Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)
2005-03-26 / 70. szám
I 8. oldal - Nógrád Megyei Hírlap HÚS V É T 2005. MÁRCIUS 26., SZOMBAT NOGRAD MEGYE Hit és remény Asztali naptáram lapozgatása közben érzékelem leginkább - szinte kitapinthatóan - az idő múlását: mintha a minap írtam volna újévi jegyzetemet, és már március végén járunk. Sőt, itt van előttünk - naptáramban saját, zöldszínű ákombákom betűimmel bejelölten is - a húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ami bennem azonnal kellemes gyermekkori emlékeket idéz: hajnali harangzúgást, kissé korai kelést, lázas-lelkes készülődést, templomi misét és ünnepi körmenetet, locsolkodások felhőtlen örömét, füstölt sonka és tojás ízét, az első fröccs utáni enyhe bódulatot. Aztán akaratlanul is más, némileg komorabb gondolatok kerítenek hatalmukba. Nem csoda, hiszen nagycsütörtököt mutat naptáram, amikor e sorokat írom. E napon mindig az utolsó vacsora állt a megemlékezés fókuszában. Nagypéntek: Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának az ünnepe. Nagyszombat estéje (húsvét vigíliája): a feltámadás, a húsvéti örömünnep kezdete, a maga hiedelmeivel, számos szertartásos szokásával. Még az is felrémlik bennem, hogy húsvét éjszaka liturgiájában jelentős szerepet kap a tűz, amely a gyertyák által széterjed, ahogyan a feltámadás hite és hatása is az egész világon. A kereszténység tudatvilágában, a mélyen vallásos ember lelkében a hit mindig jelen van, mindenható erőként lakozik benn’. Ezzel szemben korunk társadalmában a hit veszíteni látszik erejéből, sőt mintha inkább csak nyomokban lenne fellelhető. Csoda-e? Hiszen annyiszor hitegettek, oly sokszor félrevezettek, hitványul becsaptak már népeket-nemzeteket, hogy a gyötrő kétely, az erős elbizonytalanodás, az esetleges hitehagyottság sem különösebben felróható. Miként az időnkénti keserűség is érthető, az esetenkénti pesszimizmus, az itt-ott megmutatkozó cinizmus sem egyértelműen elítélhető. Ugyanakkor különös öröm, a húsvét a hit ünnepe (is), mintegy kompenzálandó a hitetlenséget. Minden közösséghez van üzenete, egész társadalmak - legyenek bár keresztények vagy más vallásúak - számára van mondanivalója. Többek között az, hogy az értékes emberi élethez nélkülözhetetlen a lelki táplálék, miként a magasabb rendű erkölcsi érték is. A húsvét üzenete: a becsületesség, a tisztesség az az érték, amelyre építeni lehet. A húsvét gyökere Krisztus szenvedése, halála és feltámadása - hirdeti vallás. Ha ezt elfogadjuk, akkor az ünnep üzenete a jövő felé fordulás. Az a tudat, hogy van jövője az egyes embernek, a nemzeteknek, és az egész emberiségnek is. Ez reményt ad le- mondónak, csüggedőnek, borúlátónak is. A húsvét a remény ünnepe is, amely távlatos gondolkodásra, jövőkép alkotására és megvalósítására ösztönöz. Egyszóval: éltet. Ez a legtöbb, amit a húsvéti ünnepkör adhat. Már „csak” élnünk kell életünket... Baráthi Ottó Hagyományőrzés Bujákon: tojásfestéstől locsolkodásig
