Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-08 / 183. szám

2005. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Mozi a tónál Bánk. Augusztus 17-én, szerdán este kilenc órakor mozira vár­ják az érdeklődőket a tó partján, ahol a Madagaszkár című szí­nes szinkronizált amerikai ani­mációs filmet tekinthetik meg a mozikedvelők Eric Darnell és Tom McGrath rendezésében. Roma folklórfesztivál Rétság. Augusztus 13-án rende­zik meg a városban a II. orszá­gos roma tehetségkutató ver­senyt és roma folklórfesztivált. A műsor a Rétsági Művelődési Központban, illetve a nagypar­kolóban lesz látható. Az egész napos rendezvényre a belépés ingyenes. A fesztiválon fellép­nek hagyományőrző együtte­sek, lesz magyarnóta-énekesek versenye, cigányzenészek verse­nye, fellép a Fekete Vonat, este pedig roma bál zárja a napot. Jó hangulatú falunap Szenográdi Ferenc Szombaton tizedik alkalommal rendezték meg Rimócon a falunapot. Ebéd után a sportcsarnok melletti téren gyülekeztek a helybeliek, az erre az alkalomra hazalátogató elszármazottak, hogy együtt ünnepeljenek, szórakozzanak. Két órakor Beszkid Sándor polgármester köszöntötte a rimóciakat, a fellépő vendégcsoportokat, a faluna­pon megjelent érdeklődőket. Bejelentette, hogy te­lepülésük jövőre ünnepli a faluról megjelent első írásos emlék 777. évfordulóját. A szabadtéri színpadon két órakor kezdődött az estig tartó műsor. Vincze iV/kotedművelődési szer­vező volt a változatos, színes műsor szóvivője. A falunap jó alkalmat kínált arra, hogy a helybeli együttesek, művészeti csoportok bemutatkozza­nak a hazai publikum előtt. 1969 őszén alakult a Holecz Istvánná vezette, többszörös nívódíjas Gyöngyösbokréta hagyományőrző együttes. Szombaton a hazai közönség előtt ismét bizonyí­tották, hogy méltán jegyzik őket a szakmában. Ugyancsak szép közönségsikert „gyűjtött be” a Kobela Andrásné vezette, arany minősítéssel ren­delkező rimóci hagyományőrző csoport. Az álta­lános iskolások, Kiss Józsefné tanárnő lányai fer­geteges kánkántáncot mutattak be. A Balázs Lász­ló, Miskédi Miklós, Őze Viktor, Ocsovszki Torián alkotta zenei együttes is kivívta a közönség elis­merését. Több alkalommal is fellépett a rimóci re­zesbanda. A 85 éves Vincze Feri bácsi citerazené- vel szórakoztatta a közönséget. A vendégcsoportok közül a szécsényi Iglice pa­lóc összeállítást mutatott be. Kivívta a rimóci kö­zönség elismerését a salgótarjáni Főnix tánccso­port. Sztárvendégük volt a Desperádó együttes, az egri Gárdonyi Géza Színház művészei, IvádyEri­ka, Hegyesi Hudik Margit és Baráth Zoltán. Az asztaloknál baráti társaságok sörözgettek, és csoportokban beszélgettek az emberek. Sokan keresték fel a vidámparkot, a kirakodó vá­sárt, bőven akadt tennivalója a szakácsoknak, ven­déglátóknak. Volt lovaglási lehetőség is, a sportpá­lyán pedig a bajnoki ificsapatok tornáját a diósjenőiek nyerték, második Rimóc, harmadik Tar, negyedik Romhány lett. Este tábortűz, szabadtéri bál, tűzijáték zárta a jól sikerült tizedik rimóci falunapot. íjászverseny Nógrádon A Magyar Tartalékosok Szö­vetségének Nógrád Megyei Szer­vezete a rétsági Árpád Sportlövő és íjász Egylet, valamint a HM Re Creatív Kht. támogatásával július utolsó hétvégéjén rendez­ték meg a Magyar Honvédség sportnaptárában is szereplő or­szágos íjászbajnokságot. A rendezvényt támogatta a Magyar Honvédség Nógrád Me­gyei Hadkiegészítő Parancsnok­ság, valamint a szügyi Balassa Bálint íjász Egyesület, mint társ­rendező, a helyszínét pedig Nóg­rád község önkormányzata bizto­sította. A rendezvény a történel­mi vár tövében ünnepséggel kez­dődött. A Himnusz elhangzását követően a közel száz verseny­zőt és érdeklődőt Szórágy Gyuláné polgármester és Csank Csaba tartalékos hadnagy, a Matasz Országos Elnökségének a tagja, a Nógrád megyei szerve­zet elnöke köszöntötte. A ver­sennyel kapcsolatos tudnivaló­kat Fodor László határőr alezre­des, az Árpád Sportlövő és íjász Egylet elnöke ismertette. Ezt kö­vetően a csapatok, köztük a Szlo­vák Köztársaságból érkezett ver­senyzők, elindultak a várdom­bon kiépített pálya teljesítésére, ahol tradicionális, vadászreflex, csigás irányzékos, Longbow fegyverekkel mérték össze tudá­sukat, ügyességüket a nap folya­mán, négy korcsoportban. A verseny ideje alatt az MH Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság toborzóirodája kézifegyver-bemutatóját tekint­hették meg az érdeklődők, tájé­kozódhattak az önkéntes haderő működésével kapcsolatos kérdé­sekről. A versenyen igen szoros küz­delemben a következő eredmé­nyek születtek: Gyermek tradicionális kategó­riában Nyerges Dániel, gyermek csigás irányzékos kategóriában FlágerÁkos, ifjúsági női tradici­onálisban Jakab Dóra, felnőtt női csigás irányzékosban Lászlóné Danyi Marianna, tradicionális felnőtt nőiben Tucsek Erika, fér­fiben Tornán Zoltán, felnőtt férfi csigás irányzékosban Palotai Zoltán, férfi sport vadászreflex­ben Rácz József, felnőtt férfi Longbowban Seres Szabolcs, fér­fi felnőtt csigás Scop-irányzékos- ban László Sándor, férfi felnőtt csigás irányzék nélküliben Vígh Gábor, ifi férfi tradicionálisban Bartos Patrik, ifi férfi csigás irányzékosban Vaszil György és ifi sport- és vadászreflexben Se­bestyén László szerezte meg az első helyezést. A díjakat és tárgyjutalmakat Csank Csaba tartalékos had­nagy, Kovács Gábor alezredes, a Matasz megyei titkára és Fodor László határőr alezredes adták át. Kovács György mérnök alezre­des, az MH Nógrád Megyei Had­kiegészítő Parancsnokság pa­rancsnoka különdíjat adott át az MH Haditechnikai Ellátó Köz­pont, valamit a Balassa Bálint íjász Egylet csapatának. RÓLUNK SZOL Dolinkai emlékképek Baráthl Ottó A VÁROSSZÉLI VÖLGYKATLAN VARÁZSLATOS SZÉPSÉGE, holdbéli tájat idéző mély vízmosás, szálfaegyenes óriásfenyők, takaros tisztá­sok, kellemes kirándulások, májustól szeptemberig zajló vidám majálisok, zenés, zászlós, lufis május elsejei, munka ünnepi fel­vonulást követő sörsátoros, virslis vígasságok, mindenféle más megemlékezések, baráti találkozók jutnak eszembe, mielőtt még a Dolinkáról készülő monográfiaféle megírásának szándékával számítógépem klaviatúráján az első billentyűt leütném. GYORS EGYMÁSUTÁNBAN TOLULNAK AGYAMBA évtizedes emlékek, mint egy monitoron jelennek meg szemem előtt a kavargó ké­pek. Szertelenül szárnyaló gondolataim a ’70-es évek elejére rö­pítenek vissza. Alig hogy megérkezem Salgótarjánba, beköltö­zöm lakásomba, meg sem melegszem munkahelyemen, újdon­sült kollégáimmal máris az SKSE gyönyörű stadionjában druk­kolok az SBTC-nek. „Bemutatkozásom” - mintegy tízezer tombo­ló társam karéjában - jól sikerül: 71 márciusában az Újpesti Dó­zsát és az MTK-t is legyőzi „csapatom”. Változik a szín, a Dollnka „pléhházában”(?) vagyok: főiskolai hallgatóim bankettjén halász­lé, túrós csusza és sör az asztalon. Tanfolyami tanítványaim ta­lálkozója táncmulatságba torkollik. Egy munkaértekezleten megrónak, kollégák körében doktorimat ünnepelem, egy baráti bulin kormánykitüntetésem az „ok az ivásra”. Pereg emlékeim filmszalagja: kimerülésig kocogok, futok, tollaslabdázok, vérre menő sörmeccseken gólokat rúgok, büfébeli rex-, sakk- és kár­tyapartikat, búfelejtő borozgatásokat, derűs diskurzusokat élek át újra. VALÓSNAK VÉLT, valójában virtuális, kaleidószkópszerű, színes családi képek kerülnek elém a 70es évek végéről, talán a ’80-as évek elejéről. A vadaskertet, benne a barnamedvét már régen le- késtük, de a természeti környezet változatlanul varázslatos és vonzó. Családi kiránduláson vagyunk: jobbomon a feleségem, balról kezemet fogva, négy-öt éves, ragyogó szemű, csacsogó kis­lányom. Már nagyobbacska, fürtös fejű fiacskám lelkendezik: lepkét fogott. A föntről érkező, fenyőfák között diszkréten beszű­rődő napfény szívmelengető, lelkem könnyű, a madárfüttyös er­dőből kiérve a játszótéren vidám gyermekzsivaj fogad. A fiam fut felém: megbotlik, elesik, az anyja ijedten fölkiált... én meg Jó, hogy fölriadok álmodozásomból, hiszen nem első­sorban saját Tarján ligeti emlékeimet, de a Dolinka - benne a sta­dion, a sporttelep - históriáját, esszészerű monográfiáját kívá­nom megírni, a felkutatott, rendelkezésemre álló írott emlékek felhasználásával, visszaemlékezések, sajtócikkek, közelmúltbeli események alapján. Saját emlékeimről most csak ennyit, itt: kedvcsinálónak munkámhoz - magamnak. A Dolinka történeté­ről többet, máshol: az emlékezést segítendő, történeti tanulság­ként - másoknak is. Bővül és gyarapszik Magyargéc. Napokon belül befe­jeződik az iskolaépület tetőteré­nek beépítése, amely 25 milliós ráfordítást jelent. Ezáltal az ok­tatási intézmény négy új tante­remmel bővül, s ezeket remél­hetően szeptembertől már bir­tokba is vehetik a tanulók, taná­rok. Az önkormányzat a mun­kát sikeres pályázat révén való­sítja meg, de része ennek egy je­lentős informatikai fejlesztés is, amely azt jelenti, hogy ötvenkét új számítógépet kap az iskola. Ez utóbbi kapcsán folyamatban van a közbeszerzési eljárás. Pihenés hatvan év után Több mint százötvenen munka nélkül A szécsényi gyertyagyár a térség egyik legnagyobb munkaadója (Folytatás az 1. oldalról) 2004-ben ez a lehetőség is jelentő­sen beszűkült, mivel mind Salgótar­ján, mind Balassagyarmat körzeté­ben telített a munkaerőpiac. A térség két meghatározó munkál­tatója 2002 végén még 1500 főt fog­lalkoztatott. A 2003-ban felszámolás alá került nagyobb üzemben az Elekt­ronikai és Mechanikai Kft.-ben jelen­leg 400 fő körüli a dolgozók létszáma. A másik munkáltató, az Euro-Candle Kft. helyzete stabilnak mondható de létszámfelvétel az utóbbi években csak nagyobb megrendelés esetén történik határozott időre, illetve elő­térbe helyezték az alkalmi munkavál­lalói könyvvel történő foglalkoztatást is - áll a Szécsény kistérség munka­erő-piaci helyzetéről szóló tájékozta­tóban, amelyet a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ állított össze. A munka nélkül maradt dolgozók bizakodnak, talán tényleg visszave­szik őket, bár egyesek kételkednek ebben, s tudni vélik, hogy sokkal nagyobb a baj, mint azt a cégveze­tés állítja. A Euro-Candle Kft. dán tulajdonú gyertyagyártó cég, több mint 10 éve készít gyertyát Magyarországon. Eu­rópa legnagyobb gyertyagyártói közé tartozik: mintegy 530 alkalmazottjával, valamint kézzel és géppel gyártott gyertyák széles skálájával. Az európai piacon a 15. he­lyen áll a cég, s mintegy 6-7 ezer tonna parafint dolgoz­nak fel. éves szinten. 2000-ben nyitotta meg a kft. a szécsényi gyáregységet, amellyel az összes termelési és raktározási alapterületük húszezer négyzetméterre növekedett. A gyertyaöntők bruttó havi átlagkeresete több mint 95 ezer forint, a közép­vezetőknek pedig átlagosan bruttó 212 ezer formt a bére. Kollégák, családtagok és ba­rátok búcsúztatták nemrég a megyei rendőr-főkapitányságon KoronczyImrét, aki 1990-től dol­gozott a rendőrség kötelékében. Már betöltötte hetvenhatodik életévét és most újra „nyugállo­mányba vonult”. Munkájára a kollégák minden nap számíthat­tak - sok esetben fordultak hoz­zá bizalommal. A Nógrád Me­gyei Balesetmegelőzési Bizott­ság munkatársaként nagyon sok felnőttet és gyermeket ne­velt a biztonságos közlekedésre, KRESZ-oktatóként ezrek tanul­hatták meg tőle a közlekedés szabályait. Hatvan év munkaviszony után most jön a megérdemelt pi­henés, de Koronczy Imre búcsú­zóul még tudatta kollégáival, hogy ezek után is számíthatnak a segítségére. A díjazottak értékes tárgyjutalmakkal Is gazdagabbak lettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents