Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-12 / 60. szám

2005. MÁRCIUS 12., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Sajtóreggeli Salgótarján Sajtóreggelin köszöntötte a média jelenlévő munkatársait csütörtökön Puszta Béla, a város polgármestere. Amint elmondta: az önkormányzat tárgyilagos tá­jékoztatásra törekszik, hogy a lakosság reális képet kaphasson a megyeszékhely irányításáról. A sajtóreggelit kötetlen beszélge­tés követte. ■ HALLÓ SZÍVFOSTA Kedves! Sokáig töprengtem, mit mondhatnék még el Neked? Nincs már rá szó, sem érzelem, mit ne írtam volna le! Igaz, verseimnek csak töredékét ismered, Neked írtam, Hozzád szólnak, szívem-lelkem örömét, keservét csak Te értenéd meg! Hittem és reméltem, talán egyszer a kezedbe adhatom, megtudod, megérted: szeretlek nagyon! Én szerettem volna lenni az, ki háborgó lelkednek vigasz. Tudom: ez már soha nem történhet meg, Te mást szeretsz, nem engem. Mást már nem tehetek, elengedlek, hisz a Te boldogságod fontosabb nekem! Vállald fel, szeresd, becsüld, fogd a kezét, ne engedd el semmiért. 0 az, kit a sors küldött Neked, vigasztalja meg fájó szívedet! Ez a nagy szerelem úgy elvakított, nem láttam a valóságot. Álomvilágban éltem, s reméltem, Te is szeretsz. Kívánok Neked boldog életet! „Csillag” Ma érte is szól a harang... Minden keresztényt, aki ismerte, megdöbbentett a gyászhír: dl: Lébényi Antal főesperes atya - sokak­nak Tóni bácsi - a salgótarjáni főplébánia plébánosa életének 75., áldozópapságának 52. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek. Igazi keresztényi életet élni nagyon ne­héz manapság, katolikus papként élni és egyházközösséget vezetni emberi erővel nem is lehet, ehhez a jó Isten ereje kell - fo­galmazta meg keresztfia, dr. Bercsényi La­jos aranymisés keresztapja köszöntőjében. Napjaink eseményei (a keresztényeket mé­lyen bántó történései) adnak e szavaknak jelentőséget, s ez az, ami miatt úgy búcsú­zunk ma e nagyszerű egyházfitól, hogy egy életre emlékeinkbe helyezzük bölcs tanításait, egy életre megszilárdítva hitünket az ő bazaltkemény hitével, amely egyazon sziklára épült Péter apostol egyházával. S hogy élete nem volt éppen könnyű, azt jelzi, hogy pappá szentelése után édesapját sehová nem vették fel dolgozni, de a fiatal káplán minden fillér­jével támogatta az akkora már nyolctagúvá nőtt családot. Dr. Lébényi Antal szolgált Hangonyban, Perku­pán, Bódvaszilason, Homokterenyén, Bárnában, So­moskőújfaluban, s végül Salgótarjánban. Ahol meg­fordult, mindenütt új tető került Isten házára, kaláká­ban az ő részvételével renoválták a falakat. Az öregkor évei megviselték a lábát, így már nem tudott felszaladni a toronyba, hogy a harangot megkongassa délben. Az ő nevé­hez fűződik a „villanyharangok” építése, így már nincs is szükség rá, hogy szaladjon, ma pedig már érezzük: valamennyi harang mife­lénk őérte is szól mátóL Dr. Lébényi Antal főesperes úr, Tóni bá­csi, már életében az Örök Élet részese volt, most pedig már ott szolgálhat annak az ol­dalán, aki ezt adta számára. Gyászoló ke­resztfia mondta: „kicsit irigykedem is rá, hi­szen ő már nem csak hiszi, hanem tudja is a végte­len élet és szeretet mivoltát”. Aki a ma 11 órakor kezdődő gyászmisén nem tud részt venni, szenteljen dr. Lébényi Antal emlékének néhány percet. Húsvét nagyhetében, hamvasztás után helyezik el testét végső nyughelyén, szülei sír­jában, akarata szerint szűk családi részvétel mellett. Búcsúzunk tőle aranymiséjén megfogalmazott jelmondatával: „A helyért, amelyet nekem a menny­ben készítettél, Istennek hála. Mindenért, mindenért Istennek legyen hála.” Megszokott szolgáltatásaival új helyen a SITI Salgótarjánban tegnap tartották az ifjú­sági információs és tanácsadó iroda avatóját. A régi-új intézményt jól isme­rik a diákok a városban: a változás any- nyi, hogy a főtéri „sitis helyről” új hely­re költözött. Ezután a TIT épületének vasút felőli oldaláról kell megközelíte­ni. A SITI továbbra is biztosítja a már megszokott szolgáltatásokat, de kínála­ta kiegészül kulturális és közösségi jel­legű programokkal is. Puszta Béla polgármester, országgyűlési képviselő örömét fejezte ki, hogy a város éle­tében 15 éve jelentős szerepet betöltő SITI jobb körülmények között várja a fiatalokat, amelyet egyebek mellett egy négymillió forin­tos pályázati siker tett lehetővé. Mint mondta, a salgótarjáni diákság régi kérése teljesült ez­zel: legyen a városban egy hely, egy igazi „di­áktanya”, ahe-vá programokat szervezhetnek. Reményét fejezte ki, hogy a város közéleti szintjén jelenik meg a diákság: ezt a törekvést az önkormányzat messzemenőkig támogatja. Mesterházy Attila, az Ifjúsági, Család­ügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisz­térium ifjúsági ügyekért felelős politikai ál­lamtitkára egyfajta szimbólumnak nevezte az átadást. Beszélt arról, hogy a minisztéri­um több hónapja dolgozik az ifjúsági tör­vény megalkotásán, amelynek kettős célja is van: egyfelől lehetőséget adni a fiatalok­nak a véleménynyilvánításra, másfelől erő­síteni bennük, hogy érdemes részt venni a közéletben, illetve meghatározza az önkor­mányzatok ifjúsággal kapcsolatos feladatait. A törvény társadalmi vitája hamarosan el­kezdődik, s május folyamán várhatóan a parlament elé kerül. H. E. Forr a dalom... Az ünnepeket nagyon szere­tem. Amikor a Nemzeti Múzeum előtt jártam az apukámmal - me­séli a szőke kislány égszínkék ru­hájában - mindenki együtt éne­kelt. Az én apukám szorította a kezem és ő is énekelt.- Ez a magyar himnusz. Tu­dod, mi magyarok vagyunk. Úgy emlékszem szavaira, mintha tegnap történt volna. Most az akkori kislány uno­kája - aki ma már elmúlt hetven­éves - mondja el, amit édesany­jától hallott: Az elnyomottak kezükbe vették sorsukat. Fegyvert fog­tak a szabadságukért. A forron­gó forradalom Magyarországra is megérkezett, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Bulyovszki Gyula, Degré Alajos, Vajda János és még sok lelkes fiatal forrt egy dalban, s márciusi ifjakként emlékezünk rájuk. A Pilvax ká­véházban gyülekeztek. Itt úgy döntöttek, hogy sorra járják az egyetemi ifjúságot. Az orvosok­nál kezdték. A forrongó lelkese­dést a szakadó eső nem olthatta el. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Jókai így kiáltott:- Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság, egyet­értés! Menjünk a Länderer nyomdába! Vasvári harsogta:- A nép nevében a nyomdát lefoglaljuk! Jókai: - Olvassátok emberek! Mit kíván a magyar nemzet? 1. Kívánjuk a' sajtó szabadsá­gát, a censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda­pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Űrbéli viszonyok megszünte­tése. 8. Esküdtszék, képviselet egyen­lőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar ka­tonáinkat ne vigyék külföld­re, a' külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség! A szakadó eső ellenére, mintegy tízezer ember gyűlt össze a múze­um elé - írta Petőfi a naplójába.- Fegyvert! Fegyvert! Men­jünk Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! A rab írót di­adallal hozta a tömeg Pestre. így gondolok március 15-re. No meg egy verssel, amelyet a nagymamám írt. (Ő most is ben­nem él, ma 164 éves.) Emlékeztek népek, Éhetek sok dicsőséget, Forr a dalom dallama, A forradalom vágyó szava, A szabadság, a forradabm akarata... Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld.. G. SZABÓ PÉTER Ismét gyermekgázolás NMH-információ Csütörtökön az esti órákban Balassagyarmaton a Bajcsy-Zsi- linszky úton egy nyolcéves kis­lány az általános iskola előtt kö­rültekintés nélkül, az útszéli bo­korsor takarásából lépett az út­testre. A neki balról érkező, vasút­állomás felé közlekedő személy­gépkocsi már nem tudott megáll­ni, elütötte a gyermeket. Ezúttal szerencsés kimenetelű volt a bal­eset, a kislány könnyű sérülést szenvedett. Ezen a héten ez volt a harmadik gyermekgázolás a me­gyében: Csécsén meghalt a bal­eset 8 éves áldozata, Balassagyar­maton pedig mindkét gázolás könnyű sérüléssel végződött. ■ „Üj feladatra soha nem mondtam nemet” Hobbija maradt a gépészet, maga szerel mindent a rendőrfőkapitány Március elsejétől új rendőrfőkapitánya van Nógrád megyének dr. Ármós Sándor ezredes személyében. Mindig a gépek, a gépészet érdekelte, el is vé­gezte a Nehézipari Műszaki Egyetemet, de 1992 óta mégis a rendőrséghez kötődik élete: volt nyomozó, kiemelt főnyomozó, kiemelt főelőadó, titkár­ságvezető, főosztályvezető, majd 1999-től kapitányságvezető előbb a XVII. kerületi, majd a zuglói rendőrkapitányságon. 12 évet töltött Budapesten, de a nyüzsgő főváros idegen maradt számára: visszavágyott a vidéki életre. Dr. Ármós Sándor 1966-ban született Bagaméron: mint mondja, a trianoni ha­tárkő szülőházától mintegy 5-600 méter­re található. Az általános iskola után Deb­recenben a gépipari szakközépiskolát vá­lasztotta, s ez nem volt véletlen: édesapja betanított munkásként a „fekete vonat”- tal (pénteken haza, vasárnap éjszaka vissza) járt a fővárosba 38 éven keresz­tül, édesanyja háztartásbeli. Mindig azt hajtogatták, szakmát kell szerezni.- Egyedüli gyerek voltam nagyon so­káig - idézi fel azokat az időket dr. Ármós Sándor. - Éppen érettségire ké­szültem, amikor „kaptam egy kistest­vért”: ő most már 21 éves. A gépek, a gé­pészet mindig érdekelt, a mai napig hob­bim: mindig mindent magam csinálok, legyen az asztalosmunka, kertészet, sze­relés a villanytól kezdve a számítógépig. 1979-ben, Bagamérban nem volt realitá­sa egy ilyen alacsony sorban élő család­nak azzal kacérkodnia, hogy gimnázi­umba kerüljön a gyereke: úgy gondol­ták, úgysem lesz pénzük arra, hogy egyetemre mehessek, maradt a szakkö­zépiskolai választás. Az érettségi falun akkor nagy dolog volt. Mint mondja, minden középiskolai tanára a miskolci egyetemen végzett, példaképnek tekintette őket, s egyértel­mű volt az is: ugyanott akar tanulni, ahol ők. Jelentkezését siker koronázta, mindjárt az első nekirugaszkodásra fel­vették a Miskolcra. Akkor még kötelező volt a sorkatonai szolgálat, két részletben (egyetem előtt és után) kellett letudni. A marcali helyőrségben szolgált, 1984-85- ben: életre szóló élménynek tartja.- Háromfajta népséget zártak össze: voltak a börtönből kiszabadult férfiak, mi a „táposok” - azaz egyetem előttiek, és a teológusok, akiknek akkor nem ad­ták meg a két részletben történő sorkato­nai szolgálat lehetőségét - mondja az ez­redes. - Háromfajta műveltségi szint, há­romfajta embertípus, akikből kétezret összezártak egy laktanyába. Életre szóló barátságok szövődtek, és csak sajnálni tudom azokat a férfitársaimat, akiknek életéből ez kimarad. Annyi mindent le­het ott tanulni emberségből, kapcsola­tokról, a szó klasszikus értelmében vett barátságról. A katonaság után egyetemi évek: a Magyar Gördülőcsapágy Művek­kel (MGM) kötöttem tanulmányi szerző­dést. Nem volt könnyű: embert próbáló időszak volt, de ha én csinálok valamit, azt szíwel-lélekkel, minden másról le­mondva teszem, így jó eredménnyel vé­geztem 1991-ben. Aztán persze megta­lált a szerelem, barátnőm-asszonyom pesti, tehát egyértelmű volt, nekem a fő­városba kell mennem. Tanulmányi szerződése viszont öt év­re az MGM-hez kötötte: éppen akkor állt munkába, amikor a magyar nehéz- és gépipar hanyatlásának nagy korszakát élte. Talán éppen ez volt az oka, hogy bár 10 évet tett fel a műszaki tudomá­nyokra, a gépészetre, s mégis kihalt be­lőle az elhatározás, hogy gépészmérnök legyen. S mivel a szerelem türelmetlen, irány Pest: újsághirdetések, pályázatok figyelése: így látja meg, hogy a budapes­ti rendőrkapitányság felsőfokú végzett­ségű férfiakat keres bűnügyi munkára, s azonnal beadja pályázatát.- '92 nyarán a VIII. kerületi rendőrka­pitányság gazdaságvédelmi alosztályá­nak nyomozója lettem, bár a későbbi kollégák mindent megtettek annak érde­kében, hogy elriasszanak - idézi fel, még ma is mosolyogva a rendőri pályafutás kezdetét. - Csakhogy én nyakas kálvinis­ta vagyok, csak azért is! 1992. szeptem­ber 1-jétől próbarendőrnek álltam. Szo­katlan és gyors karriert futottam be, s ezt nemcsak most mondom, főkapitány­ként, ezt mondtam hat, nyolc évvel ezelőtt is. Többen megerősítettek már, hogy ebben a cseppet sem szokványos karrierben a legna­gyobb szerepe a végzett munká­nak van. S valóban, a felsorolásból kitű­nik, karrierje korántsem mondha­tó hagyományosnak: 4 évig volt klasszikus bűnügyi munkás, próba rendőrből kiemelt főnyo­mozó, majd értékelő­tiszt, hivatalvezető. Személyes karrierje szorosan összefo­ott töltöttem három év 11 hónapot. Ha visszatekintek, azt mondhatom, siker- történet volt úgy szakmailag, mint kül- kapcsolatok szempontjából: egy mély, szakmai-emberi-vezetői válságban lévő kapitányságból a BRFK legelismertebb, szakmailag a legsikeresebb és legered­ményesebb kapitánysága lett. Gergényi tábornok ezt követően nevezett ki 2003. október elsejétől a XIV. kerületi kapi­tányság élére. Sok időm ezúttal sem volt a gondolkodásra, bár hozzátenném azt is: új feladatra soha nem mondtam nemet. Hiszem és vallom: amíg abba a helyzetbe kerülök, hogy vezetőim al­kalmasnak tartanak egy újabb feladatra, azt nekem csinálnom kell, szak­nódott főnöke, dr. Kökényesi Antal sor­sával, aki, miután a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság (BRFK) vezetője lett, előbb a titkárság vezetésével, majd az ellenőr­zési főosztály felállításával, vezetésével bízta meg.- 1999. szeptember 30-án este közöl­te, másnap reggeltől a XVII. kerületi rendőrkapitányság vezetője vagyok - folytatja dr. Ármós Sándor. - Ekkor kap­tam meg első kapitányi kinevezésemet, mai tisztességem ezt diktálja. Ha majd én döntök úgy, hogy már nem akarom csinálni, akkor én leszek az, aki azt mondja: itt a vége. A zuglói kapitányság összefogottabb, sikeresebb kerületben volt, mint korábbi szolgálati helye. S 2004-ben a zuglói ka­pitányság éri el a BRFK legeredménye­sebb kerülete címet, s mellé lehet tenni a legleterheltebb jelzőt is: mint mondja, mindenki, aki balhét akart csinálni, az Zuglóba tette a rendezvény színhelyét. S idén februárban kapta a felkérést a bel­ügyminisztertől: Nógrád megye a követ­kező állomáshely. A szolgálati feladatok ellátása mellett 1997-ben elvégezte a rendszerszervező tiszti szaktanfolyamot, 1999 júniusában jogi diplomát szerzett a JATE Állam- és Jogtudományi Karán. 2004 decemberé­ben tette le a jogi szakvizsgát.- Még nem vagyok „felkészülve” Nóg- rádból - mondja végezetül dr. Ármós Sándor. - Eddigi tapasztalataim szerint a főkapitányság stabil vezetésű, tapasz­talt, felkészült kollégák irányítják. Jók a felderítési adatok: a nógrádi rendőrök tudják dolgukat. A kapitányságokat nem lehet összehasonlítani: vannak ugyan számadatok, de ezek nem árulnak el minden. Nem vagyok nagy híve a sta­tisztikának, mert ahogyan azt Churcill mondta, csak annak a statisztiká­nak hiszek, amit magam hamisí­tottam! Komolyra fordítva, minden kapitányságot, min­den területet csak a sajátossá­gok figyelembevételével lehet megítélni, s ennek csak egyik szegmense a statisztika. Azt szeretném hangsúlyozni: nem válságmenedzselni vagy rendet csinálni jöttem ide. Se­hol nem rontottam ajtóstul a házba, pletykának sosem ültem fel: rászánom az időt, hogy min­den kollégámat megismerjem, sze­mélyesen győződjek meg arról, mire ké­pes. Vannak határozott elképzeléseim, de egyet megígérhetek: sohasem fogok egy vezetőkollégának sem a sajtón ke­resztül üzenni: legyen szó bármilyen személyzeti-szervezeti döntésről, átala­kításról, korszerűsítésről, mindenki tő­lem tudja meg, hogy mi lesz holnap. Úgy érzem, ezzel tartozom a tapasztalt, fel­készült nógrádi zsaruknak. HEGEDŰS ERZSÉBET A SITI új helyét Mesterházy Attila (kis képünkön) adta át a fiataloknak és segítőiknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents