Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-19 / 193. szám
8 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Házikenyér Hollókőből: a mind« a pajtakerti kemencébő Augusztus 17. jeles nap Hollókőn. Nem csak azért, mert befűtötték a terebélyes kemencét az ófalu látványos peremén: a Pajtakertben sok szempár tanúja lehet a kenyérsütés csodájának. Jólesik ízlelgetni a szavakat: még pár óra és sül a kenyér... Az otthon illatát jelentőt, biztonságát adót, a pirosbarna héjú, belül fehéret, foszlóst és finomat. A mindennapit. Augusztusunk - ki tudja miért - úgy intézte, hogy jólesik a befűtött kemence közelében álldogálva követni a csodateremtés mozzanatait. Elnézem Piroska néni, Urbán Józsejhé és Margitka, Gondos Vilmosáé sürgés-forgását a pajta alatt. S azon gondolkodom, a kéznek egykor vajon hány mozdulata hívta világra a kenyeret, míg a búzát betakarta a tápláló föld, a nappal, esővel szövetkezve előédesgette az aprócska csírát, ami aztán szárba szökkent, s kibontotta az új búzaszem bölcsőjét, a szépséges kalászt? Hányszor térültek-fordultak, míg a nap érlelte termést gondosan learatták, marokra szedték, kévébe kötötték, csomóba rakták? Csépelték, őrölték, s a lisztet kamrába tették, hogy a gazd- asszony kora hajnalban munkára fogja az őrleményt? Elnézem, hogyan simul Piroska néni kezei között a futtatott élesztővel, néhány tört burgonyával dúsított tészta, melyet sós langyos vízzel állítottak össze, majd rutinosan, jellegzetes mozdulatokkal alávetettek a dagasztás műveletének. Fateknő- ben, kockás asztalkendő alatt, kemencemelegnél mintegy két orat kelt a ciponakvalo. szakajtókba szaggatták, s egy órát ismét pihentették (ezalatt a lángos sült a kemencében). Mikor eljött az idő, a tűztérben helyet csináltak neki. Margitka szénvonóval kihúzta a parázs egy részét, a maradékot csak hátratolta, igazgatta, majd a pemetével - a nedvesített seprőfélével - kicsit meg is tisztogatta a kemence alját. Próba volt az is, mikor a kenyérlapátra borították a hólyagosra hízott tésztákat, de a massza nem folyt szét és túl kemény sem lett, beigazolta az asszonyok várakozását, kezük munkáját, tapasztalatát. Végül rázárták az ajtót a kenyérformákra, s azok ott szintén mintegy két óra hosz- sza alatt pirosra sültek. Margitka és Piroska néni is kíváncsi volt az eredményre, mert mint mondták, a faluban máshol már többször is, ebben a kemencében azonban még nem sütöttek kenyeret. így történt a csoda. S ez a két asszonnyal már nem először esett meg. Margitka itt, ma és holnap a remény megtestesítője is, hiszen még fiatal, még átadhatja tudományát” a tőle is fiatalabbaknak. Piroska néni pedig, aki először tizenhat éves korában dagasztott, szaggatott, rakott a búbos gyomrába kenyértésztát, annak örül, hogy Margitka teheti ezt. Jó érzéssel gondol arra is: vannak, egyre többen vannak, akik odahaza kemencét rakatnak, s csodálattal nézik végig, miként készül Hollókőn a házi kenyér. Ünnepi gondolatok Halász Szabó Imréné Héhalomban született, de ma már a Heves megyei Rózsaszentmártonban él. Ünnepi gondolatait szeretné megosztani kedves olvasóinkkal: „Óh Istenem! Aid igazgatod szerény kis életem, add meg nekem kérlek mindennapi kenyerem. Ha nincs meg a kenyér, szomorúvá válik lelkem, Ezért kérlek, Istenem! Add meg nekem mindennapi kenyerem! Óh Istenem! Te vagy a Világmindenség Istene, add meg kérlek, hogy minden népnek a világban, legyen meg a mindennapi kenyér. Kenyér mellett ott legyen a szeretet, végül add meg kérlek Istenem! Mindenütt a világban, végre béke legyen! RÓLUNK SZOL Sor(s)ok - Eredet HA ezt monojuk, A MÚLTRA EMLÉKEZÜNK. Ha régre gondolunk, értékes dolgokat találhatunk. Amiért érdemes visszagondolni, bizonyosan értéket képvisel. Egy vagy több ember számára. Ha sokan gondoljuk, akkor lehet híres, netán hírhedt. Úov A JÓ, MINT A ROSSZ DOLGOK IS ÉLHETNEK. Nagyon fontos az arányuk. Egy ember régmúltja egy családfa. Sok ember van, nem mind törődik a fájával, de létezik olyan ember, akinek a fájával sokan törődnek. Embere megkapja az eredetiség kitüntető fogalmát. Ő értékessé teszi eredetét. LEHET AZONOS DOLGOT ÖREGBÍTENI, VAGY AKÁR A SEMMIBŐL ZSENIALITÁSSAL ELŐHOZÁKODNI. Mind kettő ered valahonnan. Fennmarad és tovább él eredeti állapotában vagy továbbgondolják, esetleg használják. A LÉNYEG, HOGY VALAMI TÖRTÉNT EGY EMBERBEN, AMELY ELŐMOZDÍT VALAMIT MÁS EMBERBEN. Azt mondjuk, tőle ered. Ő az eredő, tőle ered az eredet, s azzal a szóval illetjük, hogy eredeti - eredetét. G. Szabó Péter „Emberekért papként él Középiskolás volt, mikor a vasárnapi miséről kifelé jövet egy ismeretlen asszony így szólította meg: imádkozni fog azért, hogy ő pap legyen. Ministráns korában, gyerekként eszébe sem jutott, hogy kövesse az Úr hívó szavát. Varga András, a salgótarjáni főplébánia plébánosa úgy látja, a családi háttérnek és a jó papoknak is fontos szerepük volt abban, hogy lelkipásztor lett: szülei sohasem küldték, hanem együtt voltak vele a templomban. Tizennégy éves koráig a Szigetközben élt a családjával, középiskolába azonban - távközléstechnikát tanult - Sopronba járt. S éppen nemrégiben, Saját hasonló tapasztalása kapcsán gondolt arra, mit is érezhették a szülei, mikor búcsút vettek tőle, s lélekben is el kellett engedjék az ország peremére, az iskolába, kollégiumba. Útjára bocsátották, s megérkezett az ismeretlenbe, ahol nemcsak ő várta, hogy elfogadják, neki is el kellett fogadnia az új környezetet, az addig ismeretlen embereket. Azóta új és új szolgálati helyein már jó néhányszor átélte ugyanezt. Nagyra becsüli a kedves, segítő fogadtatást, az emberi gesztusokat, s hivatása parancsainak teljesítésével viszonozza ezeket. Szavai szerint a hivatástudat fokozatosan alakult ki nála.- Ministráns koromban eszembe sem jutott, hogy kövessem az Úr hívó szavát. Aztán Sopronban vasárnapi miséről jövet, egy ismeretlen asszony fordult hozzám, s azt mondta, „imádkozni fogok azért, hogy pap legyél.” Egy év katonáskodás következett Debrecenben, majd elvégezte a műszaki egyetemet. 1987-re megért benne Isten hívó szava: megkezdte tanulmányait az esztergomi szemináriumban. 1992- ben szentelték pappá. Két évig Balassagyarmaton volt káplán, ezután egy évet töltött Érsekvadkerten, majd Nógrádra helyezték, ettől fogva Diósjenőt és Berkenyét is ellátta. Tíz évet töltött együtt a három település hívő közösségével. Emlékezetes marad számára ez az időszak is, mert, mint szerényen tudatja, együtt - hiszen csak így lehetséges! - értek el eredményeket. - Nem látványos módon, nem látványos dolgokat, ugyanis a lelkiek mindig csendesek,.azonban meghatározóak az ember életében. A gyerekekkel, fiatalokkal is sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Hitre nevelte őket, s ezzel jól megfért a közös sportolás: az asztali- tenisz. Varga András atyában e tekintetben kemény ellenfelet ismertek meg, sokszor bosszankodtak azon, hogy nem tudták őt legyőzni... Szívesen gondol a kirándulásaikra, börzsönyi barangolásaikra vagy arra a napra, mikor együtt kapaszkodtak fel a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra. Ennek folytatása lett, a felnőttek is megóhajtották ezt a - főleg a korosabbak számára - nem csekély erőpróbával fel-
