Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-16 / 13. szám

2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Berkenyéről Dél-Kínába vitt a remény első útja (Folytatás az 1. oldalról) tízmillió forint ellenében elkezdi a nagyobbik kislány, Franciska ke­zelését. (A gyerekek állapotát az elmúlt évben Szingapúrban mérte fel, ott mondta ki, hogy vállalja a műtétet.) kai ezelőtt, pedig Franciska gyó­gyítása még éppencsak elindult, ahogy az édesapa mondja: most a lábizmait próbálják erősíteni, ez­után ezt más testrészeken is kell folytatni. Közben a tervek szerint elkezdenék Bianka kezelését is. Az orvossal jelenleg és koráb­ban is Ponicsán Anett segítségével, angolnyelv-tudása révén tartotta a család a kapcsolatot. Ilyen módon értekeznek most is, a kislány vér- vizsgálatának eredményeit ugyan­is rendszeresen faxolni kell. Ezek a vizsgálatok, pontosabban az el­végzésük nem éppen bonyoda­lommentes, az édesapa nem is tit­kolja csalódottságát, azt tapasztal­ja, hogy a magyar egészségügy nem igazán segítőkész, komoly utánjárással, sok telefonnal sike­rült eddig elérni valamit, s igazá­ból nem tudják, hogyan is lesz ez a továbbiakban. Kaszmánné, Piroska az Őran­gyalok Alapítvány képviseletében ezúttal is megpróbál minden kö­vet megmozgatni, s visszatekint az előzményekre is: az alapítvány ötvenezer dollárnak megfelelő összeggel segítette az első gyógy­kezelést, a kiutazás költségeit a Szív a Szívért Alapítvány vállalta, a kinttartózkodásét a szülők fizet­ték. Mivel a szükséges teljes ösz- szeg még nincs meg - folyamato­san kell törleszteni - tovább foly­tatják a gyűjtést és természetesen kitartóan bíznak az együttérzők összefogásában. Örömmel veszik az egyszázalékos felajánlásokat is. (adószám: 18637630-1-12). Franciska az immunrendszer gyengítése miatt sem járhat most iskolába, de az iskola - Szegner Márta igazgató és osztályfőnök személyében - rendszeresen ház­hoz jön. A kislányt és kishúgát törődés, szeretet és már kevésbé kínzó ag­godalom veszi körül, hiszen elkez­dődhetett, amiért szüleik és má­sok is küzdöttek, bár a küzdelmet folytatni kelL Szüleiknek remélhe­tően továbbra is erőt ad ehhez a szűkebb és tágabb környezet rendkívüli együttérzése, önzetlen­sége. Berkenyéről hosszú az út Kíná­ba, de innen mégis közelebb a re- mény a gyógyulásra, mihauk júlia Szegner Márta igazgatónő és osztályfőnök segít, hogy Franciska ne maradjon le osztálytársaitól A múlt év decemberében pö­rögtek fel az események, a sejtte­nyésztés elkezdődött, közeledett az utazás napja, Franciska viszont megbetegedett. Szerencsére nem annyira, hogy meghiúsuljon az út.- Budapestről Pekingbe, a kí­nai fővárosból a déli országrész­be, Guangzhou-ba repültek. A re­pülőtéren a kórháziak vártak bennünket, elkísértek a szállodá­ba, s elmagyarázták a további te­endőket - meséli az édesanya. - Franciska jól viselte a beavatko­zást, s bár még most különösebb változást nem észlelünk nála, bí­zunk abban, hogy állapota jó irányba mozdul el. Most még gyengítik az immunrendszerét, hogy a szervezete ki ne lökje a bejuttatott sejteket. Hömyékné Simák Andrea te­kintete már nem olyan kétség- beesett, mint hetekkel, hónapok­A gyerekek örömmel játszanak, úgy tűnik van remény számukra Vandálok rongálják a pályát Tavaly a falu apraja-nagyja örült Karancsalján, amikor több mint 2 millió forintból felújították a futballpályát Mostanra azonban az örömből elkeseredettség lett, mert vandál pusztí­tók látogatják meg éjszakánként: lefújják festékkel a kapufá­kat, a táblákat, motoroznak a füves pályán és újabban a pálya szélére ültetett nyírfacsemetéket is összevagdossák. ______NMH-Informacio________ A karancsaljai futballpálya beljebb esik a főúttól, így aztán arrafelé ritkább a forgalom, ke­vesebben járnak arra, ezért nem igazán tudják ellenőrizni a pálya állapotát. Tavaly egy sikeres pá­lyázat jóvoltából több mint 2 millió forintot költöttek rá: fel­Lantos Sándor polgármester szomorúan mutatja a nemrég felújított, most pedig „tönkretett" pályát FOTÓK, RIGÓ TIBOR Lehet az kapufa, tábla, vagy épp maga a pálya, a vandálok semmit nem kíméltek újították a füves pályát, körbe­kerítették, megújult a kis épület, ahol a szögletzászlókat, kapuhá­lókat tartják, a pályát körbeül­tették facsemetékkel. Mindenki dicsérte, milyen szép lett, meny­nyi munkát fektettek bele, s most vandál kezek tönkreteszik.- Mivel pályázati pénzből épült, előírás, hogy egy táblán tudatni kell, kinek a támogatá­sával valósulhatott meg - mondja Lantos Sándor polgár- mester. - Most a legújabb az, hogy fekete festékkel lefújták ezt a táblát, a kapufákat, moto­rozással teszik tönkre a füves pályát. Hiába helyeztünk ki fi­gyelmeztető táblákat, hiába kértük, ne menjenek rá. Most, legutóbb az történt, hogy a pá­lya egyik oldalára ültetett nyír­facsemeték törzsét bicskával vagdosták össze. Elkeserítő, hogy ilyen emberek vannak: amit mások saját szabad ide­jükben, sok munkával és fá­radtságot nem ismerve szépíte­nek, azt az ilyen emberek tönk­reteszik. Próbálták feltörni azt a kis épületet is, ahol a zászlókat meg a hálót tartjuk, de oda, sze­rencsére nem tudtak bejutni. A polgármester tanácstalan, már nem tudja, hogyan lehetne megvédeni tulajdonukat: szólt a polgárőröknek, a rendőröknek, sőt az arrafelé lakókat is kérte, hogy figyeljenek, de senkitől nem várható el, hogy 24 órán keresztül őrségben álljon, hogy ki és miért jár arrafelé. Mint mondja, a karancslapujtői ben­zinkút környékén lakik egy 10-15 fős ti'nédzsercsapat, aldk közül néhányat már rajtakap­tak, amint a pályán motorozott. Vádaskodni nem akarnak, de azt szeretnék, hogy amit a falu lakói kétkezi munkával létrehoztak, ne tegye tönkre senki.- Sok pénz, még több munka fekszik benne - mondja elkese­redetten a polgármester. - Mind­azoknak a nevében, akik dol­goztak itt és azok nevében, akik szeretik a szépet, csak kérni tu­dom: ne tegyék tönkre azt, amit mások létrehoztak... HEGEDŰS Szabó Andrea A mennyei társulat Mostanában sok szó esik a nemzeti összetarto­zásról, az egy és megbonthatatlan magyar kul­túráról, a csak a mi népünk sajátjaként emlege­tett nemzeti örökségről. Csakhogy; az e jelszavakat zászlajukra tűző politikai csoportosulá­sok egy alapvető emberi tulajdonságról feledkeznek el: az ilyenfaj­ta érzelmek nem „vezényszóra” fakadnak. Régen rossz, ha az előbb említett értékek érzékelése - nevezetesen az, hogy én a ma­gyar nemzethez tartozom, s ez a Duna-Tisza menti kis ország a hazám - nem oly természetesen fakadnak belőlem, mint akár a lé­legzetvétel. Miért van az, hogy egy tévéhíradós bejelentés: „Súlyos veszteség érte színházi életünket”, mélyebben érint, mint akárhány divatos, fel­lengzős politikai szlogen... Mert bizony, ha ilyen híradást hallok, szinte a hideg ráz ki, pontosan olyasforma érzés ez, mintha egy drá­ga családtagomat veszítettem volna el. S ez az érzés belülről fakad, nem bármiféle politikai csoportok által belénksulykolt reakció. Azt hiszem, így állt hozzá a nemzet Bessenyei Ferenc halálához is. Elment A fekete város méltóságteljes magyarja, Görgey alispán, elment a Hegedűs a háztetőn az élet csapásaival mindig megbir­kózni kész Tevjéje, megannyi szerep legendás hőse. Emlékszem, amikor Sinkovits Imre halálakor az ég felé mutatott: „Ne félj, Im- ruskám, nemsokára együtt leszünk a mennyei társulatban mind­nyájan”. S valóban: akkor halt meg a hóban futó tizedes is, ki oly kétségbeejtő-gyönyörűen kiáltotta: „Várjatok meg, fiúk! Itthagy­nátok az eszeteket?” De e csodás társulat tagja már Ruttkai Éva is, aki még főiskolásként a Budapesti tavasz zárójelenetében tette magát felejthetetlenné, megmutatva azt, hogy egyetlen mondattal is bevonulhat valaki az örökkévalóságba. A fiatal újságáruslány egy pillanatra összetéveszti szerelmét a szabadság levegőjét szip- pantgató Gábor Miklóssal, de szívszorító kiáltása után már rohan is az újjáéledő Budapest romjain át tova: „ Megjelent a Szabad­ság!” - kiabálja önfeledten. S hol van már Básti Lajos, az Abigél méltóságteljes, néha mégis ellágyuló Torma Gedeonja?! S hova tűnt a színészkirály, az örök Szindbád, aki oly mélyértelműen mondja:” Ki akart átmeneti kor­ban élni?” ' Bizony-bizony szaporodik e csodás és megismételhetetlen meny- nyei társulat. S mi marad nekünk, kései utódoknak? Csak sóvárog­va tekinthetünk az égre fel... Méz: támogatások és problémák (Folytatás az 1. oldalról) vonatkozó rendeletének megvál­toztatását kell kezdeményezni. Ennek oka, hogy az olyan ala­csonyra teszi a mércét, amely­nek általában az EU-s termelők, de ezen belül a magyar méz többszörösen is meg tud felelni. Fontos a méz címkézési sza­bályainak megváltoztatása, amely megengedi, hogy a pontos származási hely és a méz fajta­jellegét ne kelljen feltüntetni. A korrekt, versenyképes helyzet feltétele, hogy a jó minőségű ter­mékeket nem engedik összeke­verni a rossz minőségűekkel. A tervezett újabb brüsszeli de­monstráció is mutatja: a közös cél megmozdította a szakmát. A szervezet jó működését, va­lamint a tagok és a vezetőség kö­zötti kiváló együttműködést mu­tatja, hogy a hét végi salgótarjáni rendezvényen 150, a balassagyar­mati összejövetelen szintén eny- nyi méhész vett részt. A 20 éve újraalakult méhészszervezet tag­jainak átalagéletkora 55 év, en­nek ellenére azonban előszere­tettel használják az internetet, mint információforrást, valamint fogékonyak az új dolgokra. Szavalóverseny négy továbbjutóval Az országos József Attila sza­valóverseny regionális elődöntő­jét tartották január 15-én szom­baton a salgótarjáni JAMK-ban, ahol T. Pataki László, író-rende­ző, dr. Csongrády Béla, lapunk nyugalmazott főszerkesztője, valamint Sándor Zoltán előadó­adó-művész zsűrizték a vers­mondókat. József Attila születésének 100. évfordulója kapcsán általá­nos és középiskolás diákoknak, különböző műfajokban hirdet­ték meg a versenyt országszerte, amelyet az angyalföldi József Attila Művelődési Központ szak­mai partnerei, a József Attila Társaság, a magyartanárok egyesülete, a Magyar Irodalom­történeti Társaság tanári tagoza­ta, valamint a Ferencvárosi Mű­velődési Központ közösen szer­vezett. A regionális elődöntőről to­vábbjutott: az általános iskolá­sok közül Odor Eszter Balassa­gyarmatról, a gimnazisták közül Bodnár Dóm Miskolcról, a szak­középiskolások kategóriájából pedig két résztvevő, Sándor Já­nos Zsomborról és Osztóké Ba­lázs Hatvanból. Ők részt vesz­nek április 10-én, a József Attila irodalmi és művészeti napok ke­retében megrendezett döntőn az angyalföldi művelődési köz­pontban, ahol a zsűri elnöke Jordán Tamás, Jászai- és Kos- suth-díjas művész, a Nemzeti Színház igazgatója lesz. Bottyáni Dávid Egerből

Next

/
Thumbnails
Contents