Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-08 / 183. szám
4 NÓGRÁD MEGYE 2005. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Ismerkedés a vadászattal Nyári tábor a Kis-Zagyva-völgyében Nagykeresztúr-Krakópuszta. Lucfalváról, Nagykeresztúr- ból, de a Kis-Zagyva-völgy más településeiről és Salgótarjánból is érkeztek gyerekek az idén augusztus elején ötödször megrendezett, így már hagyományosnak tekinthető krakópusztai környezetvédő, alkotó- és életmódtáborba. Az általános iskolás diákok az igazi vadászatról is képet kaphattak az egy hét alatt. Nem is ártott, hiszen meglehetősen furcsa kép él a köztudatban a Nimródokról... Faragó Zoltán Klagyivik Attiláné, a Lucfalvai Általános Iskola igazgatója, a táborvezetője, egyben a vendéglátó Mátra Mgtsz Vadásztársaság tagja kérdésünkre elmondta, hogy idén 37 gyerek vesz részt a táborozáson.- Három pályázatot adtunk be a megvalósításra. A megyei közgyűlés és a Nógrád Megye Vadászati Kultúrájáért Közhasznú Alapítvány 50-50 ezer, a az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium pedig 100 ezer forint támogatást adott. Sokat segített a lucfalvai önkormányzat és a gyerekek szülei és a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság is. A tábor programja igen gazdag. A hétfői sátorverés után kedden elmentünk a pásztói strandra, szerdán a vendéglátó vadásztársaság mutatkozott be, az ilyenkor szokásos esti vadmegfigyeléssel együtt. Játszóházvezetőnk irányításával minden napra jutott foglalkozás, emellett a gyerekek a krakói tóban horgászhattak is. Meg kell mondjam, nagy szenvedéllyel áztatja a zsinórt jóformán mindenki... Mutatja is a digitális gép kijelzőjén a horgászzsákmányról készült fotókat. Andrási Mihály, a Mátra Mgtsz Vadásztársaság elnöke elmondta, hogy a gyerekeket vendégül látták vaddisznópörköltre, vadmegfigyelésre is elvitték őket, cserébe a táborozok segítettek behordani a raktárba a téli vadtakarmánynak nemrégiben vásárolt búzát.- Vadászati kultúránk és vad- gazdálkodásunk éltetőit, utódainkat látjuk ezekben a gyerekekben, akik eljöttek a táborba - mondta Andrási Mihály. - Az esti megfigyelés például kiválóan alkalmas arra, hogy megérezze- nek valamit a vadászat szépségéből, és meg is szeressék a vadat! Előadásában szólt a Mátra Mgtsz Vadásztársaság múltjáról, elmondta, hogy a bár a területnek az 1997-es átalakulás óta már nincs mátrai része, de a jól csengő nevet megtartotta a társaság.- A vadászterület 6179 hektár kiterjedésű, jelentős része erdő, amiből 1400 hektár állami tulajdonban van, s az Ipoly Erdő Rt. kezeli. Felhagyott szántóföldek és bozótosodó legelők is többfelé akadnak, mert a termelőszövetkezetek megszűnése után az állatállomány lecsökkent Mivel kevés a termőföld, kiemelt szerepet kap társaságunknál a vadföldgazdálkodás. Igyekszünk úgy művelni ezeket, hogy a terület minden részére jusson belőlük. A vadgazdálkodást 125 magasles segíti, ezeket kizárólag természetes anyagokból készítjük, s vigyázunk arra, hogy tájba illő- ek legyenek. Még kátránypapírt sem használunk a tető fedésére! A vadetetésre szintén gondot fordítunk, a területen hét darab nagyvadetető van. Azt a célt szolgálják, hogy az őz, a gím- és a dámszarvas esőtől és hótól védve, nyugodt körülmények között jusson takarmányhoz. A vadnak fokozott igénye van a só iránt, hiszen a mi vidékünkön természetes úton nem jut hozzá. Ezért 150 sózóhelyet alakítottunk ki, az etetők, a vadita- tók és a dagonyák közelében. A feltöltésükről rendszeresen gondoskodni kell, erre a célra kockasót használunk. Egyébként a sózok kiképzése olyan, hogy a legkisebb vadmalac is hozzájuthasson. Ami a már említett vadfólde- ket illeti, a vad takarmányozásában igen nagy szerepet játszanak. Mostanra elfogyott róluk a búza, a már tejes érésben lévő kukorica vette át a helyét. Amikor ez is elfogy október közepére, társaságunk megkezdi a mesterséges etétést. Évente 600 mázsa kukorica kerül az etetőkbe, de 2005-2006 telén búza is fog, mert már vásároltunk belőle 117 mázsát. A vaddisznók etetésére szórók vannak a területen, ezek száma 59 és 61 között alakul. Úgy helyeztük el ezeket, hogy a szórók és az etetők 300-500 méterre legyenek egymástól. A társaságnál lehetőség van magánszórók kialakítására. Ez úgy működik, hogy minden tagtárs, aki vállalja egy ilyennek a fenntartását, hetente kap egy zsák csöves kukoricát, lé- dús takarmányként pedig kéthetente egy zsák cukorrépát. így 40 szórót lát el a tagság, a maradék 20 jut a hivatásos vadászoknak. A tagtársak eltérő időpontokban etétnek, van, aki hetente egyszer tölti fel a szóróját, van, aki háromszor is kimegy a területre emiatt. A hivatásos vadászok naponta akár több etetőt és szórót is állatnak. így aztán nincs olyan nap, hogy ne kerülne takarmány a vadászterületre! A végén szólt a terület vadállományáról: muflon kivételével minden nagyvadfaj megtalálható itt, az apróvadak közül pedig a mezei nyúl, a fácán, a vizes élőhelyeken a vadréce is előfordul. Érdekességként megemlítette, hogy a határban néhány fogolycsalád is megél, de ezt a csaknem kipusztult apróvadfajt már hosszúhosszú évek óta kímélik. Ezután Baranyi Zoltán, a társaság természetvédelmi felelőse tartott trófeabemutatót, részletezve az agancsfejlődés folyamatát és a trófeának az állat korának haladtával történő módosulásait. A „szemléltetőeszközök” között szerepelt egy gímszarvasbika gyönyörű, ezüstérmes agancspárja is. Mellette egy fiatal selejtbika szerény tró feáját is láthatták a gyerekek, illetve megcsodálhatták egy he- resérült dámbika felemás agancsát: a jobb szár alapján érmes lehetett volna a trófea, de a bal kicsi és csökött maradt. Előbbiek mellett különböző korú őzek agancsai is szerepeltek a bemutatón. A tábor programjában minden napra jutott egy-egy kézművesfoglalkozás, Hugyecz Ildikó játszóházvezető irányításával. Ottjárttunkkor éppen virágsző1 nyeget készítettek, ami a játszóházvezető elmondása szerint összetett feladatvégzést igényelt.- A fiúk vágták és tisztították a szükséges akáckarókat, a lányok virágot gyűjtöttek, utána pedig megszőtték a szőnyegeket. Ezeket megszárítva télire is lehet tenni. A programban emellett agyagozás, gyertyakészítés és pólófestés is szerepelt. A nőtincs! indiánok táborában Indián sátortábor, totemoszlop, harci dob, törzsfőnöki szék, tanácskozókor: mintha a vadnyugatra csöppent volna az ember. Pedig nem a prérin jár, hanem Nőtincsen, ahol egyre nagyobb érdeklődésre tarthat számot az a játszópark, amelynek építését három évvel ezelőtt kezdték meg. Az első, ami feltűnik a látogatónak, az, hogy ahol lehet, mindenütt a természetes anyagokat részesítik előnyben: fából készülnek a házak, az erdőszéli, kétszemélyes bungalók, a kapubejáró. A beruházók, Lek János és Markó Judit több helyszínt is megnéztek az országban, végül Nőtincs mellett döntöttek. A játszópark összterülete 15 hektár, kétharmada erdő, a terület három százaléka építhető be. Az állatsimogató már készen van, kecskék, birkák, láma, őz, baromfi, díszmadarak várják a gyerekeket. Itt minden a gyerekekért van, mindent próbálnak úgy alakítani, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érezzék magukat, hiszen nem titkolt szándékuk, hogy a tábor családokat is fogadjon majd.
