Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-16 / 61. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. MÁRCIUS 16., SZERDA (Folytatás az 1. oldalról) nemzeti ünnepünk, amelyért fe­lelősséggel tartozunk. Ez a nap mindig is a szabadságról, a polgá­rosodásról és a modernizációról szólt és ez a tartalom sohasem veszíti el érvényességét: még ak­kor sem, ha az aktuális feladatok koronként változnak is.- A mai ünnepen sem érhet­jük be annyival, hogy áhítattal fordulunk a múltba, megidéz­zük dicső eleinket és tisztelgünk emlékük előtt - fogalmazott Puszta Béla. - Szabadság, polgá­rosodás, modernizáció: ezek voltak 1848 kulcsfogalmai és a ma embere számára is ezek je­lentik az új kihívásokat. A vála­szok minősége azt dönti el: jól sáfárkodtunk-e 1848 történelmi örökségével, illetve ettől függ, hogy gróf Széchenyi István szó- használatával élve, kibontako­zik-e a közértelmesség és a feltá­madási erő, vagy szétzilál ben­nünket a szavak dagálya, az ér­zelmi politika és a belviszály. Hangsúlyozta azt is: a megfo­galmazottak nemcsak a nemzet egészére, hanem kisebb közös­ségekre, így a városra is érvé­nyesek. Közértelmesség, feltá­madási erő és ezek nyomán fej­lődés, vagy a lehetőségeket szét­ziláló pártviszály, uralomvágy: ez a kérdés, válasszatok - mond­hatná ma Petőfi Sándor. A pol­gármester hangsúlyozta: Salgó­tarján 2005-ben a korábbiakhoz képest jobb lehetőségekkel bír. Mint mondta, a tét az, hogy fel­áldozzák-e ezt a lehetőséget bel­viszályáikban, vagy összefogás­sal képesek lesznek kiaknázni azokat a város előbbre jutása ér­dekében.- Ez az a cél, amelynek meg­valósulása pártállástól függetle­nül minden józan gondolkodá­sú, becsületes városlakó érdeke - zárta gondolatait a képviselő. - Jól ismerjük a történelemből: gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc között nagy ellentétek feszültek, nem­zeti sorskérdésekben szinte ki­békíthetetlen vitáik voltak. De a döntő pillanatban képesek vol­A Salgótarjánban ünneplők egy csoportja tak együtt küzdeni a polgári de­mokratikus átalakulásért, amely az ország számára az egyetlen előrevivő utat jelentette. Ezt a példát ajánlom magunknak is a belviszállyal szemben. Nemzeti ünnepünk számunkra nemcsak egy felemelő történelmi dátum, Puszta Béla, Salgótarján polgármestere ün­nepi beszédét mondja ­hanem sorsunkat, jövőnket for­máló erő is. S Petőfi örök tanul­ságul szolgáló szavaival zárom beszédemet: „Habár fölül a gá­lya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr...” Az ünnepséget követően az önkormányzatok, pártok, rend­védelmi és társadalmi szerveze­tek helyezték el koszorúikat gróf Széchenyi István szobránál. Bátonyterenyén a Kossuth- szobornál emlékeztek 1848-ra: Molnár József alpolgármester ar­ról beszélt, mire kötelez március 15.: összefogásra, a haladás ér­dekében megteendő lépésekre. Hangsúlyozta annak fontossá­gát, hogy a fiatalok azt a politi­kai erőt támogassák, amely a nemzeti egységet tartja szem előtt. Beszédét Kossuth szavai­val zárta: „A jövő áldozatokat fog tőlünk kívánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, amit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza füg­getlensége és a becsület.” Az ün­népi műsorban a Bartók Béla Ál­talános Iskolai diákjai működtek közre. A megemlékezésen há­romtagú delegáció vett részt Bátonyterenye testvérvárosa, Fülek képviseletében: Agócs Jó­zsef polgármester vezetésével ők is megkoszorúzták Kossuth La­jos szobrát. Balassagyarmaton emelke­dett, békés hangulatban ünne­pelte a város nemzeti ünnepün­ket. A ’48-as síroknál gyertyát gyújtottak az emlékezők, majd Csikász István „Hosszú éjsza­ka” című forradalmi naplóját adták elő fiatalok - a hajdani márciusi ifjak örö­kösei - kellő lel­kesültéggel. Lovas hu­szárok vezeté­sével indultak az ünneplők a Petőfi-szobor- hoz, ahol Urbán Árpád országgyűlési képviselő mon­dott beszédet, a ko­szorúzáson ugyan mindvégig jelen lé­vő, de influenzával küszködő Lombos István polgármes­ter helyett. A hon­atya a magyar nép egyik legszentebb nap­jának nevezte március 15-ét, melynek lénye­ge az, hogy egy pilla­natra megálljunk a ro­hanásban, s tudatosítsuk: kik va­gyunk, honnan jöttünk, mit ér­tünk el és hová tartunk.- A lényeg nem a tények és adatok felsorolásában, a lecke- szerűen megidézett történelem­ben áll, hanem abban az igaz meggyőződésben, mely 157 éve él közöttünk: 1848. március 15. közös nemzeti kincsünk. Magá­ban bízó, tettrekész nemzet va­gyunk, olyan közösség, mely ké­pes felelősséget vállalni önmagá­ért és gyermekei jövőjéért - emelte ki a honatya, aki a „haza és haladás” elvét tartotta teendő­ink legaktuálisabb iránytűjének.- A jövőért tenni minden korban a fiatalok jussa volt. Azoké, aki­ket nem a néha nosztalgikusan megszépített múlt vonz, hanem a jobb, igazságosabb és talán ér­dekesebb jövő. A tehetség, minő­ség, cselekvés gondolatainak kell prioritást kapniuk közös jövőnk- ben. Közös az ünnep és közös a felelősség, tiszteletadás a múlt­nak e nap és számvetés a jelennel a jövő érdekében - mondta Urbán Árpád, aki az 1848-as ma­gára utalt magyarsággal szem­ben az európai népek erős és segítőkész gyü­lekezetéről is szólt, mely közösség alapja a demokrácia és a jog. - Nemze­ti össze­fogás, egy­ség. Itt csatlakozott az ünnep­lőkhöz a Szécsényi Amatőr Fu­tók Társasága, akik fél egykor indultak Karancslapujtőről és öt települést érintve érkeztek meg Szécsénybe. Az önkormányzat, a pártok, civil szervezetek, in­tézmények képviselői elhelyez­ték a megemlékezés virágait az emléktáblánál. Az oktatási intézményekből a tanulók fáklyákkal a kezükben vonultak a művelődési ház elé. Az ünnepség a művelődési ház nagytermében folytatódott. Ünnepi köszöntőjében Okosi Nikolett szécsé- ÜÜ nyt egyetemista ar ról szólt, hogy a XXL század fia­taljai hogyan látják az a 1848-49-es j ség szükséges tehát - sajnos, ez irányú jelenlegi gondjaink nem csekélyek. Hallgatást kell paran­csolnunk minden gyűlölségnek, hogy legszentebb jelképeinket ne rángassuk be a „percemberek dá- ridójába”, s megtanuljuk Deák Ferenctől: a „megfontolás egyik legszükségesebb szövetsége a tü­relem: egymás személye és véle­kedése iránt...” - fogalmazott zá­rógondolataiban az országgyűlé­si képviselő, kinek beszédét kö­vetően a városvezetés, a pártok és szervezetek helyezték el ko­szorúikat Petőfi szobrához. Tizenkét községben mondta el ünnepi gondolatait Bállá Mi­hály, a Fidesz országgyűlési képviselője.- Mi volt 1848 titka? A széles nemzeti összefogáson alapuló változtatás szándéka és az, hogy Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Batthyány egyazon kormány­ban láttak hozzá a feladatok megoldásához. Őket támogatta az ifjúság hite és lelkesedése. Ajánlom mindenkinek, hogy pil­lantson bele 1848-49 krónikájá­ba, s akkor meglátja, hogy nem­csak hősök, hanem halandó, na­pi gondokkal küzdő emberek te­kintették szent kötelezettségük­nek a haza ügyét. Ez kell, hogy példát adjon ma is mindnyá­junknak - mondta a képviselő. Szécsényben a kora esti órák­ban a Szontagh Pál-emléktáblá- nál kezdődött a városi ünnep­forradalmat és szabadságharcot; hogyan él és munkálkodik 1848 eszméje, példája a mai fiatalok­ban. A forradalom gondolata át­ívelt századokat, él, példát mutat az utókor számára. 1848 márci­usának fiataljai felismerték a történelmi lehetőséget, az idő­nek azon pillanatát, amikor ön­nön sorsuk alakítását ők hatá­rozták meg. Március 15. a szabadság ün­nepe, a szabadságé, melyet bá­torság és hősiesség elérhető kö­zelségbe hozott; a szabadságé, melynek tettekkel kell megfelel­nünk nap mint nap. Tettekkel, melyek méltóak a forradalom és a szabadságharc eszméjéhez. Március 15-e arról a történelmi emlékről szól, amely ma is ott él bennünk, amely pél­dát mutat, erőt, hitet, bá­torságot ad. Az ünnepi műsort, amelyet Cs. Szerémy Andrea szerkesztett, a helyi művészeti iskola növendékei adták. Közremű­ködött az Erkel Fe­renc vegyes kar Lévárdi Beáta kar­nagy vezényleté­vel. Szécsényben hagyo­mány, hogy március 15- én adják át a Szécsé- nyért kitüntetést. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármester asszony Szerémy Gyu­lának, a Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola nyu­galmazott igazgatójá­nak nyújtotta át az önkormány­zat által alapított díjat. HEGEDŰS ERZSÉBET, SZABÓ ANDREA, SZENOGRÁDI FERENC Nógrád Megye Önkormányzata is koszorúzott FOTÓK: GÓCSÉVA „Bárkié a dicsőség, a hazáé a haszon” Nemcsák Károly színművész a Nemzeti dalt szavalja a megyeszékhelyen ( A Nógrád táncegyüttes ünnepi műsora

Next

/
Thumbnails
Contents