyben kellene feldolgozni - hangsúlyozta Franka Tibor:- A Jobbik a fiatalokban bízik, ha ők nem lépnek, akkor semmi sem fog változni. Vegyék a kezük­be a sorsukat! Kell egy új erő! Ha 2006-ban sikerül bekerülni a par­lamentbe, ez a fiatal jobbikos csa­pat lesz a jövő politikai elitje. Rá­adásul „tiszta”: nem lopott, nem csalt, nem hazudott - zárta gondo­latait Franka Tibor. Tervek és pályázatok H. B. Egyházasgerge. Elkészült a település önkor­mányzatának fejlesztési terve és koncepciója. Rövid távú terveik között szerepel a község­központ felújítása, a Ságvári út aszfaltozása, az óvodai, iskolai és öregek étkeztetésének megoldásához az étkezési kapacitás bővítésé­hez szükséges rekonstrukciós munkák elvég­zése. Hosszú távon szeretnék megoldani a Kárpáti-féle ház hasznosítását, több belterüle­ti út felújítását, a Vörös Hadsereg úti járda megépítését, sőt már a gázprogram tervei is el­készültek. Közszemlén a digitális térkép A megyeszékhelyen elkészült a digitális alaptér­kép, amely nagy változást jelent az eddigi térkép­ellátottságban és az ingatlan-nyilvántartási alapok­ban. A digitális térkép - amely a salgótarjáni önkor­mányzat segítségével, anyagi hozzájárulásával, a Nemzeti Kataszteri Program Kht. szervezésében ké­szült - Salgótarján város esetében 10 296 hektár te­rületet, 16 556 földrészletet - amelyben nincsenek benne az önálló ingatlanok - és mintegy 32-33 ezer tulajdonost érint. Hegedűs Erzsébet Salgótarján. A földmérési jogszabály előírja, hogy ha szá­mítógépes adatállomány, azaz digitális térkép áll rendelkezés­re, akkor ezt kell tekinteni a nyilvántartási térkép alapjául - mondta Bartos István, a Nóg­rád Megyei Földhivatal vezető­je. - Ahhoz, hogy ez a nyilván­tartás alapja lehessen, érvény­be kell léptetni, közszemlére kell kihelyezni, ahol az érintett tulajdonosok a megváltozott adatokat ellenőrizhetik, felszó­lalással élhetnek. A közszem­lét december 19. és január 17. között tartjuk meg. A digitális térképnek van egy másik fon­tos előnye: számítógépen kezel­hető, ezzel lényegesen gyor­sabb a feldolgozás, szélesebb a felhasználhatóság köre. Ugyan­akkor jogszabályi előírás is, hogy az önkormányzatok térin­formatikai rendszereit az álla­mi térképekre, jelen esetben erre az új digitális térképre kell alapozni. A digitális térkép le­hetőséget ad arra, hogy a föld­mérési tevékenység legkorsze­rűbb eszközeinek felhasználá­sával, a legkorszerűbb módon hajtsák végre a tervezési és földmérési feladatokat. A hivatalvezető elmondta: a város vezetése ezt felismerte, és az új rendszer kiépítését en­nek alapján végzi. A digitális alaptérkép készítése Salgótar­ján egész területét érintette, 9 belterületi egységet, 15 úgyne­vezett különleges külterületi egységet, más néven zártker­tet. A digitális térkép egységes szemléletet biztosít a különbö­ző fekvések között, és biztosít­ja azt, hogy a későbbiekben az ügyintézés, az adatszolgáltatá­sok során számítógépen ke­resztül, hálózaton is adatokat lehessen vinni nemcsak az in­gatlan-nyilvántartás tulajdoni lapjáról, hanem magáról a nyil­vántartás alapját képező digi­tális térképről is.- Ez a közszemle tulajdoni változásokat nem érint - hang­súlyozta Bartos István. - Az is­mert tulajdoni lap egyes részé­nek adataiban történtek válto­zások, tehát meghatározza a pontos területeket, a régi nyil­vántartás grafikus térképeinek területszámítási bizonytalansá­gait kiküszöböli. Az új terüle­teknek megfelelően meghatá­rozza a művelési ágat és arany­korona értéket is. Ez azt is je­lenti, hogy - mivel a tulajdoni és a jogi részeket nem érinti az új térkép - a fenti időpontban jelzett közszemlén a terület-el­térés az, amire nagyobb figyel­met lehet fordítani az állampol­gárok részéről. A körzeti földhi­vatal (Salgótarján, Május 1. út 79/A) minden munkanapon 8-12 óra között bonyolítja le a közszemlét, ahol a régi és új adatok összevetését el lehet vé­gezni, és felszólamlással lehet élni, amelyet ott jegyzőkönyvbe foglalnak. Ha azonnal nem tisz­tázható az eltérés oka, akkor ar­ra a hivatal egy későbbi idő­pontban, határozati úton fog választ adni. A hivatalvezető hozzátette: a közszemlét követő 30 napig a körzeti földhivatalnál fellebbe­zést lehet benyújtani az érvény­beléptetés ellen. Tiszta gondolatokkal egészségünkért „Magunkat is szeretni kell ahhoz, hogy másokat szerethessünk” Előző írásaimban próbáltam össze­foglalni az élvezeti szerek okozta meg­betegedések jelenkori adatait és rávilá­gítani az okokra. Biztosan tudom, ez nekem sem sikerült teljesen, mint ahogy eddig senkinek talán. Foltokban, a teljesség igénye nélkül, azért még fel­villantanék egy-két olyan tényezőt, amit fontosnak tartok. Azok a szociális hálók, melyek egymás mellett élési szo­kásokból szövődtek, ma már foszladoz­nak, szakadoznak, s alig feszülnek alat­tunk. Mind ez idáig megőriztek minket attól, hogy hibázva, ne azonnal a mély­be bukjunk, hanem itt-ott fennakadva újabb esélyt kaphassunk a javításra, esetleg a felka­paszkodásra. A hálók közül sokat az ál­lamnak kellene finanszíroz­nia. Ám ez egy viharvert költségvetésből lehetetlen. Még a toldozásra sem futja. Vállalkozóink még mindig a tőkefelhalmozással foglal­koznak. A karitatívitás és a szolidaritás, valamint a mecenatúra (mert a kultúra egészségmegőrző sze­repe sem nagyon vitatható!) fogalmai valamelyik értelmező szótár mélyén porosodnak. Vannak azért biztató je­lek. A civil szervezetek mozgolódása kifejezetten reménykeltő. De lassan építkeznek. Nagyon lassan. Egy lakókö­zösségben mindig voltak mintaadók. Notabilitások, vagy névtelenek az utcá­ból, talán mindegy! De voltak, akikre különösképpen felnéztek a fruskák és a kislegények. Hogy manapság van­nak-e ilyenekiBizton állíthatom, van­nak! Keresésükhöz még lámpást sem kell használni. Talán botorság lenne összeépíteni az óvodákat a nyugdíjas­klubokkal, de a meglévő kommunális tereket jobban ki kellene használni! Ha nincsenek üyenek, teremteni kell! A ta­lálkozóhelyeken alakul ki az a szellemi ragasztóanyag, amely egy közösséget összetart és megvédi tagjait. Emlékszem, mikor az első cigarettát megkóstoltam, Kálmán bácsi, aki ész­revette a füstölő bozótot, majd a szala­dó, rövidnadrágos fiúkat, nem kímélve a szép magyar beszédet, kuruc módjá­ra utánunk vágta a kapanyelet. Este még arra is volt ereje, hogy elmesélje a szülőknek az esetek Tettét nem a rossz- indulat vezérelte. Nem mószerolt ő sen­kit. Egyszerűen csak prevenciót vég­zett. Mint az a kocsmáros, aki nem itat­ta az asztal alá a vendégeit, mert tudta, hogy kinek mennyi fér a „kontya” alá. Hogy a bajt megelőzze, jóval előtte már berzenkedett, s ha másként nem ment, saját maga tette ki a virtus- kodót a kocsma elé. Az akko­ri kocsmárosnak hosszú tá­vú koncepciója volt a ven­déglátást illetően. Nem akart villámhasznot húzni. A tradicionális, lakóközös­ségi, mintaszakmák deval­válódnak. Panaszkodnak a tanárok, kovácsok meg már nincsenek! S lassan kihal­nak a pékek is. Pedig, aki egyszer meg­tapasztalta a pékműhely körül terjen­gő friss kenyér illatát, az mindig az iga­zit keresi. Ebben a közösségben fontos hálószerepet játszott a lelkész, aki a ke­resztelésen, esküvőn, temetésen túl szinte mindenről tudott, s szinte min­denben megpróbált segíteni. Ha mást nem, elmondott egy testre szabott imát. A hagyományos, nagy vallások közös­ségépítő szerepének megreformálása nélkül tovább folyik majd a szektá- sodás és ezen keresztül a társadalom szilánkokra töredezése. Az egészség­ügy manapság, többek között szerepté­vesztéssel is bír, s megengedi, hogy töb­bet varrjanak a nyakába, mint ameny- nyit megérdemelne. Állja, s tűri szótla­nul. Az orvosi szakma súlyvesztése már-már olyan méreteket ölt, hogy nemcsak a mintaszerepe válik kétsé­gessé, hanem a funkciója is. Nemrég Kos szigetén jártam és találkoztam Hip­pokratész szellemével. Ott, a platánok alatt a fülembe súgta: Mondjátok el is­mét az eskü szövegét, lehetőleg jó han­gosan! Hallják a betegeitek is! Tudják meg, hogy mit kérhetnek rajtatok szá­mon és mit nem! Hallják a megbízóitok is, hogy el tudja látni általatok azt a ten­gernyi beteget - Ja! - és szólt mégvisz— sza - Vigyázzatok az- egészségetekre, mert a mai orvosok korán halnak. Beszéljünk az apák és fiúk kapcsola­táról. Szülőszobák előtt örömtől köny- nyes apukák, lelkendeznek, s később ez az érzés mintha megkopna. Meg kell becsülni az apákat és meg kell becsül­ni a fiúkat is. Érezzék, hogy egymáshoz tartoznak, és egymásra vannak utalva. Meg kell találni a közös hangot. Gyak­ran arra gondolok, hogy ez a mérhetet­len hangzavar, amelyben élünk semmi másra nem jó, csak arra, hogy ne ért­sük egymás szavát. Lassan irigyelni kell azokat a srácokat, akik felhőtlenül beszélgethetnek apjukkal horgászás vagy disznóvágás közben. S ha a sze­mük összevillan, kitalálják még egy­más gondolatait is. Meghitten sétál­nak hosszú folyópartokon és tanácsot kérnek egymástól. Hogyan kéne meg­tenni azt a néhány kurta lépést, egy egyenes vonal mentén? Kibeszélve a pórul járt próbálkozásokat, a nagy csa­lódásokat, s a hőstetteket, a nagy bol­dogságokat. A szeretet ünnepe közeleg, s tényleg végig kellene gondolnunk, hogy mivé lesz a világ, ha nincs lelkűnkben sze­retet, amely nem képezheti adásvétel tárgyát, csak egyszerűen van. Kifogy­hatatlanul, tépázottan is akár, mindent tűrve, hasznát nem keresve. Magun­kat is szeretni kell ahhoz, hogy máso­kat szerethessünk. A szeretet folyik, mint a hűs csobolyó, a kezdetektől fog­va. De újra fel kell fedeznünk! ■ Dr. Ferkó Attila Őrizzük meg, törődjünk többet vele Régóta tudjuk, hogy betegségi és halálo­zási statisztikánk vezető helyét foglalja el a szív-és érrendszeri megbetegedések népes csoportja. Az utóbbi időben fogalmazódnak meg olyan konkrét teendők, melyek kite­kintenek a szorosan vett szakmai feladatok­ból és tömegek figyelmét próbálják maguk­ra vonni. „Tartsa 140/90 Hgmm alatt a vér­nyomását!” - halljuk a televízió közérdekű hirdetését. Az egészség saját érték, megőrzése az Ön feladata. Az egészségügy szereplői ebben se­gítséget nyújtanak. Éljen vele! Fontos, hogy ki-ki elhiggye, a dohányzás káros az egész­ségre, mert tüdőrákot, idült légzési zavaro­kat, érszűkületet okozhat, hoz­zájárulhat a szívinfarktus ki­alakulásához; hogy az elhízás cukorbetegség, magas vérnyo­más, ízületi bántalmak okozó­ja lehet; hogy a zsírdús táplál­kozás közvetlenül is érelmesze­sedést okozhat Ha elhiszi, csak akkor tud tenni ellene az em­ber. Vannak olyan dolgok, me­lyeket nem tudunk befolyásol­ni. Egyik napról a másikra megszűnt a mun­kahelye? Borzasztó, de nem tudunk tenni el­lene. Túlterhelt a munkahelyén, esetleg szombaton és vasárnap is dolgozni kell? Megértjük, de nem tudunk ellene tenni. Egyet tudnia kell: csak akkor képes tovább­lépni és megfelelni a társadalom diktálta egy­re nagyobb kihívásoknak, ha egészséges, ha karbantartja magát fizikailag és lelkileg egy­aránt. Tudom, hogy mindezt leírni egyszerű, a megvalósítás annál nehezebb, de a siker fe­lé az az út vezet, ha belátja, hogy Ön nélkül nem megy! Én háziorvosként hiszek ebben, ' szeretném, ha Ön is csatlakozna. Én és kol­légáim segítséget nyújtunk. Az egészség egyéni és társadalmi érték, megőrzése az egyén és a társadalom felada­ta egyaránt. Eddig az egyéni felelősségválla­lásról volt szó, de mit nyújt a társadalom, az állam? Fenntartja az egészségügy intézmé­Cikksorozatunkat a Nógráü Megye1 Irányított Betegellátási Rendszer támogatja nyét - amit nevezhetnénk betegségügynek is - hiszen jelenleg fő feladata a beteg em­berek gyógyítása. Szociális ellátórendszert működtet, amivel a legrászorultabbakon próbál segíteni több-kevesebb sikerrel. Igen fontos feladata a munkahelyteremtés, a munkanélküliség elleni küzdelem, hiszen az ember lételeme a munka, amiben megva­lósíthatja önmagát, s egyben a jövedelem- szerzés forrása, így nélkülözhetetlen saját maga és családja fenntartásához. Az egyén és a társadalom feladatai oda-vissza erősít­hetik, illetve gyengíthetik egymást. Ha az egyéntől elvárjpk, hogy munkahe­lyén a napnyele-tizenkét órájában százszá- • zalékos teljesítményt nyújtson, ad­juk meg neki azt a lehetőséget, hogy évente egy vagy két alkalommal fel- I kereshesse háziorvosát a szükséges szűrővizsgálatok elvégzéséért. Tu- 1 dóm, hogy számos helyen ezt az | üzemorvos látja el, esetleg évekig 1 kezeli úgy a beteget, hogy a házior­vosa erről mit sem tud. Megfelelő együttműködéssel, párbeszéddel a párhuzamos ellátások kiküszöböl­hetők lennének, ami az ellátás költségeit is csökkentené. Most visszatérnék fő témámhoz, a reha­bilitációhoz. Évek óta törvény támogatja a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét. A tör­vény kimondja, hogy egyenrangú állam­polgárok, hátrányaik kompenzálása álla­mi, társadalmi feladat, rehabilitációs szol gáltatás és ellátás, valamint anyagi támo­gatás illeti meg őket.- Felsorolja az aka­dálymentes környezethez, a kommuniká­cióhoz, a közlekedéshez, a segédeszközök höz való jogot. Csak gondoljunk bele, hogy saját környezetünkben milyen mértékben valósultak meg ezek. A fentiek bizonyítják, hogy komplex a probléma és rengeteg a tennivaló. Egyszer jó lenne elérni, hogy egy háziorvosi rende­lésen legalább annyian jelennének meg szű­rővizsgálaton, mint ahányan gyógyulni akarnak. Ennek reményében kívánok min­denkinek jó egészséget! ■ Dr. Faragó Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents