Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-03 / 154. szám

2004. JÚLIUS 3., SZOMBAT SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Ötve1 ?éve történt - 5. labdarúgó-világbajnoki döntő, Svájc Ötven éve Bernben, az ötödik futball-világbajnokság döntő­jében Magyarország 3:2-re kikapott az NSZK ellen. Július 2- án, este az MTVl-en egy 90 perces dokumentumfilm volt a döntőről, az egykori magyar és német szereplőkkel, vala­mint eddig soha nem látott 38 perc a finálé kilencven percé­ből. Német televíziósok többéves összeurópai kutatása ered­ményeképpen végre mindenki láthatta, és Szepesi György eredeti közvetítésében hallhatta, hogy mi is történt Bern­ben, 1954. július 4-én. Mi az alábbi összeállítással idézzük fel a döntőt. A VB-DÖNTŐ ELŐZMÉNYEI Mert az előzmények minden­kor figyelmet érdemelnek. Még­hozzá azért, mert utalnak az ösz- szefüggésekre, jelzik az ok és oko­zat kapcsolatát és egyben sejteni engedik az elkövetkezendőket. A futballban is. A Svájcban rendezett ötödik labdarúgó-világbajnokság döntő­jének lebonyolítása előtt érdekes magyar vonatkozású információk láttak napvilágot. Olyanok, ame­lyeket érdemes lett volna megfon­tolni, amelyeket komolyan kellett volna venni. A Kossuth rádió röpí­tette szét őket 1954. július 3-án szombaton és július 4-én vasár­nap. Az egyik szerint különvonat indult a Keleti pályaudvarról Svájcba, amely a magyar játéko­sok és kísérőik, családtagjait, hoz­zátartozóit volt hivatott a döntő helyszínére szállítani. Egyben vé­leménynyilvánítás is a találkozó kimenetelét, eredményét illetően. A másik közlés azt tudatta, hogy a világbajnokság harmadik helyéért játszott mérkőzésen Ausztria 3:1 arányban győzött Uruguay ellen. A bronzérem így nem a kétszeres világbajnoké lett, amely a magya­rokkal vívott hatalmas csatában csak hajszállal maradt el attól, hogy újra finalista legyen. A bronzérmes Ausztria viszont meg­előzően - az elődöntőben - 6:l-re kapott ki a magyar csapat döntő­beli ellenfelétől, a nyugatnémet válogatottól.- Az osztrák siker figyelmezte­tés, intő jel - kellett volna hogy le­gyen... Esősorban a németek já­tékerejére vonatkoztatva. Már rég­óta tudjuk: nem volt az! Sem a ma­gyar játékosok, sem pedig vezetőik számára. A július 4-i híradások: Esőként a szokásos vasárnap délelőtti jegyzet által, a tízórás hí­reket követően, amely teljes egé­szében a magyar együttesről szólt. Az előttünk álló döntő eredményé­től függetlenül hajtott fejet az eddi­gi teljesítmény előtt - ami akkortájt ritkaságnak számított - tárgyilagos és mértéktartó kommentárt hall­hattunk. Nem sokkal a mérkőzés kezdete előtt adták a rádióhallga­tók tudtára, hogy Puskás Ferenc, a magyar válogatott csapatkapitá­nya, vállalja a szereplést, annak el­lenére, hogy félig épült fel csak, s hogy nem teljesen egészséges. A bemondó közölte továbbá az egyik hazai védőjátékos ezzel kap­csolatos megnyilatkozását, amely szerint a „németek ellen az is elég lesz!” Egyikük sem tette hozzá, hogy „remélhetőleg” elég lesz. Pe­dig ezt kellett volna. Puskás csapatba állítása igen­csak rizikós lépés volt. Főként an­nak ismeretében, hogy az akkori szabályok szerint a mérkőzés fo­lyamán cserére egyáltalán nem volt lehetőség. De hát hol az a bá­tor ember, aki mellőzni merte vol­na a játékra jelentkező Puskást? Sebes Gusztáv, a magyar váloga­tott szövetségig kapitánya nem volt bátor ember. Ő nem merte kihagy­ni a válogatott csapatkapitányt, de lehet, hogy nem is akarta. Még az előzőeknél is nagyobb meglepe­tést okozott az a bejelentés, amely közvetlenül a találkozó kezdete előtt hangzott el, s a magyar csapat csatársorának összetételéről szólt. Eszerint a magyarok balszélsője, CziborZoltán átkerült a jobb oldal­ra, helyén pedig az újpesti Tóth Mi­hály szerepelt. Semmi indoklás, semmi ma­gyarázat nem volt rá. Tegyük hoz­zá: ma sincs! Egyetlen szóval illet­hetjük: „érthetetlen!” Végezetül volt még egy nem hi­vatalos, hanem csak amolyan „ki­szivárgott”, de annál meglepőbb információ: szinte suttogva adták tovább egymásnak az emberek, hogy már elkészült az a bélyegso­rozat, amelyen a „világbajnok” magyar csapat tagjai láthatók. A Magyar Posta hétfőn fogja kibocsá­tani. Ennyire elébe menni (rohan­ni) az eseményeknek, azért nem kellett volna. A bélyegek kibocsá­tása egyébként elmaradt. Okait mindannyian ismerjük. A FINÁLÉ Helyszín: Svájc fővárosa, Bem. Időpont: 1954. július 4., vasárnap. Akkor is vasárnap, az idén 2004-ben is vasárnap. Akkor borús idő, amolyan „esős vasárnap” volt, nemcsak Bemben, itthon is. Óriási várako­zás volt az ötö­dik labdarúgó-vi­lágbajnokság fi­náléja előtt. A magyar együttes útja a döntőig: Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0), Magyaror­szág - Nyugat- Németország8:3 (3:1), Magyaror­szág - Brazília 4:2 (2:1), Ma­4:2 (1:0,2:2,2:2). Ling angol já­tékvezető dirigált a nagy vetélkedőn, amelyen bekö­vetkezett az, amire csak kevesen számítottak: a magyar tizenegy 2:2-es félidő után 3:2 arányban ve­szített. Második hely, vagyis arany- he­lyett ezüstérem. Eső vereség 1950 tavasza óta. Mennyivel elfogadha­tóbb és elviselhetőbb lett volna ez az első vereség máskor és máshol. Nem ekkor, épp a világbajnokság döntőjében! A világbajnokság győztese pedig a nyugatnémet vá­logatott, amely a második világhá­borúnak nevezett nagy világégést követően lényegében most lépett először nemzetközi porondra. S mindjárt a legmagasabbra jutott. A németek meglepő sikere a vi­lágbajnokságon a magyarok szá­mára nemcsak váratlan, de furcsa, érthetetlen és megmagyarázhatat­lan is volt. Az volt a bosszantó vé­delmi és csatárhibák sorozata, a különös gólok (és nem gólok!), az alacsony szintű egyéni teljesítmé­nyek. Kocsis Sándornak, a vb gól­királyának harmatos játéka, Pus­kás 87. percben lőtt góljának meg nem adásáról már nem is beszél­Pályára vonulnak a csapatok. Baloldalt Puskás, Grosics, Lóránt. Jobboldalt a német csapatkapitány, Fritz Walter I gyarország Uruguay ve. No és az sem volt akármi, aho­gyan a németek csatára, az ötös vo­nalánál felugorva, kilökte a labda alól a magyarok kapuvédőjét, má­sodik góljukat megelőzően. Vagy az miért volt, hogy a világ legjobb, és a világbajnokság leg­eredményesebb „ötösfogata” kö­zel 80 percen keresztül (a 9-10-ik perctől a 87-ig) képtelennek bizo­nyult arra, hogy az ellenfél kapujá­ba találjon? Lehetne még sorolni a további „furcsaságokat”... Lehet­ne, de minek? Ennyi éppen elegen­dő kellett volna ahhoz, hogy az emberek magyarázatot kapjanak. S ennyi bőven elegendő volt ahhoz is, hogy meginduljanak a találgatá­sok és a felelősök keresése. FELTÉTELEZÉSEK ÉS REALITÁSOK A döntőben elszenvedett vere­séget követően azonnal megkez­dődtek a találgatások és a kudarc okainak, felelőseinek keresése, ku­tatása is. A „jól értesültek” úgy vélték, ők mindent tudnak, ami a futballdön- tő előtt, alatt, s után a berni stadi­onban és annak környékén tör­tént. Ők voltak azok, akik tudták, hogy a magyar játékosok felléptek Puskás szerepeltetése ellen. Ko­moly konfliktus keletkezett emiatt, még verekedésre is sor került az öl­tözőben. Széles körökben terjedt az a nézet is, amely szerint a né­metek megengedhetetlen eszkö­zökkel éltek. Vagyis doppingsze­rekhez nyúltak, ezért bírták annyi­ra a terhelést és az iramot. Még az is megfogalmazódott, hogy a ma­gyar vezetés egyszerűen eladta a világbajnokságot, egyes játékosok tudtával és beleegyezésével Mercé­deszekért, autóalkatrészekért, s ki tudja még miért. Se szeri, se száma nem volt akkortájt az ilyen vélemé­nyeknek, megnyilvánulásoknak. Bizonyítékokkal persze nem szol­gált senki. Nem szolgálhatott, mert nem voltak bizonyítékok. Nem le­hettek. Az elhangzottak ugyanis az elkeseredés és a düh szüleményei voltak. A higgadtak és a csendesebbek tárgyilagosan alkottak véleményt. Ők a magyar csapat vereségének okait mindenekelőtt a támadósor elhibázott összetételében, Puskás szerepeltetésében, az esőtől ázta­tott talajban és az elbizakodottság­ban látták. Igaz, valóságtartalom­mal rendelkező álláspontok, kü- lön-kiilön is és egymás mellé állít­va is. Mint ahogyan az is helytálló, hogy a döntőre kellettek volna a friss erők, különösen az embert próbáló magyar-uruguay-i össze­csapást szem előtt tartva. Csak­hogy az elfogadott, elfogadtatott ál­láspont szerint a vb-döntőn a csa­pat összeállításánál azokat kellett előnyben részesíteni, akik a meg­előző időszak sikereinek kovácsai voltak. Nekik adták az elsőbbsé­get, s a nem mindennapi lehetősé­get, nem utolsósorban a 8:3-as né­metek elleni diadal tudatában és fényében. Úgy gondolom, itt kell helyet adnunk azoknak a nyilatkozatok­nak, amelyek közvetlenül a mér­kőzés után születtek. A németek győzelméről és a magyarok vereségéről: - „A gól­helyzeteket jobban kihasználó né­met csapat legyőzte a fáradtan, for­mán alul játszó magyar válogatot­tat." „A németek egy góllal jobbak voltak.” A magyarok némi mentségére: - „Nem a tudás, hanem az akarat diadalmaskodott. ” Két szakvélemény magyar rész­ről: - „A vb-n a mi csapataink volt a legjobb, de a döntőben a németek felülmúltak bennünket. ” ,Az eddigi legnagyobb labdarú­gó-vetélkedőn nagy sikert aratott, s a második helyet szerezte meg a magyar válogatott. ” HATÁSOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK A kudarccal is szembe kell néz­ni és a kudarc után is haza kell jön­ni. A magyar válogatott is hazatért. Nem akárhogyan, hanem a „ker­tek alatt” bujkálva. Különös. Nem sok ilyen eset fordult elő a sportvi­lágversenyek történetében. Egyet­lenegy sem. Következett a hazatérés. Termé­szetszerűleg vonattal, oly módon, ahogyan a kiutazás történt. És mégsem egészen úgy. Merthogy - s ez ma már eléggé közismert - Bu­dapestre tartó szerelvényt Tatán megállították, s a játékosokat le­szállították. A tatai edzőtábor terü­letén fogadást rendeztek a szá­mukra, amelyen Rákosi Mátyás szólt hozzájuk. Megköszönte a helytállást, a győzelmeket és jelen­tős eredménynek nevezte a máso­dik hely, az ezüstérem megszerzé­sét. A pártfőtitkár nyilván érezte a nyugtalanságot, az országosan megnyilvánuló ellenséges légkört, ezért rendelkezett úgy, hogy a játé­kosokat (és vezetőiket) Tatáról kü- lön-külön személygépkocsival kell hazaszállítani. Ez történt. A hazatért magyar ezüstérme­seknek aztán szembesülniük kel­lett az itthoni állapotokkal, a nem éppen kedvező közhangulattal. Megtudhatták, hogy Magyarorszá­gon az emberek egészen másként gondolják. Tapasztalhatták a kiáb­rándultságot, az elkeseredettséget, s az indulatok által vezérelt ítélke­zéseket. A legyőzhetetlennek hitt magyar válogatott a berni stadion­ban legyőzőre talált, a megítélés önmaga ellentétébe fordult. Egy­szerre minden silánnyá, haszna­vehetetlenné és egyben elfogadha- taüanná vált. Lépten-nyomon érezhették az őket körülvevő ellen­séges légkört is. Esősorban a szö­vetségi kapitány, Sebes Gusztáv érezhette, aki a fenyegetések miatt és következtében kénytelen volt rendőri védelmet kérni maga és családja számára. És a magyar csa­pat első számú játékosa, a csapat- kapitány, Puskás Ferenc is érezhet­te, akit legalább annyira felelősnek tartottak az elszenvedett veresé­gért, mint Sebes Gusztávot. Pus­kásnak ebben a helyzetben egy ideig nem volt tanácsos világhírű bal lábával a Körút köveire lépni. Hová lett a korábbi nimbusz? Az bizony elszállt, méghozzá egy­szerre és nem részletekben. Nem számított már a tehetség, az eddigi teljesítmény, a korábbi páratlan si­kersorozat. Semmi sem számított. Az elégedetlenség kifejezésé­nek módjai aztán egy ponton túl­mentek - és túlmutattak - azon, amit futballnak szokás nevezni. A vereséget követő százezres tünte­tésen Budapesten. Mintegy bizo­nyítékokat szolgáltatva arra, hogy a sport - mindenekelőtt a labdarú­gás - jelentős és közvetlen hatást gyakorolhat az emberekre, a társa­dalomra. BOZÓ GYULA A döntő jegyzőkönyve 1954. július 4, vasárnap NSZK - Magyarország 3:2 (2:2) Bem, Wankdorf-stadion, 65 000 néző, vezette: Ling (angol). Magyarország: Grosics (Honvéd) - Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) - Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bp. Vörös Lobogó) - Czibor (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Bp. Vörös Lobogó), Puskás (Honvéd), Tóth I. (Bp. Dózsa). (A máso­dik félidőre Czibor és Tóth helyet cserélt). NSZK: Turek - Posipal, Uebrich, Kohlmeyer - Eckel, Ma - Ftahn, Moriock, O. Whiter, F. Walter, Schäfer. Gl.:Puskás(6.), Czibor(8.), ill. Flahn(19„ 84.), Moriock(10.). Az 1954. évi labdarúgóvílágbajnokság végeredménye: 1. Német Szövetségi Köztársaság, 2. Magyarország, 3. Ausztria, 4. Uruguay. Szojka Ferenc emlékezik Eintrittskarte Fußball-WM-Finale 1954 Deutschland:Ungarn 3:2 Final ticket World-Cup 1954 Germany vs Hungary 3-2 CHAMPI0IH4A? DU M9MDE 1954 COUPE JULES RÍMET MCgiJs ’ ' Fins in sern Finale a earne i Jl.< V * öt»*««**, a. .4 (3taUi08 WanXOOfli I PsiottsB P0SÚ m CÍ5ÜÍ standing Eneiusttm J Ú, Stehplatz j .. 11 • V« jMiáöjsf •■*$*#)•. - W. :v.'.víeísi(M»i.-j svitopem - {masai# «#»!»«# 1 iaiMttaft*\¥§£ pwf sll.TMr siKtaa is FP. 8.- (Kai. a) 1 03330 ST» I ... f s bums' ä tenpacMr* || s** SEKTOR U 03,1,10 Z.z* Egy belépő a döntő mérkőzésre Szojka Ferenc, az SBTC egy­kori kiváló labdarúgója a cí­meres mezben 1954. június 17-én, azaz a svájci világbaj­nokságon mutatkozott be, ahol az első mérkőzésen sze­repelt Dél-Korea ellen, melyet 9:0-ra győztek le. A Salgótar­jánban élő 28-szoros váloga­tott játékos a következőkép­pen emlékszik vissza az öt­ven évvel ezelőtti, július 4-i döntőre, ahol az NSZK 3:2-re nyert Magyarország ellen. Szojka Ferenc „A döntő napján a Solotumban lévő szálláshelyünkön Sebes Gusztáv szövetségi kapitány kö­zölte a kezdő csapatot, megtartot­ta a taktikai értekezletet - elevení­ti fel a múltat Szojka Ferenc. - Az­tán elindultunk Bembe, a döntő színhelyére. Mintegy két és fél órával a kezdés előtt érkeztünk a stadionba. Az öltözőbe mindany- nyian bementünk. Bizakodó volt a hangulat, hiszen a csoportmecs- csen 8:3-ra nyert a csapat az NSZK ellen és Puskás Öcsi is vál­lalta a játékot. Szűcs Ernő gyúró, illetve Kreisz László sportorvos te­vékenykedett. Sebes Gusztáv szö­vetségi kapitány és Márnái Gyula edző is nyugodtnak tűnt. A meccs előtt mintegy fél órával elindult melegíteni a csapat. Mi - akik nem játszottak - a pálya közepén átmentünk a kispaddal szemben lévő oldali lelátóra. Elkezdődött a döntő, a svájci­ak nekünk szurkoltak. Az elején semmi baj nem volt, hiszen 2:0- ra vezettünk. Ekkor úgy éreztem, hogy meglesz a mérkőzés, de a félidő már 2:2 volt. A szünetben arról diskuráltunk a csapattagok­kal, hogy a fiúk majd újra lendü­letbe jönnek. A második félidő­ben is sok helyzetünk volt, de ezeket nem sikerült újabb gólra váltani. A németek megszerezték a vezetést, melyre ugyan Puskás a 87. percben válaszolt, de a játék­vezető les címén nem adta meg.... Véleményem szerint csa­patunk a döntőben a fáradtság miatt vesztett, meg aztán elpár­tolt a szerencse is mellőlünk, sok gólhelyzetet hagytunk ki. A mérkőzés után eredmény- hirdetés volt, majd mindannyian bementünk az öltözőbe. Síri csend volt. Összepakoltunk, majd mentünk az autóbuszhoz. Az úton csak egy-két szó hang­zott el. Mikor visszaértünk a szál­lásunkhoz, Solotumban a hely­beliek éltettek minket, de a csa­patban senkinek sem volt kedve, mely érthető volt. A vacsorát is ímmel-ámmal fogyasztottuk, majd mindenki ment a szobájá­ba. Én Csordás Lajossal, a Vasas játékosával voltam egy szobában, de azon az este mi sem szóltunk egymáshoz egy-két szónál töb­bet. Az elkövetkező egy-két nap vásárolgattunk, szétnéztünk, majd következett a hazatérés. Itthon, Salgótarjánban leg­alább két év kellett ahhoz, hogy elhiggyék az emberek, hogy nem adtuk el a mérkőzést. Én a mai napig is azt mondom, hogy egy világbajnokságon játszani felejt­hetetlen élmény, m^g akkor is, ha kudarc volt az ezüstérem. A vereség mai napig is fájó, de en­nek ellenére az életem legszebb, legfelejthetetlenebb éve volt” - zárta szavait Szojka Ferenc, az Aranycsapat tagja. BALOGH TIBOR A csoportmérkőzés jegyzőkönyve 1954. június 17. Zürich, Hardtum-stadion, 15 000 néző, vezette: Vincent! (francia). Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0) Magyarország: Grosics (Honvéd) - Buzánszky (Dorog), Ló­ránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) - Bozsik (Honvéd), Szojka (SBTC) - Budai II. (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Palotás (Bp. Vörös Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd). Dél-Korea: Hong Duk-jang - Park Kju-jung, Park Jae-ling, Kang Csangi - King Jung-dae, Csu Jang-kuang - Csüng Nan-Ttk, S?ung Nak-von, Csoj Jung-min, Von Csang-von, Par II Kap. Gl.: Kocsis (3), Puskás (2), Palotás (2), Lantos, Czibor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents