Nógrád Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 100-124. szám)

2005-05-11 / 108. szám

4 2005. MÁJUS 11., SZERDA NÓGRÁD MEGYE MADARAK ÉS FÁK NAPJA Kedden a Salgótarjánhoz tartozó Eresztvényben is megünnepelték a madarak és fák napját. Az ér­deklődők, a széles körű összefogással megszépült parkban megismerkedhettek a madárbarát kert programmal és izgalmas vetélkedőn vehettek részt. (Képes beszámolónk későbbi lapszámunkban.) K&H: ÚJ TERMÉKEK, ÚJ STRATÉGIA Kis- és középvállalkozói, magánvállalkozói, lakossági ügyfeleit invitálta üzleti partnertalálkozóra a Kereskedelmi és Hitelbank salgótarjáni és pásztói fiókja kedden a Kulacs étterembe. A vendégek megismerhették a bank legújabb termékeit és jövőbeni stratégiáját. Az évente megrendezett ügy­féltalálkozón Dr. Sándorné Dombai Margit, a kelet-magyarországi lakossági régió ügyvezető igaz­gatója tartott prezentációt. Vezetni és üldözni is tudni kell Blokkoló fékezés, célfékezés, szlalom, hirtelen kikerülés: a baglyasi rutinpályát mostanában megszállta a rendőrség: csütörtökönként kéklámpás rendőrautókkal hajtják végre a gyakorlatokat. Bizton­ságtechnikai tréninget tartanak a rendőröknek, hogyan is lehet a közutakon a veszélyhelyzetekből kijönni anélkül, hogy balesetet szenvednének. A gyakorlás nem tét nélküli: mindenkinek vizsgázni kell, mégpedig szintidőn belül kell teljesíteni a feladatokat. Hegedűs Erzsébet S mivel más dolog külső szemlélőként figyelni valamit, és megint más résztve­vőként megélni, jelen sorok írója enge­délyt kapott arra, hogy személyesen ta­pasztalja meg, milyen érzés váratlan helyzetekben döntést hozni és azt vég­rehajtani a másodperc töredéke alatt. S bizony, nem csak egyszerű gyakorlato­zásról van szó, tét is van: az alapszintet mindenkinek teljesíteni kell, mégpedig időre, különben nem vezethet megkü­lönböztetett jelzéssel ellátott gépkocsit. A két oktató, Laczkó István őrnagy és Sági László zászlós, mindketten a balas­sagyarmati rendőrkapitányság közleke­désrendészeti osztályának szakemberei, már reggel 9 órakor várják a tréning résztvevőit: egy nap alatt hat rendőr, s jelen esetben plusz egy újságíró jelent­kezik a feladatok végrehajtására. Amíg a többiekre várunk, Sági László mondja el, milyen céllal rendezik a biztonság- technikai tréninget.- Jómagam 23 éve vezetek, tudom, hogy egy nap alatt semmit nem lehet megváltoztatni - mondja lakonikus rö­vidséggel. - Nem is ez a célunk, hanem az, hogy a hirtelen előforduló veszély- helyzeteket megfelelően tudják kezelni a járőrautók vezetői. Vannak olyanok, akiknek az elején fenntartásaik vannak, de a végén pozitív meglepetésként be­szélnek róla. Itt lehet mindent: ha azt hajtják végre, amit kérünk, nagy baj nem lehet. Persze, előfordul, hogy törik az autó: ha ez a gyakorlat végrehajtása közben történik, úgy, hogy az utasításo­kat teljesítette, nincs következmény. Ha viszont azért történik, mert bravúrosko- dott, vagy mást csinált, mint amit mond­tunk, akkor teljes anyagi felelősséggel tartozik a baleset miatt. Sági László elmondta azt is: az alap­szintet mindenkinek teljesítenie kell 1 perc 5 másodperc alatt, akkor van meg az úgynevezett ügyintézői vizsga. Telje­síthető, de mégsem sikerül mindenki­nek: aki nem tud a szintidőn belül vé­gezni, annak tanfolyamra kell mennie, egy év múlva újra megpróbálhatja, de addig nem vezethet megkülönböztetett jelzésű járművet. A tesztvezetés több gyakorlatból áll: egyenként végigveszik a gyakorlatokat, s aztán következik az „időstressz” alatti vezetés, ami igencsak megemeli a vezetők adrenalinszintjét. S ezt még lehet tovább fokozni, hiszen az emelt szintnél állandóan szól a sziréna, villog a kék fény: tapasztalataik szerint ilyenkor akarnak a legjobban vezetni - és ahogyan ez lenni szokott, ilyenkor vé­tenek a legtöbbet. Közben megérkeznek a többiek, s Laczkó őrnagy eligazítást tart: elmond­ja, milyen feladatokat kell megoldani, mi az, amire különösen figyelni kell. A pályán egyszerre egy autó van, amely­ben ketten ülnek: amikor valaki sikere­sen végrehajtja az adott gyakorlatot, cse­rélnek. A gyakorlás alatt egyirányú rá­diókapcsolat van az oktatók és a gépko­csiban ülők között: ez azt jelenti, hogy az oktatók így adnak utasítást, illetve így közlik, éppen milyen hibát vétett a veze­tő. S addig gyakoroltatják, amíg elfogad­hatóan végrehajtotta azt. S miután min­den elhangzott, indulhat az első páros. Heten vagyunk, tehát nekem nincs pá­rom, de feleslegesen aggódtam: akadt a résztvevők között egy vállalkozó szelle­mű, ránézésre nagyon nyugodtnak tűnő fiatal rendőr, aki vállalta a navigátor sze­repét. Nem tagadom, rettenetesen izgul­tam, de ez egy csapásra elmúlt, amikor a volán mögé ültem. Az első feladat könnyűnek tűnt - amíg végre nem kel­lett hajtani: előbb 30, majd 40 és 50 ki­lométeres sebességgel behajtani a bója­sor közé, s blokkoló fékezéssel megállí­tani az autót. A gyakorlat jelentősége ab­ban áll, hogy a balesetek 60 százaléka megelőzhető lenne, ha a vezetők ismer­nék a vészfékezést.- Nem fordítod a kormányt! Amíg a fékpedált nyomod, nem lehet irányítani az autót! S hogy ez mennyire így van, végre­hajtatják ezt is: blokkoló fékezés, de a kormányt ütközésig el kell tekerni - csakhogy az autót ez a legkevésbé sem érdekli, csúszik tovább előre. Nem köny- nyebb a következő feladat sem, amely a hangzatos célfékezés nevet viseli. Blok­koló fékezéssel megállni egy méteren belül a középre kitett bója előtt. Még alig törlőm le a verítéket, máris jön a követ­kező utasítás: szlalom 30-40-50 kilo­méteres sebességgel, kormányfogás „9 és 3 órán”, nem pedig a klasszikusan is­mert 10 óra 10 percnél: s tényleg igaz, a szlalomot csak így lehet végrehajtani akkor, amikor már nagyobb a sebesség. S elég egy pillanatnyi kihagyás, máris sodorja az autó a bójasort, pörög-csú- szik a pályán, de sikerül megfogni. Ki­fújom a levegőt, észre sem vettem, hogy amíg meg nem állt az autó, elfelejtettem levegőt venni. Gyors pillantás oldalra a navigátorra, de továbbra is szkeptikus nyugalommal ül mellettem, s csak any- nyit mond: ügyes voltál! jólesik hallani a rádióból az oktató szavait: csak nyu­godtan, megmutattad, uralod az autót! Nagy levegővétel, s újra, makacsul ad­dig, amíg tökéletes nem lesz. Az utolsó nagy kihívás a kikerülési gyakorlat: mint mondják, sok baleset adódik abból is, hogy nem tudnak menekülési irányt keresni. A pálya háromsávos úttestet szimbolizál: a középső sávba kell behaj­tani, a középtájon a sáv közepén álló bó­ját kikerülni, kinyomott kuplunggal előbb 180 fokkal balra, majd 360 fokkal vissza a kormányt, a szélső sávba irányí­tani az autót, s mindezt úgy, hogy a bm jákat nemhogy elsodorni, de érinteni sem lehet, s aztán ugyanez jobbra. Amíg csak nézi az ember, az jár a fejében: ezt nem lehet megcsinálni! Aztán beül az autóba és megcsinálja. S hogy még job­ban életszerű legyen, az utolsó körnél a bója helyére az oktató áll: őt kell figyel­ni, s az utolsó pillanatban jelzi, jobbra vagy balra kell őt kikerülni. Amikor már mindenkinek megy a ki­kerülési gyakorlat, jöhet a vizsga. S ha már a gyakorlatokat végigcsináltam, ak­kor próbára teszem magam az időstressz hozzáadásával is: lássuk, mire vagyok képes élesben! Az oktatók még pár nyug­tató szót mondanak, s most már csak annyi az instrukció: a sebességet magad választod meg, de figyelj az időre, vi­gyázz a bójákra, ha érinted vagy elvi­szed, három másodperc büntetőpont! A motor felpörög, s attól kezdve már csak a pályát látom: szlalom, hirtelen kikerülés balra, tovább egyenesen, orral beállni a „garázsba”, célfékezés, vissza­tolatni a 90 fokos garázsba, újra előre, hirtelen kikerülés jobbra, szlalom, s a ki­indulási pont. Nem érzékelem, mennyi idő telt el, csak az oktató mosolygó arcát látom: feltételezem, hogy „időn belül” vagyok. Mutatja a stoppert: telibe egy perc, hibapont nélkül. Gratulálnak, de alig fogom fel, mit mondanak, a stressz most jön ki rajtam: kezem-lábam remeg, szinte alig tudok lépni. Egyre csak az jár a fejemben: sikerült, kiálltam azt a pró­bát, amit magam vállaltam. Almások védelme a tíízelhaiástól Az alma teljes virágzásban van, a hőmérséklet és az el­múlt napokban hullott csapa­dék olyan környezeti feltéte­leket teremtett megyénkben, amelyek kedveznek az al- mástermésűek tűzelhalását okozó baktérium (erwinia) károsításának megindulásá­hoz. Erős fertőzés és a véde­kezések elhagyása esetén sú­lyos károk keletkezhetnek az alma-, körte- és birsfákon - tájékoztatott a Nógrád Me­gyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat. A betegség már néhány éve Nóg­rád megyében is megtalálható. Ed­dig főként a birsfákon jelentkeztek a tünetek, de már termő almaültet­vényben is észleltek fertőzést. A kórokozó nemcsak az alma- és a birsfák részleges, vagy teljes pusz­tulását idézheti elő, hanem megbe- tegítheti a körtét, a naspolyát, a ga­lagonyát, a tűztövist, a madárbir­set, a berkenyét, a japánbirset is. A baktérium a virág bibéjén keresz­tül jut be a növénybe, majd onnan a hajtásokba, később a termésekbe is. Jellemző tünetei: a fertőzött vi­rágok megbámultán, a fán marad­nak, később a hajtások végei pász- torbotszerűen visszahajlanak, a le­velek, a gyümölcsök szintén meg­bámulnák, megfeketednek, de nem esnek le a fáról. Kedvező idő­járási feltételek mellett a beteg ré­szeken krémszerű baktériumcsep- pek alakulhatnak ki, amelyek a kö­vetkező fertőzés kiinduló forrásai lehetnek. A súlyos károk elkerülé­se érdekében ajánlatos még meg­előző jelleggel a virágzáskor meg­kezdeni a védekezést. A most virágzásban lévő alma­fák esetében a termő ültetvények­ben a Kasumin 2L (4 1/ha), vala­mint az Aliette 80 WP (4 kg/ha) készítmény használható, míg nem termő fákat rézkészítményekkel le­het permetezni. A Kasumin 2L a virágzástól az intenzív hajtásnöve­kedés végéig alkalmazható, maxi­mum 4 alkalommal. Az Aliette 80 WP használata akkor javasolt, ha már pirosbimbós állapotban is al­kalmaztuk ezt a készítményt, amely a növények betegségekkel szembeni ellenállóságát növeli, ha a szükséges mennyiségben felhal­moztuk. (Ez még a bimbóban lévő birsfáknál alkalmazható). A per­metezésekre lehetőleg este kerül­jön sor. Csak az vezethet megkülönböztető jelzésű autót, aki szintidőn belül teljesíti a tesztpályát

Next

/
Thumbnails
Contents