Nógrád Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 100-124. szám)

2005-05-11 / 108. szám

2005.MÁJUS 11, SZERDA BALASSAGYARMAT 3 REGIONÁLIS NAPL O ­Nyolc útszakaszra pályáznak A rossz, kátyús utakat felújítják Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács pályázatot írt ki önkormányzati kezelésben lévő, bel­területi közutak felújítási munkáinak támogatására. Az igényelt támogatás nagysága pályázatonként nem haladhatja meg az ötvenmillió forintot. Balassagyarmat, a városban 168 út áll az önkormányzat ke­zelésében. Többségük rossz ál­lapotú, felújításuk elkerülhetet­len. A pályázatba bekerülő utak kiválasztásánál a városve­zetés igyekezett a rászorultság elvét, valamint a város terüle­tén az egyenletes elosztást is fi­gyelembe venni, ugyanakkor meg kellett felelni a pályázati kiírásnak is, mely csak az ösz­szefüggő útvonalak felújítását engedélyezi. Az önkormányzat nyolc pályázatot készített elő, a szükséges saját forrást a 2005. évi költségvetés terhére biztosítja. A nyolc pályázott útszakasz a következő: a Damjanich, a Kolozsváry utak, az Ifjúsági, Honti, Vörösmarty utak, a Má­jus 1., Csokonai, Veres Pálné utak, a ló palócok, Pajor István, Bíró János, Munkás utak, a Szontagh Pál, Losonci utak, az Achim András, Homok, Esze Tamás, Béri-Balogh Ádám, Bá­thory utak, a Baltik Frigyes út, illetve az Erdélyi József, Ady, Hajós Alfréd, Hársfa utak. Változatlan műszaki és pénz­ügyi tartalom mellett az önkor­mányzat pályázik a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ta­nács 2005. évi területi kiegyen­lítő keretére a saját források csökkentése céljából. Védőnői körzetek Több mint ezren búcsúztak 2005. június l-jétől a jogszabályi háttér megváltozása következté­ben a védőnők finanszírozása je­lentősen módosul. Balassagyarmat Eddig tíz védőnő - négy iskolai és ifjúsági, valamint hat körzeti - látta el a szolgálatot a városban. A május 5-i rendkívüli testületi ülésen hozott ha­tározat után is tíz marad a védőnők lét­száma, de öten iskolai területen dolgoz­nak majd, öten pedig körzetben. Ezáltal a finanszírozás gazdaságosabban meg­oldható. A változtatás folytán megválto­zott Balassagyarmat öt védőnői körzete is. Az elosztásnál arra törekedtek, hogy a lehető legarányosabb legyen a feladat- ellátás súlya. A módosított körzeteket mind az ÁNTSZ - mint a szakmai fel­ügyeletet gyakorló szerv - vezető védő­nője, mind pedig az ellátásban dolgozó védőnők elfogadták. Balassagyarmat. Idén több mint ezer tanuló búcsúzott alma materétől az Ipoly-parti vá­rosban. A település legrégibb gimnáziumában, a Balassi Bálint Gimnáziumban is megható ün­nep volt a ballagás, ahol a jövőbe vetett hit, a várakozás reménysége is megcsillant a fiata­lok szemében. Persze az első megpróbáltatáson és igazi nagy vizsgán már hétfőn túlestek a ballagok, akik idén az új típusú érettségi feladatait old­ják meg. Selmeczi Zoltán humánszolgáltatá­si osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a város­ban 369-en tesznek le nappali érettségi vizs­gát, 71-en esti tagozaton érettségiznek, szak­iskolai szakmunkásvizsgával 303-an próbál­koznak, szakközépiskolai OKJ-s érettségin 54-en esnek át. Balassagyarmat önkormány­zati fenntartású iskoláiban összességében 987-en maturálnak. A Balassi gimnázium 103 érettségizőjének közel fele tesz emelt szintű vizsgát bizonyos tantárgyakból, míg ez az arány a Szent-Györgyi Albert Gimnázi­um és Szakközépiskolában mintegy húsz- százalékos. A város többi oktatási intézmé­nyében nem jelentkeztek emelt szintű érett­ségire - mondta Selmeczi Zoltán, aki hozzá­tette: a felsőoktatási intézmények nagy része nem követeli meg az emelt szintű érettségit, kivételt képeznek a bölcsész II. szakcsoport élő idegen nyelvi szakjai. A miskolci OKÉV a jó szakmai munka elismeréseként a Szent Imre Általános Iskolát és Gimnáziumot jelöl­te ki vizsgaközpontnak Nyugat-Nógrádban. A salgótarjáni Bolyai gimnázium mellett a megyében itt tesznek írásbeli és szóbeli emelt szintű érettségi vizsgát a diákok ma­gyar nyelv és irodalomból, matematikából, történelemből, illetve biológiából. A szóbeli feleleteket az OKÉV által kijelölt független bi­zottság bírálja el. ■ Szabó A. RÓLUNK SZOL Tanár úr a pódiumon Csongrády Bála sok mindent tudtam eleddig is Kovács Ferencről, hiszen nem kevesebb, mint negyven esztendeje ismerem. Tudtam, hogy kitűnő pedagógus, tudtam, hogy néhány évig igazgatóként vezette a jó hírű Balassi Bálint Gimnáziumot, tudtam, hogy figyelemre méltó tanulmányokat ír, tudtam, hogy otthonosan mozog a földrajztudományban, s jól tájékozódik a természet­ben is. Tudtam azt is, hogy három gyermeket nevelt fel har­monikus családi légkörben ugyancsak tanár feleségével, s tisztában voltam azzal is, hogy évtizedek óta aktív részese Balassagyarmat köz- és kulturális életének, megbecsült, so­kak által tisztelt személyisége a város értelmiségi társadal­mának. azt azonban, amit a közelmúltban a költészet napi rendezvé­nyen tapasztaltam, csak ott, a Madách Imre Városi Könyvtár­ban tudtam meg: nevezetesen, hogy immár irodalomtörté­nészként, sőt versmondóként is számolni kell vele. Láttam, hallottam ugyanis amint kiállt - ezúttal nem a katedrára, ha­nem - a pódiumra, s minden jegyzet, segédanyag nélkül ele­mezte, értelmezte József Attila élettörténetét, különös tekintet­tel a családi vonatkozásokra, a lelki motivációkra, miközben felidézte minden jelentősebbnek vélt alkotását. Felkészültnek bizonyult a költőről szóló irodalomban is, utalt az utóbbi évti­zedek minden fontosabb forrásmunkájára, köztük az újabban megjelent monográfiákra, tanulmányokra is. Mondandóját azonban nem - mint szokásos - felolvasott részletekkel, kira­gadott sorokkal nyomatékosította, hanem igencsak rendhagyó módon, emlékezetből mondott el mintegy tucatnyi verset - köztük az „Anyám”-at, a „Mamá”-t, a „Kései sirató”-t, az „Ódá”-t, a „Téli éjszaká”-t, az „Istenem”-et, a „Tiszta szíwel”-t, a „DunánáT’-t - szépen artikulálva, okosan hangsúlyozva. S tette ezt úgy, mint aki számára mi sem természetesebb, hogy ezenmód ismeri József Attila jószerivel egész életművét. Mert­hogy egy ilyen rangú költő, egy zseni ezt érdemli. A „...szívében néha elidőz/ a tigris és a szelíd őz” című, bő egy­órás programnak csak az vetett véget, hogy hasonló célból várták az előadót egy másik helyen. Nekem pedig „ráadás­ként” azt is elújságolták a rendezvény szervezői, házigazdái, hogy Kovács Ferencnek ez már nem az első estje volt a könyv­tárban, produkált már ilyet Ady lírájából és képes hasonlóra más kedvenc költőinek munkásságából is. nagy élmény részese, parádés szellemi teljesítmény tanúja voltam sokadmagammal. Egy velem egyívású - tehát - nyugdíjaskorú - kebelbarátomról derült ki számomra, hogy az átlagosnál sokkalta jobb memóriája van és szenvedélye­sen szereti az irodalmat, a költészet remekei nemcsak egy­szerűen ott sorakoznak a könyvespolcán, de leginkább keze ügyében, hanem a szó szoros értelmében beépültek tudatá­ba is. Az eset bármikor meglepetést és örömet okozott volna, de napjainkban - az igénytelenség, a talmi tobzódása idején - megsokszorozódott az értéke. Köszönet érte! Képek az Ipolyról Balassagyarmat A Madách Imre Városi Könyvtárban május 13- án délután öt órától tartják id. Telek Zoltán kiállításának meg­nyitóját. A tárlatot Kovács Ferenc gimnáziumi tanár ajánlja a kö­zönség figyelmébe, közreműkö­dik a Fültanúk Zenei Műhely. A művész tanulmányait Ipolytar­nócon, majd Balassagyarmaton végezte. Valójában soha nem ta­nult festeni, autodidakta módon képezte magát. Első rajztanárai Bacsúr Sándor és Farkas András voltak. Jelenlegi válogatásának többségén az Ipoly folyó ipoly- tarnóci, szécsényi,. balassagyar­mati szakasza látható. Családi tradíciók - Apák öröksége Hogy mennyit jelent a családi indíttatás, a tehetség, a kitartó szorgalom, s nem utolsósorban a kitűnő isko­lai közeg, a felkészítő tanárok kiemelkedő munkája, azt a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola két diákjának egyedülálló teljesítménye is bizonyítja. Szabó Andrea Az április 13-15-én Salgótar­jánban, a Borbély Lajosról elneve­zett intézményben megrendezett, a Szakma Kiváló Tanulója elneve­zésű verseny döntőjén az ács-áll­ványozó szakmacsoportban or­szágos első helyezést ért el a bernecebaráti származású Kalácska Krisztián, s negyedik lett az ugyancsak „szondis” vámosmikolai fiú, Lemperger Zsolt. Többek között Győrből, Ka­posvárról, Mosonmagyaróvárról, Székesfehérvárról, Pécsről, Deb­recenből, Sopronból érkeztek a versenyzők a megmérettetésre. 63-an versengtek elméletben, írásbelin az elődöntőben, s mind­össze 15-en jutottak a döntőbe, ahol már szóbelin és gyakorlat­ban mérték össze tudásukat a fi­atalok. Krisztián és Zsolt az elő­döntő harmadik és tizedik helyé­ről „tornázta fel magát” az első és a negyedik helyre, ráadásul Krisztián több mint 14 pont előnnyel, fölényesen nyerte meg a versenyt. Zsolt a gyakorlatban erősített rá addigi teljesítményé­re. A fiúknak egy pavilon ötszög- letű szaruállását, az építmény tel­jes keretét kellett elkészíteniük csapkötések, illesztések segítsé­gével. Mindketten „felszabadul­tak” - egy-egy kitűnő szakmun­kás-bizonyítvány birtokában. Krisztián a Szondiban az érett­ségit követően faipari techniku­si oklevelet szerzett, s most már az ácsszakmát is kitanulta. Má­sodik generációs szakmabeli, hisz édesapja is ács. A bernece­baráti, nagyoroszi ácsok építet­ték fel a századfordulón szinte az egész fővárost, a szép mester­ségnek tehát nagy hagyománya van a fiatalember szúkebb pátri­ájában. A fiú apjával együtt „vé­gigdolgozta” már Pest megye és Balassagyarmat tetőit, s ki sze­retné tanulni a szerkezetlakatos szakmát is, hogy a tetőszerkezet javításánál minden hegesztési eljárást ismerjen, tehát szakma­ilag „több lábon álljon”. Zsolt édesapja kőműves, Vámosmi- kola környékén számos ház tete­je dicséri az apjának segédkező fiú keze munkáját. Ő is érettsé­gizett ácsként lép majd ki a mun­kaerőpiacra, angolul tanul, míg Krisztián a német nyelvet „bír­ja”. S hogy mi motiválta a fiúkat a versenyen való részvételre, a napi ingázás ellenére vállalt kü­lönórákra? Mindketten szeret­ték volna, hogy édesapjuk büsz­ke legyen rájuk, s azt is, hogy a tanév mielőbbi befejezésével még több munkát vállalhassa­nak, ezáltal igazán belevethes­sék magukat a szakmába, s osz­tálytársaiknak is bizonyítsanak. Felkészítő tanáruk, Berta Ró­bert mérnök-tanár, aki 1980-tól 1991-ig városi főmérnök, illetve a városfejlesztési és gazdálkodási osztály vezetője volt, 14 éve tanít a Szondiban. Ahogy a tanár úr el­mondta: e kitűnő eredmények az intézményben egy 15 éves folya­mat gyümölcsei, hisz az iskola tanulói már több esetben voltak országos megmérettetések első, második, harmadik helyezettjei. 2002-ben a kőművesszakmában 16 és fél ponttal „verte az orszá­got” egy gyarmati fiú - Berta Ró­bert - szintén mérnök-tanár fele­sége felkészítő munkájának kö­szönhetően. A házaspár kiváló eredményeket ért el az építőipa­ri elméleti oktatásban. S termé­szetesen a fiúk gyakorlati meste­réről, Fábián Jánosról sem sza­bad megfeledkezni. Arató János, a Szondi iskola igazgatója kiemelte:- Bár a diák hozzáállása a dön­tő valamennyi mesterség elsajá­tításában, s a pedagógus mun­kája is óriási jelentőségű, a csa­ládi tradíciók, az apák öröksége meghatározó erejű.

Next

/
Thumbnails
Contents