Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-05 / 3. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. JANUÁR 5., SZERDA Építményadó: rossz, de szükséges megoldás Az építményadóval kapcsolatban néhány lényeges momentumra ki kell térni - nyilatkozta lapunknak Méhes András, Salgótarján alpolgármestere annak a nyílt levélnek a kapcsán, amely 2004. december 28-án jelent meg az újság hasábjain. Mint mondta, Salgótarján Megyei Jogú Város Ön- kormányzata november 25-én tárgyalta a 2005. évi költség- vetési koncepciót, amely tervszinten több mint 600 millió forintos hiányt rögzített. Salgótarján- Ennek feloldását a végleges költségvetés kialakításáig, február 15-ig meg kell szüntetni - mondta Méhes András. - Az egyik lehetőségként, mintegy részforrásként az építményadó emelése kínálkozott, amivel a decemberben rendeletmódosítás formájában élt is a közgyűlés. Erre azért volt szükség, mert adóemelésre vonatkozó döntést tárgyévben már nem lehet hozni, ezért a végleges költségvetés elkészítése előtt abban a kényszerhelyzetben voltunk, hogyha ezzel a lehetőséggel élni akarunk, az erre vonatkozó döntést még decemberben meg kell hozni. Az alpolgármester elmondta: az első tervezet november 30-ra készült el, akkor elküldték az illetékes kamarák képviselőinek is. December 3-án a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától kaptak egy levelet: ebben kifogásolták a tervezett mértéket, mint ahogyan hasonló levél érkezett a Nógrád megyei kereskedők és vendéglátók érdekképviseleti szervétől, illetve december 8-án a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Nógrád megyei szervezetétől is. Ezt követően december 8-án Puszta Béla polgármester személyes megbeszélésre hívta a kamarák képviselőit, ahol részletesen ismertette az elmúlt évek önkormányzati költségvetését, annak összefüggéseit, visszatekintett a helyi adók alakulására, és mintegy „elkerülhetetlen lehetőségként” említette az építményadó mértékének emelését. A kamarák jelenlévő képviselői is elmondták véleményüket a kialakult helyzetről, de az egyeztetés sikertelen maradt: a két álláspont nem közeledett egymáshoz. A nyílt levél, amelyet kilencen írtak alá, december 15-én érkezett meg a hivatalba, tehát a közgyűlés előtti napon. December 16-án a közgyűlés elfogadta az építményadó módosítását, mert a képviselők úgy látták, hogy erre a költségvetés biztosítása érdekében szükség van.- A kilenc aláíró szerint nincs összhang a 2004. évi adótörvény 147-es szakaszával - folytatta az alpolgármester. - Szerintünk összhangban van: a helyi .sajátosságok mellett az önkormányzat gazdálkodási körülményeit is figyelembe kell venni, ugyanúgy, mint az adóalanyok teherviselő képességeit - a levél írói ez utóbbit emelték ki, de úgy véljük, a három tényezőt együttesen kell figyelembe venni. A jogszabály a fogyasztói árszínvonal emelkedéséhez köti az adó emelését. Elmondható, hogy jelenleg Salgótarjánban iparűzési, építmény- és idegen- forgalmi adó van. Az iparűzési adó mértéke a maximumon van, 2 százalékos árbevétel-arányos, ez így van minden megyei jogú városban. 1998 és 2000 között, bár az adó mértéke valóban emelkedett, de az anyagköltség, mint adóalap-módosító tétel, lényeges csökkenést jelentett a vállalkozók számára, hiszen 1998- ban az anyagköltség 33, 1999- ben 66 százalékával, 2000- től pedig a teljes anyagköltséggel lehetett módosítani az adóalapot. Ha ezt a módosító hatást nem vennénk figyelembe, és az ereded, 1998 előtti helyiadó-szá- mítási modellel számolnánk, akkor 2003-ban például 366 millió forinttal több bevétele lett volna az ön- kormányzat- nak. Ugyanakkor 1999 óta nem emeltük az építményadót, 2002-ben pedig megszüntettük a kommunális adót. Méhes András szerint a korábbi intézkedéseket áttekintve látható, nincs más megoldás: intézményszűkítést már nem lehet végrehajtani, 150 közalkalmazotti, köztisztviselői státust megszüntettek. Ahhoz, hogy az ön- kormányzat finanszírozási helyzete javuljon, ezzel a rossz, de szükséges megoldással kellett élniük. Elismerte, hogy sok a 30 százalékos adóemelés, de még mindig a fogyasztói árszínvonalemelkedés alatt van. Reagált arra a felvetésre is, amely más megyei jogú városokra hivatkozik: Zalaegerszegen és Székesfehérváron valóban nincs építményadó, de az iparűzési adóból Zalaegerszegen több mint kétmilliárd forintos, Székesfehérváron közel 6 milliárd forintos adóbevétel van, míg Salgótarjánban a helyi iparűzési adóbevétel nem éri el az egymilliárd forintot. Több me gyeszékhelyen van építményadó: Veszprémben 650, Miskolcon 660, Tatabányán 715 forintot kell fizetni négyzetméterenként, és például ebben a három városban lakásokra is fizetni kell. Salgótarjánban az emelés után 910 forint lesz négyzetméterenként a fizetendő építményadó: a jogszabály szerint 942,3 forint lehet a maximális érték. Az alpolgármester szólt arról a kifogásról is, mely szerint a városba betelepülő multinacionális vállalkozások a jó kereskedelmi ellátottság ellenére adómentességet kapnak. Hangsúlyozta: kereskedő multicégek nem részesültek adókedvezményben Salgótarjánban, egyik adónemhez kapcsolódóan sem. Ezzel szemben az aláírók között szerepel olyan kereskedelmi cég, amely mindhárom kategóriában beruházási adókedvezményben részesült. Mint mondta, nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a piacon árusítók nem fizetnek adót: az itt árusítók ideiglenes iparűzési adót fizetnek, napi ezer forintot. Hozzátette azt is: 2005-től a társasági adó elszámolása is változik. Az iparűzési adó adóalapmódosító tételként szerepel, ebből kitűnik, hogy a cégek nagy részénél összességében a helyi adótöbblet valamilyen mértékben kompenzálódik társasági nyereségadó formájában. Elmondta azt is, kaptak a Gyáriparosok Országos Szövetségétől olyan javaslatot is, hogy csak az elhanyagolt műszaki állapotú építményekre javasolják az építményadó mértékének növelését, akár 50 százalékos mértékben. Törvény szerint azonban ez nem hajtható végre, csak övezeti besorolás alkalmazható, illetve az értékalapú adózás fordított hatást keltene.- Szerepel a levélben még az is, hogy az építményadó-teher következményeként átmeneti tőkehiány miatt hasznosítható építményeket szüntetnek meg - mondta Méhes András. - A közös cél éppen az lenne, hogy azoknál a cégeknél, ahol hasznosítható létesítmények szabadulnak fel, akár közösen keressünk beruházót, befektetőt, hiszen az önkormányzatnak nem az az érdeke, hogy lebontsák az épületet, hanem az, hogy használják ki. A teljesség kedvéért szeretném megjegyezni: a kilenc aláíró között van olyaú cég is, amely néni fizet helyi adót Salgótarjánban. Hozzátartozik még az is, hogy sem a bizottsági üléseken, sem a közgyűlésen nem volt jelen egyik kamara képviselője sem. S.T. Tettem amit kellett, tettem amennyit bírtam Csaknem fél évszázados munka után végleg nyugalomba vonul dr. Ábrahám Sándor szemész főorvos. Ez az írás az ő életéből villant fel részleteket. Iskolák, óvodák az együttnevelésért Közös pályázati siker alapozta meg az elindított szakmai fejlesztő munkát SZEGEDI GYÖKEREK Szegedi születésű vagyok, ott iskoláztam az elemitől az egyetemig. Öt testvéremmel együtt nehéz és küzdelmes életünk volt, de hárman is diplomát szereztünk. Családunkat a muzikalitás jellemezte, édesanyánk például gyönyörűen énekelt. Testvéreim szerették és művelték a zenét, magam énekkarban szerepeltem, szép tenorom volt. Szerettem volna konzervatóriumba járni, de nem volt rá pénzünk. Orvosi egyetemre jelentkeztem, és erre az elhatározásra anyukám egy rosszulléte indított. Egyébként az ősi paprikatermelő Ábrahám családból származom. Szegeden egykor híres paprikát termesztettek, ami jobb volt a kalocsainál, mert előbbihez sosem kellett színezőadalékot keverni. Később mégis gyapotot kellett termelni a paprika helyén. A szegedi alsóvárosi Ábrahám őseim története visszanyúlik az 1600-as évekre és később Mária Terézia idejében anyakönyvezték őket. Apám úri és papi szabómester volt. Boldogultunk is a háború kitöréséig, de akkor elvitték katonának. Az ipart visszaadta és többé nem is váltotta ki. A szegedi ruhagyárba azonban elsőként lépett be. Kiváló mesterként tartották számon, de a fizetése ezt sajnos nem tükrözte. SEBÉSZ HELYETT STMPSy Mint említettem, az orvosi pálya mellett döntöttem és elhatároztam, hogy sebész leszek. Az egyetemi elosztóbizottság - mert akkoriban így mentek a dolgok - azonban mást gondolt. Végül a szemészetnél kötöttem ki, egyik professzorom meghívott a klinikájára, ahol kedvemre dolgozhattam. Ott megismertem Vén Rezső főorvost, aki abban az időben salgótarjáni állást pályázott meg és engem is hívott. Mivel én közben megnősültem, azt mondtam neki, hogy szívesen mennénk mi is, csak lakásunk lenne. Ő segített elintézni, így 1958-ban kerültünk ide a felesé^ gemmel együtt, aki szintén orvos, bőrgyógyász volt. A kórházban akkoriban még ketten voltunk szemészek. Nehéz körülmények között folyt a gyógyítás. Hónapokon keresztül minden nap ügyeltem a szemészeten, fül, orr, gégészeten, de a bőrgyógyászaton is. Vállaltam, mert más lehetőségem nem volt. Szerencsére a szemészet kezdettől fogva az a hely volt ahol emberileg mindent meg lehetett tenni. Viszonylag jó felszereltséggel rendelkeztünk, mert szerencsére az orvosi műszerkereskedelmi cégnél dolgozott egy jó barátom, aki segített például olyan műszer beszerzésében is, aminek ezer dollár volt az ára. S akkor ez horribilis ösz- szegnek számított, engedély kellett hozzá. ÉRDEKVÉDELEM, SÉRELMEKKEL Az új kórházat nagyon vártam, de talán jobban azoknak az embertelen körülményeknek a megszűnését, amit a betegek is elszenvedtek a rendelőintézetben. Naponta másfél száz betegnél kevesebbet sosem láttam, de kétszáz fölött is akadt. Átmeneti segítségem ugyan adódott, de nem sokáig. Ezt a helyzetet látva, a rendelőintézet igazgatója közölte velem, hogy kiemelt bért adnak nekem. Köszönettel elhárítottam, hiszen én voltam a rendelőintézet szakszervezeti titkára és én foglalkoztam az érdekvédelemmel is. Bánataim közé tartozik az hogy fegyelmit akartak adni egy kezdeményezésemért. Szerettem volna, ha a kohászati üzemek balatonszabadi üdülőjében faházakat építhettünk volna dolgozóink üdültetése érdekében. A gyár szakszervezeti bizottságának titkára jó partnerként támogatta a gondolatot, nálunk meg a kórházban fegyelmit akartak adni nekem. Végül nem lett fegyelmi, igaz nem is üdültek dolgozóink soha Szabadiban. Mindezek közben amikor Vén főorvos beteg lett, rámhárult az osztály vezetése is, de ezt csupán azért vállaltam el, mert attól féltem, hogy idegent hoznak ide, őt meg nyugdíjazzák. MEGBECSÜLÉS PÁSZTÓN Később a salgótarjáni munkám mellett Pásztóra is jártam rendelni, s akadtak, akik erre sem néztek jó szemmel. Azt viszont nem tudták, hogy amikor este hazajöttem, mentem konzíliumot tartani, az új betegeket felvenni a kórházba. Aztán Vén főorvos úr - akire a mai napig apám iránti tisztelettel gondolok - nyugdíjba ment, az új főorvossal pedig nehéz volt dolgoznom. Akkoriban történt, hogy Pász- tón megüresedett az igazgató- helyettesi állás és felhívták a figyelmemet, hogy pályázzam meg. Látták, hogy rengeteget dolgozom, igaz szépen is haladtam az infarktus felé. Később tudtam csak meg, hogy egyet lábon hordtam ki. A pályázatom mellé letettem, hogy a huszonöt éves munka mellett elvégeztem 26 szakmai továbbképzést, igaz, néhányat úgy, hogy nem engedtek el rá, mert nem volt, aki dolgozzon helyettem. így aztán mellettem döntöttek. Hét évig tevékenykedtem Pásztón, és még a szívműtétem után is visz- szamentem dolgozni négy órában. Télen azonban már nem tudtam tovább vállalni az utazgatásokat. ELISMERÉSEK HIÁNYÉRZETTEL Számos szakmai kitüntetéssel tiszteltek meg. Fájlalom azonban, hogy a 25 éves törzsgárda-kitüntetést azért nem kaptam meg, mert rövid idővel a Semmelweis-nap előtt mentem el Pásztóra. Talán ez nem is érdekes, de az máig elkeserít, hogy egy igazgatói kézfogásra sem telt, egy pár méltató szóra, amivel megköszönték volna az addigi munkámat. Kiváló egészségügyi dolgozó kitüntetésben kétszer részesültem, egyiket az új rendelőintézet megteremtésében való közreműködésemnek köszönhettem. Örülök, hogy megkaptam a Madzsar József- plakettet a szakmai munkámért, amivel nem sokan dicsekedhetnek, s nagyra becsülöm a Pro Űrbe Salgótarjánért kitüntetés bronz, ezüst és arany, fokozatát. A legbüszkébb azonban a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata kitüntetésre vagyok. A központi ünnepségen fellépő énekkart az a Sapszon Ferenc karnagy vezette, aki a piaristáknál az első karvezetőm volt. DOLGOS nyugdíjasévek Az infarktusom után egy évvel, 1984-ben lettem nyugdíjas, de az óta is dolgozom. S most innen, az Ofotért salgótarjáni szemvizsgáló részlegéből távozom, egy kiváló üzletvezetőtől, látszerész szakembertől és egy nagyszerű csapattól búcsúzva, végleg abbahagyva ezt a csodálatos hivatást. Egy alkalommal valaki megkérdezte, miért dolgozom ennyit. Két lányom, unokáim vannak, sajnos egy évtizede, hogy feleségem elhunyt. A gyerekek, a család miatt dolgoztam, ameddig bírtam. Boldog vagyok. Mindent megtettem amit lehet, elmondhatom, hogy mindig az embert láttam a munkatársaimban és a betegeimben. Az én ars poeticámhoz tartozik: Legyen a legfőbb törvény a beteg üdve mindenekelőtt. S egykori professzoraimat idézve: minden beavatkozást úgy kell tenni, mintha saját anyámon tenném. S végül: nem ártani! Nagyon lényeges dolgok ezek, amiről sokszor megfeledkezünk. Életemben tettem, amit kellett, s tettem, amennyit csak bírtam. PADÁR ANDRÁS „A gyerekek nem maguk váltották maguknak a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívnak: élet...” (Várady József)-Sa gyermeki élet egyik legfontosabb intézménye az iskola, melynek alapfeladata, hogy minden rábízott gyermeket önmaga lehető legmagasabb értékszintjére juttasson el. Közben azonban egyre több probléma „lóg be és lóg ki” az iskolába, iskolából: egyre gyakoribb, egyre általánosabb az olyan negatív megítélés, miszerint az iskola nem jó hely, (így véli ezt a tanulók egyötöde), s egyesek szerint az iskolában több tanítás folyik, mint tanulás. Kéri Zoltán közoktatási szakértő, projektvezető ezek kapcsán a következőket mondta el:- Tény, hogy vannak útkereső alternatívák. Sokak számára ismerős már az ezekkel összefüggésben sokat emlegetett olyan kifeje zés, mint esélyegyenlőség, integráció, differenciálás, hátrányos helyzet, másság, egész életen át tartó tanulás, kulcskompetenciák és sorolhatnánk. A gondokra csak reagáló „tűzoltó” megoldásokon túl szerencsére van más, ezek megszüntetését célzó lehetőség is - jelezte a szakértő, majd azzal folytatta: társadalmi és ennek megfelelően oktatáspolitikai igényből fakadóan, a Nemzeti fejlesztési terv európai uniós források segítségével a humánerőforrás-fejlesztési operatív program (hefop) pályázati rendszerén keresztül támogatja a problémák kezelésére irányuló szakmai fejlesztéseket. Szirák, Litke, Bércéi és Bér általános iskoláinak és óvodáinak konzorciuma is pályázott és csaknem 15 millió forintos támogatást nyert az együttneveléshez szükséges, megfelelő intézményi háttér és pedagógiai-módszertani tartalmak fejlesztésére. A hátrányos helyzetű tanulók integrációs felkészítésének intézményi együttműködés keretében történő megvalósítására. Mint Kéri Zoltán rámutatott, ezzel lehetőséget kaptak arra, hogy az együttnevelés kérdéskörét átfogó módon kezelhessék, ráirányítsák az iskola társadalmi környezetének figyelmét ennek fontosságára. Az intézmények közötti együttműködésen alapuló szakmai műhelyekben kultúrák közötti oktatási csomag, az óvodából iskolába való átmenetet segítő munka folyik erdei iskolai formában is. Az érintettek képzéssel, tréningekkel, ide vonatkozó szakmai eredmények megismerésével, tanulmányozásával készülnek a további feladatokra, a Lépésről lépésre-prog- ram, az ide vonatkozó sajátos módszerek, eszközök alkalmazására, bevezetésére. A több mint 600 gyermeket érintő projekt 2005 októberében zárul. Megvalósítását, tapasztalatait, eredményeit hírlevélben és szakmai napokon osztják meg az érdeklődő intézményekkel, fenntartók, kisebbségi önkormányzatok és a szociális ellátórendszer képviselőivel. A projekt vezetője úgy látja, a „Haladjunk együtt az úton egyenlő esélyekkel” címet viselő tervcsomag akkor lesz sikeres, ha a tágabb értelemben vett iskolai környezet együttműködik, ha a pedagógus, a különböző intézmények, szülők egymás iránt nyitottan, információikat, tapasztalataikat megosztják egymással. Ezáltal olyan folyamatokat tudnak beindítani, olyan együttműködéseket képesek tartóssá tenni, melyek a program zárása után is elérik az együttnevelés befogadását. - Az esélyegyenlőség legelső, legelemibb láncszeme az olttatás. A hátrányos helyzet felszámolásának, a sérülések korrekciójának, kompenzálásának itt kell elkezdődnie. Hiszem, hogy valamennyiünk számára e projekt akkor teljesíti küldetését, ha ezek a gyerekek tovább tudnak tanulni, megszerzett tudásukkal sikeresebbek lesznek az életben, és nem ismétlődnek hátrányaik. S mindeközben mindannyiunk számára egyértelművé válik, hogy e változások eléréséhez nem más tájakra, emberekre, hanem új szemre, új látásmódra van szükség - fogalmazta meg véleményét Kéri Zoltán. ________________________fia * « ★ Európa Terv
