Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-15 / 189. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N O G R A D EGY E 2 0 0 3 S Z U H A 2003. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK A köztél első írás említést 1441-kei, Zitai alakban fordult ed; 1463-ban Zabnak írták. Az 1552. éli összeírások szerint kizárólag ne­mes emberek lakták, akik nem fizettek adót; akkor mindössze aéfy porta miit itt. Az efrí wár 1589-90-ben kelt számadáskönrrei szerint a falu lakói az eröditmény fenntartásának céljai­ra szolgáltatták be a főpapi tizedet A fain föl­desurai 1693-ban a Dorogfy család és Csima János voltak, 1741-ben Vay Ádám birtokolta, a XIX. század elején pedig nem kevesebb, mint húsz családnak voltak itt földesúri jogai. A falu és intézményrendszere SlUtift 2003. ÉV! KÖtTSfGVETÉSE A falu barokk római katolikus temploma 1768-ban épült; kiderítésre vár, hogy kö­zépkori alapfalakon áll-e, vagy a török idők előtti templom köveit felhasználva építették. Mátraalmás lényegesen távolabb, körülbelül öt kilométerre fekszik Szuhátél. A Galyatető észa­ki oldala alá települi falurészben szlovákok te­lepedlek meg a XVIII. században. A település­rész neve valaha Szuhahuta volt ez onnan szár­mazik, hogy valaha kis üveghuták működlek itt. A Nagy-Bec-réten található a Dobranka-patak forrása, ami oltalom alatt áll, egyhektáros védő­területével együtt. Szuha szép természetvédel­mi területe a Bükkfa-iorrás. Bányász maradt Napsütötte, egészséges, barna arc, mindig nevető tekintet. Tóth Imre, a 69. évében járó nyugdíjas bányász „ismerte­tő jegyei”.- 1949. októ­ber 3-án kerül­tem a Nógrádi WfefkJSKR Szénbányákhoz, a nagybátonyi el­ső vájártanulók egyike voltam - mondja. 1951-ben 36-an végez­tünk. A felsőlengyendi beszálló­ig 10 kilométert eleinte gyalog' jártunk, majd ponyvás teherau­tón. 1956 júliusában jöttem Ménkesre, ahol 1988-ig, nyugdí­jaztatásomig dolgoztam. Idő­közben elvégeztem a bánya- mentő-tanfolyamot, 25 évig bá­nyamentő is voltam. 1972-ben a mi csapatunk robbantotta le az egri vár falát, ami megcsúszott. Nagy munka volt, s ha a törö­köknek nem sikerült elfoglalni, hát mi leromboltuk... De ott vol­tunk a Fekete gyémánt című film forgatásán is, Várkonyi Zoltán irányításával. Nem sokkal nyug­díjazásom előtt kérdezték; unja- e már? Nem, Nem! Amit az em­ber szeret csinálni, azt nem lehet megunni! Emellett voltam ta­nácstag, párttitkár, népfrontel­nök - én tisztességgel végeztem ezeket a feladatokat is! 16 éve va­gyok elnöke a bányász nyugdíjas elnökségnek. Tavaly a ménkesi bánya kicsinyített mását a dorogházi kultúrház kertjében avattuk fel. Idén a bányász­egyenruhákból készítettünk gyűjteményt, s 2004-re is kitalá­lunk valamit! ■ 9Q vét kiadás 371! Az aktív korú, munkaképes lakos­ság az erdő adta munkán túl a kör­nyék ipari üzemeiben, vállalkozá­sok beindításával, vagy a helyi ön- kormányzat jóvoltából jut kenyér­kereső foglalkozáshoz. A közismert „áthidaló megoldások” itt is jelen vannak: egyre többen vesznek részt különféle OKJ-s bizonyítványt adó, vagy egyéb ismereteket nyújtó tan­folyamokon. (Ha úgy tetszik: má­sod-, harmad-, negyedképzésben.) A polgármesteri hivatalban és intéz­ményeiben 18 fő dolgozik, összeszo- kottan, egybehangoltan. Annak a falunak, amelyiknek nincs óvodája, iskolája, jövője sincs. Az egy csoporttal, két óvónővel dolgozó óvodá­ban hagyományőrző és környezetvédő program szerint „zajlik az élet”. A népi kismesterségek tanfolyamát végzett óvó­nők - maguk is folyamatos gyűjtőmunká­val gyarapítva a falu múltját megőrző ér­tékeket - az erdő, a mező, a gyümölcsös, a kert - felfedeztetésével, évszakokhoz kapcsolódó foglalkozásokon ismertetik, szerettetik meg a természetet. így nőhet­nek bele a gyerekek egy tisztább, szebb világba. Jelenleg 12 beíratott óvodás van. Az általános iskola alsó tagozata visz- szatért a körzetesítés óta. A két tanerős intézményben összevont osztályokban tanulnak, számítógépes oktatás, angol nyelvtanítás, zeneoktatás, s tartalmas szabadidős tevékenység jellemzi a tanin­tézet életét. Az egy épületegységben, kö­zös programokkal működő óvoda-iskola lehetővé teszi, hogy a leendő iskolást minden szempontból ismerje a tanító né­ni. 1990-ben újították fel a konyhát, ami 100 adag étel elkészítésére alkalmas. Szo­ciális étkeztetésben részesül minden olyan idős ember, aki ezt igényű, s ingye­nes házhoz szállítással. Az óvoda, iskola gyermekei, dolgozói étkeztetése mellett természetesen vállal alkalmankénti ellá­tást is: rendezvényekre, Mint egy nagy család Kun Tibomé Sümegi Julianna „próféta saját hazájában”, hiszen a pol­gármester asszony szuhai. Nagyszülei, szülei - ők egy kis megszakí­tással ugyan - de itt élték, élik le életüket. 1984-től dolgozik a közigaz­gatásban. Mátramindszenten kezdte, ahol sikerült megismernie mind­azokat a szakmai, emberi összefüggéseket, információkat, amelyek pénzügyesként végzett tevékenységében hozzájárultak tájékozottságához. 1990- ben, a szuha önkormányzat megalakulásakor került vissza szülőfalujába. Nem kis unszolásra megpróbálta az 1998-as választások során a polgármesteri dm, s a vele­járó munka elnyerését. Sikerült, akárcsak négy évvel később. »»SIMM: «14» IR vagy az itt üdülők igényeinek megfelelő­en. A falugondnok, Medve Sándor, akit nyolc jelentkező közül választott meg a falu, autóval oldja meg a szállítást, a gyógyszerbeszerzést, s minden olyan esetben rendelkezésre áll, ami segítséget igényel.' A művelődési ház, a mátraalmási új közösségi ház és a tájház is egy-egy színtere a településen zajló életnek, lehetősége a fejlődésnek. Postás és zászlóanya volt a legidősebb Madárcsontú, mosolygós, csu­pa derű anyóka, aki teljes pontos­sággal, vüágos közérthetőséggel, sőt ízes választékossággal mesél életéről. Szabó Regina néni - a postás - a település nemcsak leg­idősebb lakója, de a legközismer­tebb, tiszteletben álló idős embe­re is: 93. életévében jár.- Apám korán meghalt, már az elemi iskola elkezdése előtt Selypre jártam kapálni. Később alföldi tanyákon summáskod- tam, arattunk, a kapott búzát el­adtuk, hogy jusson ruhára. Tíz évig voltam Salgótarjánban ház­tartási alkalmazott, egy kántorta­nító családjánál. A háború után a földműves-szövetkezethez kerül­tem pénztárosnak, a napi forgal­mat Mindszentre vittem naponta árkon-bokron, télen a nagy hó­ban csúszkálva... Egyszer aztán hivatnak: Reginka! Anyakönyvi kivonatot, iskolai bizonyítványt hozza, úgyis évek óta hordja a pénzt, jó lesz postásnak. Mert az elő­döm gyakran leragadt a kocsmában. Csak tízezer forintot lehetett volna magamnál tartani, de bi­zony összeszedtem én a szuhahutaiak részletfize­tős csekkjeit is, minden­kiét rendben elvittem a mindszenti postára. Szabó Regina Mátra­mindszent volt az utolsó posta... Negyven évig róttam az utat, 1956-ig még szabadnap sem volt, s a hutába is ki kellett men­ni, naponta, 8-10 km-t is gyalo­goltam 1966. szeptember 1-jén mentem nyugdíjba. Életük a természet, az erdő Mátraalmáson, a Rákóczi úti rendezett por­tán a fa megmunkálásának szemet-lelket gyönyörködtető látványa, a sok-sok virág, a ház felett emelkedő bérc méltó látvány is egy erdész házaspár otthonához. Gembiczki Ferenc és felesége, Honvéd Katalin tősgyö­keres almásiak. Az erdész szülők hagyatéka nemcsak a termé­szet szeretetét plántálta el, de beléjük ivódott a hegyi élettel együttjáró kemény munka, a helytál­lás, s bármily hihetetlen: a líra is. Ilyen mélységes szeretettel, örömmel és szépséggel kevés embert hallottam munkájáról, hivatásáról beszélni. Mindketten erdészeti technikumban tanultak. 1971-ben született fiuk: Ferenc, 1974-ben lányuk: Elvira. A gyes letelte után Kati kerületvezető er­dész lett. Szuha környéke, a halastó és Dorogháza a kerülete határa, ahol mindenért ő fe­lel: a fakitermelés, az értékesítés, a turizmus, az idegenforgalom, az erdei iskola, a természetvéde­lem, a vadgazdálkodás, a közjóléti tevékenység is hozzá tartozik. Utóbbi a sok üdülővel van össze­függésben. Almások almása festői helyen Az ország azon települései, amelyek az almás nevet viselik, idén ötödször rendezték meg Bácsalmáson a címben is sze­replő elnevezéssel vetélkedőjü­ket. Mátraalmás a szellemi és ügyességi feladatokból álló ver­sengést 2001-ben nyerte meg. Ha viszont az Almások szépség- versenyét rendeznék meg, nagy valószínűséggel örök győztes lenne! Molnár Norbert, élete há­rom évtizedét itt töltötte. Jelen­leg a Javorina Kft.-nél dolgozik erdőművelőként. Két társával, Stork Katalinnal és Stork Gábor­ral a szlovák kisebbségi önkor­mányzatban tevékenykedik, an­nak vezetője.- A Mátra északi oldala hál’ Istennek még nincs felfedezve... Bár a megélhetés, könnyebb élet miatt lehet, hogy jobb lenne... A '70-es évektől kezdődött az üdülőtulajdonosok idetelepülé- se. Az időszakosság mellett mind többen élnek itt folyama­tosan közismert emberek, sike­res vállalkozók. A híres nemzet­közi művésztelep megszűnése után, annak helyén, üdültetés­sel, turizmussal, vendéglátással foglalkozó kft. kezdte meg mű­ködését. Ez az idegenforgalom helyi fellendülésének lehetősé­gét is magával hozva.- A szlovák kisebbségi önkor­mányzat hogyan működik?- A szlovák eredet, gyökerek, inkább a középkorosztálynál mutatható ki, az érzelmi szálak, emlékek hangsúlyosabbak. A fellelhető tárgyi emlékek, ha­gyományok óvása a minden­napokban él, ennek szervezett, vagy valamilyen akcióhoz kötött megnyilvánulása nem jellemző. Az elöregedés azonban egyre in­kább sürgeti, hogy a még fellel­hető, megörökíthető és menthe­tő emlékeket összegyűjtsük.- Jó az együttműködés a köz­ség vezetésével?- Az önkormányzattal a köl­csönösség és a folyamatosság je­gyében működünk együtt. Az új közösségi házunk, amely sze­rintem az előző ciklus legna­gyobb tette, kedvező változást jelent életünkben. Az orvosi rendelő, a nagyterem, a kisebb helyiségek, a még pillanatnyüag be nem épített tetőtér, a meghitt kis kápolna, az épületet körülve­vő kert - mind a közös munka, összefogás bizonyítéka.______■ 2000-ben, a millenniumi ün­nepségen zászlóanya voltam. Megkérdezett a Katona Kálmán, aki itt vett parasztházat: „hát az unokák hogy van­nak?” Mondtam neki: „nem kötöttem magam egy fához, az egész erdő az enyém volt”. Jót nevet­tünk valamennyien. Hát igen... Kenyérből sokáig nem ettem eleget, mégis itt vagyok, mindig eltar­tottam magam, segítettem a nővéremnek. A mai napig ka- pálgatok a kertben, rendbe tar­tom magamat, ezt-azt. Szeret mindenki, ismer a falu, csak emelik a kezüket, mikor bekö­szönnek, én meg vissza, de nem tudom sokszor, hogy ki volt... Ferenc a Borzagosi terület gazdája, ugyancsak ke­rületvezető erdészként. Szinte személyes kapcsolat­ban vannak a fákkal, mintha a gyerekeik lennének. Az életük az erdő. Gyakorta kérdezik tőlük: nem unalmas mindig ugyanazt látni? Ilyenkor mosolyog­va szólnak arról a titokzatosságról, amit a kérdező tudatlanok nem ismernek. Amit csak ők láthatnak mindennap: óránként más és más az erdő, este, reg­gel, télen-nyáron, zivatar előtt, s zivatar után... Katinak van egy régi öreg tölgyfája, a boldog gyermekkor megannyi emlékével, míg Feri gya­korta elgyönyörködik a Bochidi elágazó fáiban, „akiknek anyjukat, apjukat 30-40 éve vágtuk ki”. Ferenc a vadászat szerelmese is, Kati ugyan lesre kijár, de ha teheti, lebeszéli párját is a puska elsü­téséről, ő maga el nem húzná a ravaszt. Kati szen­vedélyesen szeret olvasni, s gyűjti a könyvet, míg Ferenc fotózni szeret. Életükben első helyen az unoka áll, s szerény büszkeséggel szólnak több- diplomás, mérnök fiukról, aki tanít, s fogtechnikus lányukról, aki Budapesten dolgozik. Kenyérkereső hivatásuk egyben életük örömfor­rása is! Arcok a településről Tóth Zoltánná A Mátra barátainak egyesülete A 2001 áprilisában alakult civü szervezet alapvető célkitűzései egybeesnek az itteni élet jobbátételét szolgáló valamennyi kezdeményezéssel, élő gyakor­lattal. Inkább a még „megmozdítandók” körét igyek­szik előtérbe helyezni, aktivizálni. A Mátra-vidék fia­taljai szellemi fejlődésének elősegítése: szociális, csa­ládsegítő, illetve jótékony célú akciók szervezése; szabadidős programok, különös tekintettel a hátizsákos turizmusra, szerepelnek többek között törekvéseik között. A Tóth Zohánné óvó­nő által vezetett egyesület különösen az idős emberek életének tar­talmasabbá tételét, a fiatalokat veszélyeztető negatív jelenségek mér­séklését tartja szem előtt. Bevételes rendezvények szervezésével, szponzorok támogatásából teremetik meg anyagi működésük fel­tételeit. Eredményességük zálogának tartják az önkormányzattal va­ló jó kapcsolatot. ...ISSE, M esszi vidéken ismerik Mindig tevékeny ember volt Tóth Zoltán. Föld­rajz-testnevelés szakos tanárként több mint két évti­zed után vállalkozó lett, kft.-je ügyvezető igazgatója­ként szeszfőzdéjében a környező településekről vál­lal bérfőzést és szennyvíztisztítás is rendelhető vál­lalkozásától. A Pálinkafőzők Szervezeteinek Orszá­gos Egyesülete alelnökévé választotta. Az eddig nem igazán aktívan működő szervezet az EU-csatlakozás miatt több fontos kérdésben is kell, hogy eredményt érjen el. A vadászat, amely jelentős szerepet tölt be életében, a természet szeretete, a feltöltődés, energiagyűjtés jegyében játszik fontos szerepet. A szuhai Kerekbérc Vadásztársaság elnöke, a dorogházi Bányász Va­dásztársaságnak pedig titkára. Tagja a helyi képviselő-testületnek. Volt kistérségi megbízott is. Egyébként meg szíve visszahúzza a pe­dagóguspályára... Talán hamarosan a katedrán áll, vagy testneve­lésórán mozgatja meg diákjait... Asztalos, mérnök-tanár, képviselő Pádár Márk 25 évnyi életében sok mindent csinált már. Az asztalos nagyapa műhelye, amit ma már az unoka fejlesztget, szintén marasztaló tényező. Az épületasztalos-szakmát jelenlegi munkahelyén, a bátonyterenyei szakmunkásképző intézetben szerez­te, majd leérettségizett, dolgozott a NÁÉV-nál, a Mát­ra Szakoktató Kft.-nél. A soproni Nyugat-magyaror­szági Egyetem mérnöki karán faipari műszaki szakoktató diplomát szerzett, így került vissza korábbi iskolájába. Gyerekkorától résztve­vője a közösségi életnek, néhány hozzá közelálló felnőtt idejekorán felismertette vele: ha akar az ember, tud tenni. így hát 1995-ben meg­alakították a Szuhai Diák Önkormányzatot, bár nehezen ment a sor­ba rendeződés, azért sikerült egy szabadidős parkot kialakítani, ahol autó- és motorcrosspálya áll a fiatalok megnövekedett érdeklődése szolgálatába. A Salgó-Rallye meghozta kedvet jól kamatoztatták a munkálatok során. 1998-ban önkormányzati képviselő lett. Szerinte jó helyre került, hiszen olyan testületben van, ahol egy emberként gondolkodnak, bár korábban nem hitte volna, hogy ekkora felelőség­gel jár megbízatásuk. Nem szeretne elmenni, jelenleg is tanul, a sop­roni egyetem levelező tagozatán készül újabb diplomát szerezni. Jó tanítómesterei voltak, akik az életre tanították. A pedagóguspálya elején tart ugyan, de úgy érzi: jó kapcsolata van tanítványaival. ■ Hatvanöt éve diplomás Szabó József az utolsó kán­tortanítók egyike. Egész életét a tanításnak, nevelésnek szentel­te. A polgári iskolát Egerben vé­gezte, mint szegény szülők gyermeke sorkosztos volt. Az Egri Érseki Római Katolikus Ta­nítóképzőben szerzett tanítói és kántori oklevelet. 1940-ben jött először Szuhára helyettesíteni, s itt ismerkedett meg feleségé­vel. Elsőszülött fia nyolc hóna­pos volt, amikor elvitték kato­nának. Megjárta a Don-kanyart, s jóformán csak temetett... Több helyen is tanított, 1954-től nyugdíjazásáig Szuhán, s köz­ben kántorizált. Tanítóskodása idején igazgatta a kultúrotthont is, a Déryné faluszínház 49 elő­adást tartott itt ez idő alatt. Volt olyan rendezvény, hogy négy­százan szorongtak a nézőtéren. Nyugdíjazásakor sírva hagyta ott az iskolát, a gyerekeket, de pedagógus lányát helyettesítve még 86 évesen is élvezhette a diákok szeretetét. A kilenc évti­zed súlyát könnyebb így, köz- tiszteletben, őszinte szeretettel körbevéve!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents