Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)
2003-11-17 / 265. szám
2003. NOVEMBER 17., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Zsarolásból emberölés, majd ismét zsarolás Volt információ az elkövetés tényéről, módjáról, de nem volt meg a holttest A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi szolgálata az utóbbi évek egyik legjelentősebb bűncselekményét derítette fel, és készítette elő vádemelésre. A „darabolós gyilkosságként” elhíresült, országos szempontból is kiemelkedő súlyú bűncselekmény még a gyakorlott rendőröket is megdöbbentette a nyomozás során: amint azt dr. Havasi Zoltán rendőr dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, a főkapitányság vezetője elmondta, ilyen brutális emberöléssel ritkán találkoznak.- 2003 februárjában jutott a rendőrség tudomására, hogy három salgótarjáni férfi emberölésre tett előkészületeket - kezdte a bűncselekmény ismertetését dr. Havasi Zoltán. - Konkrét tervük az volt, hogy az egyik helyi vállalkozót, akinél egyikük már alkalmazásban állt, megölik és kirabolják. A vállalkozó alkalmazottja ugyanis megfigyelte, melyek azok az időpontok, amikor a tulajdonos gépkocsijával nagyobb összeggel közlekedik, amikor a dolgozók részére munkabért szállít. A bűncselekményt egy ilyen időpontra időzítették. A cselekmény elkövetését megbeszélték, elosztották a szerepeket. Tervük az volt, hogy balesetet színlelve megállítják a vállalkozó kocsiját, a segítségükre siető vállalkozót elektromos sokkolóval elkábítják, majd megölik, elveszik a nála lévő többmillió forintot és azon megosztoznak. Mivel az elkövetőket már hosz- szabb ideje figyeltük, a bűncselekményt a rendőrség közbelépése meghiúsította. A nyomozás kezdeti szakaszában derült fény arra, hogy az emberölés előkészületét végrehajtók közül M. T. és B. I. salgótarjáni lakosok korábban már elkövettek egy emberölést. Ebben a bűn- cselekményben V. L., szintén salgótarjáni lakos volt a bűntársuk. Az emberölés sértettje K. /., akit akkor eltűnés miatt már hosszabb ideje körözött a salgótarjáni rendőrkapitányság. A rendőrfőkapitány elmondta: a K. I. sérelmére elkövetett emberölés vonatkozásában a gyanúsítottak tagadó magatartása miatt a nyomozás kezdeti szakaszában a bűncselekmény bizonyításához a kriminalisztika teljes eszköztárát fel kellett vonultatni. Volt ugyanis információ az emberölés tényéről, módjáról, de nem volt meg a holttest, ami megdönthetetlen bizonyítékként szolgált volna arra, hogy a gyanúsítottak valóban az egyik legsúlyosabb bűn- cselekményt követték el. Szinte egyidőben hozott áttörést az aprólékos nyomozói munka és M. T. gyanúsított részben feltáró jellegű vallomása. A nyomozás adatai szerint M. T. gyanúsított és K. I. sértett 1998-ban ismerkedtek meg, akkoriban mindketten vállalkozóként tevékenykedtek. Üzleti kapcsolataikból eredően olyan elszámolási vitájuk akadt, amely miatt K. I. hosz- szabb ideig zsarolta M. T-t, aki a zsarolást megelégelve felbérelte V. L. és B. I. salgótarjáni lakosokat, hogy K. I-t öljék meg, ezért pénzt és gépkocsit ígért nekik. V. L. és B. I. beszerezték a bűn- cselekmény elkövetéséhez használt nyílpuskát egy budapesti fegyverboltban, ahová M. T. útmutatása alapján mentek.- 2002 májusában egyik éjszaka V. L. és B. I. gyanúsítottak az M. T. gyanúsított tulajdonát képező hétvégi házhoz mentek azzal a céllal, hogy megöljék K. 1-t, aki ekkoriban ott lakott - folytatta dr. Havasi Zoltán. - A két gyanúsított magával vitte a nyílpuskát, megvárták, amíg a sértett éjszaka hazaér és lefekszik. Ekkor bementek a hétvégi házba, és két lövést adtak le a nyílpuskából az ágyban fekvő K. I-re. Ezután azonnal megbízójuk lakására mentek, M. T. és B. I. visszatértek a helyszínre, ahol M. T. az akkor már élettelen K. I- t feldarabolta. A testrészeket reklámszatyrokba csomagolta, és annak az ágynak az ágyneműtartójában helyezte el, ahol a gyilkosság megtörtént. Másnap M. T. visszatért a helyszínre, s a testrészeket salgótarjáni lakására szállította, ahol a vízóraaknában rejtette el. 2002 szeptemberében M. T. úgy döntött, hogy a testrészeket annak a salgótarjáni családi háznak a használaton kívüli derítőjében helyezi el, amelyet meg akart vásárolni. A csomagokat odaszállította, azokat az ülepítő akna aljába dobálta, majd építési törmelékkel és földdel temette be. A nyomozás legnagyobb sikere az volt, amikor 2003. április 30-án sikerült az áldozat testrészeit megtalálnunk, akinek azonosságát a kirendelt igazságügyi orvosszakértők egyértelműen megállapították. A rendőrfőkapitány az ügy érdekességeként emelte ki, hogy B. 1. gyanúsított az emberölés elkövetése után azzal zsarolta M. T. gyanúsítottat, hogy részére fizessen hárommillió forintot, különben a gyilkosságot a rendőrség tudomására hozza. B. I. követelését egyebek között az is motiválta, hogy M. T. részt vegyen a helyi vállalkozó ellen tervezett emberölés előkészületében. De nem csak B. I. kapott az alkalmon, hogy zsarolás útján pénzt csikarjon ki megbízójuktól, hanem V. L. is, aki a bűncselekmény elkövetése után több ismerősének is beszélt az emberölésről. Egyikükkel végül úgy döntöttek, hogy M. T-től egymillió forintot követelnek hallgatásukért cserébe.- A nyomozás iratait M. T., B. I. és P. R. tekintetében emberölés előkészülete bűntette, M. T., B. I. és V. L. tekintetében előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, H. R., R A. és D. R., akiknek a gyanúsított beszélt az ügyről, és B. 1. tekintetében zsarolás bűntett megalapozott gyanúja miatt vádemelés javaslattal továbbítjuk a Nógrád Megyei Főügyészségre - fejezte be a tájékoztatóját dr. Havasi Zoltán. Arra az újságírói kérdésre, hogy tettek-e beismerő vallomást a gyanúsítottak, a rendőr- főkapitány elmondta: csak részleges beismerő vallomások hangzottak el, azok is csak a bizonyítékok hatására. Kiemelte azt is: a DNS-vizsgálatok eredménye volt a döntő, ami alól nincs kibúvó. Az ügy felgöngyölítésében résztvevők mindany- nyian profi munkát végeztek, amelyet a rendőr-főkapitányság nehéz anyagi helyzete ellenére is igyekezett honorálni. Lapunk megszólaltatta azt a vállalkozót is, akinek megölésére és kirablására előkészületet tettek a gyanúsítottak. A férfi még most is fél, ezért kérte nevének elhallgatását. Mint mondta, ő a rendőrségtől tudta meg, hogy bűncselekmény készül ellene. Van egy betéti társasága, egy kft- je, amely emberek kölcsönadásával foglalkozik, egy Pest megyei munkahelyre szállítja az embereket. A három gyanúsított úgy tervezte, hogy amikor a vállalkozó a fizetést viszi az embereknek, valamilyen ürüggyel megállítják, megölik és kirabolják.- Rossz volt az információjuk, ugyanis átutalással fizetem az embereket, egy-két kivételtől eltekintve - idézi fel a történteket a középkorú vállalkozó. - Ez általában nem jelentős összeg, és ha pénzt vittem, még ha keveset is, sosem mentem egyedül. Hajnali négy órakor pedig egyébként sem szoktam pénzzel elindulni. Hogy nem tudták tervüket megvalósítani, az csak a rendőröknek köszönhető, akik még a megvalósítás előtt „lekapcsolták” őket. Nem tudom elégszer megköszönni a rendőrségnek, hogy megmentettek. A férfi nem tagadja, erősen megviselték az események, mint mondja, a mai napig hatása alatt áll, családjában is csak egy szűk kör tudja a történteket. A készpénzforgalmat teljesen megszüntette, azóta csak olyan embereket alkalmaz, akik folyószámlával rendelkeznek, s munkába állás előtt erkölcsi bizonyítványt tudnak felmutatni. Az ügy egyik gyanúsítottja, B. 1. zsarolásért és előre kitervelt, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt áll majd bíróság elé. Sikerült őt is megszólaltatnunk, s első mondata az volt: nem érti, miért vádolják előre kitervelt emberöléssel. Szerinte kiterveltségről, nyereségvágyról szó sem volt: a gyilkosság napján az esti órákban V. L. társaságában két lányt vittek ki a Somosi Fogadóba, akiket V. L. futtatott. Amikor hazaszállították a lányokat, V. L. megkérte, vezessen tovább. A hétvégi ház közelében egy bozótos területen kellett megállnia, s ott várakoztak, de neki - állítása szerint - fogalma sem volt a megbízásról.- Tizenöt-húsz perc telhetett el, többször is kérdeztem, mire várunk - állítja B. I. - V. L. hátrament a csomagtartóhoz, kivette belőle a nyílpuskát, majd kopogott az ablakon, hogy szálljak ki. Akkor láttam, mi van a kezében, még vicceltem is vele, hogy mit akarsz, talán vaddisznót lőni? Azt mondta, ne foglalkozzak semmivel, menjek vele. Amikor odaértünk a víkendházhoz, V. L. felhúzta a nyílpuskát, bement és rálőtt K. I-re, aki az ágyban feküdt. Én nem mentem be, az ajtóból láttam, mi történt és nagyon megijedtem. Elindultam lefelé, V. L. rám fogta a nyílpuskát és azt mondta, csendben legyek, ne mozduljak. Ekkor hallottuk meg bentről a nyöszörgést: V. L. azt mondta, K. I. szenved, még egyszer rá kell lőni. Újra felhúzta a nyílpuskát, visszament és még egyszer lőtt. Én csak itt tudtam meg, hogy a hétvégi ház M. T-é. Ezután beültünk a kocsiba, és elmentünk M. T-hez: V. L. kiszállt a kocsiból, váltott vele pár szót, de én nem hallottam, mit beszéltek. Ezután hazamentem. A bűncselekmény után hónapokig rettegésben éltem, bezárkóztam, nem mentem sehová. B. I. azt is tagadta, hogy jelen lett volna akkor, amikor V. L. a nyílpuskát vásárolta. Többször hangoztatta, hogy fogalma sem volt a megbízásról, mint ahogyan azt sem tudta, akkor éjjel pontosan hová és miért mennek. Az elmúlt hónapok valóban megviselték a férfit: amikor letartóztatták, 96 kilogramm volt, ottjártunkkor mindössze 56 kilót nyomott. A férfi egyébként korábban egyszer volt büntetve, amikor lopásért ítélték el. Eredetileg pénzbüntetést kapott, de mivel nem tudta kifizetni, le kell ülnie. HEGEDŰS ERZSÉBET Bányák, kohók erdők tisztelői találkoztak Nógrádban ugyan megszűnt a mélyművelésű bányászat, bezártak a bányák, a kohómérnökök nagyrésze sem eredeti szakmájával keresi kenyerét, és az erdészeknek sem a régi megbecsülés jár, de mégis minden évben fehér asztal mellett, díszegyenruhájukban emlékeznek messzetöltött diákéveikre, s hivatásuk legszebb pillanataira. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nógrád megyei csoportja az idén is megrendezte a patinás egyesület legnagyobb társasági eseményét, amelyet évtizedek óta szakestélynek hívnak. Péntek este közel ötven meghívott vendég - s nem csak férfiak - dalától zengett a Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhely, külszíni múzeumának díszterme. Ilyenkor mindenki felölti a díszes egyenruhát, amire kitűzi szakmájának apró motívumaival díszített jelvényeit. A program koszorúzással kezdődött, az OMBKE képviselői a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ falán elhelyezett emléktáblánál hajtottak fejet az alapító elődök emléke előtt. Hosszú éveken át a szebb időket is megélt intézmény falai között tartották a szakestélyt, amelyre meghívást kapni rangos kitüntetésnek számított. Az évente összehívott szakestélyt a hagyományápolás jegyében, mindig szigorú szabályok szerint rendezik meg. Ha egy kívüllálló belépne a terembe, talán nem is értené, mi zajlik odabent. A közel kétórás program első percei az elnök személyének megválasztásával telnek. Az elnök szava ezután már szent és sérthetetlen. Az elnök miután már betölti tisztét, kijelöli a másik nem kevésbé fontos társát, a háznagyot, akire a hagyomány szerint a szakestély ideje alatt szintén sok feladat vár. Ezek után kihirdetik a házirendet, megfogalmazzák az est programját és a nótafelelősök kiválasztásáról sem feledkeznek meg. Ez így még érthető is lenne minden kívülállónak, de a tagok nem érik be ennyivel. Kijelölnek úgynevezett kontrapunktokat, akik az este során néha igen hangosan emelik fel szavukat, s kiszolgálókat is választanak a díszes társaságból. A szakestély első része tehát igen szigorú koreográfia szerint zajlik. Még a díszterem elhagyásához is az elnöktől kell kérni az engedélyt. A jókedvről a több évszázados - bizonyos részleteit illetően még ma is titkos - receptúra alapján készült ital ,a krampampuli is gondoskodik. A forró, fűszeres ital hamar előcsalogatja a Selmecbányái, miskolci, soproni egyetemévek emlékeit. A nedű ősének egy igazi bányászital tekinthető, amit a hajnali indulás előtt vett magához a bányászember. Ez olvasztott zsír és pálinka elegye volt, s erőt adó italként vették magukhoz a régiek. Annyit azért megtudtunk, hogy a mai változat jóféle, félszáraz borból, citromból, cukorból és sokféle fűszerből készül. A szakestélyek hivatalos italát csak akkor szabad inni, amikor erre az elnök engedélyt ad. Természetesen ez nem maradhat el, de ennek a lényege nem az elme pár órára történő elbutítása, hanem a jókedvvel történő közös emlékezés az elődökre, a hivatásra. A hivatalosnak nevezhető program végén közösen éneklik az erdész-, kohász- és bányászhimnuszt, majd az elnök feloszlatja a szakestélyt. Ezután sem sietnek még haza az egylet tagjai, mert ilyenkor veszi kezdetét az éjszakába nyúló anekdotázás, s a régi dalok éneklése közben eszükbe jut, hogy kiktől is tanulták a hivatást, illetve hogy milyen gyorsan szaladtak el az évtizedek... Emlékkút a hazatérésnek Salgótarján Somoskő várát és a községet, valamint Somoskőújfalut az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási közbenjárására több éves tárgyalássorozat eredményeképp a Népszövetségi Tanács 24. ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu községeket és a környékbeli bányákat. A tényleges hazatérés 1924. február 15- én történt meg ünnepélyesen. Angyal János, Salgótarján e választókörzetének képviselője kezdeményezte, hogy a nevezetes nap emlékére készüljön emlékmű a somosi szobrászművész, Molnár Péter alkotásaként. A „Hazatérés Emlékkútja” szobrot Somoskőújfalu központjában, a fűzfa alatti téren szeretnék felállítani. A köztéri szobor elhelyezéséhez Salgótarján város október 16-i közgyűlése anyagi kötelezettség vállalása nélkül járult hozzá, ezért azt közadakozásból kívánják megvalósítani. Szombaton Angyal János ön- kormányzati képviselő meghívását elfogadva a Krepnska- családból tizenketten látogattak el Somoskőbe és Somoskőújfaluba. A látogatás folyamán Molnár Péter szobrászművész bemutatta a készülő szobor makettjét, s közösen megtekintették a leendő helyszínt. Ezt követően Angyal János védnöki tisztség ellátására kérte fel dr. . Krepuska Géza unokáját, dr. Jakó Gézát és ifjabb Krepuska Géza unokáját, Mesterházy Etikát. A felkérést mindketten nagy megtiszteltetésként, örömmel fogadták el. Dr. Jakó Géza orvosprofesz- szor, aki gyerekkorát Somoson töltötte, 1956 óta Bostonban él. Szakmai elismertségét jelzi, hogy négy amerikai elnök orvoscsoportjának is tagja volt, s jelenleg tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Mesterházy Erika annak az ifjabb Krepuska Gézának az unokája, aki évekig Somoson vezette a Krepuska-birtok gazdaságát, s kiváló atlétaként országos csúcsot futott 1919-ben 300 yardon. Eddig a köztéri szobor megvalósítására közadakozásból 350 ezer forint gyűlt össze, míg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázat útján félmillió forintos támogatást nyújt. FOTÓ: RIGÓ TIBOR Havasi Zoltán kezében a nyílpuska, amellyel K. l-t kivégezték
