Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-17 / 242. szám

2005. OKTÓBER 17., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Híres vendégek a tankonyhán Az idén életre hívott, az Egészséges Telepü­lésekért Alapítvány nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy a magyar társada­lom testében és lelké­ben is egészségesebb­nek érezze magát. A dr. Varga Péter, dr. Gönczöl Katalin és Frank Júlia által létre­hozott szervezet támo­gatói a gazdasági élet szereplői, a bankok és a biztosítók. A kuratóriu­mi elnökséget a minisz­terelnök felesége, Dobrev Klára vállalta el. Ahogyan Fodor Ta­más programvezető elmondta: küldetésük fontos eleme az egészség és élet minőségének fejlesztése a közösségek és egyé­nek közreműködésével. E célok érdekében az alapítvány meghí­vásos pályázatot írt ki települé­si egészségtervek és az azokhoz kapcsolódó programok megva­lósítására, valamint országos programokon népszerűsíti két kiemelt terület, az egészséges táplálkozás és a testmozgás je­lentőségét. „Tankonyha sorozatukban” négy alkalommal jönnek össze a Dömsödi Gábor nemcsak a képernyőn remekel, hanem a konyhában is! meghívott vendégek, a főzni vá­gyók és a bármilyen korosztály­ból érkezett érdeklődők, hogy a magyaros ízeket megtartó, de egészséges alapanyagból ké­szült ételrecepteket elsajátítsák - tudtuk meg a programvezető­től. Nyíregyháza és Mosonma­gyaróvár után a balassagyarma­ti Mikszáth Kálmán KÉVIG Kö­zépiskola tankonyhája adott ott­hont október 13-án a sorozat el­ső rendezvényének. Frank Júlia receptjét Dömsödi Gábor televí­ziós műsorvezető, Bokor község polgármestere készítette el, tíz tűzhelynél húszán főztek vele együtt az ingyenesen látogatha­tó rendezvényen. Az elkövetke­zendő hetekben Endrei Judit, Nyertes Zsuzsa, végül Lipthay Klaudia és Dobrev Klára lesz a „szakács” a gyarmati tankony­hán. Tervek szerint a főzőesemé­nyekről készült fotókkal ellátott szakácskönyvet adnak ki a tan­konyhákon elővarázsolt egészsé­ges ételekről, s nem titkolt cél a táplálkozási szokások megvál­toztatásához való hozzájárulás. ■ Sz. A. HÍRSÁV Elgázolt gyermek Bátonyterenye. Egy férfi a Lengyendi úton haladt sze­mélygépkocsijával, amikor az egyik meredek hegyoldalról egy négy-öt éves gyermek há­romkerekű játékkerékpárjá­val kigurult az autó elé. A jármű vezetője már nem tu­dott megállni, az ütközés kö­vetkeztében a gyerek súlyos, nyolc napon túl gyógyuló sé­rülést szenvedett. A baleset körülményeit lapzártakor még vizsgálták Art mozi Salgótarján. Hétfőnként a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont art mozifilmjeit élvezhe­tik az érdeklődők. A mai na­pon (október 17) „A titkos aj­tó” című amerikai drámát vetí­tik, Jeff Bridges, Kim Basinger és Mimi Rogers főszereplésé­vel. A filmet Tod Williams ren­dezte. Fogadószoba Salgótarján. Dr. Szabó Lajos és Karakasevné Persik Mag­dolna egészségpolitikai, tár­sadalombiztosítási kérdések­ben várja az érdeklődőket október 18-án 15 órától az MSZP városi irodáján (Kos­suth út 8.). „Kötelesség... mindhalálig” A Mikszáth-kúria kertjében felavatták Mauks Ilona szobrát (Folytatás az 1. oldalról) a „kétszer elvett asszony” titulus­sal vonult be a magyar irodalom- történetbe... Alakja azonban többet érde­mel, mintsem hogy csupán eny- nyit tudjunk róla: 1853 augusz­tus 18-án született, s 1926 május 26-án távozott a földi életből. Lánykora - amint azt dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke írta - éppen olyan volt, „mintha vala­melyik Mikszáth-regényből lépett volna ki hősnőnek... Majd jön a nagy Ő, a mindent adó örök ígé­retével és igézetével, majd a zuha­nás a semmibe, a nincstelenség- be, a nélkülözésbe. A szégyen, az elvált asszony sorsa, amelyet illik felvetett fejjel megélni egy kisvá­rosban, s újra a felemelkedés, most már végleg, de közben apró gyermekkoporsók szegélyezik az utat, hogy bekövetkezzék a dia­dalmas élet csúcsán a tragikus összeomlás". Mauks Ilona tradi­cionális feleség és példás család­anya volt. Visszaemlékezéseit özvegységében írta, s 1922-ben, 12 évvel férje váratlan halála után publikálta.- Kiérdemelte az utókor meg­becsülését, az elkészült mellszo­bor pedig méltó arra, hogy - csakúgy, mint Mohorán - emlé­ket állítson egy jellegzetes, 19. századi nőalaknak. Elismerés jár a szobrásznak a míves mun­káért, s köszönet mindazoknak, akik az anyagi alapot megterem­tették felállításához - hangsú­lyozta dr. Csongrády Béla: - Az itteni kultikus helyszín ezennel újabb irodalomtörténeti és mű­vészi értékkel gazdagodik. Itt a parkban is - s nemcsak az égi vi­lágban - újra együtt van tehát Mikszáth és neje, mint régen, a boldog időkben... Ezt követően a polgármester felkérésére az egyik támogató, Sámson-Dukony Gyuláné két, a házaspár jellemét nagyszerűen tükröző levelet olvasott fel, majd leleplezték iff. Szabó István alko­tását, a Mauks llona-szobrot, amely - dr. Csongrády Béla sza­vaival élve - „egy okkal több, hogy hívjuk, várjuk e nemzeti őrhelyre mindazokat, akik tisz­tában vannak vele, s azokat is, akik még nem tudják, hogy Mik­száth Kálmán munkássága, éle­te mit jelent az egyetemes ma­gyar kultúra számára". Mikszáth Kálmánra emlékeztek Az avatás után a Mikszáth-társaság tagjai megkoszorúzták az ismét elhelyezett Madách-táblát a Szontagh-ház falán (elnökük, dr. Praznovszky Mihály ismertette terveiket, miszerint a park­ban szobrot állítanak Madách Imrének, Szontagh Pálnak és Nagy Ivánnak is). A faluházban pedig bemutatták Pásztor Sándomé „Mikszáth és a „Görbeország”” című művét, Réti Zoltán életmű­albumát, Mikszáth Kálmán „Az én jeles mondatom” című köny­vének új kiadását, illetve Solymár József kötetét, amely a „Belze­bub megüzente” címet viseli. A találkozó vendége volt Szirácsik Éva, a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa, míg a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnázium Arany János tehetségkutató prog­ramjának diákjai egy Mikszáth-jelenetet adtak elő. Kiútkereső véráldozata a hazáért „Nem a győzelemre esküdött, csak arra, hogy igaz legyen” (Folytatás az 1. oldalról) A mostani megemlékezésen Szász Lajos, Mikó Zoltán unoka­öccse idézte meg azt a szellemi muníciót, melyet Zoltán a nyolc­gyermekes tanárcsaládban ka­pott. A ház szellemi alapja az Új Testamentum volt, melyre a re­formátus család értékeit építette, s melynek jegyében Mikó Zol­tán embereket és értékeket men­tett. A 96 éves Badinyi Jós Ferenc sumerológus, az egykori barát beszédében nem csak a szerte­len kamasz fiú, Zoltán alakját villantotta fel, de megidéződött a ’20-as évek Balassagyarmata is, a polgári város miliőjének meg­hittsége. Lombos István polgármester büszkeségét fejezte ki: a csöpp­nyi város jeles emberei, művé­szei mellett a közösségért vérál­dozatot vállaló hősöket is adott az országnak. Lincoln szavait idézve: Mikó Zoltán „nem a győ­zelemre esküdött, csak arra, hogy igaz legyen”. Dr. Szabó József János alezre­des, egyetemi docens többek kö­zött szólt arról: 1945 után nem il­lett a magyar királyi honvédség bátor tisztjeiről beszélni, akik egy tudathasadásos korban ke­resték a kiutat a háború vérziva­tarából.- Mikó Zoltán mentette, ami még menthető volt. A nagypoli­tika azonban legyőzte a magyar hazafit, aki jogtalanul, ártatla­nul veszítette fiatal életét - emel­te ki a hadtörténész. Dr. Horváth Csaba alezre­des, a Zrínyi Egyetem docense a magyar királyi honvédség 1919 és 1940 közötti időszakát jellemezte, érintve egyebek mellett a revíziós gondolatot, mely táptalaja lett a haderők szervezésének, majd szólt az 1940 végére kialakult, a német birodalomtól való teljes függés­ről, amelyből a 35 évesen ki­végzett Mikó Zoltán a kiutat kereste. ■ Szabó Andrea Két jajkiáltás A dolgok közepébe vágva: az ENSZ egyik tavalyi jelentése szerint a Föld lakosságának 40 százaléka, mintegy 2,8 milliárd ember óriási szegénységben, kevesebb mint napi két dollárból (úgy négyszáz fo­rint) tengeti életét Magyarországon már tíz évvel ezelőtt jóval 30 százalék volt a létminimum alatt élők száma, ma legalább másfél millió embert érint a „mélyszegénység”. Nógrád lakosságának több mint egyharmada él a létminimum környékén vagy az alatt. Az or­szágban 35 ezer, megyénkben 500 hajléktalant regisztráltak - de hányat nem? A SZEGÉNYSÉG VILÁGJELENSÉG, NEM IS KORUNK KIHÍVÁSA. Csakhogy ez a tény egyetlen szegény embert sem vigasztal, még egyet sem jutta­tott betevő falathoz. Az ENSZ is csak 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává. Az egy nappal ko­rábbra, október 16-ára datált élelmezési világnap pedig az emberi­ség élelmezéséhez szükséges javak biztonságos előteremtésére apellál. 1995-ben egy szociális csúcstalálkozón az 1997-2006 közötti évtizedet a szegénység megszüntetésének évtizedeként deklarálták, ami ugye - ma már tudjuk - nem sikerült. Ismét itt ez a két nap, két jajkiáltás a bajban lévőkért - jóakaratú emberekhez. Ha nem is hallatszik az égig, talán eljut a cselekedni akarókhoz, a tenni tudókhoz is. Amit nem szabad túlértékelni, de legalább ráirányítja a figyelmet a szegények megsegítésére. Tudato­síthatja: a nélkülözők maguktól képtelenek kikerülni a gödörből, ami itt-ott még mélyülni is látszik. Program is készül a szegénység leküzdésére az egyik legújabb beje­lentés szerinti legfontosabb pillére a gyermekszegénység elleni fel­lépés. A minap éppen nálunk, Balassagyarmaton ülésezett - la­punk is megírta - a hajléktalanok érdekvédelmi szervezete. Mindez jól is hangzik. De cselekedni program nélkül azonnal, akár spontán is lehetne és kellene! A legfontosabb, hogy a szegénység mély gödrei kiegyenlítődjenek, ahhoz a politikai ellenfelek között húzódó árkokat is be kell temetni. Ebben a nemes, humanitárius célkitűzésben, a nélkülözés felszá­molásában szülessék konszenzus, a végrehajtásban pedig érvénye­süljön a közös jóakarat! Egyre több a résztvevő Október 14 -én rendezték meg negyedik alkalommal a Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban a megyei informatikai konferenciát és kiállítást. Az elő­adások és a kiállított termékek az alternatív üzleti telekommu­nikációról, a térinformatikáról, a színes és fekete-fehér digitális másolókról, az optikai meghajtó újdonságokról egyaránt képet adtak, de számos egyéb informá­ció birtokába juthattak a számí­tástechnika szerelmesei. Száz fö­lötti volt a regisztrált résztvevők száma, s nem csak a megye terü­letéről érkeztek vendégek, de a határon túlról is. A vásárlók szá­ma szintén megdöntötte az eddi­gi rekordot. „Minden kornak élt..." (Folytatás az 1. oldalról) üdvözölhettünk volna - méltatta Staar Gyula, a Természet Világa főszerkesztője. - De nem tette... S bár többször is felterjesztették, a tudósok e nagy elismerését nem kaphatta meg. A főszerkesztő elmondta: 1981-ben interjút készített dr. Gyarmati Istvánnal, aki izzó szenvedéllyel beszélt az értelem háttérbe szorításáról. - Évekkel később, 1991-ben is szomorúan állapította meg: „az alkotó ember, legyen az szellemi, vagy fizikai munkás, ma sem élvez elsőbbsé­get a léhűtőkkel, lebzselőkkel, a piaci viszonyokat kihasználók­kal, a törvényesség határán jobbjainak eleget tett, az minden kornak élt”. Rá is igazak ezek a szavak... - zárta gondolatait Staar Gyula.- Közvetlen, barátságos ember volt, mindenkihez volt egy-két jó szava, teljesen beilleszkedett a fa­lu életébe. Büszkeséggel tölt el, hogy az Akadémiai-díj, az Állami­díj és a Szent-Györgyi Albert-díj ki­tüntetettje hozzánk járt kikapcso­lódni, megpihenni - emlékezett a „professzor úrra” Tóth Jánosné, a település polgármestere. Ezt követően a faluvezető, a fő- szerkesztő és a ház jelenlegi tulaj­donosa, Dálnoki Veres Károly le­leplezték az emléktáblát, melyen a következő sorok állnak: „E ház­egyensúlyozó ügyeskedőkkel szemben”.- Lassan kezdett belefáradni a szélmalomharcba, ezért is volt szá­mára jótétemény, hogy rálelt a kedves kis falura, Szarvasgedére. Egyik emlékbeszédében ő idézte ezeket a sorokat: „Aki kora leg­ban töltött számos szép napot dr. Gyarmati István akadémikus, a nem egyensúlyi termodinamika nemzetközi hírű művelője. Az em­léktáblát állítatta: tisztelői, Szarvasgede önkormányzata és polgárai, valamint a Természet Vi­lága szerkesztőbizottsága”.

Next

/
Thumbnails
Contents