Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-03 / 53. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap

MEGYEI

2004. MÁRCIUS 3., SZERDA

KORKÉP

A globalizáció és középfokon történő oktatásának néhány kérdése

A globalizációról, oktatásának fő kérdéseiről beszélni igen aktuális, hiszen sokasodnak az ide tartozó megoldandó feladatok. Már a középfokon végzett tanulókat (szakképzésben 18-22 év, szakközépben: 20-22 év, gimnáziumban 18-19 év között generációkról van szó) - hozzá kellene segíteni ahhoz, hogy a globalizációt és következményeit egyéni, családi, valamint nemzeti értelemben és mértékben tudatosan érzékeljék, sorsukra gyakorolt hatásukkal (kedvezőkkel és kedvezőtlennel) reálisan számoljanak.

Megítélésem szerint e témakör középfokon történő oktatásának igazi tétje, jelenünk és jövőnk küzdelmének értelme: tanulóinkat kijuttatni a globalitás terepeire és az ott végezhető eredményes tevékenység lehetőségeivel, feltételeivel történő megismertetés. Ezt a munkát a rendelkezésünkre álló források, dokumentumok és irodalom alapján az életkori sajátosságok figyelembevételével, tudományosan, szakmailag megalapozottan, de alapvetően gyakorlatorientáltan kellene végeznünk.

Mindezeket mérlegelve a globalizáció kérdéskörének oktatása, művelése tudományos módszerekkel és tudományos eszközökkel történhet, nem nélkülözheti a tudományt, mindenekelőtt a történelem és neveléstudományt.

A globalizáció mind történelmi előzményeit, mind jelen és kiszámítható jövőbeli tényezőit ismerve interdiszciplináris - nem egy diszciplínára épül - ezért tanítása, oktatása sokoldalúan összehangolt, interstudiális munkát igényel. Ebben a tevékenységben döntő jelentőségű a pedagógus felkészültsége, különösen fontos a megalapozott, magabiztos szakmai tudása, jó színvonalú pedagógiai, módszertani felkészültsége, kultúrája és a pedagógiai kreativitása.

Ha erre a témára vetítve ennek a három képességnek, tényezőnek az egyidejű jelenlétét keresem a jelenleg középfokú oktatásban tevékenykedő pedagógus társadalomban, akkor enyhén szólva is elszomorító a kép. A pedagógusok képzésük során nem, vagy csak nagyon kis mértékben tanulták a globalizáció történetét, tartalmi jegyeit, mozgásirányainak változásait.

Meggyőződésem, hogy a globalizáció érdemi és eredményes oktatása érdekében kulcskérdés a pedagógusképzési hiányok mielőbbi pótlása, az új tanárgenerációk képzésének kiegészítése a globalizáció kérdésköreivel.

Ebben a dolgozatban a globalizáció fogalmáról, tartalmi jegyeiről szólunk és megjelöljük azokat a témaköröket, amelyeket a középfokú tanintézetek végzős tanulói részére célszerűnek látnánk oktatni. Nincs talán bonyolultabb, összetettebb, régi és új ellentmondásokkal terheltebb, többféleképpen definiált fogalom, témakör, mint a globalizáció, melynek görcsös csomópontjait valós feszültségek indukálják.

Az évezredforduló kulcsfogalma megkerülhetetlen tényező, olyan folyamatot jelöl, amelyben a multikultural- itás egyre inkább domináló tényezővé válik a gazdasági és társadalmi határok elmosódnak vagy leomlanak, teret engedve egy újfajta, immáron világméretekben végbemenő újjászerveződésnek. Az idő és a tér fogalmai átalakulnak, a távoli események is közvetlenül és gyorsabban hatnak, mint korábban. Ennek a folyamatnak a legfőbb mozgatói az informatikai forradalom, a transznacionális vállalatok térhódítása és a nemzetközi piac egységes világhálóvá való szerveződése. Ezek a hatások messzemenő következményekkel járnak az egyénekre, a családokra, a kisebb-nagyobb közösségekre és a nemzetekre nézve egyaránt. A nemzetállamok korábbi korlátlan belső szuverenitása megkérdőjeleződik, a multinacionális vállalatok által erősen meghatározott munkaerőpiac pedig az egyének és a családok sorsát befolyásolja nagymértékben.

A globalizáció az elmúlt évtizedek egyik meghatározó, önmagában is igen ellentmondásos, multinacionális értelemben és mértékben tőke- és birtokkoncentrációt szinte megállíthatatlanul magában hordó folyamata. Ez a folyamat a vártnál sokkal lassabban és ellentmondásosabban halad előre, miközben ellenfelei egyre többen vannak és egyre hangosabbak. Természetesen a gbbaüizációnak nem csupán esküdt ellenségei, hanem elkötelezett hívei is vannak, éppúgy, mint nyertesei és egyértelmű vesztesei. Célszerűnek tűnik a globalizáció mai folyamatának hátterét, történelmi előzményeit, gyökereit röviden

áttekintem, bizonyos komponensek állandóságára a figyelmet felhívni.

Az jól ismert tény, hogy az elmúlt évszázadok folyamán a globalizációt a nyugati civilizáció terjesztése jelentette (kolo- nizáció), melynek módszerei hol jobban, hol kevésbé erőszakosak voltak. Köztudott az is, hogy a nyugat a kolonizációvá esetenként deklaráltan egyfajta „civilizációs” küldetést teljesített, amelynek célja a felsőbbrendű nyugati civilizáció meghonosítása volt a civilizálatlan térségekben.

Az elmúlt század közepétől azonban megvátozott a helyzet, a dekolonizáció folyamatát követően a függetlenné vát korábbi gyarmati és félgyarmati térségekben egyfajta önállósodási folyamatok vátak jellemzővé. Nagymértékben megnövekedett a nem nyugati civilizációk öntudata, s igényük arra, hogy önmagukról és a világról önálló véleményt formájának, szemben a nyugati felfogással.

Mindezen sokrétű folyamatok és egyéb tényezők következtében napjánkra nem jött létre igazi globális civilizáció. Ami az ezredfordulóra kiáakult és részben megerősödött, az egyfajta tudományos, gazdasági, techniká, technológiá, intézményi globalitás, egy világméretű technostruktúra. Ez a globalitás azonban ideológia, vallás és világnézet nélküli, amelyet az újabb és újabb piacszerzés, a piaci pozíciók megszerzése, majd megerősítése, a piaci racionalitás, a befektetett tőke utáni mind nagyobb hozadék, a haszonelvhű- ség mozgat.

Napjánkra leginkább a gazdaság globalizálódott, világpiac, világgazdaság létezik, de világtársadalom, világcivilizáció nem jött létre.

M

egítélésem szerint világcivilizáció - amíg nemzetek léteznek, nem is jöhet létre. A történelmi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy egyetlen létező civilizáció sem vát globális civilizációvá. Fontos megjegyezni, hogy a civilizációk (miközben globáizá- lódtak) sohasem voltak egymástól elszigetelt, zárt, csak önmagukban létező rendszerek. A civilizációk állandóan vátoznak, részint belső okok, részint külső tényezők, továbbá más civilizációkká váó kölcsönhatásaik következtében. Minden civilizáció ezátá modemizáódik is. Az ilyen modernizáció - korábban a kolonizáció, nap- jánkban a globalizáció - azonos technikákat, azonos intézményeket, struktúrákat igyekszik mindenhol meghonosítani, azonban a civilizációk kultúrák belső lényegét, szemléletmódját, világlátását nem tudja megvátoztatni. (Napjaink sajátos ta- pasztáata az ameriká globalizáció - az ameriká civilizáció eredeti értékei nélkül!)

Minden váószínűség szerint, a jövőt illetően is, azzá kell számolni, hogy a nemzeti tényezők hosszú időn át nemcsak fennmaradnak, hanem fejlődnek, igen jelentősek lesznek, bizonyos saját nemzeti érdekek, értékek különlegesen megerősödhetnek, miközben a nemzeti és globális eszmék, intézmények, törekvések egymást áthatva, egymást felerősítve, olykor egymássá konfliktusba keveredve érvényesülnek.

A fentiekből is kiderült, hogy a globalizáció számos vonása jellegzetessége a történelem során jóvá korábban megjelent, mint az ezredforduló körüli évek, évtizedek. Kétségtelen, hogy az utóbbi években számos jelenség erősödött fel, jelentkezett ismét, vagy megjelent új formában, de az egész folyamatot nem lehet az emberiség történetében teljesen újként kezelni.

Az alábbiakban - néhány önkényesen kiválasztott témakörön keresztül - igyekszünk rámutatni arra, hogy a globalizációs folyamatok és jelenségek csírájában vagy sajátos formában már az emberiség fejlődéstörténetében korábban is jelen voltak.

1. A közös értékek, amelyek olyan újnak tűnnek az atlanti világban és az Európai Unióban. Ami az eszmék terjedését, meggyökerezését illeti, a legfeltűnőbb jelenség a kereszténység rendkívül gyors terjedése még a „zavaros” 10-11. században is. Másfél generáción belül lengyelek, csehek, magyarok, oroszok és sokan mások, vagyis a má Közép- és Kelet-Európa népességének számottevő hányada felvette a kereszténységet, igen gyorsan kiépítette intézményeit, évszázados hatású stabil egyházi szervezeteket hozott létre. A lényegében egy időben megjelenő közép- és kelet-európá keresztény államok néhány évtized áatt jöttek létre, megszilárdultak és mág jelen vannak Európa poütiká térképén.

2. A rendkívüli erőfeszítéseket igénylő jogharmonizáció. Feltűnő az egész feudális Európában a rómá jogon áapuló jogi

gondolkodás egységesülése és közös irányba mutató fejlődése. Érdemes megfigyelni, hogy a nyugati kereszténység által meghatározott területeken a jog- és állam- felfogás hasonlóságai éppen olyan szem- beszökőek, mint a 20. század végén az Európai Unió jogharmonizációs törekvéseinek eredményeképpen.

3. A mindenütt használható közös fizetőeszköz, amelyet ma még az EU-tagállam- ok egy része sem tud bevezetni. A középkorban a kereskedelmet, ezen belül a távolsági kereskedelmet igen nagymértékben meggátolta volna a fizetőeszközök különbözősége. Igaz ugyan, hogy főleg az ún. feudális anarchia időszakában, nemcsak az egyes országok, hanem minden önállósult területi egység uralkodója saját pénzt veretett, ám a nemesfém fizetőeszközök, függetlenül azok származási helyétől, lehetővé tették a távolsági kereskedelem zavartalan lebonyolítását.

4. Az emberek szabad, útlevél és vízum nélküli mozgása, amely az unió egyik legkézzelfoghatóbb eredménye. A modem globalizmus legnagyobb vívmányaként szokták emlegetni az emberek szabad mozgását, azzal a megjegyzéssel, hogy a nagyon eltérő gazdasági és kulturális körülmények között élő embercsoportok szabad migrációja hosszú időn keresztül inkább elvi követelmény marad. Nos, a középkori Európa több évszázadának migrációs folyamatai lényegesen intenzívebbek voltak, mint a 20. század végiek. Míg a 20. század végének liberális demokratái elsősorban azon törik a fejüket, hogy a szegényebb kontinensek vagy a kelet-európaiak tömegeit hogyan tudják feltartóztatni, a 10-16. században feltűnően jelentős mozgások zajlottak, ezen belül figyelemre méltó a német nyelvű területek lakosságának keleti kitelepedése (pld. a tatárjárás után Magyarországra jelentős szász népesség költözött.) A hatalmas népmozgások a felfedezések után még inkább megerősödtek, ekkor kezdődött meg Amerika betelepítése, az oroszoknak a Volgáig, majd a Volgán túli kirajzása és más hatalmas méretű migrációk. A török terjeszkedést követően csoportosan és egyénenként több százezer szerb, görög és örmény telepedett le Magyarországon. A migráció korlátával kapcsolatban sokan említést tesznek arról, hogy a legnagyobb gondot a mai Európában az Európán kívüli népesség beáramlása jelentheti. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a 16. századi Lisszabon lakosságának kb. 10 százaléka volt színes bőrű, vagyis kb. akkora arányban éltek afrikaiak a portugál fővárosban, mint manapság.

5. Akommunikádó nyelvi akadályainak lebontása. A globalizáció rendkívüli vívmányaként szokták emlegetni az érintkezést biztosító francia nyelv elterjedését, utalva arra, hogy az angol nyelv soha nem látott pozíciókat szerez. Való igaz, hogy a modem tudománynak, a zenének, a légi közlekedésnek, a számítógépeknek a nyelve az angol lett és ez példátlanul új jelenségnek tűnik. Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni azt, hogy az európai ato- mizáltság közepette a nyugati kereszténység által dominált hatalmas területen az Atlanti-óceántól a Kárpátokig mindenki, aki számára a politikai, tudományos, jogi és kulturális érintkezés szükséges volt, valamilyen szintű latin ismerettel rendelkezett. Sokkal kevesebb gondot jelentett az akkori művelt csoportoknak az érintkezés, mint akár a 20. század első felében. A törvényeket latinul fogalmazták, a katolikus szertartások latin nyelvűek voltak, a követek az idegen udvarban latin nyelvű üzenetet adtak át.

6. Az oktatás és a tudomány nemzet- köziesedése. Az oktatás és tudomány jelenleg a legkényesebb területnek számít

mindenfajta integrációs és globalizációs politika számára. Különösképpen az oktatás területén minden nemzet igyekszik a saját különleges hagyományait fenntartani és különös súlyt fektet arra, hogy a saját nemzeti nyelvű oktatást a globalizáció korában továbbra is politikája megszentelt részének tartsa. Ezzel kapcsolatban szinte közhelynek tűnik annak megemlítése, hogy a 10. századtól kezdődően Európában az oktatás és a tudomány univerzálisnak számított. Európa nagy intellektuális központjai, mint a Sorbonne, a bolognai vagy a krakkói egyetemek, magától értetődően nagyon hasonló tudományos problémákkal foglalkoztak, hallgatóik egész Európából verbuválódtak és természetesen az egyetemek elfogadott nyelve egységesen a latin volt.

7. Műszaki fejlődés, technológiák inter- naáonalizálódása. Nem részletezve, csupán egy-egy gondolatkört megemlítve érzékeltetjük a műszaki fejlődés, a gyártás- technológia területein tapasztalható globalizációs folyamatok évtizedes, évszázados jelenlétét. Az elektromos energia feltalálása, majd világméretű elterjedése, az atomenergia felfedezése, békés célú hasznosítása, az elektromágneses hullámok feltalálása, a rádió, majd a televízió megjelenése stb.

N

apjainkban is számtalan, látványos példát tudunk bemutatni a globalizációs folyamatokra, azok történelmi előzményeire. A számítógép feltalálásától, fejlesztésétől (magyar tudósok közreműködésével) napjainkig, az internetes kapcsolatok létrejöttéig vezető út. Hasonló történeti íve és magyar vonatkozásai vannak a telefon megalkotásától a má mobilkészülékek használatág terjedő időszaknak. Számtáan példát lehetne még felhozni annak bizonyításáa, hogy a globalizációs folyamatok má korábban is megjelentek, csak nem annak neveztük.

8. A kultúm nemzeti jellege. Akultú- ra az a terület, ahol a globalizáció káos hatását a legtöbb kritikus erőteljesen fel szokta vetni. Ez az a terület, ahol az EU- integrációvá foglalkozó legjelentősebb kutatók és politikusok arra figyelmeztetnek, hogy éppenséggel a kátúrák különböző természete az, amely meg is akadályozhat- ja a globáizáció folyamatát.

Szintén említésre méltó az, hogy a középkor említett századában, Európában lényegében hasonló természetű magas kultúra létezett. A nyugati keresztény Európa ugyanazokat az építészeti és zenei stílusokat ismerte, feltűnően gyorsan terjedtek olyan irányzatok, mint a gótika, a romantika vagy a reneszánsz. Esetenként egy-két évtized áatt Európa legtávolabbi pontjain ugyanolyan stílusú alkotások születtek. Ellenvetésként felvethető, hogy mindez csak a magas kultúrára vonatkozik, amihez az egymástól területileg és nyelvileg elkülönült és egymássá gyakorlatilag soha nem érintkező paraszti tömegeknek nem sok közük volt.

A gbbalizáoó tehát nem előzmények nélküli, hanem az elmát évszázadok emberi, tásadalmi, gazdasági fejlődésének terméke, éppúgy, mint a folyamattá szemben megjelenő „kitermelődő” erők. Történelmileg nézve is a globalizáció egyik, talán legnagyobb negatív következménye a kor adott feltételei között a differenciáódás és a polarizáódás, mind az egyes társadal- makon belül, mind nemzetközi értelemben és mértékben. Tények, számadatok halmaza sorakoztatható fel a világ polari- záódásának bizonyításáa.

Történelmileg igazolt, hogy a globalizáció előnyeiből ki- és lemaradó térségek és személyek a marginalizátak, periferizá- tak, a leszakadók táborát, s ők adják a szélsőséges, radikális megnyilvánulások egyik fő bázisát.

A globalizáció eddigi folyamata a tátongó gazdasági különbségeket Észak- és Dél-, Nyugat- és Kelet- Európa között nem szüntette meg, sőt az országok gyengébb csoportjainak felzár- kózási esélyei, lehetőségei is csökkentek.

Statisztikai adatok szerint még a leggazdagabb országok szegényeinek helyzete is romlott és távolságuk a jómódú középosz- táyokétól növekedett. A nemzetközi ta- pasztáatok, tények, adatok azt igazolják, hogy a világ legszegényebb országá változatlanul reménytelen, kiszolgáltatott helyzetben vannak, legyenek azok a Szaharától délre eső országok, dél-ázsiáak, vagy közép-amerikaiak. Tény, hogy a volt fejlődő országok döntő többségének felzákó- zási folyamata nem indult meg.

Ezek a negatív tényezők, nemzetek közötti egyenlőtlenségek újratermelődése, külön-külön is, de együtt, egymásra hatva,

egymást felerősítve világméretekben a globalizációval szembeni ellenállást erősítik, hozzájárulnak a Nyugat-ellenes nacionalizmusok megjelenéséhez, aktivizálódásukhoz.

A

rra a jelenségre is rá kell irányítani a figyelmet, hogy a nyugati világ a globalizáció bizonyos alapelveit meglehetősen szelektíven alkalmazza. Felháborodva utasítja el a tőke szabad mozgásának legkisebb korlátozásait is, miközben a vasfüggönynél erősebb és állandóbb falat emel az emberek szabad mozgása elé, vagy a multinacionális vállalatok a szabályozott, magas bérköltségű országokból a szabályozatlan, alacsony bérköltségű országokba viszik át a termelést, ahol rombolhatják a környezetet, s akár gyermekmunkát is alkalmazhatnak.

A globalizáció további előrehaladása, sikere alapvetően attól függ, hogy a világ fejlett és fejletlen részei közötti viszony gyökeresen megváltozik-e, vagy nem. Ha nem lesz alapvető változás, akkor az elkövetkező években, évtizedekben állandó és súlyos globális konfliktusokkal kell számolni, amelyek nemzeti, nemzetiségi ellentétek, összecsapások formájában is megjelenhetnek.

Terjedelmi korlátok következtében e rövidre szabott bevezető gondolatok után a középfokú oktatásban a végzős tanulók részére a gbbalizáció kérdéskörének feldolgozásához az alábbi témákat, irodalmat és internet forrásokat, hozzáférhetőséget ajánljuk:

1. A globalizáció fogalmának értelmezése. A globalizációs folyamatok rövid történelmi bemutatása, hatásuk vizsgálata a tudomány, a gazdaság és a társadalmi élet területein.

2. A létező globalizáció hatása a politikára, a politikai pártokra, a civil szerveződésekre, a demokratikus jogállamra és intézményrendszerére.

3. A globalizáció, mint új világrend. A gazdaság globalizációja, az egységes világpiac, az USA hegemón szerepe, a nyugateurópai integráció és a kelet-európá átalakulási folyamat.

4. Az Európa Unió rövid története, intézményrendszere, döntési mechanizmusa, közösségi politikája. Az EU közös agrárpolitikája.

5. A monetáris unió, a pénztársadalom és a munkatársadáom antinómia. Hac a dollár és az euró között a vezető szerep megszerzéséért.

6. A globalizáció és a környezet- és természetvédelem, illetve a demokrácia kapcsolata. A Föld teherbíró és eltartó képessége és a globalizáció hatása.

7. A globalizáció és a nemzetállamok. Nemzeti, nemzetiségi kérdések a globalizáció folyamatában.

8. Világméretű egyenlőtlenségek és a szegénység a globáizáció között.

9. A globalizáció kihívásá és Magyar- ország.

10. Politiká pártok, mozgámak Ma- gyaországon az ezredforduló első éveiben. Kormánypártiság, ellenzékiség, glo- báizációellenes törekvések, mozgalmak. A globalizációs folyamatok kedvező és kedvezőtlen hatásá Magyaországon.

A felsorolt témakörök oktatására témakörönként két órát célszerű fordítani. A közoktatási törvény ezt a heti óraszámot biztosítja a tanítási anyag 20 százaléka terhére. Tekintettel arra, hogy a globalizációval kapcsolatos oktatandó anyag a központi tervezésben igen-igen áulpreferált, ezért a szabad sáv 20 százalékán belül kell az értelmes felhasznáás lehetőségét mérlegelni. Ezt az időkeretet a fenntartónak kötelező feladatként kell finanszíroznia. Az intézmény igazgatója a fenntartóval egyeztetve ennél nagyobb időkeretet is megállapíthat.

Természetesen mind a tíz témakörnek a konkrét óravázlatát ki kell dolgozni, ezen belül a nevelési, oktatási célt megjelölni, az életkori sajátosságok figyelem- bevételével az alapvetően elérendő célokat rögzíteni szükséges.

Meggyőződésem, hogy ezen témakörök nem maradhatnak ki egyetlen középfokú tanintézet oktató, nevelő munkájából, helyi tantervéből (ha már a központiból kimaradt).

A globalizációról nem mendemondákat, téves ítéleteket, téveszméket, hangulati, érzelmi, vagy napi politikai törekvéseket kell oktatni, hanem az objektív folyamatokat, a hiteles valóságot.

______________________________PH. VASAS JOACHIM

c. egyetemi tanár