Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-19 / 193. szám

4 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK KULTÚRA „Nagy, tiszta tüzek, szent hitek" lobogása Az ember - már csak önérdekből is - hajlamos elhinni, hogy mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. S minthogy a most het­ven évvel ezelőtt született Gerelyes Endre írói munkássága, szel­lemi hagyatéka nemcsak megérdemli, hanem meg is követeli, hogy éltessük emlékét, így ő még mindig köztünk van, annak el­lenére, hogy egy lebecsült veszélyességű baleset következménye­ként már több mint harminckét évvel ezelőtt, 1973. április 6-án távozott az élők sorából, s hajózik immár Kharón ladikján. Gerelyes Endre 1935. augusztus 15-én, a kö­zeli Hatvan­ban látta meg a napvi­lágot, de csa­ládja hama­rosan ide eb­be az (akkori Gerelyes Endre fényképe a Kossuth U. „Kilenc perc” című, 1985<js 28., mai ne­válogatott kötetből vén Batsá­nyi u. 32. sz. alatti) úgymond vasutasházba költözött. Iskolába már Zagyvapálfalván járt és in­nen végezte el 1953-ban a középiskolát is: a Madách Imre Gimnáziumban érett­ségizett. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettu­dományi Karának magyar-történelem szakán, ahol 1957-ben szerzett tanári diplomát. Úgy tűnt, hogy első munkahe­lye a pálfalvai általános iskola lesz, de vé­gül is az MTA Irodalomtudományi Inté­zetében lett gyakornok, majd több fővá­rosi iskolában is tanított. Legendás sze­relmük beteljesüléseként 1959. augusz­tus 15-én, pontban 24. születésnapján kötött házasságot Salgótarjánban Schlat- tnerEdittel, az ELTE magyar-francia sza­kos hallgatójával. Különféle ösztöndíjak­ban részesült, szociográfiai munkájához hazaltbányászkéntis szerzett tapasztala­tokat, s aktív volt a közéletben is. 1963­ban adjunktusi állást kapott a szegedi pedagógiai főiskolán, ahol két évet töltött el. Egy darabig az Új írás című folyóirat­nál dolgozott, később egy újság, illetve el- hunytáig egy üzemi lap munkatársa volt. Munkásságát 1964-ben a Gábor Andor- díj fémjelezte. Rövid biográfiájának lé­nyeges történéseként említendő, hogy 1971-ben megszületett kislánya, Edit, aki még nem volt kétéves, amikor örökre el­vesztette édesapját. A hű feleség évtize­deken át őrizte a lángot és 2001 január­jában ugyancsak váratlanul kényszerült férje után az elíziumi mezőkre. Gerelyes Endre alkotói léte reveláció- szerűen kezdődött. Szerényebb szépírói előélet után 1960. január 22-én, az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg „Ki­lenc perc” című novellája, amellyel azon­nal belopta magát az irodalmi köztudat­ba. A „bokszmeccs”, a „ringélmény” si­kere olyan nagy volt, hogy több nyelven is kiadták, Wiedermann Károly pedig azon év májusában rövidfilmet rende­zett belőle. Gerelyes az egyik főszerepet is eljátszotta. A Magvető Kiadó kérésére egy fél év alatt megírta, összeállította el­ső kötetét „Kövek között” címmel, amely 1961 szeptemberében látott napvilágot. A továbbiakban „Töprengés az éjszaká­ról” és „Ki vagy Te? - Ábel!” címmel je­lentek meg novelláskötetei. Utolsó na­gyobb írása az „Isten veled, Lancelot!” című parabolisztikus kisregény volt. „ló sors...” című Zrínyi-könyvéből csak rész­letek közlésére futotta az idejéből. Halá­lát követően a Szépirodalmi Kiadó jóvol­tából két válogatás - a „Tigris” és a „Ki­lenc perc” címmel - volt hivatott megem­lékezni születésének 40. illetve 50. évfor­dulójáról. Lényegében ennyit mondanak róla a lexikonadatok és megjegyzik továbbá, hogy a modern realista hagyomány szel­lemében írt, nagy hatást gyakorolt rá a világirodalom néhány kiemelkedő alak­ja, elsősorban Fukuzava és Hemingway. Erőteljesen etikus alkat volt, aki puritán eszközökkel is feszültségekkel teli at­moszférát volt képes teremteni. E szűk­szavú, de találó jellemzéssel valameny- nyien egyetérthetünk, akik olvastuk mű­veit, de éppen azok révén természetesen jóval több, mélyebb ismerettel is rendel­kezhetünk Gerelyes Endre gondolkodás- módjának, írásművészetének sajátossá­gairól. Tudhatjuk, például, hogy tudato­san vállalta „többműfajúságot”: „...más­más kérdésekkel, úgy gondolom, más-más formában kell, vagy lehet szembenézni A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen - szerintem - nem egy műfajt, hanem sa­ját magát próbálja kifejezni az, aki író, il­letve az akar lenni” - írta. S ő az volt, méghozzá az intellektuális fajtából. Gyakran fogalmazott szimbolikusan, példázatszerűen, elvont fogalomrend­szerben. Következetes etikai, esztétikai értékrendet képviselt: alapvetően a szán­dék és a tett, az akarat és a magatartás, a cselekedet és a passzivitás indítékai, összefüggései érdekelték. Önmagát is folyton elemezte, számon kérte. A Jó ná­la mindig a harcvállalás, a másokért va­ló felelősségvállalás jegyében született. E kategóriába sorolhatók földijei, a nógrá­diak - tarjániak, pálfalvaiak, környék­beliek - korabeli élethelyzetét elemző írásai is. Aki soha életében nem próbál­ta meg, hogy milyen dolog olyan fizikai munkát végezni, hogy az embernek a csontja ropog, aki csak saját csipkés lei­kével foglalkozott, annak persze ez primi­tív, durva és érdektelen" - írta a gyári munkások, bányászok teremtő kétkezi munkájáról.,,...Közöttük eftem majd húsz éven át.. Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza... vacsorázni, megnyugod­ni, hazai levegőt szívni... Ezt a környeze­tet érzem annak a katapultnak, amely ki­hajított a világba és irányt szabott nekem...” - indokolta a szülőföldhöz, a kevés szavú, darabos, de őszinte, nyílt szívű munkásemberekhez való szoros kötődését. Érzékelte, látta, ahogyan fo­kozatosan gyarapodnak gondjaik: „Év­LLLÆL __________ A Palócföld könyvek sorozatban 1986-ban megjelent „Lancelot nélkül” című Gerelyes- emlékkönyv címlapja százados tevékenységű aknák, bánya­részlegek és bányák szűnnek meg, és ez az időleges vagy végleges tény emberek ezreit érinti” - fogalmazott már 1967­ben. E helyzetet „csak akkor lehet meg­oldani, ha egyszerre két végén fogják meg a botot. Az ország is, meg ők is” - írta. Elgondolkodtató: vajon hogyan minősí­tené a mai állapotokat, mit szólna az 1989/90 óta történtekhez és nem tör­téntekhez, a remények megvalósulásá­hoz és szertefoszlásához ő, a gyúlékony természetű örökös világmegváltó, aki­nek - Szakonyi Károly szavaival élve - „nagy tiszta tüzek, szent hitek lobogtak a szívében”? Gerelyes Endre alig harmincnyolc éve­sen távozott, abban a korban, amikor a tehetséges prózaírók joggal remélhetik a kiteljesedés, az elmélyülés stádiumát. Derékba tört életműve azonban az idő múlásával, kerekének fordulásával sem veszítheti értékeit, s ösztönző erőként le­het jelen a közéletben, a kulturális és művészeti köztudatban. Abban az eset­ben persze, ha széles körben sikerül élet­ben tartani szellemiségét, felidézni, fel­eleveníteni írói örökségét. Nógrádban, jelesül Salgótarjánban azt a gyakorlatot kell tehát a jövőben is követni, amely­nek az ifjúsági művelődési ház róla való elnevezése, ottani szobrának felavatása, az 1985-ös emlékkönyv helyi kiadása, a Gerelyes kávéház létrehozása, a megyei könyvtári emlékfal kialakítása, a lakó­házi emléktábla öt évvel ezelőtti elhelye­zése és az augusztus 15-i, születésnapi megkoszorúzása eleddig a legfontosabb állomása. Baranyi Ferenc költő, az egyik legjobb barát szavaival, gondolataival is emléke­zünk a hetven évvel ezelőtt született Ge­relyes Endrére: „Hiányzik nagyon. Legfő­képpen a tartásunkból, a jellemünkből hi­ányzik. Nagy szükségünk lenne azokra a nemszeretem-percekre, órákra és napok­ra, amiket ő okozhatna. A megalkuvást még apróságokban sem ismerő magatar­tásával Kényelmetlen nagyszerűségével ” ■ Csongrády Béla Teljesíteni akarok. Orvoslátogató Nógrád megye Az AstraZeneca a világ vezető gyógyszergyártó vállalatainak egyike. 100 évre visszanyúló kuta­tási és kereskedelmi tapasztalatokra támaszkodva az onkológia, gasztroenterológia, allergia asztma, anesztézia valamint központi idegrendszeri és kardiovaszkuláris betegségek kezelésé­ben eredményes gyógyszereket fejlesztünk és gyártunk. Jelenleg Nógrád megye területére keresünk magabiztos, teljesítményorientált orvoslátogatót. Új munkatársunk fő feladatai közé tartozik a megyei tüdőgyógyász és pszichiáter szakorvosokkal való szoros kapcsolattartás. Munkájával kapcsolatban heti jelentéseket, havi akcióterveket és átfogó területi elemzéseket készít. Aktív részt vállal rendezvények szervezésében és lebonyolí­tásában, valamint sikeresen képviseli cégünket egyéb szakmai eseményeken. A pozíció betöltéséhez orvosi vagy gyógyszerész végzettség és legalább alapfokú számítógépes ismeret szükséges. Az ideális jelölt a változó környezethez gyorsan alkalmazkodni tudó, csapat­ban jól teljesítő, céljai eléréséért szenvedélyes kitartással dolgozó, nyitott személyiség. Pszichiát­riai és pulmonológiai területen, vagy orvoslátogatóként szerzett tapasztalat és az angol nyelv ismerete előnyt jelent. Leendő kollégánknak versenyképes fizetést, folyamatos fejlődési lehetőséget és határozatlan idejű szerződést kínálunk. A fényképpel ellátott, magyar és angol nyelvű önéletrajzokat és kísérőleveleket, toborzási partne­rünkhöz a response.budapest@tmp.com e-mail címre várjuk, 2005. szeptember 2-ig. AstraZeneca^ www.astrazeneca.hu life inspiring ideas Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: ,Apu adott a születésnapomon egy ezrest és azt mondta költsem amire akarom "Szerencsés nyertesünk: TomisIstvánné Magyamándor, Fő út 53. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését leg­később augusztus 25-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents