Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-03 / 154. szám
2004. JÚLIUS 3., SZOMBAT SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Ötve1 ?éve történt - 5. labdarúgó-világbajnoki döntő, Svájc Ötven éve Bernben, az ötödik futball-világbajnokság döntőjében Magyarország 3:2-re kikapott az NSZK ellen. Július 2- án, este az MTVl-en egy 90 perces dokumentumfilm volt a döntőről, az egykori magyar és német szereplőkkel, valamint eddig soha nem látott 38 perc a finálé kilencven percéből. Német televíziósok többéves összeurópai kutatása eredményeképpen végre mindenki láthatta, és Szepesi György eredeti közvetítésében hallhatta, hogy mi is történt Bernben, 1954. július 4-én. Mi az alábbi összeállítással idézzük fel a döntőt. A VB-DÖNTŐ ELŐZMÉNYEI Mert az előzmények mindenkor figyelmet érdemelnek. Méghozzá azért, mert utalnak az ösz- szefüggésekre, jelzik az ok és okozat kapcsolatát és egyben sejteni engedik az elkövetkezendőket. A futballban is. A Svájcban rendezett ötödik labdarúgó-világbajnokság döntőjének lebonyolítása előtt érdekes magyar vonatkozású információk láttak napvilágot. Olyanok, amelyeket érdemes lett volna megfontolni, amelyeket komolyan kellett volna venni. A Kossuth rádió röpítette szét őket 1954. július 3-án szombaton és július 4-én vasárnap. Az egyik szerint különvonat indult a Keleti pályaudvarról Svájcba, amely a magyar játékosok és kísérőik, családtagjait, hozzátartozóit volt hivatott a döntő helyszínére szállítani. Egyben véleménynyilvánítás is a találkozó kimenetelét, eredményét illetően. A másik közlés azt tudatta, hogy a világbajnokság harmadik helyéért játszott mérkőzésen Ausztria 3:1 arányban győzött Uruguay ellen. A bronzérem így nem a kétszeres világbajnoké lett, amely a magyarokkal vívott hatalmas csatában csak hajszállal maradt el attól, hogy újra finalista legyen. A bronzérmes Ausztria viszont megelőzően - az elődöntőben - 6:l-re kapott ki a magyar csapat döntőbeli ellenfelétől, a nyugatnémet válogatottól.- Az osztrák siker figyelmeztetés, intő jel - kellett volna hogy legyen... Esősorban a németek játékerejére vonatkoztatva. Már régóta tudjuk: nem volt az! Sem a magyar játékosok, sem pedig vezetőik számára. A július 4-i híradások: Esőként a szokásos vasárnap délelőtti jegyzet által, a tízórás híreket követően, amely teljes egészében a magyar együttesről szólt. Az előttünk álló döntő eredményétől függetlenül hajtott fejet az eddigi teljesítmény előtt - ami akkortájt ritkaságnak számított - tárgyilagos és mértéktartó kommentárt hallhattunk. Nem sokkal a mérkőzés kezdete előtt adták a rádióhallgatók tudtára, hogy Puskás Ferenc, a magyar válogatott csapatkapitánya, vállalja a szereplést, annak ellenére, hogy félig épült fel csak, s hogy nem teljesen egészséges. A bemondó közölte továbbá az egyik hazai védőjátékos ezzel kapcsolatos megnyilatkozását, amely szerint a „németek ellen az is elég lesz!” Egyikük sem tette hozzá, hogy „remélhetőleg” elég lesz. Pedig ezt kellett volna. Puskás csapatba állítása igencsak rizikós lépés volt. Főként annak ismeretében, hogy az akkori szabályok szerint a mérkőzés folyamán cserére egyáltalán nem volt lehetőség. De hát hol az a bátor ember, aki mellőzni merte volna a játékra jelentkező Puskást? Sebes Gusztáv, a magyar válogatott szövetségig kapitánya nem volt bátor ember. Ő nem merte kihagyni a válogatott csapatkapitányt, de lehet, hogy nem is akarta. Még az előzőeknél is nagyobb meglepetést okozott az a bejelentés, amely közvetlenül a találkozó kezdete előtt hangzott el, s a magyar csapat csatársorának összetételéről szólt. Eszerint a magyarok balszélsője, CziborZoltán átkerült a jobb oldalra, helyén pedig az újpesti Tóth Mihály szerepelt. Semmi indoklás, semmi magyarázat nem volt rá. Tegyük hozzá: ma sincs! Egyetlen szóval illethetjük: „érthetetlen!” Végezetül volt még egy nem hivatalos, hanem csak amolyan „kiszivárgott”, de annál meglepőbb információ: szinte suttogva adták tovább egymásnak az emberek, hogy már elkészült az a bélyegsorozat, amelyen a „világbajnok” magyar csapat tagjai láthatók. A Magyar Posta hétfőn fogja kibocsátani. Ennyire elébe menni (rohanni) az eseményeknek, azért nem kellett volna. A bélyegek kibocsátása egyébként elmaradt. Okait mindannyian ismerjük. A FINÁLÉ Helyszín: Svájc fővárosa, Bem. Időpont: 1954. július 4., vasárnap. Akkor is vasárnap, az idén 2004-ben is vasárnap. Akkor borús idő, amolyan „esős vasárnap” volt, nemcsak Bemben, itthon is. Óriási várakozás volt az ötödik labdarúgó-világbajnokság fináléja előtt. A magyar együttes útja a döntőig: Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0), Magyarország - Nyugat- Németország8:3 (3:1), Magyarország - Brazília 4:2 (2:1), Ma4:2 (1:0,2:2,2:2). Ling angol játékvezető dirigált a nagy vetélkedőn, amelyen bekövetkezett az, amire csak kevesen számítottak: a magyar tizenegy 2:2-es félidő után 3:2 arányban veszített. Második hely, vagyis arany- helyett ezüstérem. Eső vereség 1950 tavasza óta. Mennyivel elfogadhatóbb és elviselhetőbb lett volna ez az első vereség máskor és máshol. Nem ekkor, épp a világbajnokság döntőjében! A világbajnokság győztese pedig a nyugatnémet válogatott, amely a második világháborúnak nevezett nagy világégést követően lényegében most lépett először nemzetközi porondra. S mindjárt a legmagasabbra jutott. A németek meglepő sikere a világbajnokságon a magyarok számára nemcsak váratlan, de furcsa, érthetetlen és megmagyarázhatatlan is volt. Az volt a bosszantó védelmi és csatárhibák sorozata, a különös gólok (és nem gólok!), az alacsony szintű egyéni teljesítmények. Kocsis Sándornak, a vb gólkirályának harmatos játéka, Puskás 87. percben lőtt góljának meg nem adásáról már nem is beszélPályára vonulnak a csapatok. Baloldalt Puskás, Grosics, Lóránt. Jobboldalt a német csapatkapitány, Fritz Walter I gyarország Uruguay ve. No és az sem volt akármi, ahogyan a németek csatára, az ötös vonalánál felugorva, kilökte a labda alól a magyarok kapuvédőjét, második góljukat megelőzően. Vagy az miért volt, hogy a világ legjobb, és a világbajnokság legeredményesebb „ötösfogata” közel 80 percen keresztül (a 9-10-ik perctől a 87-ig) képtelennek bizonyult arra, hogy az ellenfél kapujába találjon? Lehetne még sorolni a további „furcsaságokat”... Lehetne, de minek? Ennyi éppen elegendő kellett volna ahhoz, hogy az emberek magyarázatot kapjanak. S ennyi bőven elegendő volt ahhoz is, hogy meginduljanak a találgatások és a felelősök keresése. FELTÉTELEZÉSEK ÉS REALITÁSOK A döntőben elszenvedett vereséget követően azonnal megkezdődtek a találgatások és a kudarc okainak, felelőseinek keresése, kutatása is. A „jól értesültek” úgy vélték, ők mindent tudnak, ami a futballdön- tő előtt, alatt, s után a berni stadionban és annak környékén történt. Ők voltak azok, akik tudták, hogy a magyar játékosok felléptek Puskás szerepeltetése ellen. Komoly konfliktus keletkezett emiatt, még verekedésre is sor került az öltözőben. Széles körökben terjedt az a nézet is, amely szerint a németek megengedhetetlen eszközökkel éltek. Vagyis doppingszerekhez nyúltak, ezért bírták annyira a terhelést és az iramot. Még az is megfogalmazódott, hogy a magyar vezetés egyszerűen eladta a világbajnokságot, egyes játékosok tudtával és beleegyezésével Mercédeszekért, autóalkatrészekért, s ki tudja még miért. Se szeri, se száma nem volt akkortájt az ilyen véleményeknek, megnyilvánulásoknak. Bizonyítékokkal persze nem szolgált senki. Nem szolgálhatott, mert nem voltak bizonyítékok. Nem lehettek. Az elhangzottak ugyanis az elkeseredés és a düh szüleményei voltak. A higgadtak és a csendesebbek tárgyilagosan alkottak véleményt. Ők a magyar csapat vereségének okait mindenekelőtt a támadósor elhibázott összetételében, Puskás szerepeltetésében, az esőtől áztatott talajban és az elbizakodottságban látták. Igaz, valóságtartalommal rendelkező álláspontok, kü- lön-kiilön is és egymás mellé állítva is. Mint ahogyan az is helytálló, hogy a döntőre kellettek volna a friss erők, különösen az embert próbáló magyar-uruguay-i összecsapást szem előtt tartva. Csakhogy az elfogadott, elfogadtatott álláspont szerint a vb-döntőn a csapat összeállításánál azokat kellett előnyben részesíteni, akik a megelőző időszak sikereinek kovácsai voltak. Nekik adták az elsőbbséget, s a nem mindennapi lehetőséget, nem utolsósorban a 8:3-as németek elleni diadal tudatában és fényében. Úgy gondolom, itt kell helyet adnunk azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek közvetlenül a mérkőzés után születtek. A németek győzelméről és a magyarok vereségéről: - „A gólhelyzeteket jobban kihasználó német csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat." „A németek egy góllal jobbak voltak.” A magyarok némi mentségére: - „Nem a tudás, hanem az akarat diadalmaskodott. ” Két szakvélemény magyar részről: - „A vb-n a mi csapataink volt a legjobb, de a döntőben a németek felülmúltak bennünket. ” ,Az eddigi legnagyobb labdarúgó-vetélkedőn nagy sikert aratott, s a második helyet szerezte meg a magyar válogatott. ” HATÁSOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK A kudarccal is szembe kell nézni és a kudarc után is haza kell jönni. A magyar válogatott is hazatért. Nem akárhogyan, hanem a „kertek alatt” bujkálva. Különös. Nem sok ilyen eset fordult elő a sportvilágversenyek történetében. Egyetlenegy sem. Következett a hazatérés. Természetszerűleg vonattal, oly módon, ahogyan a kiutazás történt. És mégsem egészen úgy. Merthogy - s ez ma már eléggé közismert - Budapestre tartó szerelvényt Tatán megállították, s a játékosokat leszállították. A tatai edzőtábor területén fogadást rendeztek a számukra, amelyen Rákosi Mátyás szólt hozzájuk. Megköszönte a helytállást, a győzelmeket és jelentős eredménynek nevezte a második hely, az ezüstérem megszerzését. A pártfőtitkár nyilván érezte a nyugtalanságot, az országosan megnyilvánuló ellenséges légkört, ezért rendelkezett úgy, hogy a játékosokat (és vezetőiket) Tatáról kü- lön-külön személygépkocsival kell hazaszállítani. Ez történt. A hazatért magyar ezüstérmeseknek aztán szembesülniük kellett az itthoni állapotokkal, a nem éppen kedvező közhangulattal. Megtudhatták, hogy Magyarországon az emberek egészen másként gondolják. Tapasztalhatták a kiábrándultságot, az elkeseredettséget, s az indulatok által vezérelt ítélkezéseket. A legyőzhetetlennek hitt magyar válogatott a berni stadionban legyőzőre talált, a megítélés önmaga ellentétébe fordult. Egyszerre minden silánnyá, hasznavehetetlenné és egyben elfogadha- taüanná vált. Lépten-nyomon érezhették az őket körülvevő ellenséges légkört is. Esősorban a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv érezhette, aki a fenyegetések miatt és következtében kénytelen volt rendőri védelmet kérni maga és családja számára. És a magyar csapat első számú játékosa, a csapat- kapitány, Puskás Ferenc is érezhette, akit legalább annyira felelősnek tartottak az elszenvedett vereségért, mint Sebes Gusztávot. Puskásnak ebben a helyzetben egy ideig nem volt tanácsos világhírű bal lábával a Körút köveire lépni. Hová lett a korábbi nimbusz? Az bizony elszállt, méghozzá egyszerre és nem részletekben. Nem számított már a tehetség, az eddigi teljesítmény, a korábbi páratlan sikersorozat. Semmi sem számított. Az elégedetlenség kifejezésének módjai aztán egy ponton túlmentek - és túlmutattak - azon, amit futballnak szokás nevezni. A vereséget követő százezres tüntetésen Budapesten. Mintegy bizonyítékokat szolgáltatva arra, hogy a sport - mindenekelőtt a labdarúgás - jelentős és közvetlen hatást gyakorolhat az emberekre, a társadalomra. BOZÓ GYULA A döntő jegyzőkönyve 1954. július 4, vasárnap NSZK - Magyarország 3:2 (2:2) Bem, Wankdorf-stadion, 65 000 néző, vezette: Ling (angol). Magyarország: Grosics (Honvéd) - Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) - Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bp. Vörös Lobogó) - Czibor (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Bp. Vörös Lobogó), Puskás (Honvéd), Tóth I. (Bp. Dózsa). (A második félidőre Czibor és Tóth helyet cserélt). NSZK: Turek - Posipal, Uebrich, Kohlmeyer - Eckel, Ma - Ftahn, Moriock, O. Whiter, F. Walter, Schäfer. Gl.:Puskás(6.), Czibor(8.), ill. Flahn(19„ 84.), Moriock(10.). Az 1954. évi labdarúgóvílágbajnokság végeredménye: 1. Német Szövetségi Köztársaság, 2. Magyarország, 3. Ausztria, 4. Uruguay. Szojka Ferenc emlékezik Eintrittskarte Fußball-WM-Finale 1954 Deutschland:Ungarn 3:2 Final ticket World-Cup 1954 Germany vs Hungary 3-2 CHAMPI0IH4A? DU M9MDE 1954 COUPE JULES RÍMET MCgiJs ’ ' Fins in sern Finale a earne i Jl.< V * öt»*««**, a. .4 (3taUi08 WanXOOfli I PsiottsB P0SÚ m CÍ5ÜÍ standing Eneiusttm J Ú, Stehplatz j .. 11 • V« jMiáöjsf •■*$*#)•. - W. :v.'.víeísi(M»i.-j svitopem - {masai# «#»!»«# 1 iaiMttaft*\¥§£ pwf sll.TMr siKtaa is FP. 8.- (Kai. a) 1 03330 ST» I ... f s bums' ä tenpacMr* || s** SEKTOR U 03,1,10 Z.z* Egy belépő a döntő mérkőzésre Szojka Ferenc, az SBTC egykori kiváló labdarúgója a címeres mezben 1954. június 17-én, azaz a svájci világbajnokságon mutatkozott be, ahol az első mérkőzésen szerepelt Dél-Korea ellen, melyet 9:0-ra győztek le. A Salgótarjánban élő 28-szoros válogatott játékos a következőképpen emlékszik vissza az ötven évvel ezelőtti, július 4-i döntőre, ahol az NSZK 3:2-re nyert Magyarország ellen. Szojka Ferenc „A döntő napján a Solotumban lévő szálláshelyünkön Sebes Gusztáv szövetségi kapitány közölte a kezdő csapatot, megtartotta a taktikai értekezletet - eleveníti fel a múltat Szojka Ferenc. - Aztán elindultunk Bembe, a döntő színhelyére. Mintegy két és fél órával a kezdés előtt érkeztünk a stadionba. Az öltözőbe mindany- nyian bementünk. Bizakodó volt a hangulat, hiszen a csoportmecs- csen 8:3-ra nyert a csapat az NSZK ellen és Puskás Öcsi is vállalta a játékot. Szűcs Ernő gyúró, illetve Kreisz László sportorvos tevékenykedett. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány és Márnái Gyula edző is nyugodtnak tűnt. A meccs előtt mintegy fél órával elindult melegíteni a csapat. Mi - akik nem játszottak - a pálya közepén átmentünk a kispaddal szemben lévő oldali lelátóra. Elkezdődött a döntő, a svájciak nekünk szurkoltak. Az elején semmi baj nem volt, hiszen 2:0- ra vezettünk. Ekkor úgy éreztem, hogy meglesz a mérkőzés, de a félidő már 2:2 volt. A szünetben arról diskuráltunk a csapattagokkal, hogy a fiúk majd újra lendületbe jönnek. A második félidőben is sok helyzetünk volt, de ezeket nem sikerült újabb gólra váltani. A németek megszerezték a vezetést, melyre ugyan Puskás a 87. percben válaszolt, de a játékvezető les címén nem adta meg.... Véleményem szerint csapatunk a döntőben a fáradtság miatt vesztett, meg aztán elpártolt a szerencse is mellőlünk, sok gólhelyzetet hagytunk ki. A mérkőzés után eredmény- hirdetés volt, majd mindannyian bementünk az öltözőbe. Síri csend volt. Összepakoltunk, majd mentünk az autóbuszhoz. Az úton csak egy-két szó hangzott el. Mikor visszaértünk a szállásunkhoz, Solotumban a helybeliek éltettek minket, de a csapatban senkinek sem volt kedve, mely érthető volt. A vacsorát is ímmel-ámmal fogyasztottuk, majd mindenki ment a szobájába. Én Csordás Lajossal, a Vasas játékosával voltam egy szobában, de azon az este mi sem szóltunk egymáshoz egy-két szónál többet. Az elkövetkező egy-két nap vásárolgattunk, szétnéztünk, majd következett a hazatérés. Itthon, Salgótarjánban legalább két év kellett ahhoz, hogy elhiggyék az emberek, hogy nem adtuk el a mérkőzést. Én a mai napig is azt mondom, hogy egy világbajnokságon játszani felejthetetlen élmény, m^g akkor is, ha kudarc volt az ezüstérem. A vereség mai napig is fájó, de ennek ellenére az életem legszebb, legfelejthetetlenebb éve volt” - zárta szavait Szojka Ferenc, az Aranycsapat tagja. BALOGH TIBOR A csoportmérkőzés jegyzőkönyve 1954. június 17. Zürich, Hardtum-stadion, 15 000 néző, vezette: Vincent! (francia). Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0) Magyarország: Grosics (Honvéd) - Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) - Bozsik (Honvéd), Szojka (SBTC) - Budai II. (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Palotás (Bp. Vörös Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd). Dél-Korea: Hong Duk-jang - Park Kju-jung, Park Jae-ling, Kang Csangi - King Jung-dae, Csu Jang-kuang - Csüng Nan-Ttk, S?ung Nak-von, Csoj Jung-min, Von Csang-von, Par II Kap. Gl.: Kocsis (3), Puskás (2), Palotás (2), Lantos, Czibor.