Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-03 / 230. szám

Nógrád Megyei Hírlap - Almanach 2005> kisbárkány ___________________________________________________________________________________________________________ Polgármester: LUCZA SÁNDOR OCSOVAiNÉ ZSÉLY RITA Jegyző: PINTÉR JÁNOSNÉ (Körjegyzőség: Márkháza) Polgármesteri hivatal: 3075 Kisbárkány Béke út 31. Telefon: 32/392-037 Fax: 32/392-037 Közérdekű telefonszámok: 32/391-101 (Bedepuszta: segélyhívó) A lakónépesség száma: 265 fő Gazdaság: Vállalkozók száma: 10-15 egyéni, illetve társas vál­lalkozás Civil szervezetek: Nagybárkányi egyházközösség fíliája Jeles napok: Augusztus 5.: Havas Boldog- asszony ünnepe Nevezetességek: Az 1992-1994 között épült római katolikus templom A zsákfaluban való eligazodást segíti a községháza mellett el­helyezett eligazító térkép. Fókuszban az értékőrzés, a községrendezés és -szépítés A Kelet-Cserhát tájvédelmi körzetben parányi falucska Kis­bárkány, amelyet talán kissé zár­kózottnak tűnő, többségükben tájnyelvüket is őrző, jobbára az idősebb korosztályhoz tartozó, talán éppen ezért is őszinte lel­kű, jó palócok laknak ma is. Mi­ként évszázadok óta és két évvel ezelőtti látogatásunkkor is. S hogy mi változott és mi nem? Ami bizonyos - mert látható - hogy a községet keblére ölelő ter­mészet színei szemernyit sem fakultak, a település maga pedig rosszabb útviszonyok között is előbbre tart egy lépéssel mint két évvel ezelőtt. Ami szembetű­nő, miután a fejlődés mintegy „matériában” mutatkozik, mű­szaki-anyagi valóságában, egy szennyvízberuházás képében je­lenik meg, s amiről Lucza Sán­dor, a község első embere is szí­vesen beszél... Kisbárkány község önkor­mányzati testületé a négyéves ciklusprogram alapján, annak harmadik esztendejében is fele­lősen gondolkodva, odafigyelés­sel, a gazdaságosság és az ész­szerű takarékosság elveinek fi­gyelembevételével látja el - év­ről évre nem igazán javuló kö­rülmények, feszített költség- vetési kondíciók között is - a ter­vezett kötelező és önként vállalt feladatait. S hogy ez a megfogal­mazás nem üres szólam, azt az elért eredmények igazolják. Amelyek ugyan nem döntenek Guinness-rekordokat, de a kor­szerű falukép kialakításához, a lakosság életkörülményeinek és leginkább életminőségének ja­vításához elengedhetetlenül szükségesek.- A kötelező feladatként előírt alapellátás biztosításában nem történt változás. Gyermekeink megfelelő színvonalú óvodai és általános iskolai oktatásban ré­szesülnek a szomszédos Nagy- bárkányban. Az orvosi és fogor­vosi ellátást a kistérség közsé­gei közösen működtetik, az utóbbit Ecseg község gesztorsá­gával. A munkaképes korú la­kosság döntő többsége eljár a faluból, a helyi foglalkoztatás feltételei nem javultak, köz­munkaprogram keretében há­rom főt foglalkoztatunk, közcé­lú foglalkoztatásban augusztus­ban hatan vettek részt - tájé­koztat tömören a polgármester. Mi viszont már két évvel ez­előtt beszámolhattunk arról, hogy az utak állapota a megtett intézkedések ellenére sem a leg­jobb ugyan, de a falu infrastruk­túrája összességében a rend­szerváltás utáni időszakban nagymértékben fejlődött. Beve­zették az egészséges ivóvizet, a telefont és a vezetékes gázt, épü­letkorszerűsítéseket hajtottak végre és így tovább. Akkor a leg­fontosabb terveikkel kapcsolat­ban jeleztük, hogy primátust a buszmegálló kiépítése, a szenny­vízberuházás előkészítése, majd lehetőség szerint 2004. évi meg­valósítása élvez. A polgármester nem panasz­kodik, csak reálisan elemzi és értékeli a történteket, amikor tervezett feladataik végrehajtá­sáról beszél. Ám szavaiból, mon­dataiból, egy-egy elejtett meg­jegyzéséből így is kiérződik, hogy milyen nem várt nehézsé­gek közepette, mennyi erőfeszí­tés árán sikerül megvalósítani feladataikat.- Tervezett fejlesztéseink kö­zül az autóbuszváró megépítése - a megyei területfejlesztési ta­nács által kiírt pályázaton el­nyert támogatással - 2004-ben megtörtént és átadásra is került- sorolja eredményeiket Lucza Sándor. Ugyancsak megvaló­sult az autóbuszvárónál a közvi­lágítás szükségessé vált bővíté­se is. Európai uniós pályázati támogatással befejezéséhez kö­zeledik a szennyvíztelep és szennyvízcsatorna-hálózat megépítése. Minthogy a költ­ségvetés forrásai a működési ki­adások fedezését sem biztosít­ják, így a működésképtelen ön- kormányzatok támogatását szolgáló forrásokra adjuk be igényünket, s a legszigorúbb ta­karékosság mellett minden pá­lyázati lehetőséget megraga­dunk gazdálkodási feltételeink javítására. A jövőt illetően a polgármes­ter tisztában van a kistelepülé­sek nehéz helyzetével. Tudja, hogy a fennmaradáshoz is az erők koncentrációjára, a telepü­lések együttműködésére van szükség. Sajnálattal állapítja meg, hogy négy község összefo­gásra irányuló 2004. évi együt­tes kezdeményezése elhalt. Pe­dig e nélkül lassan már a pályá­zatok benyújtásához szükséges önrészt sem tudják biztosítani. Ilyen kondíciók között fejlesz­tésre nem is gondolhatnak. Cél­juk a pályázati források meg­szerzése, az elért eredmények megtartása, az értékek megőr­zése. 2006-ban lakossági össze­fogással a község parkosítását tűzik ki célul és szeretnék ren­dezését, virágosítását elvégezni. Az utak javítására - jó esetben- csak pályázati forrásokból le­het esélyük. Pedig az előrehala­dáshoz jó minőségű utak is kellenének... „Lett saját templomunk"- Kisbárkánynak a XX. szá­zad végéig tartó egész előtörté­neté- ben - noha mindig hithű közösség lakta - soha nem volt önálló temploma. így aztán mi hívők a nagybárkányi plébánia- templomba jártunk be, illetve nagyobb ünnepeken, főleg a Mária-ünnepek alkalmából Mátraverebély-Szentkútra jár­tunk ki, gyalog - avatott be a fa­lu hitéletébe az alpolgármester.- Ezek a gyermekkori ünnepi misék most is itt élnek mélyen bennem, a lelkemben. A törté­net kezdetéhez tartozik, hogy az 1970-es évek végén Márk­háza lakossága épített magának templomot, s ettől kezdve ben­nünk is fokozottan égett a vágy saját templom iránt, de sokáig nem tudtunk előrelépni a meg­valósítás útján. A település történelméhez tar­tozik, hogy van egy fogadott ün­nepünk, augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepe. Ez az egyik fennmaradt szájhagyo­mány-változat szerint egy kora­beli jégveréshez kapcsolódik, amikor a fohász hatására - hála Istennek! - megmaradt a ter­més. Egy másik verzió a faluban pusztító egykori tűzvészhez kö­ti az ünnepet. Csodával határos módon megmaradt a termés és a lakosság is megmenekült. így aztán e nap - augusztus ötödiké- emlékét ősidők óta idézi a falu lakossága, még ha hétköznapra esik is. Mindig misével ünnepel­tük, amíg nem volt templomunk egy zöld gallyakból állított úgy­nevezett gulyibában (palóc kifejezés: kuny­hót jelenthet - a szerk.), amelyet virágokkal dí­szítettünk. Amikor aztán Márk- házának megépült a temploma, egyre job­ban érlelődött bennünk is, hogy keressünk egy megfelelő misézőhelyet itt a mi falunkban is. Miután a hely kialakí­tásra került - a régi ha­rangláb, illetve a mos­tani templom területén - s úgy tűnt, méltó a misézésre, jöttünk rá, hogy ez kevés, nem elég ne­künk. Aztán a rendszerváltás bekövetkeztével egyre nagyobb igény merült fel saját templom­ra. Egy kérdőíves közvélemény­kutatás alapján kiderült, a la­kosság döntő többsége szeretné, egy másik felmérés után pedig az is, hogy pénzzel, illetve kétke­zi munkával is támogatná a templom megépítését. Az első ciklusban a képvise­lő-testület 500 ezer forinttal lét­rehozott egy alapítványt, s már az első gyűjtés is 870 ezer forin­tot eredményezett, sikerült le­rakni a templom alapjait. Nem is csak jelképesen, hiszen a pénzügyi forrás egy részét is si­került előteremtenie a község­nek. Kérelmünket szerencsé­sen támogatta először az eszter­gomi, majd - a község átkerülé- sével - a váci egyházmegye is. Nagyon sok társadalmi munkát végzett a falu apraja-nagyja, s olyan széles körű összefogás alakult ki, amilyen talán addig még soha. Még a faluban élő nem katolikus testvéreink is se­gítették az építkezést. Köszönet érte ma is mindenkinek! 1992- ben kezdtük az építkezést, s 1994. október 29-én Keszthelyi püspök úr fel is szentelte temp­lomunkat. Persze mindez - ne­kem mély meggyőződésem - az Úr segítsége nélkül nem való­sulhatott volna meg - zárta sza­vait az alpolgármester. ARCOK A KÉPVISELŐ TESTÜLETBŐL lucza Sándor polgármester. Tősgyökeres kisbárká- nyi, az önkormányzat képviselő-testületének doyen­je, jóllehet csak az 58. évét töltötte be ez év áprilisá­ban. Életkorával szimbolikusan is jelzi, a testület tő­le fiatalabb tagjai friss szellemű, aktív grémiumot al­kothatnak. A salgótarjáni közgazdasági technikum­ban érettségizett 1965-ben. Pénzügyi előadóként dolgozott a nagybátonyi tanácson, majd tanult szakképzettségét, közgazdasági-satisztikai ismereteit a KSH Nógrád Megyei Igazgató­ságán kamatoztatta, ahol - példaértékűen hosszú ideig - 1968-tól 2002-ig dolgozott megszakítás nélkül. Megbízhatóságának, közsé­gért és közösségért végzett áldozatos munkájának mintegy elisme­réseképpen az első szabad választás óta, 1990-től mindig újraválaszt­va áll jelenleg is az önkormányzat élén. A férfiúi függetlenségét fel­adni nem akaró, agglegény polgármester szabad idejében - lokál- patriótához igazán méltó módon - a község történetének kutatásá­val foglalkozik. bozó tamás. Salgótarjánban született, alig 33 évesen a képviselőtestület „Benjáminja”, legfiatalabb tagja. A salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskolában érett­ségizett, ahol egyben gépésztechnikusi oklevelet és szakképzettséget is szerzett. Iskolája bűvköréből úgy látszik nem tudott máig sem kikerülni, hiszen jelen­leg is ott dolgozik, mint raktáros. Nős, családos ember: 7 és 12 éves fiúgyermekük a Nagybárkányi Általános Iskolába jár. A családról a gyesen lévő feleség és édesanya gondoskodik. Az agilis fiatalembert a 2002-2006 ciklusra választották először képviselőnek. Szabadidejét legszívesebben a családjával tölti. A sportos kinézésű fiatalember vasárnaponként - mint mondja, ha „a nép” engedi - ba­ráti körében egy-egy hangulatos kis focimeccsre is beszáll. lucza EMIL István. A pásztón született, 40. életévét az elmúlt év végén betöltő fiatalember az általános isko­la elvégzése után a salgótarjáni ipari szakmunkás- képző intézetbe járt, itt tanulta ki a festőszakmát és szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Jó ideig a salgó­tarjáni STÉSZ-nél dolgozott a szakmájában, egészen annak megszűntéig. Aztán pályakorrekciót hajtott végre és jelenleg telefonszerelőként tevékenykedik a Hungarotel Távközlési Rt. salgótarjáni részlegénél. Felesége a salgótarjáni idős­otthonban dolgozik. Lányaik - akik mint az orgonasípok sorakoz­nak - 17,15 és 13 évesek. Ketten közülük a salgótarjáni ipari szak­munkásképzőben - informatikát és nőiszabó-szakmát tanulva - ké­szülnek az életre, a legkisebb lány pedig a nagybárkányi iskolába jár. Lucza Emil Istvánt ebben a ciklusban választották először kép­viselőnek. Szabad idejében szívesen sportol, helyi barátaival a kis­pályás focinak hódolnak. ocsovainé zsély Rita alpolgármester. 1994-től képvi­selő, a kisbárkányi önkormányzat női reprezentánsa - 42 évesen. 1981-ben Budapesten - ahol négy évig kollégiumban lakott - érettségizett, külkereskedelmi ügyintéző végzettséget szerzett. Ettől kezdve 2004-ig megszakítás nélkül dolgozott a salgótarjáni síküveg­gyárban, illetve a jogutód társaságnál, különböző ke­reskedelmi munkaterületeken. Időközben 1987-ben felsőfokú szak­vizsgát is tett - külkereskedelmi áruforgalmi szakon. 1994-ben az Egri Hittudományi Főiskolán hittanári diplomát szerzett. Férje a Salgótarjáni Iparfém Kft. dolgozója, nagylányuk két unokával is megajándékozta őket. Fiuk most szerzett kőművesszakmájában sze­retne dolgozni. Ocsovainé az élethosszig tartó tanulás elkötelezett­jeként jelenleg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem mentálhi­giénés tanszékén folyatat tanulmányokat. Aktivitására, közéletisé- gére jellemző, hogy nagybárkányi egyházközösség fíliájaként mű­ködő helyi közösségben is képviselő. Szabad idejében legszíveseb­ben unokáival foglalkozik. A sokoldalú, irodalmat is szerető fiatalasszony kedvenc írója-költője az erdélyi Wass Albert, aki után szabadon maga is vallja: „...a víz szalad, a kő marad”. SEJBEN Nándor 1960-ban született Kisbárkányban. A salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskolában szerzett gépésztechnikus végzettséget és érettségi bizonyítványt. Munkahelyi repertoárja gazdag és változatos: a BRG salgótarjáni gyárában kezdett el antennaszerelőként dolgozni, aztán volt eladó a Centrum Áruház műszaki osztályán, az Ezermester­boltban, és a szerszámüzletben Salgótarjánban. Jelenleg a Somos­kőújfalui vasútállomáson tolatásvezetőként tevékenykedik. Csalá­dos ember, felesége Fülekről származik, nagyobbik fiuk 20 éves, érettségi után szerzett asztalosszakmájában dolgozik, lányuk a sal­gótarjáni kereskedelmi szakközépiskola tanulója. Szabad idejé­ben saját földjén gabonát termel, de édesapjával együtt a faluszé­li, ugyancsak tulajdonában lévő kis „látványtó” körül is szívesen tesz-vesz. varga istván a képviselő-testület egyetlen „vállalko­zó” foglalkozású tagja. Salgótarjánban született, 45 éves. Az általános iskola befejezése után középfokú mezőgazdasági végzettséget szerzett. Némi pályamó­dosítás után hosszabb időn keresztül röntgen-anyag­vizsgálóként dolgozott az 1970-1980-as években si­keres és jó hírű Ganz-Mávag mátranováki gyáregy­ségében. A rendszerváltás újabb fordulatot hozott életében, 1990- től vállalkozóként próbált szerencsét és keresi jelenleg is a kenye­rét: a helyi vegyesbolt tulajdonosaként gondoskodik az itt élők ellátásáról, legalapvetőbb szükségleteinek kielégítéséről. Ebben a ciklusban választották először képviselőnek. Élettársi kapcsolatban él, gyermeke nincs, szabad idejében legszívesebben a jó levegőn sé­tál. Érezhetően nem szívesen beszél bővebben magáról és vállalko­zásáról sem, mint mondja: nincsenek igazán jó tapasztalatai a saj­tóval kapcsolatban.

Next

/
Thumbnails
Contents