Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-01 / 177. szám

2005. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ 11 SPORTTÜKÖR Hét évtizedes Stécé-szerelem Manapság - amikor bizony az önmaga által bejárt ma­gasságokhoz képest - meglehetősen alacsonyan szár­nyal az SBTC és léte is jószerivel néhány áldozatkész ember akaratán és szerény pénztárcáján múlik, még mindig jár néhány tucat elszánt szurkoló a mérkőzé­sekre. Vannak köztük idősek, komoly életkort megér­tek is. Olyanok, akiket sem a jelenlegi - a múlt sike­reihez méltatlan - helyzet, sem a salgótarjáni tóstran­di pálya távolsága, sem az időjárás ilyen-olyan viszon­tagsága nem tántorít el szeretett csapatuktól. S ha fá­radtabban is, ha kisebb-nagyobb betegségektől meg­gyötörtén is, meccsről meccsre megjelennek a lelátón és éppúgy örülnek a győzelemnek és szomorúak a ve­reség miatt, mint ahogyan tették azt az elődök eseté­ben évtizedeken keresztül. A 81 éves Emil bácsi manapság is ott van az SBTC minden hazai mér­kőzésén A törzsszurkolók soraiban rendre ott találni a nyolcvanegy esztendős Verbovszky Emilt is, aki azonban különbözik min­denki mástól: tudniillik ő a leg­öregebb egykori SBTC-játékos. Pontosabban azok közül a leg­idősebb, akik rögtön, sportpálya- futásuk legelején a fekete-fehé­rekhez igazoltak, azaz stécistaként kezdték a labdarú­gást.- 1924. augusztus 9-én szület­tem tősgyökeres tarjáni család sarjaként. Öten voltunk testvé­rek, én, a legfiatalabb alig múl­tam kétéves, amikor apám meg­halt és édesanyámra - aki a bá­nyakórházban takarított - ma­radt a családfenntartás minden nehézsége - kezdte az emlékidé­zést Emil bácsi.- Ön mikor, miként lett focis­ta?- Újaknán laktunk, a Forgách utcai iskolába jártam és szabad­időnkben, szinte egyetlen szóra­kozásként mindig, nemegyszer mezítláb rúgtuk a rongylabdát. Valamennyi grundon megfor­dultam akkoriban Somlyótól Baglyasig. Petre Márton - aki az akkori tűzhelygyári művelődési otthonban volt gondnok, focizott a Stécében és foglalkozott a fia­talokkal - figyelt fel rám. Az ő ajánlására 1938 tavaszán - ami­kor még a tizennegyedik életéve­met sem töltöttem be - igazolt le az SBTC, s ekkortól eredeztethe­tő az immár lassan hét évtizedes szoros kötődésem a klubhoz. Emil bácsi egy régi sárgult ké­pet tesz elém, amelyik az akko­riban újnak számító új telepi Stécé-pályán készült és az Verbovszky Emilt szép emlékek fűzik a negyvenes évek Stécé-tartalékcsapatához, amelyben ő is játszott ificsapatot ábrázolja. Egykori társai közül már senki sincs az élők sorában. Pedig Bemáth Im­re néhány évvel később a nagy­csapat játékosa is lett.- Lakatosnak tanultam a bá­nyánál, 1944-ben tettem szak­munkásvizsgát és ugyaneddig voltam folyamatosan az ifjúsági csapat, illetve az SBTC II labda­rúgója. A tartalékban - mások mellett - Gáspár Józseffel, Gebühr Sándorral, Patrik Nán­dorral, Puskás Kálmánnal, Várnái Ottóval, Vezovisek (Nádasdi) Ferenccel játszottam együtt. Közülük többen is beke­rültek az első csapatba, ami ne­kem nem sikerült. Balszélső vol­tam és ezen a poszton nagy volt a konkurencia. Bevallom, néha azt kívántam, hogy bárcsak sé­rülne már meg az „egy” balolda­li szélsőjátékosa. Személyes si­keremként tartom viszont nyil­ván, hogy 1943. augusztus 8-án Rozsnyón néhány nógrádival együtt én is tagja voltam az észak-magyarországi ifjúsági vá­logatottnak, amelyik 0-0-as eredményt ért el. 1944-ben elvit­tek Németországba, majd 1945 tavaszán fogságba kerültem a fehéroroszországi Minszk kör­nyékére. Nem voltam azonban egyedül a Stécéből: ott volt példá­ul Blaskovics József, Csuberda Fe­renc, Debreczeni István és Edőcs István is. 1947 augusztusában szabadultunk, én is visszakerül­tem a csapathoz, ahol egy év ki­térővel - amikor is a bányagép­gyáriakhoz csábultam - 1950-ig maradtam. Akkor tartalékos tiszti iskolára kerültem és mint határőr sokfelé - Berettyóújfalu­ban, a szobi járásban, Márianosztrán, majd Balassa­gyarmati Dózsában is - fociz­tam. 1957-ben leszereltem és a bányafuvarozáshoz kerültem szerelőnek. A labdarúgást a Sal­gótarjáni Petőfiben folytattam 1959-ig, amikor harmincöt éve­sen végleg befejeztem. Egy ide­ig voltam rendező is az SBTC meccsein, de azóta igazából mint szurkoló vagyok jelen az SBTC életében, mérkőzésein.- Hogyan maradtak meg emlé­kezetében ezek az évek?- Jó szívvel gondolok vissza rájuk, mert sok szép élményben volt részem, főként a Stécé fut­ballistájaként. Néhány játékos­társamat már említettem, közé­jük tartozott a kiváló kapus, Géczy Pál is, aki, amikor a tarta­lékban védett, sokat biztatott: - Ifi, ne félj, csak bátran! - mond­ta gyakran. Szerettem az edzői­met is, akikkel dolgozhattam: Tomecskó Józsefet, Riff Emilt, Ménich Istvánt. Gyarmaton Ta­kács Péter, a Petőfiben viszont Gótai Gyula volt a trénerem.- Elszálltak az évek, Emil bácsi azonban szerencsére ma is itt van köztünk...- Sajnos, sokat kell orvoshoz, kórházba járnom, de a legna­gyobb bajom az, hogy drága pá­rom, akivel 52 évet éltünk együtt, tavaly eltávozott. 1952- ben esküdtünk, azóta jóban- rosszban együtt voltunk. Felne­veltük az ő első házasságából született gyermekét is - akinek meghalt az édesapja a fronton - s akit a nevemre írattam. Fele­ségemmel még középiskolába is együtt jártunk, a közgazda- sági technikumban esti tagoza­ton szereztünk érettségi bizo­nyítványt. Nehezen találom a helyem nélküle...- Szóval maradt a Stécé, mint nagy szerelem...- így igaz. Nemigen tudom azt az érzést megfogalmazni, sza­vakba önteni, amit a csapattal kapcsolatosan érzek. Fekete-fe­hér színekben kezdtem el sport- pályafutásomat s bár a sors más­felé is parancsolt, örökre hű ma­radtam az SBTC-hez. Noha a csa­pat mostani helyzetét a sok sike­res évtized után nem könnyű tudomásul venni, de amíg csak képes leszek rá, ott leszek a ma­iak hazai meccsein is és a távol­ból drukkolok nekik, izgulok ér­tük, ha idegenben játszanak. Ez része az életemnek.- Akkor hát továbbra is és még sokáig hajrá Stécé, kedves Emil bácsi! m Csongrády Béla Tour de France-ra Tour de Hongrie kerékpár Augusztus 2-án indul a 80. Magyar Körverseny Jól időzítenek a 80. Magyar Körverseny, a Tour de Hongrie szervezői, hiszen a nagy testvér, a 92. Tour de France közelségének és vonzerejének hullámait ki­használva, augusztus 2-a és 7-e között rendezik meg a legnevesebb hazai kerékpárversenyt. A legnagyobb hazai kerékpár- verseny, a Tour de Hongrie során két igazi világnagyságot is láthat a magyar közönség: az őszi-téli erőpróbákra országúti versenye­ken erőt gyűjtő, két német pálya­válogatott két világcsúcstartó: Guido Fulst és Robert Bartko. Mindketten tagjai voltak a német 4000 méteres üldözőcsapatnak a sydneyi olimpián, amely 3:59.710 perces fantasztikus rekorddal sze­rezte meg az aranyérmet, melles­leg mindketten kétszeres olimpi­ai és sokszoros világbajnokok. Az idei körversenyen egyébként 10 külföldi együttes - köztük öt úgy­nevezett kontinentális klub és há­rom nemzeti válogatott -, továbbá hat hazai csapat vesz részt A ven­dégek között természetesen az el­ső helyre kívánkozik - no, és az 1- es rajtszámot viselheti majd - a kétszeres Tour de Hongrie- győztes, címvédő szlovákiai Remák Zoltán, valamint együtte­se, a CK ZP Podbrezová. A konti­nentális együttesben Remák mel­lett ott lesz az új szlovák bajnok, a Gemenci Nagydíj első helyezett­je, a tavalyi Tour szakaszgyőztese, Martin Prazdnovsky is. A konti­nentális klubok közül erős csapat­tal érkezőt a holland Apac és a norvég Maxbo-Bianchi, de ebben az évben is hazánkba várjuk a vi­lág legtekintélyesebb kerékpáros hírügynökségének támogatottját, az ausztrál Cyclingnews.com ne­vű klubot is. Ugyancsak kiemel­kedik a kontinentális csapatok kö­zül a német Akud Arnold's Sicherheit nevű klub, amelyben érdemes lesz odafigyelni a világ legerősebb profi csapatait meg­járt Gerhard Trampuschra. Az osztrák kerékpáros a Mapei- Quick Stephen Bodrogi László, a Telekomban pedig Jan Ullrich csa­pattársa volt, tavaly ő nyerte az Osztrák Körverseny hegyi időfu- tam-versenyét. Mellette az újdon­sült német bajnok, Gerald Ciolek (aki nagy meglepetésre Erik Zabelék előtt nyert a sprinthajrá­ban) is rajthoz áll a Tour de Hongrie-n a német csapat színei­ben. A szerb válogatottban egy ré­gi kedves vendéget is üdvözölhe­tünk majd, a harmadik évezred első Tour de Hongrie-győztesét, Mikos Rnyakovics. A jövő remény­ségeit állítja csatasorba az oszt­rák szövetség Ausztria U23-as vá­logatottjában. Visszatérő vendég versenyünkön a francia CSM Puteaux, ugyancsak leadta neve­zését a német BBC, amelyből a ta­valy még profiskodó Tilo Schüler a legnevesebb kerekes, aki három éve még sorra szerezte dobogós helyezéseit az U23-as Világkupa­sorozatban. A magyar színeket várhatóan hat csapat képviseli majd: a legerősebbnek tűnő P- Nívó-Betonexpressz 2000 SE (két csapattal is indulnak), az FTC, a Békéscsabai KK, a Tamási KE és a Comix-Mix. Az idén 80. eszten­dős Tour de Hongrie augusztus 1- jén, hétfőn Veszprémben az ünne­pélyes megnyitóval kezdődik, ma­ga a verseny a prológgal és az el­ső szakasszal másnap, augusztus 2-án indul. Aztán 7-én, vasárnap Budapesten fejeződik be, a kara­ván a hat versenynap alatt hazánk szinte valamennyi régióját érint­ve összesen 700 kilométert tesz meg. Nógrád megyén sajnos, idén nem halad keresztül, de a királyetap idén is a hozzánk köze­li kékesi szakaszon lesz, ráadásul ennek célba érése után aznap dél­után Mátraháza és Kékestető kö­zött egy 4 kilométeres hegyi idő­futamot is rendeznek. (Az idén augusztusban Salgótarjánban már kilencedik éve megrendezen­dő ÉMÁSZ-Salgó Kupa egyéni in- dításos hegyi időfutama „konku­renciát” kap!). Miután a T-Mobile Túra amatő­rökkel, profikkal és közéleti sze­mélyiségekkel, valamint a telepü­lésenként csatlakozó gyermekek­kel együtt júniusban már végig­járták a Tour de Hongrie 700 ki­lométeres útvonalát, a mostani verseny alatt is számos lehetőség adódik bárkinek, hogy bekapcso­lódjon a nagyokhoz. Két nyüt sza­kaszt is terveznek: a vállalkozó szelleműek lemérhetik felkészült­ségüket az „éles” pályán, a Gyön­gyös és Kékestető közötti 19 kilo­méteres etapon, valamint az Újbudai Körözőn, az utolsó na­pon. Ezen kívül a jövő bringásai- nak felkészítésére gondolva idén is megtartják a kerékpársulit, ahol az ügyességi vetélkedőkön a gyerekek megtanulhatják a he­lyes és biztonságos kerékpározást játékos keretek között. Bármely kis ország is vagyunk, a Tour de Hongrie után érdeklő­dők döntő többsége nem tudja napról napra követni a karavánt és szemmel tartani a versenyt, ám a Magyar Rádió és az MTV minden szakaszról hosszabb ösz­szefoglalót sugároz és hírműso­raikban is beszámolnak az aktu­alitásokról. A nálunk, Salgótar­jánban a Salgó Kupa hegyi időfu- tamról személyesen is ismert Sipos János, valamint eurosportos kollégája, ifjabb Knézyjenő, az el­választhatatlan Tour de France- kommentátorok többek között a legnagyobb hazai körverseny két szakaszát - közöttük a kékesit - a helyszínen közvetítik és a Sport 1 TV minden nap 22.30-től egy­órás beszámolót sugároz. Vagy így, vagy úgy, de semmiről sem maradunk tehát le! A szakaszok: Prolog (augusz­tus 2.): Veszprém, egyéni időfu­tam (4 km). 1. szakasz, augusz­tus 2.: Balatonfüred (körver­seny, 41 km.). 2. szakasz (au­gusztus 3.): Balatonföldvár - Kecskemét ( 169 km.). 3. szakasz (augusztus 4.): Csongrád - Bé­késcsaba (128 km.). 4. szakasz (augusztus 5.): Szeghalom - Me­zőkövesd (150 km). 5. szakasz (augusztus 5.): Mezőkövesd - Kékestető (93 km). 6. szakasz (augusztus 6.): Mátraháza -Kékestető (4 km, hegyi időfu­tam). 7. szakasz (augusztus 7.) : Vác - Dunakeszi (70 km). 8. sza­kasz (augusztus 7): Budapest - Bp. (körverseny, 41 km). ■ (sts) Tavaly a nógrádi tájakon Is átvonult a karaván, Idén a kékestetői szakasz lesz hozzánk legközelebb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents