Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-19 / 193. szám

2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK 9 NÓGRÁD MEGYE és szolgálni csodálatos" Varga András érő kiruccanást és vele tették meg. Eljött a búcsú napja. Az elválás nem volt könnyektől mentes...- A változás mindig fájdalom­mal jár - jegyzi meg bölcsen Var­ga András, nyugodt, sőt, inkább derűs tekintettel. S emlékezik:- Nagyon kedvesek vol­tak, próbáltak engem elen­gedni, hogy aztán az új lel­ki vezetőjüket tudják fo­gadni. A gyerekek arról faggattak, mit fogok az új helyen csinálni? Szeret­ném jelezni, nem kértem el magamat a három falu­ból. Ide, Salgótarjánba, a főplébániára helyeztek, So­moskőújfalut, Forgách- telepet is ellátom. Az új helyen, helyeken, azt a feladatot folytatja, amit elődje, Győri Csaba főplébá­niai kormányzó végzett.- A bemutatkozó szent­misén érzékeltették, hogy nem lesz egyszerű a munkám. Én erre egyrészt Pál apostol szavai­val válaszolok: „nyitott szívvel jöt­tem hozzátok...” Másrészt már itt is megtapasztalhattam a bizal­mat, a befogadás jeleit, a gesztu­sokat, melyek segítenek az új hely megismerésében. Varga András megemlítette azt is, hogy hivatása során a pap is sűrűn találkozik visszautasítás­sal, s olyan emberekkel is, akik könnyen rámondják a hívő em­berre, hogy együgyű.- Ez a kifejezés, ha jól megnéz­zük, nem is bántó: aki együgyű, az ugye, egy ügyű, egy bizonyos ügyet, Jézus Krisztust követi - fej­tegeti gondolatát és sokat sejtető- en elmosolyodik. Mindezzel együtt azt vallja, emberekért papként élni és szol­gálni - csodálatos. Szent István ünnepére úgy készül, mint más jeles napok­ra. Államalapítónkban az or­szágot sziklára építő, ezzel is irányt mutató királyt, szentet tiszteli. Amint megfogalmazta, Szent István a magyarságnak nem csak területet adott, próbálta azt meg­tölteni lélekkel... S azzal, hogy or­szágát felajánlotta Máriának, megmutatta, hogy ő maga kire építette az életét, s kire építse jö­vőjét a nemzet. Mihali k Júlia- A budapesti Kevi Farkas Zsolt ötvösművész és veresegy­házi társai indiai igazgyöngyök­kel, ázsiai drágakövekkel, ége­tett zománcból készítették el a másolatot. A kereszt dőlésszöge tér el egy kissé az eredeti 23 fok­tól, a görbület mintegy 18 fokos. Egyébként meg 1924-ig látha­tó volt a templomban az a szent helyként tisztelt üreg, amely­ben a koronát őrizték. Az üreget a cseh urak akkor befalaztatták. A helyiek ekkortájt pléhvel fed­ték be a templom ősi kapuit is, hogy megmentsék őket a pusz­títástól.- 2003-ban bontottuk ki az üreget, melynek egy kupolasze­rű hátsó részét is felfedtük. A szent hely a hajdani szószék alatt található, itt helyeztük el a korona másolatát, melyet most golyóálló üveg véd. Csaknem négyezer hívő jelenlétében ce­lebrált a nagy napon szentmisét dr. PaskaiLászló bíboros, a koro­na másolatát pedig Pásztor Béla, az ipolybalogi származású ve­resegyházi polgármester nyúj­totta át Balogh Gábornak, a köz­ség vezetőjének. CsákyPál, Szlo­vákia miniszterelnök-helyettese is részt vett az ipolybalogiak szá­mára feledhetetlen eseményen - tudtuk meg az ősi templomot és az ipolybalogi hívőket lelkesen szolgáló, a hagyományt hűség­gel ápoló György Ferenc atyától. Szabó Andrea A Szent Korona másolata Ipolybalogon látható 1304 augusztusában a ma 850 lelkes felvidéki telepü­lésen, Ipolybalogon „pihent meg” fordulatokban gaz­dag történelme során - a hagyomány szerint egyetlen éj erejéig - a magyar Szent Korona. Az Árpád-ház kihalása után a trónviszályok közepette Vencelt, a cseh származású királyt koro­názták meg, aki mintegy 2000 fős seregével Prágába menekült, magával menekítve a koronázá­si ékszereket. A legenda szerint az első éjszaka Vác környékén érte, a második éjjel pedig Ipolybalogon szállt meg a helyi fóldesúrnál, míg közben a Szent Koronát katonaság védte a köz­ség templomában. Csodálatos módon a falucska hűséges népe 700 éven át őrizte a nagy ese­mény emlékét, olyannyira, hogy a pozsonyi és jászberényi temp­lomok mellett a legelső volt, amely Árpád-kori, erődítmény­szerű temploma tornyára tűzte a jelképet. György Ferenc, a község Szent Miklós-plébániájának plébáno­sa 2001. július 1-jétől szolgál Ipolybalogon, előtte a Nyitra kö­zeli Nagycétény papja volt 11 esztendeig.- A balogi nép szívében mély nyomot hagyott a Szent Korona megőrzésének emléke. Mátyás király 1464«s rendeletét követő­en került fel az első másolat a templom tornyára, amelyet azért többször cseréltek újabbra az György Ferenc korona a sosem feledett magyar­ságtudatot és a keresztény érté­keket is jelentette - fejtegette az atya. Azt is elmondta: augusztus 14-én. végre az ezeréves temp­lomba érkezett meg állandó he­lyére nemzeü jelképünk hiteles másolata. idők folyamán. Az 1960-as évek végén komoly harcot vívtak a he­lyiek a szent szimbólum meg­maradásáért, hiszen számukra a El a szent hagyomány Ipolybalogon a templom tornyán is korona látható Az eukarisztia éve II. János Pál pápa 2005-öt az eukarisztia évének nyilvánítot­ta ki. Az eucharisztia görög ere­detű szó, jelentése: hálaadás. így nevezték az első keresztények az oltáriszentséget. Az eucha­risztia, vagyis az oltári szentség az Úr Jézus teste és vére a kenyér é§ a bor szíve alatt. Jézus teste és vére misztérium, vagyis ütök az egész emberiség számára. Jézus az utolsó vacso­rán a kenyeret és a bort az ő tes­tévé és vérévé változtatta. Az ő teste és vére lelki táplálék mind­annyiunk számára. A szentmise találkozás a feltámadottal, a szentmise csúcspontjában a pap a megtört ostyadarabot, vagyis Jé­zus testét belehelyezi a kehelybe, vagyis a borba, amely nem más, mint lézus vére. Ez a csodálatos élmény kell, hogy elvezessen bennünket arra a tényre, hogy foglalkoznunk kell lelkünk táp­lálásával és találkoznunk kell Jé­zussal a kenyértörésben. Jézus, aki az élet kenyere, örök életre hív bennünket amikor azt mond­ja: „Én vagyok a mennyből alá- szállott élő kenyér. Aki e kenyér­ből eszik, az örökké él.” (Ju. 6,51 ) Korunk világában fontos, hogy törekedjünk arra, hogy egy imád- ságos kapcsolatot alakítsunk ki a második isteni személlyel. A bűn sodrásában élünk, a társa­dalom, a környezet sodorja a bű­nöket, amelyből csak a lelki tisz­tulás segíthet, amely nem más, mint a bűnbocsánat szentsége. Minden eucharisztiában a „Lélek és a Menyasszony mond­ja” (Jézusnak): „Jöjj el! (Jel 22,17) És mi is, akik hallottuk, így szó­lunk Jézushoz: Jöjj el!” Az euchrisztiának köszönhe­tően nincs több „felesleges” élet a Földön. Senkinek sem kellene azt mondania: „Mire való az éle­tem? Miért vagyok a világon?” A legmagasztosabb célért vagy a világon, ami csak létezik: hogy élő áldozat légy, eucharisz­tia Jézussal. Berki József hitoktató napi csodája

Next

/
Thumbnails
Contents