Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-06 / 256. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 SALGÓTARJÁN 2003. NOVEMBER 6, CSÜTÖRTÖK Régtől lakott a város mai területe, hiszen a csiszolt kő­kor tárgyi emlékeit is megtalálták itt. A hontoglalás ide­jén a Tarján törzs telepedett le a környéken. A "salgó" jelentése a régi magyar nyelvben fényes, ragyogó volt. A magyar állam kialakulása idején és az azt követő évtize­dekben Nógrád megye ezen része királyi birtok volt. A mai település korai története a területén átló várakhoz - Sajgóhoz, Zagyváiéhoz, Baglyaskőhöz - kötődik; ezek a tatárjárás után emelt kisebb hegyi várak. A mai város több. már az Árpádkorban is fennálló laluböl és pusztá­ból. valamint későbbi bánya-, illetve gyártelepből alakult ki. Egy oklevél 140Bben említene először a ..Salgo- Taryan" nevel de lehetséges, hogy azt már korábban is használták. A környék a XII. és a XIII. század Hiúján került a Kacsics nemzetség birtokába, akik aztán az évek során Nógrád területének jelentős részét megszerezték. Salgó vára a XIII. században épüli de legkorábbi Írásos említése csak 1341-ból maradt lenn, Castrum Salgov alakban. A törők 1554-ben csellel foglalta el. A török ki­űzése után elnéptelenedett környék gyorsan újratelepült. Salgótarján fejlődését a XIX. század közepén a környéken leltárt kőszéntelepeknek, illetve ezek megkezdett kiakná­zásnak köszönhette. A szénvagyon mellé nehézipar is te­lepült. A Budapest-Salgótarján vasútvonal 1867-es át­adása után fokozódott az iparvidék jelentősége. Az 1848- ban Inászón és Zagyvarónán indított szénkitermelés kez­detben csak mintegy húsz embernek adob munkát. Ké­sőbb, az igények növekedésével német. cseh. morva, len­gyel, osztrák és szlovák munkások is letelepedtek lb. A szén melleb a környékbeli, kiváló minőségű bazaltkő ki­termelése is nagy jelentőségre tett szert: Bécs utcáinak egy részét Is a Somoskő határában faragob kockakövek­kel burkolták. Salgótarján 1922-ben leb város: Nógrád megye Trianon után elvesztette egyetlen rendezed taná­csú városát. Losoncot s országhatáron kívülre kerültek a legjelentősebb erdélyi és felvidéki ipar-, illetve bányavi­dékek is. E szomorú tények azonban lokozták a telepü­lés szerepéi elősegítetve a várossá válást. Salgótarján 1950-ben leb Nógrád megye székhelye. Túrakedvelő sportorvos Dr. Nyíri Lász­ló, az 53 éves or­vos csaknem hu­szonöt éve él Sal­gótarjánban nóg­rádi származású gyermekorvos fe­leségével. Leányul nem követi szülei pályáját, az EL­TE angoltanári szakos hallgatója. Tíz éven át a megyei kórház II. bel­gyógyászati osztályán dolgozott, majd a megyei sportorvosi rendelő főorvosa lett és tizenöt éve látja el e teendőket a Sportkórház munka­társaként. „Bár szűkebb pátriámra, Zemplén vidékére mindig szíve­sen látogatok el, s szívem mélyén zempléninek vallom magam, mégis úgy érzem, hogy sikerült gyökeret eresztenem Salgótarján­ban is. A szülőföldemhez hasonló hegyes-dombos vidéket könnyű volt megszokni” - mondja. Szabadideje nagy részét termé­szetjárással, túrázással tölti. A me­gyei természetbarát szövetség fő­titkáraként közreműködik a me­gye turistaútjainak kialakításában, gondozásában, teljesítménytúrák szervezésében, kiadványok szer­kesztésében. Cikkei rendszeresen megjelennek a turista szaksajtó­ban. Megkapta a Természetbarát Szövetség Théry Ödön-emlékpla- kettjét is. Szenvedélyes fotós, a tú­ráin és a kirándulásain készített di­ákat a megyei fotóklub szokta be­mutatni. Minden érdekli, ami a ter­mészettel kapcsolatos. Ugrógála Salgótarján nemzetközileg is jegyzett sportrendezvényén 1986-tól évente a világ legjobb magas- és rúdugrói találkoznak. Angyal János, a Magyar Atléti­kai Szövetség elnökségi tagja ál­tal megálmodott különleges lát­ványosságnak Salgótarján Fő te­re után 1999-től a Somoskő vára alatti ugrópálya ad otthont. Szénre épült város, erdők ölelésében Ha valaki ismereüenül csöppenne Salgó­tarján Fő terére, nyilván úgy érezné, hogy egy tágas nagyvárosba került. Aztán jobban körültekintve látná, hogy a nógrádi megye- székhely több részből álló, festői hegyekkel körülvett, 45 ezres város. Két vár, Salgó és Somoskő áll őrt a város felett, s erdő, erdő mindenütt. Salgótarján az egyetlen magyar város, amelyiknek bármelyik pontjáról né­hány perc alatt erdőbe juthatunk! Itt ered a Zagyva folyó. Látványos fejlődése a szén­bányászat és az arra épülő ipar megjelené­sével indult a 19. század második felétől. Néhány évtized alatt jelentős ipari, kulturá­lis és kereskedelmi központtá vált. 1950-től megyeszékhely. A 60-as években kezdő­dött a városépítés új szakasza, amely a vá­rosközpont szinte teljes lebontásával és tervszerű újjáépítésével mintegy három év­tizeden át tartott. A városközpont rekonst­rukciójáért kapta elsősorban Salgótarján 1968-ban a „Hild János urbanisztikai em­lékérem” elnevezésű szakmai díjat. Itt nin­csenek műemlékek, de vannak jelentős műalkotások. gi kommunális hulladéklerakó megépítése, a szennyvízcsatorna-hálózat szinte teljes ki­építése. Megépül a TESCO áruház a tervek szerint sor kerül a városközpont több milli­árdos felújítására. Jelentős változást hoz majd a város életében a tehermentesítő út 2006-ra tervezett átadása. A város ipari park­jába egyre több külföldi cég települ. Várható­an még többen jönnek, ha elkészülnek a 21- es úton a Hatvan és Salgótarján közötti gyor­sító szakaszok. A város gazdasági, építészeti, infrastruk­turális, kulturális fejlődésének dinamizmusa az 1990-es politikai rendszerváltással meg­torpant. A nehézipar visszafejlődése, a gaz­dasági szerkezetváltás gondokat okozott a '90-es évek elején. Csak részben ellensúlyozták a leépítése­ket a munkahelyteremtéssel kapcsolatos erőfeszítések. A nehézségeken lassan úrrá lesz a város. A fejlesztések is megindultak. Jelentős fejlesztésnek számít például a térsé­Képviselő és polgármester A Ludányhalásziból származó Puszta Béla két fiútestvérével együtt szi­gorú vallásos nevelésben részesült, s a falu egyik legjobb ministránsá- nak számított. Kicsi korától a nyári iskolai szünetekben is dolgozott, hogy kiegészítse a szerény családi kasszát. Történelem-népművelés szakos tanári diplomát szerzett, majd népművelőként dolgozott Ludányhalásziban, ezután az ifjúsági mozgalomba került. A rendszerváltás után az MSZP megyei ügy­vezető alelnöke, majd elnöke lett. A harmadik ciklusban Salgótarján polgármeste­re, 2002-től a körzet országgyűlési képviselője, a megyei szocialista képviselőcso­port vezetője, a Megyei Jogú Városok Szövetségének alelnöke. Második házassá­gában él, velük lakik édesanyja is. Öt gyermeket nevel. ' 2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE tartalékok szoc. és egészségügyi ellátás adóssáqszolq. 129891 ^ 395 623 505 217 ÍT\ óvoda, alap- és n. középfokú felhalmozási / \ oktatás kiadások [ ^ ff \ 3603824 2 429 530 \ támogatások UÄ,/egyéb önálló intézmények J Polgármesteri Hivatal / 6 44 405 jsj 1793 723 § ; Összesen: 10531134 E FI !l A kulturális, oktatási, művészeti élet a gondok ellenére sokrétű és gazdag. Említést érdemel, hogy a professzioná­lis művészet jelenléte mellett a megha­tározó az amatőr művészeti együttesek jelentős száma, ilyen a Nógrád tánc- együttes, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar, a Liszt Ferenc Kamarakórus. Elmondható, hogy a korszerű, euró­pai színvonalú városi lét alapjai fokoza­tosan megteremtődnek Salgótarjánban! Fél évszázadig nincs gond! A Salgótarján Térségi Kommunális Szilárd Hul­ladéklerakó Salgótarján és a térségi települések közös beruházásában 2001-ben létesült. A telep 50 évig képes biztosítani Salgótarján és a környező 24 település hulladékának biztonságos elhelyezé­sét. Hasznos kapacitása 1 millió 835 ezer köbmé­ter, területe 54 ezer négyzetméter. Kiépített infrast­ruktúrája lehetővé teszi a legkorszerűbb hulladék­gazdálkodási rendszerek (szelektív gyűjtés, kom­posztálás, hasznosítás) kialakítását, hosszú távon akár regionális központtá való fejlesztését. Rangos rendezvények színhelye A József Attila Művelődési Köz­pont a Hild-díjas salgótarjáni vá­rosközpont egyik reprezentatív épülete, amelyet Szrogh György Állami-díjas épí­tész tervei alap­ján 1966-ban ad­tak át. Belső tere­iben és külső épí­tészeti környeze­tében számos hí­res képzőművé­szeti alkotás ta­lálható. Az intézmény a térségben egye­dülálló gyermek- és felnőtt színhá­zi programmal, rangos kiállításokkal, art mozi­val, hangversenyekkel várja az évente már százezer főt is meg­haladó közönségét. A törzskö­zönség által „Józsi”-nak becé­zett kulturális központban szá­mos alkotó-művelődő kisközös­ség kap helyet, közülük a legis­mertebb a fotóklub, amelynek állandó galériája már a 322. ki­állítását rendezi. Az intézmény számos - országos és nemzet­közi hírű - rendezvény gazdája: a Tarjáni Tavasz összművészeti fesztivál, a nemzetközi dix­ielandfesztivál, a szabadtéri szoborkiállítás, a Nógrád szépe verseny, a Hungarocon orszá­gos sci-fi-találkozó évtizedes hagyományok alapján gazdagít­ják a város kulturális életét. Az intézmény igazgatója Korill Fe­renc. Áfészból részvénytársaság Az ÁFÉSZ szó hallatán Salgó­tarjánban sokaknak nyilván eszébe jutnak a szép, a lakosság igényeihez igazodó árukészlettel rendelkező élelmiszerboltok. A focit kedvelők gondolhatnak az ÁFÉSZ nevet viselő kitűnő kis­pályás csapatra. Pedig a Salgó­tarján és Vidéke ÁFÉSZ átalakult és korábbi tevékenységét 2000. január 1-jétől a Salgó Center COOP Kereskedelmi és Élelmi­szer-ipari Részvénytársaság foly­tatja. Vezérigazgatója Dóra Gyu­la, aki 1972-től az ÁFÉSZ dolgo­zója, 1992-től vezetője. Az rt. a kereskedelmet 35 há­lózati egységben végzi főként Salgótarjánban és a város környé­kén, de üzemeltet már bolti ke­reskedelmi egy­séget Rétságon, Pásztón, Egerben és hamarosan Pétervásárán is. Élelmiszer-ipari termékeit (sós­pálcika, sóspe- ’ rec, sajtos tallér) az egész ország­ban forgalmazza. A részvénytár­saság kereskedelmi egysé­geivel csatlakozott az or­szágos COOP-hálózathoz. A vállalkozás dinamiku­san fejlődik, forgalma el­éri az évi 4 milliárd forin­tot. Fejlesztésre, technoló­giai korszerűsítésre éven­te körülbelül 150 millió fo­rintot fordít. Dolgozói lét­száma folyamatosan gya­rapszik, jelenleg megha­ladja a 350 főt. Legfonto­sabb feladatának azt tart­ja, hogy megőrizze ver­senyképességét, piaci po­zícióit, a dolgozók mun­kahelyét és egyre színvo­nalasabb körülmények között szolgálja ki a vásár­lóközönséget. Arcok a településről A fáradhatatlan plébános Baffi István, a Szent József Egyházközség plébáno­sa a Borsod megyei Komjátiból származik, de égész papi élete Salgótarjánhoz és környékéhez köti. Kisterenyén kezdte, majd a megyeszékhelyi főplébáni­án folytatta káplánként. 1985-ben Kazárra nevezték ki plébánosnak, 1994-ben került az Acélgyári útra. Kazár ról az évek során ellátta a szolgálatot Vizsláson, Mátraszelén, Rákóczitelepen, Mizserfán és Bárnán. Bárna most is hozzá tartozik. Mindegyik településen hatalmas energiát fordított - az egyházmegye, az önkormányzat, a hívők segítségével - a templom és a plébánia fel­újítására. A bárnai plébánia összkomfortos épülete vendégeket is fo­gad jelképes összegért. Nagyon szépen sikerült a Szent József-temp- lom két évig tartó teljes belső felújítása. Most már az ülőhelyek fűté­se is megoldott. Baffi István a meglehetősen sűrű papi teendőin kívül sem pihen. Most az 1936-ban felszentelt templom külső felújítását szervezi. Bízik abban, hogy bővül a hitoktatás a Petőfi, Kodály, a Beszterce-lakótelepi iskolákban és a hitéletre való felkészítés a plébá­nián is. A templom ezentúl is helyet ad zenei rendezvényeknek, s az iskolák műsorainak. Baffi István segíteni kívánja a rendházban műkö­dő karitatív szervezet és a cserkészcsapat tevékenységét. Természete­sen továbbra is részt vesz a települési rendezvények egyházi szolgá­lataiban, a különböző alkotások megáldásában. Élete a népzene Hrúz Dénest, a kiváló prímást, a Váczi Gyula Mű­vészeti Iskola 45 éves tanárát minden a népzenéhez, a 24 évvel ezelőtt alapított, a megye határain túl is is­mert Dűvő együtteshez köti. A népzene, a népdal a vérében van. Már kisgyermekként játszott édesapja „paraszt” zenekarában, Szécsényfelfaluban. Ma már több ezer számot tud, méghozzá fejből. A legkedve sebbek számára azok, melyeket saját maguk gyűjtöttek Gömörben és Erdélyben. Az öttagú zenekar nemcsak a Nógrád táncegyüttest, hanem a Jászság népi együttest is kíséri. Jártak már a világ számos országában. Nemrég a kulturális mi­niszter jóvoltából az Egyesült Államokban képviselték Magyarorszá­got és Salgótarjánt, s két hónap alatt 24 államban 28 koncerten arat­tak fergeteges sikert. Eddig öt CD-jük jelent meg itthon, egy pedig Kanadában. Többször elnyerték a „Kiváló együttes” címet, megkap­ták a Madách-, a Pro Arte-, a Pro Urbe-díjakat. Hrúz Dénes több kiváló népzenészt nevelt... Közülük a legismer­tebb a 6 évvel ezelőtti „Ki mit tud?” győztese: Lenkó Péter, aki a széc- sényi Kincsér zenekar prímása. Hrúz Dénest hívták már kecsegtető szerződéssel az USA-ba is, de a csapathoz és Salgótarjánhoz ragasz­kodó zenész nem hagyta el a várost. Miért mennék el? Innen is eljut­hatok bárhová - mondja. Két fiúgyermek édesapja. A 20 éves Péter fia az egyre népszerűbb mihálygergei Tücsök zenekar prímása. Hrúz Dénes és zenekara már most készül megalakulásának a 25. évfordulójára. A Dűvő együttes nagyszabású koncertsorozattal szeretne ünnepelni. Aki látja a régi várost Póczos Sándor talán mindenkinél jobban látja, ho­gyan nézett ki a régi Tarján, pedig még meg sem szüle­tett, amikor lebontották a városközpontot, s állt a Karancs Szálló. A most 37 éves salgótarjáni fiatalember 10 évvel ezelőtt budapesti főiskolásként jutott arra a fel­ismerésre, hogy ízig-vérig tarjáni lokálpatrióta és szere­ti a várost méghozzá úgy, ahogyan csak az idevalósiak szerethetik. Ekkor határozta el, hogy gyűjti a régi Salgótarjánhoz köt­hető tárgyi emlékeket: iratokat, címkéket, acélgyári, üveggyári ter­mékeket... Legmesszebbre a képeslapok gyűjtésében jutott. Gazdag gyűjteményéből napjainkban már sorozatban rendeztek kiállításokat. Hosszabb távú terve a publikálás: szeretné közzé tenni gondolatait. Elfogadja a várost olyannak, amilyen, de úgy érzi, hogy a régi vá­rosból - legalább skanzenszerűen - meg kellett volna hagyni vala­mit. Például a Népbank épületét a kupolával, a zsinagógát, vagy a Jankovich-kúriát. Sajnálja a fogaskerekűt, amelyet a volt bányai vas­úttal összekapcsolva „körforgalmat” lehetett volna kialakítani So­moskőújfaluig lejutva. Bízik abban, hogy ez egyszer megvalósul. Úgy látja, hogy a Kálváriát - pályázati pénzekből - eredeti állapotá­ban vissza lehetne állítani, de visszakerülhetne a temetőből régi he­lyére Bóna Kovács Károlynak a 25. losonci gyalogezred emlékére ké­szített alkotása is. A fiatalember határozottan vallja, hogy a műemlék nélküli városnak a festői környezetet kihasználva az idegenforgalom fejlesztésére kell alapozni. Örül annak, hogy képeslapjait felhasznál­ták a város 80. évfordulójára kiadott „Salgótarjáni képeskönyv” elké­szítéséhez. Úgy véli, hogy gyűjteménye a városé. 02181623

Next

/
Thumbnails
Contents