Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

2005-07-13 / 161. szám

2005. JÚLIUS 13., SZERDA SPORTTÜKÖR Asztalitenisz-sikersztori Nyugat-Nógrádban A Balassagyarmati Dózsa DSE Ipoly Cipő asztalitenisz­csapata a miskolci osztályzón kivívta az NB III-as szereplés lehetőségét, így az ősszel induló új szezon­ban az Ipoly-parti várost immár két csapat képviseli a nemzeti bajnokságban. Hasonlóra legutóbb ötvenöt esztendővel ezelőtt volt példa. Ezen siker apropójából Komoróczy Csabával, a Dózsa DSE szakosztá­lyvezetőjével beszélgettünk, aki 1961 óta intézi a gyarmati asztaliteniszezők ügyeit és e mellett a mai napig játszik is. A kiváló sportember a közelmúltban, a hazai szövetség nyolcvanadik évfordulóján vehette át a MOATSZ kitüntetését, a sportág érdekében évtizedek óta végzett áldozatos munkájáért. Komoróczy Csaba- Kétbodonyi születésű va­gyok, de a háború után elkerül­tem Nógrádból - kezdte Komo­róczy Csaba. - A katonaidőm le­töltése után tértem vissza Gyar­matra, s az erdőgazdaságnál kezdtem dolgozni, ahol rögtön bekapcsolódtam az erdész­sportkör életébe is. Atletizál- tam, és persze pingpongoztam is, hiszen ez volt egyik kedvenc sportágam. Ekkor ismertem meg azokat a sportolókat - így többek között Szilágyi Istvánt, Thurzó Lajost, Csépán Gusztávot és Náton Bélát - akik meghatá­rozó szerepet töltöttek be a gyarmati asztalitenisz-életben. Közülük Szilágyi és Thurzó vol­tak azok, akik Balanyi Mihály, Feliinger Károly, Szilágyi János, Holecz Ferenc társaságában a BMTE színeiben először vívták ki az NB III-as szereplés lehető­ségét. Ugyanekkor a női csapat NB Il-es lett. A nemzeti bajnok­ságban már mindkét csapat MÁV néven szerepelt, az egye­sület azonban 1951-ben meg­szűnt.- Ezt követően hogyan alakult a város asztalitenisz-élete?- A megyei bajnokságban négy balassagyarmati gárda in­dult, amelyek közül a Vörös Me­teor az első, a Petőfi a harma­dik, a Ppstás a negyedik, az Építők pedig a hetedik helyen végzett az 1952-es idényben. A Vörös Meteor 1957-ben sikerrel vette az osztályzót és feljutott az NB III-ba, majd a következő évben az NB II-be, ahonnan azonban a bajnokság átszerve­zése miatt kiestek. Az 1980-as évek elejéig a különböző neve­ken szereplő csapat az NB III és a megyei bajnokság között „lif­tezett”. Az 1982/83-as megyei pontvadászat megnyerését kö­vetően a Lucska, Csépán, Daróczi, Gúth, Rozsnyai össze­állítású gárda az NB II-be jutá­sért játszhatott osztályzót, ahol a második helyen végeztek, s így az akkor újra átszervezett NB III-ba kerültek. Az ez évi NB III-as bajnokságban a Dózsa DSE színeiben a következők szerepeltek: Lucska, Csépán, Daróczi, Gúth, Pölhös. Vagyis a csapat gerince kisebb-nagyobb megszakításokkal immár több mint húsz éve játszik együtt, ami véleményem szerint orszá­gosan is kuriózumnak számít.- A korábbi évtizedek feleleve­nítése után nézzük a közelmúlt eseményeit, hiszen a mostani si­kert igazából az elmúlt négy-öt év­ben alapozták meg.- Az NB III-as csapat játékos­kerete adva volt, s minden jel arra utalt, hogy onnan nagyon nehéz bárkit is kiszorítani. A megyei csapatbajnoki rendszer nem igazán volt megfelelő szín­vonalú, s míg az elmúlt időszak sikeres megyei szakosztálya, a Bátonyterenye - s talán még a Salgótarján is - megoldotta az utánpótlás-nevelést és verse­nyeztetést, ez Nyugat-Nógrád­ban nem így volt. Négy éve gon­doltam arra, hogy térségünk­ben is komolyabb lépéseket kel­lene a sportág utánpótlás-neve­lése, valamint a kiöregedett versenyzők és az asztaliteniszt más okból abbahagyok vissza­csalogatása érdekében. Ugyan Gyarmaton Thurzó Jenő, Szen­dehelyen Jámbor Vilmos testne­velő, Rétságon pedig Fazekas Pál és Sági Zoltán sok kisdiákot A megyei bajnokság végeredménye 1. Bgy. Dózsa II. Ipoly Cipó 2. Pásztó AC IV. 3. Cserhát Takszöv. Dózsa ül. 4. Pásztó ACn. 5. Dózsa IV. Rétság ifi 6. Bátonyterenye 111. 7. Szurdokpüspöki 8. Pásztó AC UI. ifi 1413 1 0122-1827 14 9 2 3 78- 62 20 14 8 2 4 80-6018 14 8 2 4 91-4918 14 7 2 5 73- 6716 14 3 1 1053-87 8 14 2 1 11 31-109 5 14 01 13 32-108 1 2. Rétság I. 3. Bgy. Cserhát Takarék 4. Nógrád Megyei Bíróság 5. Bgy. Erró 96 BEDECSA 6. Rétság II. 7. Patak 8. Bgy. Szentgyörgyí G. 14 8 4 2 88- 52 20 14 81 5 85-5517 14 6 4 4 73-6716 14 5 5 4 69- 71 15 14 4 3 7 62- 7811 14 0 3 11 48-92 3 14 03 11 29-111 3 A Nyugat Nógrádi bajnokság végeredménye l.B.-gyarmat Ipoly Cipó 14 131 0107-3327 Az ifjúsági bajnokság végeredménye 1. Rétság 4 40028-12 8 2. Patak 4 02218-22 2 3. Bgy. Szentgyörgyí Gimn. . 4 022 14-26 2 vontak be az asztalitenisz-élet­be, de a megyei rendszerben ke­vés volt a versenyzési lehetőség. Márpedig fejlődni csak sok-sok versennyel lehet.- Nos azokból a „nyugati vége­ken” igazán nem volt hiány az utóbbi időben.- Kezdetben egyéni versenye­ket rendeztünk elsősorban a fent említett három településen, amelyekre a környező helyek­ről, sőt később már Pest megyé­ből is érkeztek fiatalok. A pezs- dülést látva azután, arra gon­doltam, hogy az egyéni megmé­rettetések mellett csapatbaj­nokságot is kellene szervezni Nyugat-Nógrádban. Hogy ez nem egy elvetélt ötlet, arra a ba­lassagyarmati városi bajnokság sikere volt a bizonyíték, amely­nek résztvevői örömmel üdvö­zölték a tervemet. így azután ki­írtuk a nyugat-nógrádi csapat- bajnokságot, melyre mindjárt 10 csapat - Balassagyarmatról egy női, két ifjúsági és négy fel­nőttgárda, valamint két szende­helyi és egy dejtári együttes - nevezett. Nem szabályoztuk a csapatokban részt vevők korát, nemét, csupán annyi megkötés volt, hogy az NB Ill-ban szerep­lők nem játszhatnak. Nagy örö­münkre olyan csapatok is vol­tak amelyekben a már koráb­ban az asztaliteniszt abbaha­gyok is beszálltak. A 2003. és a 2004. évi bajnokságok első és második helyezett csapatai már osztályzót játszhattak a megyei bajnokság Keleti csoportjának legjobbjaival, igaz ezeken az összecsapásokon csapataink még könnyűnek találtattak. Je­lentős fejlődési lehetőséget biz­tosított viszont a bajnoki rend­szer a fiatalok számára, hiszen a felnőtt versenyzőkkel szem­ben vívott mérkőzések nagyban hozzájárultak tudásuk növelé­séhez. A harmadik évben már a bajnoki szezon kezdetétől bene­veztek a rétságiak, s immár a dejtáriak is két csapattal vettek részt a küzdelmekben. Nagy veszteség, hogy a közelmúltban Dejtáron támogatottság hiányá­ban megszűnt a pingpongélet, igaz a 2004-2005-ös bajnoki idényre belépett helyettük Pa­tak. Hogy serkentsük az érdek­lődést a versenyek iránt és az egyéni versenyek rangját is emeljük, kiírtunk egy úgyneve­zett ranglista-versenysorozatot, ahol a térség NB-s játékosai is szerezhetnek pontokat, s ez alapján asztaliteniszezőik nap­rakészen megismerik egymás­hoz viszonyított erősorrendjü­ket. Úgy tűnik, ez a kezdemé­nyezés is bevált, hiszen ha pél­dául Rétságon verseny van, ak­kor nyolc asztalon reggel ki­lenctől délután négyig pattog a labda. Balassagyarmat első NB Il-es női játékosa, Kenyeresné Lehoczki Ágnes és az egykori szakosztályvezető, Lisztes Ist­ván emlékére haláluk óta em­lékversenyt rendezünk, amely mind rendezésében, mind pe­dig színvonalban méltó hozzá­juk. A versenyzők ezeken a megmérettetéseken is szerez­hetnek pontokat. Sokat elmond az érdeklődésről, hogy idén ed­dig már harminchat versenyző iratkozott fel a ranglistára.- Ebben a szezonban azután beérett a rengeteg elvégzett mun­ka gyümölcse.- A megyei szövetség erre az évadra kiírta az egycsoportos nógrádi csapatbajnokságot, amelyre a nyugat-nógrádiak négy csapattal neveztek. Emel­lett persze megrendeztük ha­gyományos bajnokságunkat is, nyolc együttes részvételével. A Dózsa DSE II. Ipoly Cipő meg­nyerte a megyei bajnokságot, így indulhattak az NB III-ba ju­tásért vívott osztályzón. A Bander Attila, Gyenes Gyula, Csabai Ferenc, Vankó Attila, Garamvölgyi Béla összeállítású csapat a Hatvant 10-0-ra le­győzte, s bár a Mályival szem­ben 10-4 arányban alul maradt, kivívta az NB III-as tagságot. így ötvenöt év szünet után ősztől is­mét két NB-s csapata lesz Ba­lassagyarmatnak.- A felnőttvonal mellett már az utánpótlás terén is mutatkozik előrelépés?- Igen dicséretes volt a rétsá­gi ifi csapat szereplése a megyei pontvadászatban, amelynek eredményeképpen a jövő évi NB- s csapatbajnoki keretekbe beke­rült két 15 éves játékos, Sági Ben­ce és Mák Csaba is, de a harma­dik tehetség, Maczali József is az előbb említettekkel közel azonos szinten játszik. Balassagyarma­ton Thurzó Jenő sajnos egy éve - önhibáján kívül - abbahagyta az utánpótlás nevelését, de azért van néhány reményteljes fiatal itt is. Ilyenek a tizenegy éves Vankó Máté, akit édesapja edz, a már említett Mák Csaba, akit kö­zösen pártfogolunk, valamint Mítosz Ádám. A Sági Zoltán és Fazekas Pál vezette Rétsági Asz­talitenisz Club a balassagyarma­tiakkal együttműködve szinte minden hónapban rendez ver­senyt, amelyen szívesen vesz­nek részt a megye szakosztályai, sőt Budapestről és más megyék­ből is rendszeresen érkeznek indulók. A fiatal korosztály egyéni versenyein különösen nagy az indulók száma. A szak­osztály gyermek, serdülő és if­júsági versenyzőit idegenbeli versenyekre is elviszik, aminek a játékukban meg is van a lát­szata. A megye talán legjobb le­ány versenyzői a szendehelyi Jámbor Vilmos nevelő edző ke­zei alól kerülnek ki, de ma már a rétsági lányok is egyre jobb eredményeket érnek el.- Mik a közeljövőre vonatkozó legfontosabb tervek, feladatok?- A szomszédos Szlovák Köz­társaság határ menti asztalite­nisz-szakosztályaival közösen Ipoly menti eurórégiós csapat- bajnokságot kívánunk indítani hat-hat szlovákiai, illetve ma­gyar csapat részvételével. Ez a kezdeményezés remélhetőleg mindkét oldalon segíteni fogja az asztalitenisz színvonalának emelését. Természetesen ebben az idényben folytatódik a Nyu­gat-nógrádi csapatbajnokság is, s a régió három csapattal képvi­selteti magát a megyei bajnok­ságban is. Szóval lesz versenyle­hetőség bőven. Mint mondtam, most már két NB III-as csapat van a régióban és remélem hú­zóerőt jelenthet az is, hogy a fi­atalok szorgalmas munkával a nemzeti bajnokságban szereplő csapatokba Is bekerülhetnek, mint azt Mák Csaba és Sági Ben­ce példája is igazolja. Végezetül szeretném megköszönni a fenti­ekben már megnevezett sport­vezetőknek - beleértve a felju­tott csapat ügyeinek intézésében nagy szerepet vállaló Garam­völgyi Bélát is - a sok segítsé­get, mert ugyan a beszélgetés­ből úgy tűnik mintha mindent én csináltam volna, ez valójában mind a közös munkánk gyümöl­cse, a megszállott asztalitenisz kedvelőké. Magam csak ehhez találtam ki egy kedvcsináló rendszert - zárta szavait Komoróczy Csaba. Az NB III-ba jutást kivívó Bgy. Dózsa II. Ipoly Cipő csapata (balról): Bander Attila, Csabai Ferenc, Garamvölgyi Béla, Gyenes Gyula, Vankó Attila Félév-értékelés a megyei erőemelőknél A Nógrád Megyei Erőemelő Szövetség elnöke, Honfi Attila a napokban számolt be a megyénk erőemelői­nek első félévi szerepléséről, eredményeiről. Sok szép eredmény született az év eddigi részében, de az egye­sületek anyagi nehézségei miatt számtalan tehetség nem tudott elindulni a versenyeken, aminek következ­tében - az eredmények ismeretében - jó néhány dobo­gós helyezéssel lettek szegényebbek sportolóink.- Érzékelhető, hogy mind az állami szférából - önkormány­zati támogatás, pályázatok - mind pedig a támogatóktól, szponzoroktól egyre kevesebb anyagi segítség érkezik, ami per­sze nem csak az erőemelésre vo­natkozik - mondta Honti Attila. - Az önkormányzati nehézségek főleg a gyarmati Vitalitás SE-t sújtották, amit a korábbi évek­hez képest elért szerényebb eredmények is mutatnak. A sok gond mellett azért per­sze örömre is volt ok bőven. A ta­valyi esztendőhöz hasonlóan pél­dául Dankó Erika és Herczeg Zol­tán személyében az idén is ket­ten képviselték Nógrád megye legeredményesebb sportolói kö­zött az erőemelést, amely tovább­ra is az egyik legsikeresebb sportágnak tekinthető megyei szinten. S, hogy egyre népsze­rűbb is, bizonyítja a fekvenyomó- diákolimpia • balassagyarmati megyei döntője, amely rekordlét­számmal került megrendezésre. Nagy kár, hogy a már fent vázolt gondok miatt az országos döntő­ben csak minimális létszámmal tudták képviseltetni magukat az iskolák, viszont akik elindultak, szinte kivétel nélkül dobogós he­lyen zárták a versenyt. Kiemelke­dő eredményeket értek el a Blas- kovics Balázs vezette bátonytere- nyei Hard Zone SC versenyzői is, akik főként a rendkívül tehetsé­ges Dankó Erikának és a szintén ifjúsági korú Fekete Attilának kö­szönhetően - mellettük elisme­rést érdemel Gaál Béla Olivér, Csemyánszki Csaba és Csorna Nó­ra is- több magyar bajnoki cím­mel és új országos csúcsokkal zárhatták az elmúlt időszakot. Nagy kár, hogy Dankó Erika a magyar válogatott távolmaradá­sa miatt nem vehetett részt a ju­nior Európa-bajnokságon. A sal­gótarjáni Quasimodo TSE sem maradt érem nélkül, hiszen a fel­nőtt erőemelő magyar bajnoksá­gon Sándor Judit, Radies Berta­lan és Juhász Csaba is a dobogó harmadik fokára álhatott fel. A Szécsényi Városi SE versenyzői a Kétbodonyban megrendezett III. Cserhát Takarék Kupa me­gyei erőemelő bajnokságon ér­tek el előkelő helyezéseket. Mint már szó esett róla, a Vitalitás SE erőemelői a korábbi évekhez ké­pest némileg gyengébben szere­peltek, azonban az év hátralévő részében nekik is lehetőségük lesz a szépítésre. A gyarmatiak közül mindenképpen dicséretet érdemel Botos Tamás, Nagy Jó­zsef, Herczeg Zoltán és Kelecsé- nyi János. Honti Attila beszámolója vé­gén kiemelte: bízik benne, hogy az őszi versenyszezonban az egyesületek tovább növelhetik a magyar bajnoki címek számát, valamint a megyei szövetség a ta­valyi évhez hasonlóan mozgal­mas, nógrádi versenyekben bő­velkedő második félévet tud majd felmutatni. Dankó Erika guggolás közben Kétbodonyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents