Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-17 / 242. szám

4 Egymásért - Nógrádban is Hamarosan az R-Go-éhoz hasonló koncert lehet megyénk valamelyik kisközségében is? Az Egymásért Alapítvány tömegeknek okozott bol­dogságot az ország keleti sarkában minap. A 800 lakosú, de 700 munka- nélkülinek otthont adó Barabás község viszon­tagságos történetének egyik legboldogabb nap­ját élte át. Az ukrán határnál fekvő tele­pülés falunapja az alapítvány jó­voltából vidám újjászületéssé változott. A helyszínen lévő nagycsaládok fejenként 20 ezer Ft értékű ajándékcsomagot ve­hettek át. A közelmúltban az il­legálisan Törökországba vitt Mehmet Karcsi ügyét felkaroló alapítvány segítségével átadtak egy általános iskolát is. A több millió forintos adomány mellett a helybéliek, valamint a kör­nyékbeliek - Kárpátaljáról is rengetegen érkeztek - a hétköz­napi nélkülözések után végre kedvükre ehettek-ihattak és nagynevű fellépőket láthattak a színpadon. Az egész napos ren­dezvényt ugyanis Komár László és az R-Go fellépése zárta. - A barabásiak nagyon hálásak vol­tak, remekül sikerült a falunap. Jóval többen jöttek el, mint ahá- nyan a faluban laknak, örülök, hogy sikerült egy gondtalan, boldog napot okozni nekik. A mai nap megerősített minket ab­ban az elhatározásunkban, hogy Északkelet-Magyarország más elmaradott térségeiben is segítünk. Ennek érdekében ki­terjedt felmérést folytatunk eze­ken a területeken. Nógrád me­gyében is jelen vagyunk, vizs­gáljuk, melyek azok a települé­sek amelyeknek legjobban elkél a segítség - árulta el Földesi- Szabó László, az Egymásért Ala­pítvány kuratóriumi elnöke la­punknak. ■ (Satis) Felolvasóest: egy sorozat első állomása Úgy tűnik, a 2001-2002-ben megrendezett Olvasás éve rendezvénysorozat óta a könyv- és olvasáskultúra kör­nyékén kialakult szellemi pezsgés megyénkben és Salgótarján városában is tartósnak bizonyul. Az el­múlt években - köszönhetően könyvtárosoknak, a kultúra, a könyv és az olvasás sok más elkötelezett hí­vének - számtalan rendezvényre, gazdag és színes programra került sor. E sorban legutóbb a TEMI Nóg- rád Megyei Könyvtára nagyszerű kezdeményezése premierjének lehettünk tanúi. Nyitányként dr. Csongrády Béla, lapunk volt felelős szerkesztője mutatta be írásait Az „Összefogás a könyvtára­kért, összefogás az olvasásért 2005” jegyében megszervezett irodalmi esten a könyvtár zsúfo­lásig megtelt olvasóteremében a jelenlévőket az intézmény igaz­gatója, Pádár Lászlóné köszön­tötte. Elmondta, hogy a fentebbi mottót maguk kiegészítették „Az Összefogás a helyi értékekért” gondolatával, s ebben a szellem­ben szeretnék az irodalomked­velőket, újságolvasókat és máso­kat személyesen is megismertet­ni a város íróival, költőivel, köz­íróval. Akiket arra kértek, hogy saját válogatású műveik egy-egy részletének felolvasásával vi­gyék sikerre a rendezvényt.- Egy sorozat első szereplőjé­nek lenni mindig nagy megtisz­teltetés - mondta a hallgatóság köszöntését követő bevezető gon­dolataiban Csongrády Béla, 15 éves a helyi önkormányzati rendszer Cered község NOGRAD MEGYE _________________________________________ 2005. OKTÓBER 17., HÉTFŐ C ered 1300 fős település Nógrád megyei északkeleti csücskében, Salgótarjántól 20 km-re, az állam­határ és Heves megye között talál­ható. A községtől nyugatra, a Medves hegység lábánál ered a községet kelet-nyugati irányba át­szelő Tárná. A környező hegyekről a Medves és Szilváskő 620 m csú­csán kívül az év nagy részében lát­hatók a Mátra, a Bükk és a Tátra csúcsai is. A Medves hegyei, er­dői változatos geológiai képződményei és az itt élő ritka növény- és ál­latfajok miatt ma már természetvédelmi terü­let. A barokk stílusban épült római katolikus templom mellett lévő fa harangtorony műemlék. A négy gáttal meg­épített, közel 900 m hosszú horgásztó-rend- szer a mellette lévő fenyvesekkel, horgászok és kirándulók kedvelt pihenőhelye. Évente egy alkalommal nemzetközi művésztábor várja az alkotókat. A faluban két festőmű­vész él. Működik palóc hagyományőrző tánc­csoport és asszonykórus. Népi hímző is fel­lelhető a településen. Évente több alkalom­mal határátkelőhely működik Szlovákia fe­lé. A falunak körzeti általános iskolája van. Intézményhálózata kiépült. Faluházát köz- művelődési célra építették. Körzeti orvos, fogorvos, gyógyszertár, védőnő látja el az egészségügyi szolgálatot. A száját is eltátja talán (ha nem ügyel) az ember a meredeken lefelé zuhanó, ég felé törekvő, szakadékos völgyek láttán. A magasban egyenes szálú, hatalmas termetű, kékesszürke törzsű fák felfelé törnek, a völgyek maradnak saját ter­mészetüknél, lefelé rohannak. S ezek tetejé­ben itt van még a több mint száz kanyarral tűzdelt cered-salgótarjáni út, hogy elvezes­sen a négy határt őrző községhez. A négy ha­tár közül az első az országé. Aztán itt húzó­dik a közelben Nógrád, Borsod, Heves megye határvonala is. A metszési pontban élnek a cerediek. Római katolikus temploma barokk stílusban 1755-62 között épült. Közelében látható a XVIII. századból származó, zsin­delytetős, fából készült harangláb, amely a népi építőművészet remekei közé tartozik. Az egykori Radvánszky-Humayer-kúria, amely ma faluház, 1891 előtt épült, majd 1986-87-ben Gergely Zsolt és Sattler Anna tervei alapján alakították át, mely ma a köz­ség kulturális központja. A rendszerváltást követően megvalósult fontosabb beruházások, felújítások:- vízbázis megteremtése,- ivóvízhálózat kiépítése,- vezetékes gázhálózat kiépítése,- intézmények gázbekötése,- telefonhálózat (vezetékes) kiépítése,- mobiltelefon-torony kiépítése (3 település érintésével: Cered, Zabar, Szilaspogony),- idősek otthona kialakítása, bővítése,- Mikszáth út és a hozzá tartozó vízelvezető rendszer kiépítése,- pincerendszer és partfalveszély­elhárítás,- ravatalozó és temetői út felújítása,- egészségügyi centrum kialakítása,- teniszpálya és szabadidő park építés,- szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése,- homokbánya-rekultiváció,- óvoda-felújítás,- közvilágítás-korszerűsítés. Tervek:- Salgótarján-Cered közti útfelújítás,- határátkelő és Szilaspogony közti útszakasz, valamint a belterületi utak felújítása,- felszíni vízelvezető-rendszer felújítása,- idősek otthona bővítése,- általános iskola felújítása, tornaterem építése,- munkahelyteremtő beruházások elősegítése,- faluszépítési program végrehajtása. ■ Czene Árpád polgármester Készült a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal támogatásával majd néhány helyi szerzőt név szerint megemlítve utalt a soro­zat remélhetően őt követő elő­adóira. Közíróként olyan tolifor­gatónak definiálta magát, aki­nek nem a szépírás a kenyere. Elmondta, újságírói pályafutásá­nak kezdete az egykori megyei újság 1964. márciusi napilappá válásához nyúlik vissza. Mun­kásságát mintegy számszerűsít­ve úgy összegezte, hogy átlag­ban havi 5 cikkel számolva - mintegy 2500 írása jelenhetett meg csak a „Nógrádiban, illetve annak jogutódjaiban. Tárgyila­gosan hozzáfűzte: vannak, akik profiként - például Bódi Tóth Elemér - értelemszerűen több írást produkálhattak. Ugyanak­kor a „Palócföld ” című 51 éves folyóiratban mintegy 120 írást publikált, amivel valószínűleg a képzeletbeli dobogó egyik leg­magasabb fokán állhat. A következőkben Csongrády Béla bepillantást engedett pályá­jának egyes állomásaiba. Felvil­lantotta egykori elemi (ma Dornyay Béla nevét viselő) isko­lájából elraktározott emlékeit, a Rákóczi úti általános iskolában, majd a Madách Imre Gimnázi­umban eltöltött évek tükörcsere­peit. Kiemelte: talán az egyetem­től is többet köszönhet az Eötvös Kollégium szellemiségének, amelynek hatására „falta a köny­veket”, és ahol - többek között - az irodalomgyűjtés, a jegyzete­lés és a tanulmányírás alapjait elsajátította. Beszélt a „Nógrád Megyei Hírlap”-nál újságíró­ként, szerkesztőként, felelős szerkesztőként végzett munká­járól, ott szerzett hasznos és gaz­dag, kollégáinak jó szívvel to­vábbadott tapasztalatairól. Ezt követően tért át Csongrády Béla a felolvasásra. Mintegy „előszóként” - és talán a Dornyayból jelenlévő kisisko­lásoknak kedvcsinálóként - egy megsárgult iskolai füzetecské- ből, a nyolcévesen írt „Szilvalek­várt főztünk” című fogalmazvá­nyát olvasta fel. Aztán az est iga­zi érdemi részeként közel tucat­nyi, saját válogatású - több mű­fajt is reprezentáló - írásából idézett 3-6 percnyi szövegeket, jó egy órán át „lekötve” és gazda­gítva figyelmes hallgatóságát. Elsőként a „Rekviem a Stúdi­óért” Című, 1997-ben a megyei lapban megjelent írását olvasta fel, amelyben az Érdi Sándor szerkesztette tévés irodalmi so­rozatot „siratta el”. Ezt követte megjelenés előtt álló könyvéből a „Fekete, fehér, igen...” című, a nagy múltú, SBTC futballcsapa­tára emlékező írása. (Nem is Csongrády maga, a lokálpatrió­ta és futballrajongó lett volna, ha nem veszi elő ez alkalommal is az SBTC-t, amellyel kapcsolat­ban a „nem”-et nem akarja is­merni. Pedig - kérdezhetjük a szerzőtől - hol van már a tavalyi hó?...) Aztán idézeteket hallhattunk a „Kötődések” című könyvében is megjelent, Gaál István film­rendezőt köszöntő tévéműsor méltatásából. Egyik írásából azt idézte fel, hogy 1999-ben egy­más után két jeles vendége ­Lengyel László politológus és Kányádi Sándor költő - is vendé­ge volt Salgótarjánnak. Kurió­zum volt egy orosz író Csongrády által fordított művé­ből felolvasott elbeszélés. „A cél voltaképp mi is?” című érteke­zésének felidézésével Madách- ra, egy másik írásának citálásá- val id. Szabó István szobrászmű­vészre, egy további felolvasásá­val a halhatatlan József Attilára emlékeztetett. Utolsóként a „Szólt az ember” című, a közel­múltban, október 4-én a megyei lapban megjelent Madách-em- lékünnepet méltató jegyzetével „vitte el” hallgatóit Csesztvére. Szándékosan hagytuk cik­künk végére Csongrády Béla sorrendben hetediknek felolva­sott opuszát. Ez a „Gondolatok a könyvtárról" című - a megyei napilapban először 2001 decem­berében, majd a „Vigaszágon” cí­mű könyvében is megjelent - jegyzete volt, amelyben elismer­te: „Jószerivel egyetlen publiká­cióm sem készülhetett volna el a könyvtár és a könyvtárosok se­gítsége nélkül.” Minthogy így vagyunk ezzel valamennyien, akik valaha is tollat vettünk a kezünkbe, leültünk az írógép vagy a számítógép klaviatúrája elé. A felolvasás után Csongrády Béla válaszolt a jelenlévők kér­déseire, majd elbeszélgetett hall­gatóságának még tovább érdek­lődő tagjaival. Mi pedig itt és most is megállapíthatjuk: hasz­nos, szellemiséget sugárzó, érté­keket felmutató rendezvény résztvevői lehettünk. Köszönet érte a rendezőknek és az előadó­nak, akihez ez alkalommal is kö­zelebb került hallgatósága és ol­vasótábora. ■ Baráthi Ottó A közönség soraiban kollégái, barátai is megjelentek

Next

/
Thumbnails
Contents