Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-10 / 7. szám
2005. JANUÁR 10., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Negyvenéves a fotóklub (Folytatás az 1. oldalról) Az évfordulón érdemes egy kissé alaposabban is számba venni, milyen konkrét tényeken alapulnak ezek az általános érvényű megállapítások. A nógrádi fotósok több mint húsz országban több száz pályázaton, kiállításon szerepeltek sikeresen. Ennek bizonyítéka az ugyancsak több százra tehető elnyert díjak száma. Kollektív kiállításokkal sikeresen mutatkoztunk be többek között Drezdában, Zólyomban, Besztercebányán, Breznón, Van- taaban, St. Pöltenben, Heiden- heimben, Kemerovóban, Marosvásárhelyen és hazánk szinte valamennyi nagyvárosában. Létrejötte óta sikeresen szerepelünk kollekciónkkal a Mafosz-szalonokon s az észak-magyarországi fotószemléken. Tagjaink közül többen is tulajdonosai rangos szakma elismeréseknek. Az alkotómunka segítése, a klubtagok felkészültségének gyarapítása érdekében tanfolyamokat, alkotótáborokat szerveztünk, melyeken a hazai fotósokon kívül több alkalommal részt vettek szlovák, német és osztrák barátaink is. Ezeken az alkotótelepeken, Mát-ra- almáson, Salgóbányán, Hollókőn, Breznón, Szurdokpüspökiben, a Vörös kolostornál és Kisterenyén (összesen 14 alkalommal) számos kiemelkedő alkotás született. A klub tevékenysége ered- ményesnek mondható a vizuális nevelés, a látáskultúra fejlesztése és a fotózás népszerűsítése terén is. Tagjaink számtalan vetítettképes előadást tartottak iskolákban, kultúrottho- nokban, civil közösségek rendezvényein. Képeikkel segítették helyi kiadványok létrehozását, műsoraikkal gazdagították a helyi televíziók programjait. Támogattuk az iskolagalériák kialakítását, működtetését. E téren azonban talán legjelentősebbnek tekinthetjük a salgótarjáni fotógaléria életre hívását mely 1970 óta megszakítás nélkül működik, napjainkban a 347. kiállítás képei láthatók a paravánokon. Mivel ez volt az ország első állandó fotógalériája, alapítása úttörő jelentőségű volt annak idején. Talán az alapításnál is nagyobb érdem, hogy 34 éve folyamatosan, egyre kedvezőbb feltételek mellett működik. Galériánkban kiállítottak már a helyi pályakezdőkön kívül elismert hazai és külföldi (cseh, szlovák, német, lengyel, finn, holland, francia, osztrák, olasz, jugoszláv, román, orosz, lett és litván) amatőr és hivatásos fotósok egyaránt. Fontosnak tartjuk, hogy ezeknek a kiállításoknak a megnyitói a társművészek, társművészetek bevonásával a város rangos kulturális eseményei között szerepelnek, s kiemelkedő a tárlatok látogatottsága is, évente több ezer fő. A Nógrád Megyei Fotóklub másik úttörő jellegű kezdeményezése, a Borsod, Heves és Nógrád megye fotósainak teret biztosító észak-magyarországi fotószemle is hagyományteremtőnek bizonyult. 2004- ben a forgószínpad elvének megfelelően éppen mi rendeztük a XXXIV. fotószemlét. Az alapítók elképzeléseinek megfelelően igen szoros, baráti kapcsolatokat alakítottunk ki több hazai fotóklubon kívül az osztrák St. Pölten, a német Heidenheim, a szlovák Breznó, Losonc, Fülek, Besztercebánya, valamint Maros- vásárhely fotósaival. A fentiekben vázolt folyamatos és sokoldalú tevékenység elismeréseként közösségünk már két ízben elnyerte a Kiváló Művészeti Együttes címet, háromszor nívódíjat, egyszer Aranydiplomával. 2001- ben a magyar kultúra napján pedig Salgótarján kultúrájáért kitüntetéssel jutalmazták. ___________________HOMOOA JÓZSEF fo tóklubvezető „Mert elfut a víz és csak a kő marad.. Január 8-án különleges kezdeményezés helyszíne volt Mikszáth Kálmán, Mauks Ilona és Tolnay Klári faluja, Mohora. A Varga László Körnek köszönhetően a község szoborparkjában az első és második világháborús emlékművek, a kopjafa mellett Wass Albert erdélyi magyar író tiszteletére avattak emlékkövet. Mohora_________ A kör azt tűzte ki feladatául, hogy 2005-ben minden megyében létesít Wass Albert-emlék- helyet. Mohora lett a szellemi hazatalálás első állomása. Bodor Saroüa, az egri székhelyű Wass Albert Baráti Kör egyik alapítója idézte meg elsőként gróf Czegei Wass Albert alakját, aki 1908-ban született Kolozsvár közelében, Válaszúton. A debreceni gazdasági akadémia elvégzése után indult meg az írói pályafutás, a Farkasverem című kötet már a Baumgarten-díjat hozta el szerzőjének, aki 1945- ben kénytelen volt elhagyni szülőhazáját, mert a román kormány üldözőbe vette mint magyar grófot és katonatisztet. Néhány éves németországi tartózkodást követően 1952-től 1998- ban bekövetkezett haláláig Floridában élt, az ottani katonai főiskolán német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet tanított. Wass Albert az emigrációs prózairodalom vezéralakja, szervezője, könyvkiadója lett. Negyven- nyolc könyvét adták ki magyarul, angolul, németül és spanyolul. Még életében megkapta a Balassi Bálint Emlékkardot és a Magyar Örökség-díjat. Tóth Petra diáklány szavalatát követően Fajcsik József, Mohora polgármestere köszönetét mondott Sziki Károly színművésznek, a Varga László Kör vezetőjének azért, hogy elsőként a történelmi községben valósította meg elképzelését, valamint üdvözölte az ünnepségen részt vevő Bállá Mihály és Urbán Árpád országgyűlési képviselőket. Patkós Attila művészettörténész avatóbeszédében a Wass Albert életművében oly jelentős szerepet játszó „kő” misztériumáról szólt: a kő isteni eredetű, ősi erők működnek benne, szilárdsága szentséges misztikum: nem véletlen, hogy jelképes erejűvé vált, elég, ha csak Krisztus kősziklára épített egyházára, vagy Mózes kőtábláira gondolunk - emelte ki a művészettörténész. Az emlékkövet Fajcsik József és Sziki Károly leplezte le és dr. Zöldi Sándor plébános áldotta meg. Gál Gabriella diáklány népdalelőadása után Sziki Károly vette át a szót: a magyar kultúra már-már elfeledett alakjainak emlékét megőrizni kötelességünk - hangsúlyozta. A mohorai menyecskék énekét követően a „Hontalanság hitvallása” című emlékműsor vette kezdetét - Wass Albert munkásságát megidézve - a község római katolikus templomában. SZABÓ ANDREA Szabó Andrea Szalagavatók átadja A tanári pályának talán három igazán emelkedett hangulatú eseménye van: a szalagavató, az érettségi és a ballagás. Mindhárom alkalommal ünneplőbe öltözötten vonulnak fel előttünk a lányok és fiúk: s ahogy végigtekintünk a sápadt, megillető- dött, izgalommal teli, nemegyszer igencsak meghatódott ifjú arcokon, hirtelen hajlamosak vagyunk minden „bűnüket”, meg nem értésüket, bosszantó figyelmetlenségüket elfelejteni, hisz ott áll előttünk egy magát új színben mutató, érettnek tetsző csoport, mely immár közösségé formálódott a hosszú évek folyamán. A múltkorában volt alkalmam egy olyan szalagavatón részt venni, melyen meglepődve tapasztaltam, mennyire összeková- csolódott a nyolc évvel ezelőtt még szétszórt, széthúzó, tanáraikkal örökös vitában álló gyereksereg, s legnagyobb meglepetésemre: felnőtt emberek sorakoztak fel tanáraik és szüleik előtt a színpadon. Persze ennek az osztálynak különös története van: 15 évesek voltak, amikor elvesztették egy társukat, s a tehetséges fiú értelmetlen, megmagyarázhatatlan, korai halála - kinek fényképe előtt mindvégig mécses lobogott az ünnepség folyamán - a kamaszkor küszöbén rázta fel és döbbentette meg a közösség minden tagját: egy életre szóló leckét adva nekik a sors kegyetlen játékáról, a lét tragikus fordulatairól. Talán ezért is lehetett e szalagavatónak minden perce olyan szív- bemarkoló: nem véletlenül hangsúlyozta az osztályfőnök: a gyerekek tisztában lettek önmagukkal, s eljutottak egy olyan szintre, mikor is megtalálták az értelem és érzelem, a józan ész és a szív szavának kényes egyensúlyát, azt az összhangot, ami igaz emberré teszi őket. A feltűzött kék szalag tehát olyan jelképpé vált, amely mögött tartalom is van... Lehet, hogy a tanári pálya az egyetlen olyan hivatás, melynek során sosem veszítheti el az ember végképp a reményt. Mert bármennyi értetlenség, sikertelenség, sokszor eredménytelennek tűnő hadakozás közben is mindig akad egy szempár: egy szempár, mely értően figyel, egy fiatal arc, aki ért téged, akire nagyon is sok minden ráragad abból, amit mondasz - bár lehet, hogy ez benne is csak később tudatosodik - s akiért talán érdemes végigcsinálni az egészet. S aztán észre sem veszed: egyre több ilyen értő szempár figyel téged. Hadd idézzem az osztályát búcsúztató tanár befejező gondolatait: „Amikor szeptemberben elkezdődött a tanév, megkérdeztétek, hogy sajnálni fogom-e, ha elmentek. Akkor azt mondtam, hogy inkább örülni fogok. Ezt az álláspontomat változatlanul fenntartom, mert öröm végignézni az osztályon és ismervén titeket, öröm arra gondolni, hogy felnőttesen gondolkodó, komoly, de nem komor, vidám (és csinos) ifjú hölgyek, illetve vidám (és daliás) ifjú urak hagyják el a gimnázium falait, akikre lehet számítani akkor is, ha titkok megőrzéséről van szó. Ezért, ha megígéritek, hogy nem áruljátok el senkinek, megsúgom: tulajdonképpen sajnálni fogom, hogy elmentek...” Harminc hektár a városé Balassagyarmat Az önkormányzat mintegy harminchektárnyi területet szerzett meg az Ipoly-par- ton, mely eddig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Nemzeti Földalap tulajdonát képezte. A város 12 millió forintot fizet a földek fejében. Idén egymillió forintot utal át Balassagyarmat a Nemzeti Földalapnak, az összeg további részét négy egyenlő részletben az elkövetkezendő esztendőkben kell törleszteni. A, Tesco komolyabban érdeklődött a város tulajdonába jutott területek iránt, de valódi tárgyalások még nem indultak meg az ügyben. Egyelőre úgy tűnik, a város- vezetés nem támogatja az áruházlánc megtelepedését Gyarmaton. A multicég olyan követelésekkel állt elő, miszerint a határ melletti földterület és a lengyelpiac egy részére is igényt tart. Ráadásul a Spar megjelenésével teljes mértékben kielégítheti a város a vásárlók élelmiszer-fogyasztási igényeit. Annyi már bizonyos: az új autóbusz-pályaudvar a lengyelpiac és az elkerülő út közötti területekre települ, a műfüves labdarúgópálya pedig a nemrégiben felújított sportcsarnokkál szemben létesül majd, pályázati pénzekből. Ezáltal az Ipoly-part jó része - a régi Ipoly-meder területének kivételével - a város tulajdonaként hasznosítható a jövőben. Joghézag Ipolyszögön - Nincs saját vagyon Újabb népszavazás márciusban? - A kultúrház felújításának első ütemére harmincmilliós pályázatot nyújtottak be (Folytatás az 1. oldalról) forinttal segítették, a négy óvónőt foglalkoztató 38 fős óvodát 15 millió forinttal támogatta a város. Ugyanebben az évben a falu fenntartása 80 millió forintba került, míg Ipolyszög költségvetése csupán mintegy 35-40 milliós. A településnek saját vagyona nincs, önerőt nem tud felmutatni, mindössze hét beépíthető telekkel rendelkezik. A telkek viszont nincsenek közművesítve, maximum hétmilliós nyereséget hozhatnának. Az adóbevétel mindössze 2,5 millió forint - mondta a képviselő. Ipolyszög 1974-ben - Lombos Márton tanácselnöksége idején - egyesült Balassagyarmattal. Ebben az időszakban Cseman Pál közreműködésével bevezették a vizet, kibővítették az azóta megszűnt iskolát, óvodát hoztak létre. Később megalapították az idősek otthonát, fűtéstámogatáshoz juttatták a nyugdíjasokat, Dejtárról pedig gázt telepítettek a községbe, s fejenként húszezer forintot harcoltak ki a gáztámogatásra. A rendszerváltás idején fogalmazódott meg először Ipolyszögön a leválás dilemmája: a falubeliek egy csoportja az önállósulást látta az egyetlen megoldásnak. 1992-ben tartották az első népszavazást a községben, mely ugyan érvénytelen volt, de kétszázan a leszakadás ellen szavaztak, s csupán hetvenen adták le voksukat mellette. 2001-ben újabb népszavazás zajlott le a faluban, melyen mintegy négyszázan vettek részt, viszont mindössze százan szavaztak a Balassagyarmattól való leválás ellen, Cseman Pál szerint különböző félretájékoztatásoknak, alaptalan híreszteléseknek köszönhetően. Ezáltal a köz- társasági elnök megadta a lehetőséget arra, hogy Ipolyszög 2006-ban önállósulhat, de ez nem törvényerejű rendelet. Cseman Pál mindvégig ellenezte a várostól való leszakadást. Az általa megkérdezett szakértők szerint nincs esélye a különválásnak, a 18 ezer lakosú Balassagyarmat mindenképpen több pályázati lehetőséggel rendelkezik. A város címzetes főjegyzője elmondta, hogy egy népszavazást ugyanabban a tárgykörben három hónap után meg lehet ismételni. Mivel Cseman Pálnak az elmúlt télen mintegy háromszázan jelezték a faluból az újraszavazás igényét, a képviselő úgy gondolta: idén márciusban megismétlik a népszavazást. Jelenleg joghézag áll fenn, hiszen Ipolyszög még nem vált le Balassagyarmattól, tehát a leválás ellen nem lehet szavazni. A Legfelsőbb Jogi Kollégium fogalmazza meg azt a mondatot, mely a voksolás tárgya lehet. A mondat így szólhat: „egyetért-e ön a 2001-es népszavazás eredményével?”. Ha a kollégium nem tud állást foglalni, Cseman Pál az Alkotmánybírósághoz fordul. A képviselő sajnálja, hogy nem tudták az európai parlamenti, vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazással együtt lebonyolítani az ipolyszögi választást, mert úgy nem került volna külön pénzbe az esemény. A képviselő szerint Ipolyszögön egy önálló önkormányzat, hivatalrendszer, műszaki apparátus felállítása komoly összegbe kerülne, s az ottani testületre hárulna az államilag kötelező támogatások kifizetése is, a segélyezés pedig a szűkös költségvetésből ellehetetlenülne. A jelenlegi problémákról, tervekről szólva a városatya elmondta, hogy a falu lepusztult kultúrházának teljes rend- behozatala hatvanmillió forintba kerülne, s az első ütemre a harmincmilliós pályázatot már benyújtották - kész tervek állnak rendelkezésre a rekonstrukcióra vonatkozóan. Tavaly 200 fős rendezvények megtartására alkalmas szabadtéri színpadot építettek, parkosított udvarral. Cseman Pál létrehozta az Ipoly- szögért Egyesületet is, mely a Nemzeti Alapprogramhoz nyújthat be pályázatot támogatásokért. A képviselő kissé magányos harcosnak érzi magát, aki 1972-es hazaköltözése óta mindig is községe alapvető érdekeit tartotta szem előtt. SZABÓ ANDREA
